Minden áron gyereket, avagy mit tennél meg, annak érdekében, hogy babád születhessen? (beszélgetős fórum)

Szia Jenny!

Utolsó mondatodra kérdeznék rá, mit tudsz a petesejt adományozásról?

Igazad van. Mindenkinek ismerni kell a határait. mit tud "bevállalni" Fizikailag, lelkileg, és csunya mert a lombik sokba kerül, anyagilag.

És igaz, nem kell utána soha többet gondolkodni, mi lett volna ha......

Nekem mikor leálltam, sokáig eszembe jutott, ujra kezdem mert szeretném átélni a pocaklakó növekedését.

Aztán rájöttem hogy van két csodálatos gyerekem.

ÉS MÁR NEM SAJNÁLOM HOGY IGY DÖNTÖTTEM.

TUDOM HOGY JÓL.

Kedves topik látogatók!

Nem szeretném ha bárki megsértene bárkit:(

Ezért kérlek titeket, hogy csak óvatosan a szavakkal, amennyiben ez nem ok, akkor sztem töröltetem ezt a topikot!

Beszélgessünk..okosan, de ne bántsunk senkit sem!!!!!

Előre is köszönöm!

Tévedsz! Méghozzá nagyot! Ez tipikus gondolkodás. Ha beleolvasol a naplómba, akkor láthatod. Én azon vagyok felháborodva, hogy miért kell elítélni valakit, mert képes harcolni a vágyáért, de kár is magyarázkodnom úgy érzem.

Én senkire sem haragszom. Sőt. Azt szoktam mondani, hogy ezt dobta a gép. De nem fogok belenyugodni. Csak sokan mintha ezt sugallták volna a hozzászólásaikkal. Nyugodj bele, mert rossz a géned, mert beteg babád lesz és hasonlók.

Akinek simán meg ya baba dolog az, nem gondol ebbe igazán bele.

Én láttam azt a filmet...és ott nagyon együtt értettem azokkal a párokkal...sokat szenvedtek mire a végére értek!

Volt akinek összejött, de volt akinek nem..de volt olyan is hogy a lombik baba útán jött egy másik is semmi beavatkozás nélkül:)

Még valami. Olvastam a fórumot már korábban is, de nem volt kedvem hozzászólni. Eléggé felbosszantottam magam, főleg a szelekciós beszólás miatt. Akkor ezek voltak a gondolataim:Rátaláltam egy fórumra tegnap. Végigolvastam, és elég határozott véleményem van róla. Hozzászólni nem akartam, mert nem volt kedvem sem vitára, sem mások meggyőzésére, de MEGBÁNTANI SEM AKARTAM senkit.Úgy érzem ezt hangsúlyoznom kell! Lehet így is sokan megköveznek majd. Mindenkinek joga van a saját, külön bejáratú véleményéhez, de annak elmondása a Hoxa egyik lehetősége.

Tehát:

A saját példámból indulnék ki, mint ahogy máskor is teszem. Én huszonakárhány évesen egyáltalán nem vágytam gyermekre, pedig akkor már együtt voltunk a párommal. Csavarogtunk, hegyet másztunk, és még sorolhatnám. Csak gondoltunk egyet és mentünk. Nem kellett igazodni senkihez, semmihez. Nem tudtam volna kényelmes életemet feladni egy gyermekért-így gondoltam. Sőt. Távol tartottam magam a babáktól.Soha nem fogtam a kezemben egyet sem. Nem hiányzott.

Valamikor 30 éves korom tájékán kezdett változni a véleményem, de úgy voltam vele, ha lesz legyen, ha nem, hát jó úgy is.

Majd hirtelen rám tört az anyaság utáni vágy. Csak jött és nem tudtam tiltakozni ellene. Azon kaptam magam, hogy mosolyogva nézem a gyermekeket, kismamákat. Mikor pedig egy gyermek a szemembe nézett, valami megfoghatatlan érzés járta át a szívem. Olyan kellemes, megnyugtató érzés. Talán szeretet. Nem tudom. De, ha visszamosolygott, már kenyérre kenhető voltam, vagyok a mai napig is. Talán erre meg kell érni, mert ennek magától kell jönnie. Mikor ezt súgja az agyad, a szívem. Befészkeli magát beléd, és már nem te parancsolsz. Érzed, hogy el kell indulnod az úton az anyaság felé. Mert ez a sorsod. Nem azért, mert társadalmi elvárás, mert mindenkinek van, mert ez a dolgod. Nem! Azért, mert TE ezt akarod. Éppen ezért nem értem, hogy hogyan tudnak véleményt mondani olyan emberek a témáról, akik nem tartanak itt, hisz el sem tudják képzelni, milyen érzés, mikor legfőbb vágyad az, hogy a karodba fogd azt a csöppséget, hogy igazi férfivá tedd az apját.

Az pedig, hogy meddig mennék el!? Bármeddig...

Miért adnám fel!? Ha elvesztem, összeszedem magam, megpróbálom újra, és újra..., és nem veszek tudomást az agyamra menő dumáról, hogy majd lesz másik, mert tudod a szelekció.

Na, ettől ordítani tudnék! Meg törődjek bele, hogy nem sikerül!? Ki hallott már olyat! Mikor biciklizni tanultam, ha leestem, beletörődtem, hogy nem megy!? Dehogy! Kicsit szipogva visszamásztam és megpróbáltam megint, ezer sebet, horzsolást szerezve, de a végén azért is megtanultam.

Anya, apa ott szipogott velem, de mellettem álltak.

Vagy mondhatnám a gyógyszereket is. Ha beteg vagyok, feliratom a gyógyszert, és be is szedem. Igaz, nem vagyok egy nagy orvoshoz járó emberke. Ha megyek, akkor már komolyan beteg vagyok. Mégis, ha kell a hormoninjekció, vagy más gyógyszer!? Miért ne szedném be!? Ha ez az ára a babámnak? Legyen!

Pont ilyen ez is. Hogy is szólt az eskü!? Jóban és rosszban!? A párok együtt mennek az úton, támogatva egymást, ha elfogy az erő, belefásulsz. Nyilván az életemet nem tenném fel rá, meg őszintén szólva a kapcsolatomat sem, mert szeretem a férjem. Ha nem akarja tovább csinálni, keresek más megoldást. Még akkor is fogadhatok örökbe. Ha én nevelem, akkor a sajátom lesz. Olyan emberré válik, akit én teremtettem, ha nem is a szó szoros értelmében. Nem a testemből fakad, de a lelkemből igen. Tehát: sajátom.

Vagyis a megtett út viszontagságaitól válik különlegessé számomra az a gyermek. Nem csak azért kell, hogy legyen, aki idős koromban, majd eltart, vagy ilyesmi, mondhatni hülye ok.

Ha nem az önzetlen szeretni vágyás vezérelne, bele sem fognék. Minek. Van elég szenvedő, eldobott gyermek a világon. Én nevelni, szeretni, óvni akarom. Szívemből, lelkemből. Igen, bármeddig elmennék.

A kérdés sem fórumnak való, de ha téged érdekel a téma, akkor lehet róla beszélni. Ám, a baj nem igazán a kérdéseddel van, HANEM!!!!!

Szerintem nem olvastad el figyelmesen a hozzászólásokat!!! Egy-két kivétel van csupán, de a többiek kórusban szólják le, kritizálják, már-már sértegetik a gyermektelen, mégis mindenre képes "anyajelölteket". Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy egyeseknek FOGALMUK SINCS, hogy miről is írnak, kiket kritizálnak.

Szerintük, tisztelet a kivételnek, aki nem tud "egy lövés után" teherbe esni, már nem is való anyának, mert ugye a gyógyszer, és egyéb rásegítések, mert az a természet rendje ellen való. Vagyis csúnyán kifejezve, dögölj meg gyermek nélkül, mert te nem érdemled meg! Felháborító ez a viselkedésmód! Milyen könnyű ám név nélkül írogatni valamiről. Én az ilyen embereknek azt kívánom, hogy csak egy kicsit lássanak bele egy szaporodni nem tudó nő, család fájdalmába. Bár némely hozzászólást olvasva igenis nekem is az a véleményem egyesekről, hogy bizony nem anyának valók!

Sziasztok:)

Szerintem egy nőnek sokat kel szenvednie...mire eljút abba a szakaszba, hogy baba legyen...

Van egy film

SEJTJEINK

aban szuperül benne van ez az egész....én láttam...de végig sírtam...mert picit beleképzeltem magam a szituba...

A fórum célja nem a vita...hanem inkább megismerni a másik oldalt, azokat aki k átélték..vagy előtte vannak..

Nem azt írtam, hogy mindenki, de sajnos lehet ezt is tapasztalni.

Én sem gondolom, hogy fel kell adnia valakinek, de meg kell húzni egy bizonyos határt, ahonnan, bármilyen szomorú be kell engedni az elfogadást, hogy saját gyerek lehet, hogy nem lesz.

Hogy hol a határ, mindenki maga dönti el, remélhetőleg ott, ahol még lelki egészség megvan.

Volt, nem itt egy másik topikban egy hölgy aki nagyon szépen leírta, hogy hogy ment ezeken a stációkon végig.

Azt hiszem a nem akarok gyereket topikban.

Bocsánat én azt irtam hogy minden 10. pár ha nem több vmelyike meddő,azért legtöbb esetben a nő.

TEhát kihangsúlyozom minden 10.!!!

Szóval ha csak lombikkal lehetne babájuk akkor ne próbálkozzon???

Ilyen téren aki rákos az se kapjon kemót meg semmit ,mert ez a sorsa meg fog halni ha nem akkor pedig szerencséje volt.

Nem is értem te mint orvos hogy gondolkozhatsz így!!

Nálatok kinél volt a baj hogy örökbefogadtatok??

Kicsit morbid lenne swterintem ha minden meddő pár inkább örökbefogadna!!

Én és szerintem sok más lombikos társam is mindent megteszünk a babáért ,és igen végig járjuk a lehetőségeinket és majd csak utána lehet elgondolkodni az örökbefogadáson.Tudod a legtöbb nőt a lelkiismerete nem hagyja hogy ne fusson mindent végig a sikerért!!

De nem ez a fajta vagy!!

De igen nem mindenki alakalmas rá ebben igazad van!!!

A szelekciót már korábban egy "kedves" leányzó megemlítette...én arra reagáltam elsősorban. DE! Zsanetta azokra értette, hogy "nem szaporodnánk, ha nem lenne lombik", akiknek olyan szervi problémájuk van, hogy nem eshetnek teherbe természetes úton. Ezt valószínűleg félreértetted!

Egyébként meg a lombikot mindenki döntse el saját magának.

És köszi a gratulációt a génállományomhoz! :)

pedig én is így látom, van egy szint ahol sajnos saját magát nyomorítja egy nő, akinek nem lehet gyereke.

Ez a kp.-i téma, csak ezért él, és elhanyagolja magát (lelki értelemben) és az egyéb kapcsolatait is.

Szomorú, persze nem mindenki jut el idáig, személyiségfüggő.

Már ne haragudj, a természetes szelekció úgy jött szóba, hogy valaki azt mondta, ha nem lenne lombik nem szaporodnánk... azért ezzel nehéz egyetérteni.

És gratulálok a génállományodhoz ;)

Nincs ebben a kérdésben semmi sértő.

Vannna akik minden áron babát szeretnének, vannak akik nem...vannak akik örökbe fogadnak, vannak akik nem...

De visszaolvasva senki nem ítélt el senkit.....

Nem sértő dologról beszélünk...van aki írt saját élményről...van aki csak kíváncsi hogya zajlik egy ilyen beavatkozás.

Igaz van egy két megjegyzés...de ez mindég így van..

Írta valaki a saját véleményét aki orvos...ő leírta miért nem...ezt a megoldást választotta...ez egy lehetőség élhet vele bárki aki elszánta magát:)

Persze az embernek vannak félelmei..kétségei...az , hogy egy gyermek egészséges lesz vagy sem...arra nincs garancia...ilyen az élet...