Tanácsot kérnék (beszélgetős fórum)

Ezesetben azt tudom én is javasolni, hogy ha az anyagi helyzeted engedi lépj le! Albérlőtársat mindig keresnek, esetleg barátnő segíthet keresni, ha már nincs olyan valaki, aki be tudna fogadni egy időre. Átérzem a helyzetedet, hasonló cipőben voltam, de nekem volt hova mennem és utána hamar talpra álltam, önálló lettem. Jó munkám volt (sok munkával), letudtam foglalni magamat, tudtam spórolni, ami megtetszett megvettem (bizonyos határig). Nyugodtabb voltam! Neked is ezt ajánlom, ha esetleg van munkád és tudsz mellette vállalni még valamit, akkor csináld. Így könyebben át fogod vészelni ezt a korszakot. Aztán szépen lassan majd biztos rátalálsz valakire, de elsősorban Magadra koncentrálj!!!

Elég gáz helyzet. Ha már agyalsz... próbáj a megoldásra koncentrálni. Ne azon agyalj, hogy mekkora gáz most a helyzeted! Próbáld a megoldást elképzelni! Hogy több pénzed lesz, jobb munkád, függetlenséged! Ez nem csak optimistábbá tehet, hanem hozzásegíthet ahhoz, hogy az agyadat a változásra programozd, és be tudd vonzani a változást. Ha folyton a rosszra gondolsz, az visszahúz. És közben azért tudatosan elkezdheted keresni a kiuatat. Egyetértek a korábbi hozzászólóval, hogy a rossz kapcsolatnál minden jobb. Adj esélyt magadnak, hogy boldogan élhess! Mindenkinek megvan a párja, de senkinek nem adták írásba, hogy az Igazit huszonévesen fogja megtalálni! :)

Köszönöm a válaszod. Igazad van a semmiből nem lesz semmi és legalább addig se agyalok. Az úgyse vitt előre eddig se!

Lehetőséged magától nem lesz, neked kell megteremteni. Nem írtad, hogy mivel foglalkozol. Tanulsz, dolgozol? Ha menni akarsz, hát elsősorban anyagi forrást kéne találnod, ami csak munkából lesz. Vagy plusz munkát, vagy jobban fizető állást kéne keresned. Aztán albérletet. Esetleg bérlőtársat, ha van egy jó barátnőd, akivel közösen kivehetnétek valami kis lakást. Nem mondom, hogy könnyű, meg egyszerű, viszont jó elfoglaltság. Nem fogsz azon gondolkodni, hogy jajj de egyedül vagy, ha folyton csinálsz valamit. És új embereket is megismerhetsz. Amit semmiképp nem tanácsolnék, az az újabb párkapcsolat. Ha túl hamar lépsz újabb kapcsolatba egyrészt megint nem leszel önálló, másrészt nem dolgozod fel rendesen az előzőt, és jó eséllyel ugyanazokat a hibákat követed el, vagy ugyanolyan típusú embert választasz.

Esélyt nem akarok adni és, ha lenne lehetőségem már most csomagolnék.

Tudom csak egyenlőre nincs rá módom. (anyagi) és addig valahogy el kell viseljem ezt. :(

Problémám a következő: több éve tartó párkapcsolatban élek az elején nagyon jó, mint általában, de aztán kezdtek ellaposodni a dolgok amiért sem én sem ő nem tettünk. Egyre gyakoribbak a veszekedések, viták, apró dolgokból is nagy veszekedések és én többször a különmenés mellett döntöttem. Párom abszolút "strucc" politikát folytat és erőlteti az együtt maradást, de úgy, hogy semmit nem változtat. Mindig szomorú, mindig rosszkedvű és nincs már kedvem vigasztalni, mert olyan sokszor megbántott, hogy nem érdekel már az egész.Olyan sebeket hagytunk egymásban amihez szerintem hosszú idő kell, hogy "behegedjen". Én a szüleimmel nem jövök jól ki és nincs ismerősöm aki tudna segíteni. Mivel tényleg tök egyedül vagyok és úgy is érzem magam ahhoz kérnék tanácsot, hogy hogyan vészeljem át a hétköznapokat. Hogy számoljak magamban amikor úgy érzem nagyon bánt egy egy dolog. Hogy tudnék erősebb maradni. ÉS szép "csendben" kialakítani egy új életet, saját egzisztenciával? Nem akarok függeni senkitől többet. Ezt megtanultam egy életre. Mit tanácsoltok?