Felelőtlen apa? (beszélgetős fórum)

már értelek...

A te gyerekkori félelmeidből fakadnak ezek az érzések...

Hál isten te te vagy ő meg ő:)

higgy magadban a kedvesedben és a kicsi kincsedben is :9

szeresd mindegyikőtöket ugyanúgy és úgy amilyenek...

minnél jobban félsz valamitől annál előbb megtörténik

inkább a jóra figyelj a skereire az apró jókra :)

igen, ez van...

bármelyikőtökkel fordulhat elő baleset...

sajnos a gyerekeknek is meg kell tanulniuk a korlátaikat...

Mi szülők csak bízhatunk benne, hogy enm lesz nagy bajuk...

Egy 10 hónapos baba még nagyon kicsi, nagyon kell rá figyelni, ilyenkor fedezi fel a világot és nagyon fürgén mászik:)

Sajnos, ha pici babák fejre esnek nem minden esetben látszik külsérelmi nyom, belülről is megrepedhet a koponyaburok. Sőt, előfordul olyan is, hogy esés után sír, látszólag semmi baja és mégis koponyasérülés történt. Hál'Istennek azonban legtöbbször nem szokott a babáknak baja lenni és egy gyerek se nő fel úgy, hogy nem esik el.

Úgy gondolom, mindent meg kell tennie egy szülőnek a gyereke épségéért. Az,ha elindul és elesik, teljesen más kategória, mint mikor azért esik le az ágyról, mert nem figyelünk, ugyanis ha tudom, hogy mással foglalkozok, lerakom a földre és kész. Volt már olyan, hogy mászott és egyszer csak leszájalta a földet. Ez természetesen csakis a gyereken múlott, nem is erről beszélek, és nem is azért indítottam a topicot, hogy hibást keressek.Mindegy.

Mindenkinek köszönöm a válaszát.

Én azt írtam a fiam csinálta a műsort !!És nem azt hogy Te csinálod!!

A kettő közt nagy külömbség van:)

Számold ki, hogy a 20-ból mennyi volt amennyit a tapasztalhatatlanság hibájára, és mennyi ami a szüleid hibájára írható.

Imádjuk, féltjük a gyerekeinket (én már az unokámat is), de "mindenki maga követi el a saját hibáját" (nem tudom kimondta, de igaza van).

30 évi házasság után merem tanácsolni, hogy akkor szidd le a férjed (mert 15-20 perc mulva te is lehiggadsz), mint magadba fojtod az egészet.

A két éves unokám mellett már a lányom is megtanulta a "varázs" szót: HOPPÁ, és egy kis "bőrhiánnyal", "szivárványszínskálával" úgy szalad tovább Áki, mint aki el sem esett.

hoopsz,most olvastam még csak 10 hónapos a babád.

Nagyobbra gondoltam:)

Szerintem,beszélj a pároddal hogy jobban figyeljen rá.

Ez bármikor előfordulhat...akkor is ha Te nem figyelsz egy pillanatra.

Tudod hányszor fog még esni?

Megfigyeltem fiamnál amikor "jajjgattam" sokkal jobban "csinálta a műsort" amikor úgy tettem mintha észre sem venném,akkor felállt mintha misem történt volna:)

Persze mindenki félti a gyerekét,de tegyük ezt normális határok között.

Még nézni is rossz amit sok szülő művel a gyerekével a "túlzott féltés" miatt..

szerintem ez még normális.ne a párod okold.

minden kisgyereknél előfordul-fel sem tudom sorolni a 4 év alatt hányszor esett-kelt az enyém.azt meg főleg nem hogy én voltam e vele vagy a párom.

ehhez hozzá kell szoknod, mert most ez az időszak van soron.én még csak meg se vigasztaltam fel sem vettem ha nem lett baja és nem is sírt.csak elmondtam neki hogy legközelebb jobban figyeljen stb.

Érdekes megfigyelés!! ha elesik egy kis gyermek, a szülő nem kapja föl rögtön és nem csitítgatja a sírást, hanem félre néz, nem lesz akkora sírás. Ha fölkapod és jajajaj, nagy krokodilkönnyek... Valahol meg kell majd találni a középutat.

Még sokat fog esni-kelni! Ha annyi tízezresed lenne, ahányszor még huppanni fog...

Még sosem jajvékoltam ha baja történt, ilyenkor csak felveszem és ringatom, míg abbahagyja a sírást, a férjemnek sem mondtam semmit. Inkább itt öntöm ki a szívem.:)

Én rengeteget estem, kb 20 csonttörésem volt, mert sajnos könnyen török, ezt szeretném a gyerekemnél megelőzni. Még csak 10 hónapos.

Nagyon kellemetlen az ilyen!

De örülj neki, hogy nem lett komoly baj.

Erre én csak annyit tudok mondani, hogy sok férfira nehéz rábízni bármit-bárkit.

Vagy csak kevés időre, mert elég hamar elfogy a türelmük. Ezt én is tapasztalom. Nekem is kisbabám van.

De ez a leesés, ágyról leesés, ez bizony a legtöbb családnál előfordul. És az anyukák is szoktak ilyen hibákat elkövetni.

Vigyázz, mert még te is járhatsz így!

A gyerek fürge! Esik! Koppan! Így tanul! Mit szabad, mit nem.

Legközelebb te leszel mellette és úgy elszáll mint a "győzelmi" zászló, akkor kit hibáztatsz?

Ha nem fogsz hozzá "jajvékolni", sírni, kiabálni, a gyerek fel sem veszi! De a te viselkedésed, jajgatásod miatt olyan keservesen fog zokogni, hogy a "kőszikla meghasad".

A fiam 15 hónaposan, 5 embertől körbe állva úgy borította magára a karácsonyfát, hogy "öröm" volt nézni. Anyósom másnap akkora balhét csapott a pukli miatt, hogy csak na. Mire kitombolta magát akkorra a gyerek felmászott a hokedli egyik oldalán, és leszállt fejjel a másik oldalán. Anyósom meg ott állt mögötte. Mikor megkérdeztem, hogy "Anyuka! Miért nem kapta el Bazskát, ott állt mögötte!". Nem értem el! Volt a válasz.

Soha többet nem szólt ha bármelyik gyereken volt, kék-zöld-lila stb. folt.

A legnagyobb jó szándék mellett is érheti a kicsit sérülés, ha egyszer-kétszer leesik, akkor megtanulja, hogy oda nem megyünk.

Szerintem kérdezd meg a szüleidet, hogy te hányszor "álltál fejre", keltél-feküdtél, hány száz kék-zöld foltot szedtél össze mire felnőttél.

A kisgyermek bármikor, bárhonnan leesik egy pillanat alatt... Gondolj csak azokra a hírekre, amikor kisbaba vagy kicsi gyerek esik, és amit a felnőtt csak súlyos sérülésekkel éli túl, ő némi karcolásokkal és zúzódásokkal meg is úszta.

Ez még nem felelőtlenség!

Bízz benne jobban... :)

Az én gyerekem az apjával legalább 20-szor leesett az ágyról, fejre vágódott a kismotorral, úgy, hogy akkora pukli lett a fején, mint egy ház, elcsúszott a vizes kövön... gyerek... ebcsont beforr... :) ha nem "dobálod el a seprűt", a férjed tudni fogja hogy bízol benne és így is fog viselkedni... balesetek mindig lesznek... ne okold se őt, se magad... nekem egyszer fürdés után bucskázott át az ágy karfáján a gyerek, pedig ott ültem mellette... mire felfogtam, mi történik, már üvöltött... :S

sőt, a legnagyobb esése is velem volt, szintén vizes kő... hetekig kockaalakú volt a gyerek feje... :S Nagyon megijedtem, bőgtem is, de túléltük... nekem jobban fájt, mint neki.. :)

Elmondtam a férjemnek százszor, hogy a gyereket soha ne hagyja egyedül a francia ágyon. A söprűt eldobva nagy sikításra megyek be a szobába, természetesen ő csak egy pillanatra nem figyelt rá, mikor a gyerek leesett. Szerencsére nincs baja, de lehetett volna.

Nálatok is előfordul ilyesmi? Mit csináljak vele, hogy megfogadja, amit mondok neki?