Hogy deritsd ki hogy a parod felre jar vagy sem? (beszélgetős fórum)
Sehogy! Ezzel nem aláznám meg magam!
megnézném a képét,mikor élvez
márcsak azért kénytelen félrejárni valaki,mert nem él otthon nemi életet
nálam pár napja buktak be a férejárásai
az ember elöbb utóbb rájön
Na akkor végy egy nagy levegőt. Ülj le és gondolkodj. Először is tisztázd magadban, te mit akarsz az élettől. Tedd rendbe magad, aztán következhet a házasságod is. Ja és ajánlom figyelmedbe, Csernus Imrének A nő c. könyvét.
ja, bocsi kitrákotty. :))))
figyi, én nem akarlak bántani, de katrákotty-nak és vigyorexnek igaza van!!! Ezek kifogások. És ezeket a legnehezebb legyőzni! Rám sokszor megharagszanak az ügyfelek, ha megmondom nekik, hogy ez csak kifogás, és nekik maguknak kell tenni a saját boldogulásukért. Aki megérti, OK, mehetünk tovább. Aki nem, azzal nem tudok együtt dolgozni. De azért mindig megkérdezem, hogy gondoljanak csak bele: Hol lesznek 5 év múlva?
Igen; azt mondom! Boldog akarok lenni és mellette nem leszek az. Nem egy utolsó sz@rdarab vagyok, akivel szemben mindent megengedhet és persze nálunk is itt jönnek a 30éves agglegény barátok, akiknek mindent szabad. Kérdezem én? Erre kell nekem család? Hát hülye vagyok? Nem akarok társas magányban élni és végképp nem akarok a párom mellett élve egyedül gyereket nevelni, míg ő semmibe vesz és a nagy barátok az igazi kikapcsolódás és akkor jó élet van. A-aaaaa :)
dolgoztam csak a munkahelyem megszünt aztán jött ez a válsaág és egyszerűen ha van valami meló az ugy is azé aki szebb vagy ismerós
ebben a hsz-ben megemlítetted anyudat, tesódat, apukádat, meg a "párodat", s te hol vagy?
Te mit teszel azért, hogy jobb legyen neked/NEKTEK?
Lehet keresni máshol is munkát, nem vagytok odakötve a kisvároshoz, a boldogulásért tenni kell!
én is munka miatt költöztem anno 130 km-t, otthon még mindig munkanélküli lennék, 9 éve!
nincsen ahova menjek,úgy hogy ez egyelőre képtelenség.
Nekem még nincs gyerekem, csak azt látom, hogy: Nem jó a kapcsolat? Szüljünk rá gyereket!!!
Aztán persze veszekedés halmokat indít el, hogy ki keljen fel, ki fürdesse, majd ki tanuljon vele, stb, majd jön az azért ilyen a gyerek, mert ilyennek nevelted... és végül a gyerek sínyli meg, de aztán új mentőötlet merül fel, miszerint: csináljunk még egy gyereket és jól fogunk élni. :S
Jól értem, hogy 25 évesen nem dolgozol sehol?
azt mondod,egyik percről a másikra?
Na Neked ez sem vigasz, mert az én életem. Anyuéknál a munka? Most mondjam, hogy muhhahhha? Hát ha azt mondom, hogy nincs az pont kielégítő szerintem. Nincs lakásom, mert ebből egy fityinget sem fogok látni, mert nem fog tudni kifizetni. Az én apám már nem is él, szintén alkoholprobléma. A barátnőim szétszéledve messze.
ezekkel a kifogásokkal éltem eddig én is, de az éjjel csurig lett az a bizonyos pohár és egy életem van! Nekem kell eldönteni: Elrontom vagy sem! És a válaszom: NEM!!!
anyumékhoz nem tudok menni,mert anyum az a fajta ember aki,mindig az ember legnagyobb bánatába is azt szajkózza én meg mondtam miért nem hallgattál rám,most mihez kezdesz?munkahelyed nincsen.
Mondjuk én azt mondom, ha szereted, küzdj meg a kapcsolatotokért. (Ha ő is akarja.) Ha szereted, akkor viszont valamin változtatnotok kell.
Nehéz lesz. Ezzel mindenki egyetért. De akkor viszont így is fog maradni minden.
Én egyet értek veled! Egy gyerek amúgy is nagy "vízválasztó" (ahogy te írtad) egy kapcsolatban.
Nagyon nehéz a szülés után még akkor is, ha amúgy minden rendben köztetek...
mit csináljak?Erdélybe élek,egy szaros kis városba,ahol egy állásra 100an jelentkeznek,és az a nyerő aki vagy ismerős vagy pedig jól néz ki.nincs lakásom,anyumnak már kb. 6 éve a testvérem a mindene,apumat az alkohol jobban igazság mind mi,a barátnőim,hát az egyik Svájcba van jövőbe lesz a lagzijuk,a másik meg már 2 gyerekes család anya.senki sincsen akire számíthatok egyedül ő,mert ha félre jár is meg minden,de van ahol laknom,van ahol ennem,s ha valamit akarok meg kapom,de én nekem az kéne velem legyen.
Nem ismerem és nem kövekkel akarok dobálózni, mert nem tehetem meg, de szerintem az "olyan más volt" csak átmeneti lett volna gyerekkel is. Hányan mondták már, hogy olyan más volt, de ha így lenne, akkor nem lenne a világon megcsalt nő akinek gyereke van. A baba egyfelől boldogság, de másfelől ugye "probléma", értem ezt úgy, hogy ahol már gyerek van ott megnő a felek közti súrlódási alap, aztán sokszor derül ki, hogy az édesanya magának szülte a babát és nem családba, mert minden rámarad.
Na haragudj, hogy ezt írom és ne kövezzetek meg (el sem tudom képzelni, hogy milyen fájdalom lehet ezt megélni), de hiszem, hogy semmi sem történik ok nélkül. Lehet azt mondod, hogy könnyebb lenne vele, de nagyon nehéz lehet egy egyedülálló anyának, akit meghurcolt az élet, mert a párja így viselkedett. Egyedül lennél a gyerekkel is még ha tart a kapcsolat is.
Hidd el, találsz te még olyan párt, aki szeret és nem aláz meg, ahová bátran szülhetsz kisbabát és tényleg egy család lesztek!
Nekem is 7év után lett vége az előző kapcsolatomnak. Talán van valami a vízválasztózsdiban. És tudod, nem a levegőbe beszélek, mert a jelenlegi kapcsolatom úgy áll, hogy közös lakásunk van, az idén vettük, de csak nyeltem, nyeltem tegnapig. Most értem el arra szintre, hogy (bocs!) szarok a lakásra, az anyagiakra...én még boldog akarok lenni és elmegyek innen! Nekem is vissza kell mennem az anyukámhoz, aki a tesómmal és a nagypapámmal él. Tehát ez is hasonló. Imádom őket, de ha egyszer megszokod az önálló életet, akkor nagyon nehéz újra megtanulni alkalmazkodni, de tudod: valamit valamiért!!!
Igen, de aztán mi lett volna? Mondjuk pár hónap, vagy pár év múlva? Mikor beteg a gyerek, nyűgös, sír, stb?
Azt szoktam mondani, hoyg 2 féle ember van: az egyik, aki szeretne valamit, a másik, aki akar és tesz is érte! Csak te tehetsz saját magadért, senki más!!!
Ezzel a barátnőmmel olyanokat megcsinált a férje, hogy hihetetlen! Szegény pici egész nap sírt, mire rájött az anyja, hogy nagy baj van. Persze egyik kórházból a másikba küldözgették őket. Aztán persze kiderült, hogy komoly baj van. Erre mit mond a férje? Hogy ez az éjszakai furikázás neki 40 ezer Ft-jába került. Erre a leányzó, mikor kiengedték őket a kórházból, fogta magát, összecsomagolta a gyereket és elment. Szóval hidd el, mások is vannak hasonló cipőben.
de ne mondd, hogy emiatt így akarod leélni az életed???!
hmm, jól elültette a fejecskédben, hogy te semmire se vagy jó! :-(
Pedig hidd el hogy igen, és az első pozitív változás lenne az, hogy otthagyod, utána megállsz a magad lábán, kis önbizalom, és sokkal jobbat is találsz majd, aki megérdemel!
amíg a tudtuk hogy van pocaklakó olyan jó volt,óvott,annyira más volt,nem dolgozok sehol neki segítek és egy fizuból gyereket vállalni nem köszönöm szépen és mégis vállalta.,úgy érzem az egész lehet az én hibám.
:( Nagyon sajnálom, de hidd el, hogy semmi nem ok nélkül történik velünk. Ha ez a kapcsolat tényleg ilyen rossz, akkor az a gyereknek is rossz lett volna. Van egy barátnőm, akkor váltak el, mikor a gyerek 3 hónapos volt. Azóta a pici kiegyensúlyozottabb és boldogabb, mint mikor együtt voltak Ők is érzik a feszültséget.
További ajánlott fórumok: