Hogy magyarázzam el, ha valamit nem szabad? (beszélgetős fórum)

Annak idején azt a módszert alkalmaztuk,hogy eltereltük a figyelmüket.

Pl.fiókhuzogatás- részükről mutattunk valami játékot és már ott is hagyták.

Szerintem az akaratukat próbálgatják a kicsik.

Én a nem, és nem szabad helyett inkább azt mondtam, hogy: "veszélyes", vagy: "elszomorít, ha ezt látom".... Ha távirányítót, telefont, vagy bármi olyat akart bántani, amit én még akkor nem akartam a kezébe adni, akkor nyújtottam érte a kezem, és mondtam: "kérem szépen, visszatesszük a helyére", és mindig visszatettem a helyére, és mondtam: "ennek itt a helye" és utána mondtam: "gyere, keressünk valami érdekes játékot", vagy: "gyere, mutatok valamit", és kitaláltam Neki valamit.

Mit értek barokkos körmondat alatt?

Mondjuk pl. azt, ahogy a "nem"-et, és a "nem szabad"-ot körülírom amennyire csak tudom... és azt, hogy mindenről "tájékoztattam", "informáltam"... szóval, pl. a sütőnél ilyeneket mondtam: "Jujj milyen forró a sütő! Nagyon veszélyes ilyenkor a közelébe menni! Én is nagyon óvatos vagyok a közelében ha ég a tűz, nehogy megégessem magam.", és a kezemmel rajzoltam egy láthatatlan vonalat a földre kb. egy-másfél méterre a tűzhelytől, és azt mondtam: "Nézd csak, rajzolok ide egy láthatatlan vonalat, a vonal túloldalán biztonságosan tudsz játszani", és ha közelebb jött, mint ahova a vonalat "rajzoltam", akkor mindig figyelmeztettem: "Jujj, átlépted a láthatatlan vonalat, gyorsan-gyorsan tolassunk vissza", és viccelődve "visszatoloncoltam", esetleg kerestem Neki egy újabb játékot, vagy akármit.

Ha nagyon nem bírtam Vele, mert mindenképpen ott akart lenni a tűzhely közelében, akkor leültettem az etetőszékbe, és mondtam Neki: "Úgy látom, hogy nem sikerül most a biztonságos vonalon túl maradnod, ezért most az etetőszék az egyetlen hely, ahol biztonságban tudhatlak", és adtam Neki valami játékot, vagy könyvet, vagy zöldségeket, gyümölcsöket, akármit, amivel elfoglalhatta magát.

És amivel még nagyon le tudtam foglalni az a mondókázás és éneklés volt. Ha nagyon morci volt, és izgága, de én mégis sütni vagy főzni akartam valamit, és nem akart az etetőszékben maradni, akkor énekelgettem Neki, és mondókáztunk sütés-főzés közben. Ezt nagyon szerette :)

Úgyhogy pl. a bölcsiben Neki nem is nagyon tudtak új dalokat, mondókákat tanítani, sokkal inkább Ő tanított a dadusoknak olyan mondókákat, dalokat, amiket még Ők se ismertek :D)))

Én mindig minden helyzetben elmondtam a tudnivalókat, nem csak akkor hívtam fel egy veszélyes dologra a figyelmét, ha azt már próbálta, hanem akkor is, ha még nem is jutott az eszébe, próbáltam "megelőzni", a gondolatait is ;)

És mindig mondtam azt is, hogy mi hogyan érint engem. Ennek nagyon örülök, ettől boldog vagyok, ez elszomorít, ettől megijedek, ettől dühös leszek stb., és mindig mutattam eltúlzott arckifejezéssel is a boldog, a szomorú, az ijedt, stb. arcokat. Úgyhogy volt, amikor már csak rá kellett néznem egy ijedt arckifejezéssel, és annyit mondani: "Ó", és már tudta is, hogy mi a helyzet.

Persze mindez a dackorszakig ment így, utána minden rendszer gurult borult egy időre :D)))

Nekem meg szétszakadtak az idegeim úgy 1-1,5 évre... de most már rendeződni látszik ez is szerencsére :)

Mindenesetre a sok magyarázat nálunk bevált, az biztos. Nem mindig hozta meg azonnal a hatását, de úgy vettem észre, hogy jobban figyelembe vette, mint az egyszerű "parancsszavakat", mint a "nem szabad" stb.

Mondjuk pl. mostanában szokása, hogy utasítgatni akar minket. Ezt pl. úgy reagáltam le, hogy megnéztük együtt azt a Thomas-os mesét (nagyon szereti a Thomast), amiben Emily mindenkinek parancsolgat, és nem hallgatnak rá a többiek, amíg végül meg nem tanul szépen kérni.

Utána megbeszéltük (azaz elmondtam Neki), hogy ugye milyen csúnya dolog volt, amikor Emily mindenkinek parancsolgatott? És ugye mennyivel jobban örült mindenki, amikor megtanult szépen kérni? És emlékszel, hogy tudunk szépen kérni? Úgy, hogy: "kérlek", és mit mondunk, amikor megkaptunk valamit? Azt mondjuk: "köszönöm"!

És azóta, valahányszor utasítgat, mindig azt mondom Neki: "Emlékszel Emilyre, amikor parancsolgatott másoknak?", és erre vigyorog, és már idézi is a mesét: "Nem csinálja azt amit mondok.... azért mert mindig parancsolgatsz", és mondom: "Így bizony, és emlékszel, hogy hogyan kell szépen kérni?", és már mondja is: "Kérem szépen, és köszönöm", és vigyorog a világba, hogy meg kell zabálni :)

Persze, hogy megdicsérem, hogy milyen szépen emlékszik :)

És elmondom, hogy remélem, hogy most már sikerülni fog szépen kérni a dolgokat...

És ezt akár egy nap elmondom tízszer is... de egyszer sem szidom meg, amikor utasítgatni próbál....

Szóval nálam ilyesmi a "körmondat"...

Leni leírta a lényeget még az elején

-akkor leguggoltam hozzá, az arcát a kezembe fogtam, magam felé fordítottam,-

hajolj vagy guggolj le hozzá legyél egy szinten vele és mindig következetes. Egyszerre csak 2-3 dolgot válassz ki ami fontos számodra és amikor már nem kell, vagy ritkán kell szólni érte, akkor jöhet a következő.

Amikor valami mókásat csinál és az rossz, akkor ne szólj, csak amikor komolyan tudod elmondani, minden megtanulnak még ebben a korban. Én szinte mindent így csináltam anno mint most Leni és működött.

Jaj de tetszik - nagyon ötletes anyukák vagytok!

------------/----@ Itt van nektek egy virtuális virág :)

Tudom, azért is írtam idézőjelben! Csak nem találom a megfelelő szót arra amire gondolok! :)

Ő aztán igazi nagy felfedező! Ha alamit eddig el tettem talált helyette két újat, szóval a fantáziával semmi gond! :D

Gondolkodtam már azon is, hogy ha mindig elveszem tőle amivel nem lehet játszani (telefon, távirányító) akkor az mindig kelleni fog. Lehet hogy nála kéne hagyni, egyszer megunja és nem is kell. De ezek a dolgok pont azok, amiket sosem un meg! Szóval már nem tudom mit találjak ki...

Na mmindegy. Marad a figyelem elterelés, meg a további nemszabad, mert mondatok. Remélem nem rontom el, és nem lesz "rossz" gyerek...

Úgy vettem rá, hogy pakoljon el, hogy ha valamit lepakolt, akkor megdicsértem, hogy látom, már ügyesen tud lepakolni, biztos vagyok benne, hogy ha már nem akar azzal játszani, ügyesen el is fog pakolni.

És amint láttam, hogy már nem érdekli az adott dolog, mondtam is Neki: "Ugye ügyesen vissza tudod tenni ezt a helyére?", utána pedig megdicsértem, megtapsoltam, hogy "Nahát, milyen ügyes vagy!", és elmeséltük apának, mamának, meg mindenkinek, hadd legyen magára büszke :)

Később már engedtem, hogy 2-3 játék is elöl legyen, de annál többet sose (kivéve, ha vendég gyerekek vannak nálunk... de azért a végén azokat is rá szoktam venni, hogy elpakoljanak maguk után, akkor is, ha otthon nem szoktak...)

Egyébként az én kisfiam az egyetlen a bölcsiben, aki miután meglát, ahogy érte megyünk, akkor odaszalad hozzánk, majd rögtön közli is: "elpakolok", és megy vissza ahhoz a játékhoz, amit a nagy örömében kiejtett a kezéből, ahogy meglátott, és elpakolja a helyére, és ha a dadus mondja, hogy ugyan már, nem kell elpakolni, akkor dacosan közli: "De elpakolok" :)

És annyira hozzászokott a folytonos dicsérethez, hogy Ő is folyton dicsérget minket :)

Mondja: "Ügyesen elpakoltál Anya", "Ügyesen felvette Anya a cipőjét", meg a dadusokat is megtapsolja és megdicséri, ha elpakolják a többiek játékait a bölcsiben :)

Úgyhogy nekem nem nagyon kell utána pakolásznom :)

És életemben annyit nem dicsérgettek, mint a saját három éves kisfiam :D)))

Figyelem elterelés , vagy ha lehetséges bevonod a gyereket a tevékenységedbe," segíts az anyunak !"

Persze ez nem mindíg lehetséges , de érdemes kipróbálni .

Én meg pont, hogy körmondatokban beszéltem a fiamhoz, és ezt így teszem a mai napig is. Mégis megérti amit mondok Neki, és szófogadó.

Persze, a dackorszakos hisztik megvoltak nálunk is, de azt is sikerült "kimagyaráznom" belőle előbb-utóbb ;)

Az kemény! Mármint hogy már 8 hósan el is rámol! :)

Az enyém mindent szétpakol. Nem nagy dolgok, csak a játszósátorból ki tesz mindent a szőnyegre, dvd-ket le a polcról, a wc papír, meg az újságkupac szétszedése, és tüzetes tanulmányozása... de ez elég is... :)

Kandalló és sütő nekem is nagy para volt, hogy mi lesz, ha megégeti magát a kis buta...

De mindenki nyugtatott, hogy attól, hogy gyerek, még nem hülye. És milyen igazuk volt! :-)

Hiszen ha érzi, hogy egyre forróbb, minél közelebb megy, naná hogy nem fog hozzábújni!

Ne félj ettől! én is alaptalanul aggódtam olyanokon, amik aztán soha meg sem történtek.

De hát mi anyukák, már csak ilyenek vagyunk. :-)

Mindent megértenek a picik! Én már 8 hónaposan rászoktattam arra is, hogy elpakolja azt a játékot, amit levesz a polcról :)

Sőt... 8 hónapos kora óta okosbabázunk is :)

Úgyhogy én meg vagyok győződve arról, hogy mindent megértenek az ilyen picik is. Az más kérdés, hogy mit akarnak megérteni :D)))

Ha valamihez nincs kedvük, akkor persze, úgy tesznek, mintha nem értenék :D)))

Nagyon rafkósok tudnak lenni :)

És idővel csak még több trükkre jönnek rá :)

Nyugodtan mondhatod Neki, hogy a konnektor, a sütő stb. veszélyes. Én mondjuk igyekeztem kerülni a "nem"-eket, hanem inkább mindent "barokkos körmondatokban" fogalmaztam meg.

Pl. "Nagyon szomorú lennék, ha ahhoz hozzányúlnál, mert veszélyes, és még bajod is lehet tőle", ha nem figyelt oda rám, akkor figyelmeztettem: "Ugye emlékszel, hogy mit mondtam az előbb?", és ha nagyon figyelmen kívül akarta hagyni a kérésemet, akkor leguggoltam hozzá, az arcát a kezembe fogtam, magam felé fordítottam, és annyit mondtam csak: "Keressünk valami más elfoglaltságot", és próbáltam a figyelmét elterelni arról, amit nem szerettem volna, hogy csináljon.

Amit most ráhagysz, azt később sokkal intenzívebben fogja csinálni sztem....

Tehát minden alkalommal, amikor olyat tesz amit nem szabad, mondjam el neki hogy ez nem jó, és tereljem el a figyelmét!? És mi van ha nem érdekli amivel terelni akarok, és csakazértis visszamegy? Mert ilyen...

Pl. Ne nyomkodd a dekódert, gyere itt a zenélős telefonod, vagy labda, vagy akármi. Ilyenkor megfogja, megnézi, jó messzire elhajintja, és megy vissza a dekóderhez...

Ilyenkor kezdjem előről a magyarázást???