Előző élet (beszélgetős fórum)

Na, megcsináltam ezt a szivárvány-módszert, nagyon érdekes volt. Én az agykontrollos gyakorlatok alatt elég könnyen ellazulok, de most nagyon nehezen ment. Érezhetően izgultam :-), de végül ellazultam.

A piros szín gyönyörű volt, körülöttem minden piros volt, érzékeltem, hogy kellemes. Aztán vért éreztem mindenhol, láttam is ahogy folyik, mintha valaki véres labdákkal dobálta volna a piros "falat", olyan pacnik voltak körülöttem, és folyt a falon a vér. Falat írok, holott nem igazi fal volt, csak körülöttem volt minden piros. De furcsamód nem volt kellemetlen vagy félelmetes. Akartam még időzni, de a pirosba bele-beleugrott egy-egy narancssárga pacni (szintén mint egy falra dobott labda nyoma), így tudtam, tovább kell mennem. magáról a narancssága színről alig van emlékem, egyetlen kép ugrott be, amíg ott voltam, de csak egy pillanatra, egy öregember a börtönben egy asztal előtt ül, előtte papír. Hosszú, csomós haja és szakálla van, de nem éreztem elkeseredést, inkább megnyugvást. Valahogy tudtam, hogy ez az öregmber én vagyok, és az a szó ugrott még be, hogy Itália. De mindez egyetlen pillanat alatt, és nem láttam, inkább éreztem. És furcsa volt, hogy az elképzelt, gyönyörű árnyalatú narancssárga helyett a beugró kép egy sötét börtön. Emlékszem a börtön falaira, nagy kövekből volt építve. A citromsárga gyönyörű volt megint, felvillant egy kép, ahogy nézek a kék ég felé, és felettem egy pálmalevet mozgat a szél. Nyár volt, kellemes idő, és megint láttam (bár ezt inkább éreztem) magam, megint Itáliában (valahogy tudtam), mint fiatal férfi. Azt is érzékeltem, hogy ez ugyanaz az életem, csak fiatalként. A ruhámból ítélve nemes voltam, de legalábbis igen jómódú, és egy pilanatra elégedettséget és szabadságot is éreztem, és azt, hogy valamit befejeztem, ami jóleső érzéssel töltött el. De mindez megint csak egy pilanat volt, és úgy érzékeltem, hogy tovább kell mennem, mint a pirosnál: kék foltok jelentek meg a citromságrában. Átléptem a zöldbe, itt voltam a legkevesebbet, semmi emlék, csak folyamatosan jöttek a sötétkék és lila foltok, szinte sürgetően. A kékbe könnyen átléptem, egy pillanatra a tengert érzékeltem, és azt éreztem, hogy fázom. Nem fizikailag fáztam, hanem a kék színben éreztem a hideget. Nemcsak a vízről "tudtam", hogy hideg, hanem körülöttem mindenről. Nem olyan érzés volt, mintha tél lenne, hanem mintha ez lenne a természetes.

Itt is keveset voltam, mert a lila hívott, sürgetett. Az indigó ki is maradt, a kékből továbblépve egyből a lilában találtam magam, ahol fenyegetést éreztem, láttam egy alacsony, lila csuklyás alakot, aki felől éreztem a fenyegetést, és körülöttem a lila nagyon sötét volt, vészjósló. Férfi voltam, az biztos. Nagyon egyedül éreztem magam. Beugrott egy kép, és az az érzésem volt egy pillanatra, mintha a középkorban lennék, valahol a föld alatt, vagy valami olyan helyen, ahol spirituális dolgok folynak. Nem résztvevője voltam, hanem inkább elszenvedője. Nagyon rossz érzés volt, nem is konkrét félelmet, hanem inkább kilátástalanságot éreztem. A kép egy pillanat alatt eltűnt, csak az érzés maradt meg, és az, hogy mint egy massza, körülvesz a fenyegető sötétlila (majdnem fekete), ami úgy volt mozgásban, mintha hullámzó víz lett volna. Itt is megvolt a belenyugvás érzése, mint a börtönös képnél, de tudtam, hogy az emberiségre (?) nagy veszély vár. Aztán az egyik részen (balra fent) a lila tisztulni kezdett, kirajzolódott belőle egy alak, aztán láttam, hogy a férfi jön felém, és ahogy közeledett és jobban kirajzolódott az arca, rájöttem, hogy Jézus az (nem vagyok vallásos), bár rövidebb hajjal láttam, mint ahogy ábrázolják. Ekkor megnyugodtam, hogy elhárult az emberek feje fölül a baj (?), mert ő itt van. A lila szín el is tűnt, kiléptem a szívárványból. Utána hiába feküdtem a zöld réten, és hiába számolgattam, ahogy a gyakorlat írja, nem tudtam egyik életemet sem felidézni, képek, érzések sem jöttek. Lehet, hogy azért (is), mert a lila élményeim felzaklattak, bár továbbra is ellazultan feküdtem.

Ha elfogadom, hogy utazást tehettem az egyik előző életembe, akkor így utólag az az érzésem, hogy az utolsó, lila színben átélt élményeim is ugyanehhez az élethez tartoznak (a másik kettőnél, ahogy írtam, ezt tudtam is). Ezek alapján éltem Itáliában, férfiként, vallásos voltam (a kor szellemének megfelelően) és jómódú. Sajnos a lilából nincs emlékem, milyen korú vagyok. De vélhetően az volt a legfontosabb, mert annyira igyekeztem oda jutni a sürgetésre, hogy ugye az indigó ki is maradt, egyszerűen átléptem rajta. Azt hiszem, belemélyedek még párszor, kiváncsi vagyok, mit tudok meg.

Hú, ez komoly! Biztosan van valami jelentősége a zöldnek is, meg annak, hogy átrángattak a kékbe. Valami fontos kötődhet ahhoz az életedhez, amiből láttál egy szeletet. És ez a rángatózás!? Szerintem valami élmény blokkolva maradt előtted, talán éppen az, aminek a rossz érzés volt az előjele, mert nincs itt az ideje, hogy átéld, és ez volt az "elterelés". Nem lehet?

Mit gondolsz, megpróbálod még valamikor?

Hát hiába agykontrollozom,de nehezemre esik teljesen ellazulni és koncentrálni,szóval eltartott egy darabig:).

A lényeg a következő volt:Mindent úgy csináltam,ahogy leírták.Jöttek a szivárvány sávjai:piros-semmi,narancssárga-semmi,citromsárga-semmi,zöld-na a zöldet nagyon-nagyon élveztem.Nem ugrott be semmi,de valamihez biztosan kötődik ez a szín.Tudod nem azt a szép világos fűzöldet képzeltem el,hanem kicsit csúnyább,sötétzöldet.De a lényeg,elidőztem benne rendesen,mert nagyon kellemes volt.Vagyis csak akartam volna időzni benne,mert két kéz átnyúlt a kék sávból és rángatni kezdett.Vékony kis cserek kezek voltak.Ahogy átlépem a "kékbe" rögtön egy szikla barlangban találtam magam.Előttem törökülésben ül egy fiúcska(12-13éves forma),az ölében papír,valamit ír.Mintha jegyzetelne.A fiúnak gyönyörű gesztenyebarna haja volt,nagyon megfogott.Tudtam,hogy ő barát,de nagyon rossz érzésem támadt.Ekkor valami nagyon furcsa történt:elkezdett rángatózni az arcom,a szemhéjaim,és a kezeim.Nem tudtam abba hagyni,nem tudtam kilépni.3percig rángatóztam kb,addig,amíg teljesen ellazítottam magam.Utána már nagyon nehéz volt azon a "szinten" maradni.Igazából nem is sikerült.Próbáltam még a számos módszerrel megtudni valamit,de nem sikerült:(.Nem mondom,hogy ez valódi emlék volt-e,lehet csak a képzeletem játszott velem,de ez a rángatózás nagyon para volt.Nyugodtan kérdezzetek,ha valami nem világos.

Sajnos több kérdést nem tudok, nekem is ezt a kineziológusom ajánlotta és bejött:)

Sok sikert!:)

Ez egy általános teszt volt.

Bárki kipróbálhatja, csak papír és toll kell hozzá. Persze úgy kell megcsinálni, hogy a másik ne lássa amit te válaszolsz.

Kedvenc hely? Hol nyaralna szívesen? Melyik korban élt volna szívesen? Milyen jelmezt venne fel szívesen?

Ezek a kérdések amik, ha többsége egyezik akkor nagy valószínűséggel volt valami között valamikor egymáshoz:) Érdekes dolog:) Nekem és a kollegámnak szinte egy-két dolog tért csak el, egyébként minden egyezett:)

Ez engem is érdekelne .

Másik hozzászólásra:

Hát olvastam én is olyat ,hogy veszélyes lehet az önhipnózis .

Most nem találom neten ezt a szivárványos módszert .