Mostohával nevelni a gyermekem!!! (beszélgetős fórum)
Sziasztok!!
Ami álomként indult kezd rémálommá válni!!!
Már nem öröm egy jó ideje mostohával nevelni a gyerkőcöm és azt hiszem már tudom mi lesz a vége!!
Sajnos tönkrement a kapcsolatunk és ezt kénytelen leszek belátni!!Ő nem akar változtatni a dolgokon én meg a szomorúság miatt menekülök el és mindegy hová csak itthon ne legyek!!
Még szerencse, hogy nagyon jó barátaim vannak mert lehet, hogy ezt már nem tudnám egyedül feldolgozni!
Szégyenlem magam, hogy a gyermekemet belerángattam és rettenetesen sajnálom, hogy ő is szomorú!!!
Nem tudom mi lesz a vége még pontosan, de az biztos, hogy ez a pár hét nagyon mély sebeket ejtett a szívemen!!!
Nehogy lelkiismeretfurdalásod legyen!!!!!!!
Kell hogy együtt legyetek ti is!!!
Üdvözöllek köztünk!!!
Igen ezt is megértem!!Rossz amikor a gyerek kétfelé van nevelve!!Sajna az ilyen esetekben kivédhetetlen a konfliktus!Azt is megértem, hogy nem tudsz mit kezdeni a helyzettel!!Persze nem a te dolgod nevelni, hanem az annyának mivel vele van!!
Ti viszont állíthatnátok szabályokat ami nálatok kell betartani!!És ha nem uralkodtok a hisztije feledt addig ő a főnök!!!És egy gyerek nem lehet az!!!!Szóval ezen beszélgessetek el mert most még csak egy kis csoki aztán már játék végül diszkóra pénz!!!!!
Tudom hiszen az én lányom is ilyen volt!!Nálunk a nagymama volt mindent megengedő és a csúnya szigorú szülőktől megvédő!!
Elhiheted milyen balhék voltak nálunk mikor nagymama berontott mert az ő kicsi unokájára erőteljesen volt szólva!!
Aztán legyűrtem anyum, persze szóban és most az én kicsi lányom egy szófogadó, de nem meghunyászkodó belevaló lassan 9 éves csaj!!
Na ebben a volt férjem a korrekt!!Mivel neki is volt nevelőapja és apának szólította nincs semmi kifogása ez ellen!!Kivétel hiszen mindenbe beleköt!!Mi sem eröltettük!4 évbe telt míg eljutott ide és teljesen egyedül!!Mondja is, hogy kicsit nehéz mert van hogy elfelejti, de különben minden oké!!
Most indulunk Sarudra!!Egy hosszú hétvége a Tiszánál remélem jó lesz!!!
Üdv mindenkinek!!!
ha azt mondanám nem, nem mondanék igazat. Mivel elég lelkis gyerkőc persze, hogy bántj a dolog, néha el is pityeredik, de ez természetes!
Bár nem ismeri az apját, hiszen 2 éves volt mikor elváltunk és ezalatt a 6 év alatt kb. 10* vitte el!!Szóval gondolhatod hogy nem nagy a kötődés!Inkább a tudat, hogy az apja!!!
Az én kislányom még ötéves.Neki még annyira nem tudom elmagyarázni a dolgokat,inkább prólom az apja viselkedését kimagyarázni.Én sem ócsárolnám soha előtte az apját,azt majd neki kell eldönteni ha eljön az ideje milyen kapcsolatot akar az apjával.
Szinte a különköltözésünktől kezdev sem hiányolja az apját.Soha erre irányuló kijelentést nem tett még akkor sem ha kérdeztem.Viszont ha a párom távol van tőlünk pár napra,alig várja hogy hazaérjen mindig kérdezgeti mikor ér haza, sokszor szalad elé.Érdekes ezt az apjával szemben soha nem tapaasztaltam.
Én is keresztül mentem ezen. Nem kellemes dolog!!!
Nehéz hiszen nem tudod mikor mire számíthatsz tőle!!Nekem volt olyan hogy hisztériás rohamot kapott az exem és azt sem tudtam, hogy mit csináljak vele!Aztán megfenyegedtem, hogy ráhívom a mentőket!!Érdekes volt mert nagyon gyorsan abbahagyta!!!6 év telt el, hogy elváltunk.Azóta többször irányítom a beszélgetésünket mint ő!!Ha ordítozik leteszem a telefont!A személyes kapcsolatot szinte 100%-ban megszűntettem vele!!!
Abba fogja hagyni, ha következetes maradsz. Az ilyen paraziták csak addíg tudnak megélni, amíg partnert találnak hozzá.
Az ilyen "apák" ügyében törvényben írnám le, hogy kötelező vasectómiát végezni rajtuk. Hány kallódó jobb sorsra érdemes kisgyerek jelzi az életútjukat?
Ismerős a helyzet.Mikor már beadtam a válókeresetet akkor mindent bevetett amit lehetett.Volt, hogy fenyegetett hogy elveszi tőlem a gyereket,részegen feljárt cirkuszolni,zaklatta a családomat és barátaimat, öngyilkosággal fenyegetőzött és volt is próbálkozása is.Egy éven keresztül minden hétvégén megengedtem hogy feljöjjön, mert azzal etetett hogy a kislányt akarja látni.Mikor ott volt mindennel foglalkozott csak a gyerekkel nem, ha ment hozzá játszani a kislány azt mondta neki hagyja őt békén mert fáradt.Teljesen kikészített és egy ittasan tett látogatása után besokkaltam megfenyegettem a bírósággal.Azóta normalizálódni látszik a helyzet.De mikor megtudta hogy van kapcsolatom engem is mindennek elhordott, csak éppen jó asszony nem voltam.
Hidd el ha kemény vagy és határozott akkor abba fogja hagyni.
Szerintem nem is fogod.Én azt tapasztaltam a volt férjemnél, hogy csak a külvilág felé számít neki a gyerek.Ugyanez volt annakidején,kifelé mindig dicsekedett a családdal, aztán otthon meg nem törődött velünk.Minden más fontosabb volt neki.
Aztán mikor megtudta, hogy nekem van párom akkor agyba főbe mások előtt megjátszotta mennyire odavan a gyerekért.Pár hét múlva ez is elmúlt.
Az azért elég csúnya dolog, hogy még el sem köszönt a lányától.Mennyi idős a lányod?Hiányolja az apukáját?
Sokszor vagyok én is úgy azzal hogy bár lemondana róla az apja.De hát ugye ez nem lehetséges.Nekem az fáj a legjobban, hogy ezzel a viselkedésével a kislányt bántja.Mert a kislány igényelné az apja törődését és szeretetét.Sokszor csak igérget neki és semmit nem tart be, aztán nekem kell magyarázkodnom úgy hogy ne mondjak rosszat az apjáról.Nem keresi soha telefonon, a láthatásra is nagymama viszi.Mikor pedig ott van az apja megállás nélkül dolgozik, és ha van elvétve szabadnapja akkor is a kocsmába megy a gyerekkel.De eljön majd az az idő amikor felnő és jobban megérti a dolgokat.
Amíg a szülő él addig szerintem tigrisként védi a gyermekét.
Nálunk már sokszor szórakozásból is húzzák egymást.Rengeteg szeretet és törődést kap a mostani páromtól.A szigor dolgot valahol nem bánom, mert én meg túlságosan engedékeny vagyok.Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, mivel a páromnak is van egy ötéves kisfia az előző kapcsolatából.
Szóval megnyugodtam!!Nem csak én vagyok kétségek között!!
Nagyon nehéz még akkor is ha ezek a viták nagyon ritkák!Valamelyest már tudom kezelni azaz nem folyok bele,de a szívem szakad meg néha!!A férjem szigorú,nagyon, de igazságos ember!Azért előfordul,hogy elveti a sulykot!Nem tudja abbahagyni a vitát és nagyon belebonyolódik a dolgokba!!!
De igen: nekem is van egy ismerősöm akinek a lánya 5 percet sem bír eltölteni az igazi apjával!!Szóval nem vagyunk egyedül a fájdalmunkkal!!
Talán ez soha sem múlik el!30 évesen is tigrisként védjük gyermekünket!!:D