Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Amikor apukának minden fontosabb mint a családja fórum

Amikor apukának minden fontosabb mint a családja (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
2010. aug. 21. 19:12
Akkor ez milyen apuka??? Minek neki család?
98. Fedo (válaszként erre: 77. - Szilvamama)
2010. júl. 12. 17:29
jó nevelés! grat! :)
97. Fedo (válaszként erre: 25. - Kevian)
2010. júl. 12. 17:24
:D
96. panda123 (válaszként erre: 95. - Clau26)
2010. jún. 23. 11:20

Szia!

Kitartás!

Én kb hasonló cipőben jártam.

Most már azt mondom szerencsém volt, hogy "megszabadultam" tőle.

Hiszen őt úgy nevelték?: hogy a gyerek nem gyerek 3 éves koráig, addig foglalkozzon vele csak az anyja(természetesen segítség nélül)!

Nekem ikreim vanna és 2 hónaposak voltam mikor egyedűl maradtam velük.

Két és fél évesek mikor találkoztam a jelenlegi párommal.

Ő imádja a gyermekeimet, mintha a sajátjai lennének, mindent megtesz értünk, annak ellenére, hogy "apuka" mindenben megpróbál keresztbe tenni.

Folyton a bíróságot járom mindenféle mondvacsinált idokkal pereskedik, persze hiába.

Gyerektartást nem fizet, nem segít csak árt.

Na de a lényeg, hyogy lépj túl mindenen és előbb vagy utóbb te is megtalálod a hozzád valót.

Csak azért, hogy a gyereknek "apja" legyen ne türj el mindent. Megérzi a kicsi, hogy neked nem jó és az neki sem jó!

Sok sikert!!

95. Clau26
2010. jún. 18. 20:32
Hol lehet rábukkani ilyen férfira?ti hol ismerkedtek?
94. szitaszivárvány (válaszként erre: 92. - MIldi_76)
2010. jún. 18. 13:48
Köszönöm! Én is remélem,hogy nem lesz semmi baj. :-)
2010. jún. 18. 13:46

Ez így van. Elvégre azért hagytam el a lányom apját, hogy jobb életünk legyen. És nem azért, hogy belefussak újból egy olyan emberbe, aki letojja a fejünket.

Persze nem tudhattam, hogy mit hoz a jövő, de azt igen, hogy egy percet se vagyok képes vele együtt élni és úgy éreztem ennél még az egyedüllét is jobb.

92. MIldi_76 (válaszként erre: 91. - Szitaszivárvány)
2010. jún. 18. 13:02

Gratulálok. :) Jó egészséget

Igazad van nagyon fontos szempont, hogy az új pár elfogadja a gyermeket, ennél nincs is fontosabb egy anya számára. :)

Azt hiszem gondolkodás nélkül én is elhajtanám azt a férfit, aki nem tudja elfogadni a fiam.

2010. jún. 18. 12:36

Ezt kívánom én is mindenkinek!

Igen, elfogadta a lányom. Hozzá tartozik a történethez, hogy a férjem 15 éve vágyott saját gyerekre és az első házassága azért ment tönkre, mert kiderült, hogy természetes úton esélye sincs rá. Így nagyon sokat csalódott és már lemondott arról, hogy saját gyereke legyen.

Az első adandó alkalommal "össze is engedtem" őket, hogy tudja mire számítson és látnom kellett, hogy bánik a gyerekekkel, mert szóbe se álltam volna olyannal, aki nem képes elfogadni őt.

Ma már 32 hetes kismami vagyok, nekem nem okozott gondot a lombik. Talán ezért is hordoz ennyire a tenyerén.

90. MIldi_76 (válaszként erre: 88. - Szitaszivárvány)
2010. jún. 18. 12:13

Sziasztok,

De jó neked hogy megtaláltad a boldogságod. :))

Remélem egyszer ez nekünk is sikerül majd. Bár ugye 1 (vagy több) rossz tapasztalattal a háta mögött az ember elfelejt bízni. :(

Ahogy olvastam a párod első pillanattól elfogadta a lányod. :) Ez nagy szerencse.

2010. jún. 18. 12:01
Az "exed" nem jelentkezik? Nem próbálkozik?
2010. jún. 18. 12:01
Igen, ma már el se tudom képzelni nélküle az életem. Ő az én papamacim. :-D Olyannak szeretem, amilyen!
87. Clau26 (válaszként erre: 86. - Szitaszivárvány)
2010. jún. 18. 11:22

:-)

Ezektől a dolgoktól olyan kedves ő neked nem?

Egyébként én is 162cm vagyok és kb48kg az exem meg 188cm és 85kg,úgyhogy mi is furcsán néztünk ki.De állítólag sok magas pasi szereti a pici nőket

86. szitaszivárvány (válaszként erre: 85. - Clau26)
2010. jún. 18. 10:59

Így is lehet mondani. Valahogy mindig sikerült megtalálnia az olyan nőket, akik csak a pénzt és a szükségleteik kielégítését látták benne. Ő pedig iszonyatosan tud szeretni, nem fél kimutatni az érzelmeit... ezt pedig ki is használják sokat. Csak ezt akkor nem látta. Mióta együtt vagyunk azóta gondolkozik azon, hogy hogyan is volt képes évekig így élni és ezt természetesnek venni.

Tudod még mi a furcsa? Egyáltalán nem az esetem. Az utcán tuti, hogy elmentem volna mellette úgy,hogy észre se veszem, szórakozóhelyen bizti, hogy elküldöm. No nem ronda, csak teljesen más. Én halk vagyok, ő iszonyatosan hangos, harsány. Én 160 cm vagyok, ő majdnem 190 és közel 120 kg. :-) Ha akkor nem erősködik lehet, hogy még mindig egyedül nevelném a lányom. :-)

85. Clau26 (válaszként erre: 84. - Szitaszivárvány)
2010. jún. 17. 18:58
:-) annyira elhanyagolták előtte?
84. szitaszivárvány (válaszként erre: 83. - Clau26)
2010. jún. 17. 18:14
Igen, tudom. Néha félek is, hátha felébredek! Bár sok nehézség volt már az életünkben valahogy mindig sikerült legyűrnünk. Pedig nem mondhatnám, hogy a férjem könnyebb eset, mint az exem. Sőt! Sokkal határozottabb, hangosabb, tele álmokkal, tervekkel, ambícióval. Hirtelenharagú... sorolhatnám még mégis könnyebben kezelem és jobb vele együtt élni, mint Abi apjával. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért lehet ez, végül arra jutottam, hogy tök egyszerű a magyarázat. Ő is tanult az előző kapcsolatai hibáiból és tudja, hogy milyen életet akar élni. Ezért pedig bármit képes megtenni. Tudjátok milyen furcsa volt az elején, hogy a vasalt ingnek tudott örülni?
83. Clau26 (válaszként erre: 81. - Szitaszivárvány)
2010. jún. 17. 18:05
hú hát ez egy igazi álomba illő történet...legyél nagyon boldog te is
82. szitaszivárvány (válaszként erre: 72. - Vkicsi)
2010. jún. 17. 17:50

Vikcsi! Ezeket a kérdéseket az exel nap,-mint nap én is feltettem magamnak. És őszintén szólva fogalmam sincs! És most tudod mi a furcsa? Az anyósom a szembeszomszédom és semmi problémám nincs vele! Igaz, a férjem nem úgy áll a dologhoz, mint az exem. Neki én vagyok a szent és sérthetetlen és ezt mindenkivel tudatja is.

Az anyósommal pedig bármikor szívesen beszélgetek, átjárunk egymáshoz, de nem jár a nyakamra, nem szól bele az életünkbe, pedig még lakáskulcsot is adtam neki.

81. szitaszivárvány (válaszként erre: 80. - Clau26)
2010. jún. 17. 17:43

Nekem nem volt nehéz. Sőt! január 1-jén költöztem el és teljesen ki voltam borulva. Nem így képzeltem az életem és egyszerűen nem értettem, hogy miért alakul így az életem. Január 6-án a munkahelyemen összefutottam egy pasival, aki látta rajtam, hogy valami nem stimmel és elkezdtünk beszélgetni. Azt mondta másnap értem jön és csavargunk egy kicsit. Elmagyaráztam neki, hogy férfit a hátam közepére se kívánok, mindenki szálljon most le rólam egy kicsit, mert azt se tudom, hogy saját magammal hányadán állok. Albit kellett találnom, mert csak pár napig maradhattunk tesóméknál és a fontosabb ruháinkon kívül semmit nem hoztam el. A bölcsit is úgy tudtam elintézni, hogy krízishelyzet van, hozom, itthagyom és délután jövök érte.

Erre azt mondta nem kell beszarni! Jön és kész! Másnap megint sírós napom volt, erre felcsörög, hogy itt van. Annyi energiám nem volt, hogy elküldjem melegebb éghajlatra. Így lementem hozzá. Tél lévén a lépcsőnél megfogta a kezem, hogy magassarkú csizmába el ne essek és akkor ért az első áramütés. Egész nap beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. 2 hónap múlva már együtt éltünk. Novemberben pedig hozzá mentem. :-)

Ennyi volt. Tudom, nagy szerencse kellett hozzá. Pedig ha tudnád mennyi sz.rt nyeltünk az ex miatt. És ő végig kitartott mellettem. Abigélt pedig úgy neveli, mintha a sajátja lenne. Most pl.: együtt szerelnek autót.

Kívánom, hogy minden úgy alakuljon az életetekben, ahogy azt szeretnéd és végre boldogok legyetek!

80. Clau26 (válaszként erre: 78. - Szitaszivárvány)
2010. jún. 17. 16:44

Úgy gondolom, hogy elég nagy hülyeség azt képzelni, hogy mi nők meg tudjuk változtatni a férfiakat. A fenéket! Azt hozzák magukkal, amit otthonról kaptak és ezzel vagy együtt tudunk élni, vagy nem.

Nagyon igazad van.mostmár tudom én is.De jó neked hogy megtaláltad végre az igazit.Én is ebben reménykedek.Nehéz gyerekkel ismerkedni?Egyébként köszönöm mindenkinek aki hozzászólt.Nem is hittem volna hogy ennyi rendes "csaj" van ezen az oldalon:-)

79. Clau26 (válaszként erre: 76. - Dézsa)
2010. jún. 17. 16:41
De!igazad van,csak hülye,szerelmes voltam és azt hittem megtudom változtatni.tévedtem
2010. jún. 17. 15:18

Sziasztok! Én is elhagytam anno a lányom apját. Őszintén szólva állandóan külföldön volt (és nem feltétlenül dolgozott), de amikor nagyritkán itthon volt, akkor se tudott a lányunkkal mit kezdeni. Pedig imádja a gyerekeket. Mindig azt mondta, majd ha már tud játszani, majd ha már beszél... majd ha már teljesen értelmes lesz... Gondolom mondanom se kell, hogy 1,5 évesen már mondatokban beszélt és igen, fél évesen is lehet vele játszani. Most 5 éves, értelmes és van egy olyan érzésem, hogy még mindig nem tud vele mit kezdeni. Hogy miért? talán mert havonta jó, ha 1x elviszi... vagy azért, mert ki se alakult a közös érdeklődés. Mondjuk addig meg volt az érdeklődés a lánya felé, míg fel nem dolgozta, hogy elhagytam, mert akkor minden lehetséges eszközzel megpróbálta megkeseríteni az életünket. Most, hogy már ő is éli a saját életét már nem olyan fontos,h. vele legyen a lánya.

A férjem viszont teljsen más. Érdekes, hogy nem ő Abigél apja mégis tudott és a mai napig is tud vele játszani, beszélgetni, tanítani. Ha kell elaltatja, vagy wc-re viszi. Nem csinál ebből problémát.

tudjátok életem legjobb döntése volt, hogy akkor elköltöztem és képes voltam új életet kezdeni. Sokkal, de sokkal boldogabb vagyok annál, mint ezt valaha is remélni mertem.

Pedig a körülöttem lévő emberek mindig óvatosságra intettek, mert a változás nem mindig hoz jót egy ember életébe. De úgy gondolom,hogy ha nem merünk kockáztatni, akkor soha nem lesz jobb és soha nem élvezhetjük ki az esetleges sikereinket.

Azt bizton állíthatom, hogy az exem más lett a szakításunk után, de akkor se mennék vissza hozzá. És nem azért lett más mert én azt akartam, hanem mert másfelé sodorta az élet és ez másképp hatott rá. De azért nem fog többet foglalkozni a lányával, nem fog többet segíteni.

Úgy gondolom, hogy elég nagy hülyeség azt képzelni, hogy mi nők meg tudjuk változtatni a férfiakat. A fenéket! Azt hozzák magukkal, amit otthonról kaptak és ezzel vagy együtt tudunk élni, vagy nem.

77. Szilvamama (válaszként erre: 46. - Kri76)
2010. jún. 17. 15:11

"Néha én is elgondolkodom, én vagyok hisztis aznap vagy Apafej bunkó és figyelmetlen. Aztán rájövök, a kettő együtt. Egy kapcsolat kialakulásához és megromlásához is sokszor két ember kell."


Ez nagyon igaz! Ha a férjem úgy jön haza este, hogy fáradt és morcos, én meg tükrözöm ugyanezt, akkor tuti, hogy abból nem sül ki semmi jó, és napokig háborús a hangulat. De ha én ezt jól reagálom le - teszem azt hagyom, hogy leüljön TV-t nézni, és eléteszem a vacsorát - 20 perc múlva teljesen normális hangon tudunk beszélni egymással.

76. Dézsa
2010. jún. 17. 14:09
A hat év alatt nem derült ki az éretlensége? Szerintem ha gond van egy emberrel, az nem csak a gyerek mellett derül ki...
75. pemete (válaszként erre: 74. - Kevian)
2010. jún. 17. 14:07

Én meg már el sem várom, hogy csináljon valamit, mert úgyis találok benne kivetnivalót. Tudod, a rabszolga munkája szükségképpen hanyag. Mert ha segít valamiben, azt nem azért csinálja mert kedve van hozzá, hanem mert megkértem, és nem akarja hallgatni, hogy morgok:p

Mondjuk én azt el sem tudom képzelni, mitn amit itt írtak többen, hogy van apuka pénze, meg anyuka pénze, és ennyit, meg annyit ad apu a kosztba. Én így nem tudnék együtt élni senkivel, minden közös, a fizetés is. Közösen kell beosztanunk, a közös kassza szerintem egy házasságban alap kéne hogy legyen. Nincs te pénzed, én pénzem, ez olyan, mintha csak lakótársak lennének.

74. kevian (válaszként erre: 73. - Pemete)
2010. jún. 17. 14:02
Az enyémet is az anyja nevelte ilyennek. De mivel már 4 éve élünk együtt, láthatná, hogy én nem az anyja vagyok/hál Istennek/. Szóval feltűnhetne neki, hogy már más a norma!
73. pemete (válaszként erre: 7. - Clau26)
2010. jún. 17. 13:58

Nálunk mondjuk van egy olyan hallgatólagos megegyezés, hogy ő nem reklamál, ha rendetlenség van, ha már nem csinál semmit:p

Ő azért nem mondja, hogy nem csinálok semmit, csak merné, asszem rögtön itthonhagynám a gyerekkel egy hétvégére, és csak vacsorára járnék haza!

ŰTegnap kiborított rendesen, mert egész nap itthon döglött, de nem csinált semmit, de én ezt az anyja számlájára írom, hogy ilyen, ő nevelte így...

72. vkicsi
2010. jún. 17. 13:57
Valaki mondja meg nekem,miért fontosabb a férfiaknak az anyjuk,mint a feleségük?Miért van az,hogy az anyucinak mindig igaza van,a feleségnek soha?! És az milyen dolog,hogy megtiltja a feleségének,hogy lássa a saját szüleit,mert éppen a férjnek baja van az apósával?? És mindennek a két unoka issza meg a levét,mert imádja az anya felőli nagyszülőket!Persze az apa felőlit meg muszály nekik szeretni,ha akarják,ha nem....... :'(
71. 471f3bbb7a (válaszként erre: 17. - Kerzsi69)
2010. jún. 17. 13:55
Igazad van Kerzsi, nagyon egyet értek, a nőknek azt kell megérteniük, hogy a férfiak másképp gondolkodnak, az apaság nem jön olyan természetes módon minden férfinál, mint az anyaság. Lehet őket terelgetni és kell is.
2010. jún. 17. 13:45

Mit jelent erősnek lenni?

Erősnek lenni annyi, mint valakit csendben szeretni

Erősnek lenni annyi, mint ragyogni a boldogságtól, akkor is ha nem vagy az

Erősnek lenni annyi, mint igyekezni másnak megbocsátani, még akkor is ha nem érdemli meg

Erősnek lenni annyi, mint várni a felgyógyulást, még ha nem is hiszel benne

Erősnek lenni annyi, mint nyugodtnak megmaradni a kétségbeesés idején is

Erősnek lenni annyi, mint jókedvűnek lenni, akkor is ha szomorúak vagyunk

Erősnek lenni annyi, mint mosolyogni, habár sírhatnékunk van

Erősnek lenni annyi, mint valakit megörvendeztetni, jóllehet a szívünket bánat nyomja

Erősnek lenni annyi, mint hallgatni, amikor szeretnénk valakivel megosztani a problémáinkat

Erősnek lenni annyi, mint valakit megvigasztalni, noha magunknak is támasztékra van szükségünk

Erősnek lenni annyi, mint vallásos meggyőződésűnek lenni, ha nem vagyunk vallásosak

Erősnek lenni annyi,még ha kemény realitás is az élet, szeress és légy erős!

Legerősebb ember nem az akinek a legtöbb az ereje hanem aki a legtöbbet kibír és nem lehet össze hasonlítani senkivel a másikat ,aki többet adott s,mindet elénk rakott minden percben gondolatban szeretettben,megbecsülésben és támaszban ………………

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook