Megható történetek.... (beszélgetős fórum)
Ez nagyon megható,kedves papa61,köszönöm,hogy elolvashattam:))
Én is hoztam valamit,hogy ne szakadjon meg a sor:))
'Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk
nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kisüres
hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és
azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és
mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.
Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és
mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.
Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. "Tényleg?" - hallatszott a suttogás. "Nem is tudtam,
hogy én valakinek is jelentek valamit!" - és "Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek" - szóltak a megjegyzések.
Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta,
hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de
nem is törődött vele. A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.
Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő
elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát. Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert -odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította: "Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?" Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta: "Mark nagyon gyakran beszélt magáról." A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel. "Valamit szeretnénk mutatni" - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből. "Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni." A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már. A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak,amelyeket az osztálytársak írtak Markról "Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak" - mondta Mark anyja. "Amint látja, Mark nagyon megbecsülte." A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül. Charlie elmosolyodott és azt mondta: "Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm." Chuck felesége pedig így szólt: "Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba." "Az enyém is megvan még" - mondta Marily. "A naplómban tartom". Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek. "Mindig magamnál hordom" - mondta Vicki, és hozzátette: "Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát. Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap. Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő. Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg, elszalasztol egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.'
F I Z E T V E !
A kisfiú kiment a konyhába, ahol édesanyja épp vacsorát főzött, és átnyújtott neki egy teleírt papírlapot. Az édesanya megtörülgette a kezét a kötényében, kezébe vette a papírt, és a következőket olvasta:
Fűnyírás - 5 Euro
A szobám kitakarítása ezen a héten - 1 Euro
Bevásárlás anya helyett - 0.5 Euro
Vigyázás az öcsémre, amíg anya bevásárolt-0.5 Euro
Szemétkihordás - 1 Euro
Jeles félévi bizonyítvány - 5 Euro
Szemétszedés és gereblyézés a kertben - 2 Euro
Összes tartozás: 15Euro
Az anya lenézett a gyermekére, aki várakozásteljesen állt előtte, egy kicsit kutatott az emlékezetében, majd tollat ragadott, megfordította a papírlapot, és ezt írta a hátoldalára:
Kilenc hónapig méhemben hordoztalak - ingyen.
Éjszakákon át virrasztottam melletted, ápoltalak, és imádkoztam érted - ingyen.
Melletted álltam a megpróbáltatások idején, és nem egyszer megríkattál - ingyen
Mindent egybevetve, ingyen és bérmentve szeretlek
Álmatlanul hánykolódtam, szorongtam, hogy mi vár még rád - ingyen.
Játékokat, ennivalót, ruhát kapsz, sőt még az orrodat is megtörölöm - ingyen.
Ha mindezt összeadjuk, a szeretetem teljes költsége 0 Euro.
Nos, amikor a gyerek elolvasta, amit az édesanyja írt, hatalmas könnycsepp gördült le az arcán, egyenesen a szemébe nézett és így szólt: -Nagyon szeretlek. anyukám!
Aztán fogta a tollat, és jókora betűkkel számlája alá írta: FIZETVE!