Meddig normális egy kapcsolatban a féltékenység? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!Szerintem msok esetben a partnerünk a hibás!!Hiszen ha együtt élünk valakivel,és megkapunk tőle testileg-lelkileg mindent,akkor eszünk ágában sincs kombinálni.Persze a férfiak másképp működnek mint mi.

Nálunk az első 2, 2,5év nagyon kemény volt.Mondjuk én nem voltam féltékeny az elején,de amikor már együtt éltünk voltak komoly viták.De most ezeket nem írnám le.

Tehát szerintem egy egészséges nő,nem féltékeny.De ha mégis az akkor én úgy vélem,hogy talán a férfi adott rá okot.

Én már több, mint 13 éve tűrök. Félek, hogy nem sokáig bírom. Nincs életem, mert mindig mindent úgy kell tennem, ahogy ő akarja. Nem mehetek sehova egyedül, ha kések öt percet, jön a kérdőre vonás, hogy hol jártam eddig? Meg miért érek oda negyed órával a munkakezdés előtt a munkahelyemre. Miért megyek olyan korán?

Bocs. csak panaszkodom és panaszkodom. Csak kibukott belőlem. Nem tudom, hogy oldom meg. Majd kiderül.... Mégegyszer bocs.

Én is szerettem a férjem, de tényleg, az én bajom volt a bajom, hogy nem hittem önmagamban. Nem hittem el, hogy én kellek neki, nem más. Hiába mondta, hogy szeret, egy pillanatig elhittem, aztán megint jöttek a buta gondolatok és kombinálások... :(

És akkor egyszer azt mondtam, hogy elég! Így fogom elveszíteni, ha feszt morgok, és nem úgy, ha elengedem és bízom benne. És lőn... :)

Nekem nem sikerült volna nélküle...

Meg kéne beszélnetek ezt a dolgot... Mi sokat beszéltünk róla... Persze mindig ő kezdeményezte, én sokszor csak morogtam, puffogtam, ő meg szegény órákig kérdezte, hogy mi a bajom, mert sokszor le se esett neki, hogy féltékeny vagyok, néha annyira nem volt rá okom... Emlékszem, egyszer beszélgettem egy barátnőmmel, aki szintén féltékeny volt a barátjára és a beszélgetés után gyártottam a nagy sztorikat a páromról és a "régi" "csajairól"... Mire leesett neki, hogy mi a frászkarika bajom van, más egy napja morogtam... :S De nem morgott és nem lett ideges, hanem megbeszéltük. Mondta, hogy engem szeret és sosem szerette őket... Néha, lehet, hazudott, lódított, főleg régi kapcsolatairól - azt mondta, amit hallani akartam (pl. nem hiszem, hogy nem szerette volna a régi barátnőit...). Nagyon érzékeny (volt és még mindig az) rám és úgy reagál, ahogy kell... Ez csak sima szeretet - önzőség nélküli szeretet. És megváltoztatott. Teljesen. A féltékenység nálam "betegség" volt, önbizalomhiány és bizony el kellett mondania jó párszor, hogy én vagyok a szerencsés, akit választott... :)

Mi 9 éve élünk együtt a férjemmel és az első kb. 2-3 év így telt... :(

De én voltam a buta, mert a férjem VALÓBAN nem volt bűnös sosem, nem flörtölt (még nélkülem sem, nem hogy velem), de mindig belebotlottunk ilyen nőcikbe. Az én drágám sosem mondta, hogy nem bírja és legközelebb lelép, egyszerűen csak úgy viselkedett, hogy tudtam, hogy hülyeség, amit csinálok és ő engem szeret és nem érdekli más. És ahogy az évek során láttam, hogy tényleg nem érdekli más, elmúlt a féltékenységem. A lényeg az volt, hogy ő adott nekem időt... És nálunk ez bejött... :)