Neked milyen a kapcsolatod válás után a gyerkőcöd apujával/anyujával? (beszélgetős fórum)

Minket (Pocaklakó+ én) még 7 hónapos terhesen hagyott el és azóta nem láttuk.Most 3 éves a gyerekem és azóta sem változott ez a helyzet.Nem keres,nem érdeklődik,el van..azóta megnősült és 1 éves a közös gyermek.

Nem zavar,jól meg vagyunk így ,abszolút kiegyensúlyozott és remek emberkét hagyott nekem:))

Én úgy gondolom,az életben nincsennek kifizetetlen számlák,egyszer a Jóisten behajtja ezeken az embereken is,akik ilyet tesznek..

Nálunk most áll a bál. A kislányom múlt héten náluk volt, szombaton hazahozta, majd tegnap jött érte. A kicsi sírt, hogy nem akar menni, eldugta a bőröndjét, bezárkózott a szobájába. Amikor megérkezett az apja nem akart kimenni hozzá, vegyem fel, de ne adjak rá papucsot, nehogy apa felkapja. Már leszakad a karom, de csak szorított. Apja ígért hetet havat, de csak bújt hozzám. Aztán apa elkezdte, hogy micsoda anya vagyok, mert amikor nála van akkor sírva hozza haza, stb. Közben a kislányom súgja, hogy apa hazudik. Majd megjegyezte, hogy keresztbe húztam a nyaralásukat, mert mennek a Balatonra. Megjegyzem a kislány Balcsi mániás, ha erről szó lett volna, még a szomszéddal is elmenne:)))

Felajánlottam, hogy akkor egy kicsit megnyugszik és mivel kedden úgyis arra lesz dolgom, elviszem magammal a kicsit, lehet, hogy akkor már szívesen maradna. Gúnyosan nevetve közölte, hogy hagyjuk. Aztán még sms-ben megfenyegetett, hogy majd a gyámügy helyre tesz engem is meg a nagyszülőket.

Nem értem mi történt, nem értem miért nem lehet normálisan megbeszélni ezt a dolgot.

Tudod az ő szemszögéből is figyelembe véve el tudtam dönteni, hogy miért került sor a válásra. Ezenkivül megértettem és a mai napig nem hibáztatom ,hogy nem foglalkozott velem.

Hát bizony az anyámról meg meg van a véleményem!

Miért gondolod? Ez még alakulhat másképp is! Az élet sok furcsa dolgot produkál és sosem kell feladni a reményt.

Én is elvált szülők gyereke vagyok és nekem nagyon hiányzott az apám mindig is, pedig anyám mindenféle szörnyű embernek lefestette és mikor találkoztam vele ennek az ellenkezőjét láttam. 16 éves koromban találkoztam vele először, fél éves voltam mikor elváltak.

azt gondolom eljön majd az az idő mikor a gyerek sem és te sem és ő sem keresitek már egymást semmiért sajnos!

De ennek csak egy vesztese lesz a gyerek !

Tudod lehet, hogy én nem szólnék neki, hogy jöjjön a gyerekhez. Én a fiamnak mondanám itt a telefon beszélj az apáddal, mit hogy szeretnétek csinálni. Próbáld meg azt, hogy a fiad beszéljen vele, akár többször is.

Ugyanis lehet, hogy a gyereknek nem mondana nemet!

Sziasztok!

Ismét döbbenve olvasom az itt leírtakat! Nagyon elcsodálkozom,hogy emberek mire képesek!

Raguza,elismerésem neked!!! És a többieknek is persze,akik ezeken a dolgokon már túlmentek!!!

Lisa,veled teljesen egyetértek,ez már a kérdésem feltevése elején kiderült! :-)

Rám azt mondja ex és a párja,hogy pénzéhes vagyok.Lehet.Nem sok amit ad,de úgy gondolom,mivel nem veszi ki a részét fia életéből és nem segít se sport se ruházás,se gyógyszer terén,így ezt az összeget igenis adja oda.Egyszer szólt késik a fizetéssel,nem is volt belőle gond.Aztán már nem szólt,csak nem fizetett.Szivem szerint hagytam volna,mert az egész vita nem ért annyit,hogy rámenjek lelkileg,de albérletben voltunk így muszáj volt.Annyit nem lehetett megértetni vele,hogy legalább szóljon.Nem tudja miket tud a fia,mennyire ügyes a fociban vagy az úszásban.Csak dicsekszik persze,ha olykor elviszi. (idén pl 2-szer)Nekem ezek fájó dolgok,ennek ellenére fiamnak egy szót sem szólok és már exnek sem.Másfél évig hívogattam,kértem legyen a fiával,ha csak 1 órát is,de azt rendszeresen.Belefáradtam.Azóta nem is nagyon jön hozzá,pláne nem viszi el.Ezért néha lelkiismeret furdalásom van,de ha új életet akarok kezdeni,akkor muszáj ezt tennem szerintem.

Hát sajnos mindig vannak kivételek!

De én úgy gondolom, ha erre ez a férfi képes volt, akkor ott más gondok is voltak mármint az apával!

nem baj jó volt olvasni!

egyébként pedig érdekes a gondolat erről hogy apa akarja. tudod él ezen a világon olyan apa akinek egyszer a kisfiát súlyos baleset érte, anyuka kórházból ki be és a másik kettő otthon ,apuka meg egyszer csak azt mondta no jó add be a beteget egy elfekvőbe és a gyere haza a másik kettőhoz ! addig míg egészséges az volt a minden !

Tudod sokan nem értenek velem egyet, azt mondják, hogy ami jár az jár. Persze értem én, nagyon nehéz a gyereket egy keresetből nevelni, de azt is tudom ha én harcolok a pénzért akkor (emberi tulajdonság) ő is elkezd harcolni velem és bizony annak csak a gyerek issza meg a levét.

Igen sajnos lehet, hogy a házastársi kapcsolat nem működik, de azért még lehetnek jó barátok. Mindig más valakivel együtt élni, mint távolból szeretni!

Sajnos az élet engem megtanitott, mert első férjem meghalt és bizony a gyereknek meg kellett magyarázni, viszont a második házasságomban ott van a gyerekem apja és szükségük is van egymásra. Szerintem ha a gyermek úgy születik, hogy azt mind a két szülő akarja, akkor az apa is ki fogja venni a részét a gyereknevelésben és eltartásában. Persze ha az apa nem akarta akkor megértem, hogy nem akarja! Nem lehet másra erőltetni a mi akaratunkat. Sokszor azt hiszik a nők sajnos - ha gyermeket szülnek a férfinek akkor már meg van fogva és utánna csodálkoznak, hogy az apa nem akar a gyerekkel foglalkozni, mert ugye azért nagyon sok ilyen is van. Én biztos, ha úgy vállaltam volna gyermeket, akkor nem terheltem volna rá az apára, hiszen én döntöttem én akartam, akkor én vállaljam is a terheket. Mondjuk most ez nem épp idevágó, csak leirtam az én elképzeléseimet.

Értem.

én sem követelem a pénzt!

Szerintem is egy válás nagyon átalakítja az ember gondolkodását és érzelmi világát ,én akkor jöttem rá hogy a harag az nem jó és olyan jó nem veszekedni és mennyire jó hogy csend van az otthonomban! az együttélés meg hát nem tudom itt még most is az a téma szeretne vissza jönni de nincs meg bennem a bizalom.

De igazából meg kell súgjam nekem még ő az igazi bár elváltak útjaink én akkor is szeretem őt csak én sem tudok vele élni ,mert nem! milyen érdekes sokáig azt hittem csak nekem vannak ilyen buta dolgaim hogy nem haragszom rá csak most hagyjon békén.nem szeretnék a barátja lenni és nem szeretném őt most tuti ezért haragszik rám.

Persze eleinte nálunk is csak a gyerek volt a beszélgetés témája. Ma már nem 5 éve váltam el. Igaz nem voltam egy erőszakos nő, nem követeltem állandóan a gyerektartást, ha megcsúszott és szólt, hogy később jön nem vettem le a fejét, mondtam neki, hogy oké csak küld, mert szükség van rá. De ezenkivül nekem soha nem kellett szólnom, hogy mit kell fizetnie a gyereknek, mert mindent megtett és megtesz mai napig a gyerekért. Miután a fiam 18 éves lett, - hiába tanul még a gyerek nappalin - kérte ne kelljen gyerektartást fizetnie és én igent mondtam rá, mert tudom igy sokkal többet ad a gyermeknek mint az a párezer forint! Nálunk igy működik.

Nagyon jól emlékszem még arra, amikor váltunk azt mondta, hogy majd eltiltom és elidegenitem tőle a fiát. Mondtam is neki, hogy sajnos 15 év alatt ezek szerint nem ismert meg. Aztán kiderült az elvált haverok akik igy élték meg a válásukat azok mondták neki. És mi bebizonyitottuk nekik is, hogy ezt bizony lehet másképp, emberi módon és úgy hogy a gyerek legyen mindkettőnk számára a legfontosabb. Na utánna már barátok lettünk, mert rájött, hogy nem rosszat akarok neki, csak nem tudok vele együtt élni! Én véleményem az, hogy a rossz csak rosszat szül, a gonoszság gonoszságot, stb. A düh, sértődöttség pedig csak ront a helyzeten. Meg kell békülni a sorssal, magunkkal és az élettel.