Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Ha valakinek meghal a párja, mennyi idő szükséges, hogy újra rátaláljon a szerelem? fórum

Ha valakinek meghal a párja, mennyi idő szükséges, hogy újra rátaláljon a szerelem? (beszélgetős fórum)


1 2
38. habnyak (válaszként erre: 37. - Habnyak)
2011. febr. 11. 09:23
Ja és még annyit fűznék hozzá ehhez, hogy a srác előbb-utóbb fel kell, hogy dolgozza a káoszt, rendet kell tennie magában.Rá kell jönnie arra, hogy neki is szüksége van a gondoskodásra, a szeretetre de legfőképp a boldogságra.Ha mindezt nem teszi az egész hátralévő életét árnyékolja majd be ez a probléma. Akkor fog rájönni az elvesztegetett időre amikor már talán késő lesz.
37. habnyak (válaszként erre: 36. - Gina44)
2011. febr. 11. 09:19

Szia!

Tudom, hogy nem arra válaszoltam amit írtál, csak leírtam én is egy verziót az újrakezdésről.

Ebben a te történetedben csupa kétely minden. Nem vagy könnyű helyzetben az tuti!

36. Gina44 (válaszként erre: 35. - Habnyak)
2011. febr. 10. 21:17

Kedves Habnyak!

Sajnálom, ami a múltadban történt, de sajnos a kérdésemre nem kaptam választ. A kétely továbbra is ott van. Vajon van-e közös jövőnk?

35. habnyak (válaszként erre: 34. - Gina44)
2011. febr. 10. 15:05

Én nagyon sok mindent átéltem már ezzel kapcsolatban. Illetve, az én férjem kamionbalesetben halt meg, akkor voltam 23, közös gyermekünk meg hét hónapos.Iszonyatos volt, a családja ellenem fordult, azt mondták én vagyok az oka, mert én kértem, hogy menjen el dolgozni.Szóval hirtelen én sem láttam a helyzetből kiutat, azt sem tudtam mit kezdjek a gyerekkel egyedül.

Erőt vettem magamon és ránéztem a fiamra.Neki szüksége van rám, nem ért semmit a helyzetből hiszen annyira kicsi még.

Talpra álltam,muszáj volt. Neveltem a fiamat,múltak a napok a hetek és a hónapok.

Sms társkeresőben megismertem egy férfit. Szép volt minden, mígnem nagyon belemászott az alkoholizmusba. Soha nem volt már józan pillanata.Majdnem három évig tűrtem. Elég volt, a gyerek ne lássa mindig ezt!

Elváltunk, mert ugye nekem volt egy hülye tettem, az hogy megesküdtünk.

Most úgy érzem rátaláltam arra az emberre akit imádok és semmi rossz nincs a kapcsolatunkban. Nagyon jól megértjük egymást. Remélem mellette öregszem meg.

34. Gina44
2011. febr. 6. 21:35

Sziasztok!


Én még új vagyok itt, de tanácstalan vagyok.

Bizar helyzet elé állított az élet.

Röviden megpróbálom fölvázolni a történteket.


Adott egy srác, aki válófélben van. A feleség már nem szereti, a srác pedig - miután pár éve már megpróbálták helyrehozni a házasságukat, de úgy tűnik, ez nem ment - így nem akarja folytatni. Az egymás iránti mély tisztelet viszont mindkettőjüknél megmaradt. 2 hónapja külön élnek.

Sok álmatlan éjszaka után a srác arra jut, hogy lezárja a dolgot magában. Megismerkedik egy lánnyal, akivel első pillanattól kezdve csodálatosan érzi magát. Az új szerelem teljesen elbűvöli mindkettőjüket.

10 nappal később a feleség autóbalesetben meghal.

Utána marad egy gyászoló férj, és egy 7 éves kisfiú.

8 hónap telt el. A srác próbálja pótolni kisfia anyukáját azzal, hogy a létő világon minden házimunkát elvégez. Mos, főz, takarít, és még sütni is megtanul. Emellett mindig jut ideje a kisfiára is. Csodálatos apa.


Az új kapcsolat kisfia előtt titokban marad, mert mindketten tudják, a kicsi még gyászol. A lány próbál támasza lenni. Megérti a helyzetet, és igyekszik helyt állni. Emellett viszont a srácról egyértelműen kiderült, hogy képtelen elszakadni a felesége emlékétől, ugyanakkor a lány is egyre fontosabbá válik számára. Nem tudja, mit tegyen. Ez a helyzet egyikőjüknek sem jó.


Megpróbálják hát a lánnyal barátokként folytatni, de ez nem nagyon sikerül. Valami mindig visszarántja őket egymáshoz. A srácban káosz, a lányban szerelem. Túl fontosak egymásnak ahhoz, hogy teljesen elszakadjanak, de a srác még türelmet, időt kér.


Van-e megoldás? Lehetséges-e, hogy egyszer mindketten 100%-ban egymást akarják majd? Van-e közös jövőjük?

33. Gepárd1962 (válaszként erre: 32. - 5776ca0007)
2010. okt. 23. 13:37

Nem akarom az ismerősödet megbántani, lehet, hogy kemény lesz, amit írok, de szerintem ő saját magát siratja.

Arról nem is beszélve, hogy az eltávozottnak sem jó, hisz akit ennyire "itt tartanak" az nem tud "átkelni".

Reméljük, hogy náluk nem ez a helyzet.

2010. okt. 22. 17:29
Egy ismerősöm nagyon sokat sir pedig már kb-10 éve meghalt a férje és még mindig fekete kendőt köt a nyakába annyira nem tudja elengedni
2010. okt. 19. 19:24
Nincs időhöz kötve. Attól függ, mikor tudja "elengedni" eltávozott párját (nem egyenlő az elfelejtéssel!)
2010. okt. 14. 12:49

Szerintem ez nagyon változó és sok mindentől függ.

Egy ismerősöm a felesége halála után 1 évvel már megnősült, újsághirdetést adott fel. A házasság jól sikerült, szeretik egymást.

De van, aki 5 éve gyászolja a párját (nő ) és nem kell neki másik pasi, meg nem is talál, csak házas emberek udvarolnának, de az meg mire jó??

2010. jún. 16. 21:45
a lényeg az, hogy a gyászt át kell élni, nem szabad siettetni
2010. jún. 16. 10:25
Ez nem idő függvénye!
27. écsanya (válaszként erre: 22. - Tücsimücsi)
2010. jún. 16. 07:48

Szerintem is így lehetett...


Én is ismertem valakit akinek a felesége szeptemberben halt meg, februárban már a barátnővel kézenfogva sétált az utcán, neki is megvolt már csak addig nem mutatkoztak nyíltan.

26. fe1fe85329 (válaszként erre: 25. - Spinneli)
2010. jún. 15. 22:51
N ez viszont már a másik véglet...
2010. jún. 15. 20:41
Egyébként nem az adott esethez kapcsolódik, csak eszembe jutott, hogy gyakran tapasztalom, hhozzátartozó elvesztése esetén a közeli családtagokon gyakran kérnek számon kivülállók évekig tartó katatóniás, üvöltözős, nyílt fájdamat, mintha csak egyféleképpen lehetne gyászolni valakit....
24. spinneli (válaszként erre: 23. - Fe1fe85329)
2010. jún. 15. 19:02
a család szempontjából ez igaz, nekik nyílván más a ritmusuk.
23. fe1fe85329 (válaszként erre: 21. - Spinneli)
2010. jún. 15. 18:40

Hát lehet pont ez a baj hogy nagyon is részese voltam az életüknek és tudtam a kapcsolatuk milyenségéről...mert ha nem tudom a dolgokat még talán meg is értem....de gondold el a kisgyerekük még fel sem fogta hogy meghalt az anyja a férjem fel sem fogta hogy nincs többé testvére az anyósom hogy nincs többé lánya ..erre odahoz egy vadidegen nőt hogy akkor ő a barátnő.....és akkor legyen az ember kedves moslygós mert ugye az a csaj nem tehet semmiről...mikor még arra sem volt időnk hogy megyászoljuk őt és lezárjunk egy nagyon nagyon fájdalmas és kegyetlen 4évet....


Lehet hogy ő túltette magát rajta csak azt felejtette el hogy akik igazán szerették ők viszont még nagyon nem...

22. tücsimücsi (válaszként erre: 19. - Fe1fe85329)
2010. jún. 15. 16:48

részvétem...

ebben a helyzetben elég nagy a valószínűsége, hogy a barátnő már hamarabb megvolt neki, még a haláleset előtt...nem gondolod?

21. spinneli (válaszként erre: 19. - Fe1fe85329)
2010. jún. 15. 14:53

mint írtam szerintem erre nincs általános időtartam, kinek hosszabb, kinek rövidebb időre van szüksége...és nem lehet tudni milyen kapcsolatuk volt, vagy mi mozgatta az egészet.

Felesleges ítélkezni, szerintem.

20. écsanya (válaszként erre: 19. - Fe1fe85329)
2010. jún. 15. 14:50
Szia! Gyermekeik voltak? Ha igen ők, hogyan dolgozták fel az édesanya hiányát?
19. fe1fe85329 (válaszként erre: 18. - Spinneli)
2010. jún. 15. 14:28
Na ez az én sógoromnak igen gyorsan sikerült...novemberben temettük el a sógornőmet (37éves volt)....a drága sógor december 6.án már hozta az új barátnőt....:(:(...lehet rosszul gondolom a dolgokat de egyszerűen a hányinger kapott el tőle....lehet hogy ő túltette magát meg igen előre kell nézni....de könyörgöm az édesanya a testvér gyászával mi a helyzet??..:(:(
2010. jún. 15. 14:19
Egyébként szerintem nem is az elhunyt szerelmet kell pótolni, hanem életünkben egy új lapot nyitni...ha tudunk és akarunk.
2010. jún. 15. 14:17
nem hiszem, hogy erre lenne általános időtartam, kinek ennyi, kinek annyi...van aki sosem tudja feldolgozni...
16. zsofizsoka (válaszként erre: 15. - Eddynaa)
2010. jún. 15. 14:15

Szia. Nagyon köszönöm, hogy írtál. Jó ilyen pozitív tapasztalatokról olvasni.

Örülök, hogy a dolgaid jól alakultak.

Az én véleményem is az, hogy egy ilyen csalódáson egy új kapcsolat segíthet a leginkább.

15. eddynaa (válaszként erre: 1. - Zsofizsoka)
2010. jún. 15. 13:23
Szia! Nekem is elment a párom három évvel ezelőtt. Pár hónappal később egy régi baráttal komolyabbra fordult a dolog és azóta rájöttem, ha Ő nem lép be akkor komolyabban az életembe, lehet, hogy túl sem tudtam volna tenni magam a dolgokon. Így utólag én azt vallom, egy új kapcsolat segíthet!!!
14. écsanya (válaszként erre: 13. - 3521a947d3)
2010. jún. 15. 07:15
Ez így van. Nálam sem lehet pótolni a férjemet, a gyermekeim édesapját, ezt így érzem most két évvel az elvesztése után és azt is érzem, hogy ez a véleményem soha nem fog megváltozni. Akivel az ember több mint két évtizedet együtt élt és nagyon boldog volt, Őt nem lehet pótolni. Nem hinném, hogy még egyszer tudnék szeretni valakit, vagy engem tudna valaki. Nyilván más ha valaki a 20-as éveiben jár, nincs gyermeke, de akkor is nehéz. (én 38 voltam mikor meghalt a férjem és 21 évig voltunk együtt jóban-rosszban, azóta nélküle nagyon szenvedek)
13. 3521a947d3 (válaszként erre: 9. - Zsofizsoka)
2010. jún. 14. 22:24
ÁÁÁÁÁÁ....aki meghalt nem lehet pótolni.
12. tücsimücsi (válaszként erre: 11. - Kacsa mama)
2010. jún. 14. 22:19
41 évesen már nagymama vagy? Azt nevezem!!! Gratula!
2010. jún. 14. 22:16

Nekem 10 éve halt meg a párom és hosszú idő kellet a lelkem regenerálodásához.Talán 1,5-2 év után lett volna valakim aki szeretett volna járni velem,de én akkor ugy éreztem megcsalom vele a páromat mert nem áltam készen egy uj kapcsolatra,a szivem még a férjemé volt.

Amikor én ugy gondoltam készen állok erre a kapcsolatra,akkor már ő nem akarta,azt érezte csak potlékra van szükségem,igy telt el talán fél év és azután mégis egy pár lettünk azóta is,mert hál istennek ki várta az idöt amig meg nyugodott a lelkem.Talán hagyni kellene az ismerösödet is,mert lehet több időre van szüksége mint az átlag embereknek(pl-ul én),de elöbb utobb a lelke megnyugszik és el fogadja a megváltozhatatlan dolgot, igy jártam én is.Sok szerencsét és sikert kivánok.

10. 656f03db60 (válaszként erre: 9. - Zsofizsoka)
2010. jún. 14. 21:58
Ez azért nem teljesen, vagy nem általánosan van így.
9. zsofizsoka (válaszként erre: 8. - 3521a947d3)
2010. jún. 14. 21:43

Szó sincs róla, hogy én szeretnék közelebb kerülni hozzá.

Azért érdekel konkrétan ez a dolog, mert sok helyen olvastam róla, hogy az ilyen jellegű fájdalmat csak akkor lehet feldolgozni, ha az ember talál egy új valakit, akivel boldog lehet.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook