Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Anyám pasija egy alkoholista... Mit tegyek? fórum

Anyám pasija egy alkoholista... Mit tegyek? (beszélgetős fórum)


1 2
40. 9a57973fa3 (válaszként erre: 39. - Nikics)
2010. júl. 25. 20:20

Szia!

Köszönöm a kedvességed!

De akkor ne felejtkezz meg rólam,mert tényleg kíváncsi vagyok akkor is ha nem lesz folytatása ennek a kapcsolatnak,annak örülnék én is a legjobban!

Szép estét!

Emőke

39. nikics
2010. júl. 24. 22:40
Én is köszönöm neked, remélem boldog leszel a kislányoddal, ne is törődj mással egyenlőre. De azért kívánom,hogy találj magadnak majd valakit, aki megbecsül és szeret titeket. Majd írok, hogy mik a fejlemények, bár remélem nem lesznek...Köszi mégegyszer
38. 9a57973fa3 (válaszként erre: 37. - Nikics)
2010. júl. 24. 21:57

Szia!

Hát igen!

Ezt nem kívánom senkinek sem!

Még szerencse,hogy Anyukád külföldön dolgozik,így azért nem lesz itthon állandóan,és talán az az ürge közben ráakaszkodik majd valaki másra!


Most töltöttem nemrég a 33.életévemet!

Sajnos kénytelen voltam kirakni azt a férfit akitől közben gyermekem született,mert egyszerűen rajtam élősködött!

Most 7hetes a kislányom,de egy fillér gyerektartást nem fizetett még az apja!

Az biztos,hogy nekem többet az életemben több férfi nem kell!

Csak akkor ne mondta volna azt,hogy ő is szeretne gyereket,mert én még kibírom egyedül,de majd ha a pici nagyobb lesz,neki sokkal nehezebb lesz majd elmagyarázni!Természetesen rosszat nem fogok mondani,aztán majd ha nagyobb lesz magától úgyis meglátja,hogy milyen is az apja!

Úgyhogy így leszek majd boldog kettesben a kislányommal!

Az Öcsémről csak annyit,hogy jó úton halad,hogy alkoholista legyen!Ez is ugyanannyira fáj,de mivel felnőtt ember így nem szólhatok bele az életébe!

Sok rossz történt már velem ezeken kívül is,sajnos nem születtem szerencsés csillagzat alatt!

És már le is mondtam arról,hogy valaha is jó írányba fog változni az életem,jó ha ebből a kevés pénzből meg tudunk élni,csak egy kicsivel több lenne,hogy az ember ne idegeskedne állandóan,hogy holnap mi lesz?

Na mindegy ez már más téma!

Köszönöm a jó kívánságaidat!

Ha lesz kedved privibe írhatsz kíváncsi lennék majd a fejleményekre!

Neked is minden szépet és jót kívánok életed végéig!

37. nikics
2010. júl. 24. 18:59
Köszönöm kekcinege, nagyon megrendítő,amit írtál. Nagyon bele tudom képzelni magam a helyzetedbe. Hány évesek vagytok most az öcséddel?Van valaki melletted azóta? Az a gond, hogy már úgy érzem, nem is tudok vele más témáról beszélgetni normálisan. Ez nálunk a hét elején derült ki. De ő folyamatosan azt állítja, hogy meglátja, hogy az ürge tényleg megváltozik-e, meghogy ő nem hülye,nem fogja hagyni, hogy lehúzzák, nem kell rá vigyázni. Hát a pénz dologban talán tényleg úgy gondolom, hogy nem engedné, hogy lehúzzák. De attól félek, ami nálatok is történt sajnos. Hogy majd együtt járnak kocsmába, és csúsznak egyre lejjebb. És én ezt nem tudom, és nem is akarom végignézni. Tagadja, hogy komolyabbat akarna, de úgy látom, mintha fülig bele lenne zúgva ebbe a pasiba. És ez nagyon ijesztő egy 50 éves nőnél. Nemsokára anyukám külföldre megy, kb. 2 hét múlva. Nem tudom, hogy ez az idő segíteni fog neki, vagy még jobban rontja a helyzetet. Neked pedig fel a fejjel, és a további életedbe minden jót kívánok.
36. 9a57973fa3 (válaszként erre: 1. - Nikics)
2010. júl. 24. 18:15

Szia!

Sajnos nagyon nem fogsz örülni annak a történetnek amit leírok!

Édesanyám 22évig szenvedett apám mellet aki teljesen lezűllött,már nap mint nap ivott a végén,egyetlen napja se volt józan!

Aztán miután elváltak leköltöztünk egy kis faluba.Édesanyám is néha-néha iszogatott,mert sajnos az ő szülei se vetették meg az alkoholt volt,hogy velük ivott nemegyszer,és mivel ott ahol együtt lakott még a család, közvetlen egymás mellett volt a két ház,mivel a nagyszüleim udvarában építkeztünk!

De a lényeg most következik!

Pár év elteltével annyira emlékszek pedig már több mint 10éve történt,egyik este Édesanyám nem jött haza a munkából abban az időben amikor szokott.Jó pár órára rá beállított egy ürgével aki olyan részeg volt,hogy a lábán nem tudott megállni!

Gondolhatod,hogy örültünk az Öcsémmel együtt!!!

Pár hónap elteltével egyre többet jött az ürge aztán élettársi kapcsolatba lépett vele Édesanyám azzal a címszóval:hogy beleszeretett!

Te szerinted?Nem volt neki elég,hogy 22éven át egy alkoholistával élt együtt?

Soha nem tudtam megérteni,ráadásul az ürge a külsejére se adott egyáltalán,apám legalább igen!


Mindig veszekedés lett a vége,ha az ürgével kapcsolatban kezdtem Édesanyámmal beszélgetni!

Azt szajkózta egyfolytában:semmi közöd az életemhez azt csinálok amit akarok,el lehet költözni ha valami nem tetszik!Akkor se fogok vele szakítani ha a fejedre állsz,mert szeretem!

De eztután jön még csak a feketeleves!


Kb. 7évvel ezelőtt elkezdett Édesanyám is vele egyre jobban és egyre többet inni,tehát ahogy Te írtad kezdte szépen lefelé húzni az ürge magával!

Sajnos nekem ezt végig kellett,hogy nézzem,mert ha mertem szólni az évek során egyre gorombább módon beszélt velem!Inkább nem is írom ide le,mert szégyenlem magam helyette is!

Ráadásul a saját gyereke helyett egy ilyen senkiházit választott!


Aztán egyszer hívott,mert közben elköltöztem albérletbe,hogy bekerült a tüdőszanatóriumba,és bentfogták,mert találtak valamit a tüdején! Gondolom tudod,hogy mi volt az!Ez 2006.Május végén volt!Rá egy évre sajnos 2007.07.20.-án elhunyt!

Mindezt miért?Mert nem érdekelte az egészsége, hiába veszekedtem vele minimum 15 éven át,hogy szokjon le a cigiről!

Amikor meg kiderült,hogy ez a baja,kértem hagyja legalább már most abba,és kaptam egy olyan gyógyteáról szóló tájékoztatót (az akkori főnőkasszonyom férjnek az segített,és életben is maradt amit meg kell rendelni),kértem rendelje meg,és igya mert a kemoterápia nagyon le fogja gyöngíteni az immunrendszerét!De hiába ahelyett, hogy tett volna azért,hogy meggyógyuljon,kapott gyógyszereket a betegségére amik nagyon erősek voltak,de már annyira az alkohol rabja volt,hogy ilyen erős gyógyszerek mellett is ivott!

Tehát végig kellett néznem durván fogalmazva,hogy a saját Édesanyám,hogy veri be a saját koporsójába egyesével mindennap a szögeket,amikor csak ivott,ahelyett hogy rám hallgatott volna!


Tehát sajnos én nem tudlak semmi jóval se bíztatni!

Hagyd rá,hátha magától mégis rájön még időben!

Vagy mutasd meg neki ezt az email-t!

Nem tudok,sajnos semmilyen tanáccsal se segíteni!

35. nikics
2010. júl. 24. 16:43
hát igen
2010. júl. 24. 16:29
Az ember lányának van egy rossz tulajdonsága: szinte mindig azonos típusú rossz pasiba szeret bele :-(
2010. júl. 24. 15:57
Érdekes pszichológus lehetett...a gyásznak mindig időt kell adni..rossz döntés, ha valaki azért ugrik bele egy másik kapcsolatba, hogy a gyászát elnyomja...igenis, azt meg kell szenvedni...egyedül!!
32. nikics
2010. júl. 24. 15:50
hát olyan érdektelen minden irányban, nem mozdul ki itthonról (amikor nem külföldön van), és mindig azzal van elfoglalva, hogy neki milyen rossz...Volt pszichológusnál apukám halála után, ő azt javasolta, hogy mielőbb keressen párt magának.
31. homokóra (válaszként erre: 29. - Nikics)
2010. júl. 24. 15:45
Ugyan..:) Megedződtem legalább:)
30. homokóra (válaszként erre: 28. - Nikics)
2010. júl. 24. 15:45
Mi az, hogy igencsak depressziós?
29. nikics
2010. júl. 24. 15:44
Egyébként Homokóra neked üzenem,hogy nem semmi, hogy ezt lelkileg végig tudtad csinálni. Minden elismerésem, erős ember lehetsz.
28. nikics
2010. júl. 24. 15:43
köszi nektek, valóban remélem nem fogok soha itt tartani. Nekem az anyukám mindig jó anya volt, segített,amiben tudott, csak most egyszerűen nem ismerek rá. Bár én is sok balhé mellett nőttem fel,melyek legtöbbször az alkohol miatt voltak. Nem volt a legboldogabb gyerekkorom, de egyet mindig éreztem a szüleim részéről, hogy szeretnék.Az utolsó néhány év békében telt, így talán megbocsátottam nekik mindent. Már arra is gondoltam, hogy mi lenne, ha külön költöznénk? De mivel szerintem anyukám igencsak depressziós, állandóan ideges lennék, hogy vajon nem-e történik vele valami.Vagy már lehet, nekem kéne pszichológushoz mennem...
27. homokóra (válaszként erre: 26. - Spinneli)
2010. júl. 24. 13:10
Az igaz..és kívánom neki, hogy soha el sem jusson idáig!
26. spinneli (válaszként erre: 25. - Spinneli)
2010. júl. 24. 13:04
egyébként a topikindító nem tart itt, lehet nem is fog, ezért játszhat jobban a támasz.
25. spinneli (válaszként erre: 24. - Homokóra)
2010. júl. 24. 13:03

nem a kiszolgálásara, és a mélyrepülés fázisainak végig aszisztálására gondoltam.

Mikor azt mondom, hogy határt kell húzni abban, hogy a másik élje az életét, akkor az Ő döntéseire is gondolok, amik lehetnek rosszak is.

24. homokóra (válaszként erre: 21. - Spinneli)
2010. júl. 24. 11:09

"hogy ott legye ha bármiben szüksége van ám"


Hát ez már elmúlt, kedves Spinelli..nálunk legalábbis.

Nem vagyok hajlandó feláldozni a saját családomat az anyám elcseszett élete miatt..most már kimaradok a játszákból!


Éppen elég volt az, hogy az én gyerekkoromat tönkretette!

És igen..mi nagyon sokáig mentünk utána a bajban..de csakis akkor volt ránk szüksége..soha máskor..de igen, még egy esetben..mikor pénz kellett neki!!!

Mindenhol kell húzni egy határvonalat..én megtettem!

23. homokóra (válaszként erre: 22. - Betsabé)
2010. júl. 24. 11:06

Az ő esetében nem kellett döntenie..mi elfogadtuk a párját, csak nem tudott beilleszkedni..nap mint nap részegre itta magát, és verte agyon az anyámat. Mentem utána minden kórházba..láttam a "pápaszemet", a majdnem levágott kézfejet, és a szétszúrkált nemi szervét...

És ez még mind oké, amíg én láttam, de a gyerekeimet nem voltam hajlandó kitenni ilyen élményeknek.

22. Betsabé (válaszként erre: 20. - Homokóra)
2010. júl. 24. 10:21

Ez szörnyű, de tényleg nem tehettél semmit.

Az ilyen helyzetekben az a legrosszabb, ha döntenie kell valakinek a családja és a "szerelme" között. Nálunk se könnyű, de mi elviseljük az új családtagot, hátha nem tart örökké.

21. spinneli (válaszként erre: 1. - Nikics)
2010. júl. 24. 10:17

Anyukád egy felnőtt ember, szerintem ne próbáld úgy kezelni, mint egy kisgyereket.

Természetes, hogy az ember aggódik a családtagjaiért, én meghúznám azt a határt, hogy ott legyek ha bármiben szüksége van rám, de hagynám, hogy úgy élje az életét, ahogyan Ő jónak látja.

20. homokóra (válaszként erre: 19. - Nikics)
2010. júl. 24. 10:00

Szia!


Igen azt gondolja, hogy neki ez jobb..és senki nem tudja jobb belátásra bírni..én már elfogadtam..élje az életét így, ha ez neki megfelelőbb..

És igen..anyukádnak igaza van..nincs jogod felellőségre vonni..de azt hozzátenném, hogy a pasi nem fog megváltozni, de anyukádnak valamiért így jobb...


Igen, én nagyon boldog vagyok, mert már "elengedtem2.

Volt idő, mikor rágtam magam, de ennek vége..kellett ahhoz idő, hogy ezt belássam, és ne harcoljak...ugyanis a harc csak a saját lelkemet tette tönkre. Így beláttam, hogy felesleges...január óta nem láttam..csak egyszer, akkor is hátulról!

Nem hiányzik!!!

19. nikics
2010. júl. 24. 09:47

Szia homokóra! Sajnálom, hogy ez történt veled.Nem értem, hogy valaki miért nem a családját választja egy ilyen ember helyett? Tényleg azt hiszi, hogy neki ez jobb? Te tudsz boldog lenni ezzel a tudattal?

Tegnap este beszéltünk róla, és azt mondja nekem, hogy neki ennyi szórakozás nem jár meg? és ne vonjam állandóan kérdőre, semmi közöm hozzá. Állítólag a pasi azt ígérte, hogy megváltzik. Én 26 éves vagyok, de ezt még 16 évesen sem venném be. Úgy viselkedik ,mint egy naiv óvodás. Ezzel szemben napok óta látja, hogy semmi sem változik. Munka helyett a kocsmába megy, ez a nagy változás...

2010. júl. 24. 07:07

Mindenki saját hibájából tanul..senkinek nincs joga beleavatkozni a másik életébe. Hagyni kell, mert az ellenkezés csak hazugságot, és viszályt szül!


Hidd el, én is tudom, mit érzel..az én anyám mellett 25 éve egy alkoholista szadista állat él...és nem tehetek (tehettem) semmit..inkább engem, és az unokáit dobta el, s őt választotta...szíve joga eldönteni, hogy ő hogyan akar élni...ő a félelmet, és az agresszivítást választotta.

2010. júl. 23. 19:57
Mindenkinek joga van hibát elkövetni. Neki is. Bizonyára meg van a kora ahhoz, hogy szembe nézzen - ha akar - a körülményekkel. Senkit nem védhetünk meg önmagától.
16. nikics
2010. júl. 23. 19:29
Egyszerűen úgy érzem, ha hagyom ezt az egészet, akkor végig kell néznem,ahogy anyukám tönkreteszi magát. Valahogy neki kellene erre rájönnie, és saját magának belátni
15. nikics
2010. júl. 23. 19:27
Próbálom megemészteni, de egyszerűen nem megy.Anyukám egyébként nagyon szereti a páromat és ki is jönnek egymással. Csak az a gond, hogy iszonyúan magányos. Látom rajta, de azt hiszem először neki kellene rendbe tenni a saját életét, és utána párt keresni. Vagy túl önző lennék? Isti 25-nek üzenem, hogy ne kerüljön ebbe a helyzetbe soha, vagy inkább sajnálom az édesanyját, hogy ilyen fia van.
14. rozsa13 (válaszként erre: 10. - Nikics)
2010. júl. 23. 16:44

Gondold csak végig anyud bele szólt a te választásodba?

Még azt is megebgedte hogy oda költözzön a párod! Ezzel ő bizonyos szinten magára maradt!

Lehet neki sem könnyű elfogadni a te párod! Addig még nem akar oda költözni, azt gondolom nincs mitől tartanod! Neki is kell valaki akivel tud beszélgetni! Hisz neked is ott a párod!

Inkább igyekezz támogatni és nem kioktatni!

Szépen is elmobdhatod a véleményed de a döntés az övé legyen!

13. andi6020 (válaszként erre: 9. - C445ab939a)
2010. júl. 23. 16:31
De vicces vagy! Gondolom, ha Te aggódnál az édesanyádért, és ilyen hozzászólást olvasnál, nem esne valami jól!
12. nikics
2010. júl. 23. 15:52
Tényleg köszi a válaszokat, nagyon aranyosak vagytok...
2010. júl. 23. 15:52
Fejezd ki Anyukádnak a szereteted, figyelmed, azt, hogy fontos neked, de bírálgasd, és fogadd el, ha rosszul is dönt. Tudom, nehéz, de ez az ő döntése. Szerintem te mindent megtettél, többet nem tehetsz.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook