Távkapcsolat (beszélgetős fórum)

Irod, hogy törődik Veled, ha nem szeretne, nem foglalkozna Veled.

Miért nem éltek még együtt ennyi idő után? Miért nem hozzád érkezik haza?

A kamionokat a telephelyen tárolják. Odamész lemosni? Miért nem szexeltek helyette. Egy 24 éves csaj? Nemár!!!! Hiszen alig látod?

Kicsit zavaros, amit írsz.

"őszintén szólva egy hatalmas gyerek, akit agyonra kényeztetett az anyja, burokban nevelete, és fogalma sincs az emberi kapcsolatokból"

és akkor ez egy kamionos pasi, aki magányosan járja a világot, soha nem tudja mi vár rá. 2 testvérem kamionos. Kőkemények!! Akkor, hogy van ez? Érthetetlen.

Mintha az én történetemet olvasnám....

Valóban kell egy kis szenvedés, hogy tudjuk értékelni a későbbi kapcsolatunkat.

Tanulhassunk a hibáinkból, észrevegyük azt, aki igazán szeret, ne vakítson el a rózsaszín köd.

Ne pazaroljuk el érzéseinket arra, aki nem méltó rá!

Nagyon szépen fogalmaztál!

Hidd el h minden okkal történik veled! Ha így állsz hozzá könnyebb lesz az ilyen helyzeteket elviselni! A férjem előtti kapcsolatom nekem is hasonló volt. Szenvedtem mint egy kivert kutya...sokáig. De tudom h ez kellett ahhoz h a férjemet ennyire és így tudjam szeretni. Nem csak a szívvel hanem ésszel is kell szeretni

a másikat!

sziasztok. Nagyon sok érdekes és hasznos hozzászólást írtatok. kezdem én is belátni, hogy nem sok értelme van ennek az egésznek. Mindenkinek vannak hibái, nekem is. De úgy érzem hogy többet érdemlek ennél mint amit most kapok. Nem tudom, hogy mikor jutok el odáig hogy ezt véglegesen ki is mondjam, de már fél siker, hogy ezt belátom. Szeretem, és biztosan nehéz lesz túllépni ezen. De azért a remény még bennem van, hogy talán változik egy parányit. De félek, ez is csak ahhoz kell, hogy könnyebben elviseljem azt hogy ez a kapcsolat csak nekem fontos. Szeretem az érzést hogy hozzá tartozom. Hogy vele oszthatom meg az életem. Annyira szép volt az elején. De most olyan üresség van bennem. Tudom, hogy nem fenékig tejfel az élet. Már sajnos megtapasztaltam 24 évesen. De pont ez a lényeg, hogy a kemény élet elől valaki karjában pihenj meg. Hogy legyen valaki, akinek a lelke körbe fon és kizárja a rossz dolgokat. Fáj az érzés, hogy ennyi mindent adtam és nem kaptam vissza semmit. De nem is akarom hibáztatni őt. Így nevelték, és soha nem fog tudni úgy élni ahogy kell. Csak azt remélem, hogy egyszer más lesz, és boldogok leszünk(ha időben kapcsol), ha pedig nem velem, de végül valakivel harmoniában tud majd élni.

Na azért én sem vagyok szamaritánus, néha azt kívánom fájjon neki is úgy ahogy nekem. :( Nem szép dolog de néha nagyon elkeserít ez az egész.

Olyan fiatal vagyok még, nevetni és élni kellene, nem pedig folyton szomorkodni.

Kívánom, hogy mindenki találja meg élete párját, mert soha nem a körülmények számítanak, hanem az ami a két szívben van. Az megmásíthatatlan,és igaz. Ha más nem is.

Jól van, hidd el nekem mindegy.

De vajon Ő is annyira szeret? Mert ha igen, talán elválna..........

Nagyon sajnálom és elhiszem azt is,hogy nagyon szereted.

De elválni soha nem fog, a pasik ilyenek, tehát mihamarabb keress magadnak egy független srácot, aki

csak a Tiéd.

Ez természetes, hogy zavaros a helyzet. De ha az ember megtalálja azt, akivel el tudja képzelni az életét, mindjárt autómatikusan tudja, hogy mit tehet és mit nem.

Csak akkor van gond, ha -mint a topic nyitó esetében is- egyoldalú az alkalmazkodás :-(

Amíg nem találkoztam a férjemmel, nekem is zavarosak voltak, h miket szabad tenni egy kapcsolatba, mi fér még bele...egy kis kiabálás, egy kis csapkodás, elmászkálás a haverokkal...Így utólag már nem bánom. Ha nem mentem volna keresztül mindezeken, akkor most nem tudnám ennyire értékelni életem párját :)

A legfontosabb, h soha ne kezdjük el egy kapcsolatban negatív jelzőkkel illetni a másikat, onnan már csak lefelé visz az út!

Szia! Én a férjemmel többet vagyok külön mint együtt. Ő Franciaországban katona és most 4 hónapra Afrikába ment. Mi így is imádjuk egymást és tudjuk, h nagyon kell egymást szeretni ehhez, h ezt kibírjuk.

Amit Te leírtál, h hogyan viselkedik a párod....ne haragudj, de szerintem nem szeret Téged eléggé!

Ha van egy hosszabb hétvégéje, az én párom akkor is hazarepül 1,5 napra, vagy én vezetek le hozzá oda-vissza 3ezer kilométert, Mindezt csak azért h együtt tölthessünk egy kis időt!

Ebben a dologban neked kell lépned, ő sohasem fog, mert vagy is neki, meg nem is...

Forever86!

Írtam neked privit!

Örülök,hogy nem haragszol!

Sok sikert a mai estéhez!

nem haragszom! én is így vélem, csak gyenge vok lépni. Nem tudom miért. pedig nagyon szenvedek miatta. Az az én bajom, hogy nagyon ragaszkodom.

Talán majd ma este, ha ideér tudunk beszélni. Remélem, mert nem szertenék kibukni. Sajnos már kerültem pszichiátirára édesapám halála miatt, meg a többi minden miatt ami akkor történ, és még párom is rásegített... nem akarok kiborulni szüksége van rám a családomnak. Amúgy nagyon szépen köszönöm az együtt érzésed! jól esik

:)

Mára elköszönök, mert nagyon fáradt vagyok, ma is 12 óráztam...

Holnap itt leszek, ha van kedved beszélgetni.

Szia, további szép estét!

köszönöm a jó kívánságot sajnos nincs túl jól. de mindent megteszünk, hogy helyre jöjjön. :)

amúgy most hívott párom. hívták a haverok bulizni, velük is lenne meg velem is ....

mondtam hogy akkor menjen de akkor felejtsen el, mert ezt már nagyon unom.

Végül engem választott, de ilyen áron????

Makacsabb vok ennél. :(

Ne haragudj, hogy "így" megírtam a véleményem, de én őszinte ember vagyok, nem szeretek kertelni.

De csak a jószándék vezérel és sajnállak, hogy elvesztegeted az idődet olyan valakire, aki meg sem érdemli.

Én is éltem ilyen kapcsolatban, ezért vagyok érzékeny az ilyesmire.

őszintén szólva egy hatalmas gyerek, akit agyonra kényeztetett az anyja, burokban nevelete, és fogalma sincs az emberi kapcsolatokból. szeretni szeret, csak nem tudja hogy mit is kellene csinálnia.

Csak nemtudom, hogy kitudom e várni. mert én nem ilyen vok, és sokszor ezen van a vita

Ebben teljesen igazad van!

Pénzzel nem lehet szeretetet vásárolni.

Szerintem egy kapcsolat arról szól, hogy a bajban támogatják egymást.

Ha a Te párod inkább koncertre ment, jobb lenne, ha keresnél valakit, aki megbecsüli a belső értékeidet.

Édesanyádnak jobbulást kívánok!

Aza baj hogy én vok gyenge, mert nem tudok tovább lépni. Pedig most nagyon azon voltam. Anyukám korházba került nagyon kibuktam, itthon maradtam öcsémmel meg apukámmal, aki sajnos felöntött a garatra, és vitáztunk egy nagyon. sírva alutam el a 17 éves öcsémmel. erről tudott a párom, és tudod hol volt. otthon aludt.

Előtte este ugyanígy kivoltam, és ő elment tankcsada koncertre.

És kiakadt, hogy én miért agyalok.

de közben azt állítja szeret. és tényleg megtesz mindent legalább is eddig. Folyton aggódik értem, gondoskodik rólam, az autómról, még a kedvenc telómba is akar fizetni h megtudjam venni. de sztem nem ezek kellenek, hanem hogy ha tud legyen velem, nemkell mondania semmit nekem elég ha itt van, már elmúlik minden búm és bánatom.

A kompromisszumról szeretnék még pár sort írni:

Nálunk ha belföldezik a párom két külföldi út között, akkor én ledolgozom a 12 órámat, este 6-kor végzek. Éjfél-hajnal körül bemegyek érte autóval

3o km-re.

Hazahozom és hajnal 4-kor kelek.

Ha több napig belföldezik, ez több napon keresztül megy...

Vagyis napi 2-3 óránál nem tudok többet aludni.

Közben összecsomagolom a tiszta ruháit, kimosom a koszosat...

Többfélét főzők, hogy tudjon vinni hazai ételt, ha útnak indul.

Nem tagadom, mire elindul külföldre én már olyan fáradt vagyok, hogy szombat este beesek az ágyba és elájulok.

Cserébe viszont Ő annyit dolgozik, amennyit csak bír.

Mert értünk csinálja, hogy haladjunk valamire.

Én próbálom mindenben segíteni, maximálisan kiszolgálom ha itthon van. A kedvenc sütijét sütöm, bármit kérhet, éjjel is megfőzöm Neki.

Azt hiszem ez a kompromisszum:-)