Csodás gyógyulások (beszélgetős fórum)

Akivel történt valami - baleste, betegség - csak annyit kellene csinálnia, hogy elgondolkodik, hogy miért történt, átértékeli az életét, és megpróbálja a továbbiakban másképp élni az életét.Olyanokra gondolok akik nem veleszületett betegséggel jöttek a világra.

A párom ezt megtette, még a kórházi ágyán. Mikor haza jött átbeszéltük az esetet. Azóta az életünk gyökeresen kezd megváltozni, mert ő is akarja, nem csak én.

Mi is vártuk 3 hete a csodát, de nem jött el.

:-((

Maradt mára már csak az emlék.....

Szia!

Az én páromnak márciusban tört el az egyik gerinccsigolyája. Május elején röntgenezték meg először, mert addig azt mondták a kórházban, hogy idegbecsípődés (mert a lábába sugárzott a fájdalom), és tömték fájdalomcsillapítóval. Ő sportoló, és edzett is rendesen, hogy kilazuljon az ideg, dehát egyre jobban fájt. Mire nagy kegyesen modröntgenezték, kiderült, hogy márc óta kétszer tört el. Nem is értem hogy tudott talpon maradni, ő nem is emlékszik, mikor történhetett, talán vmikor sport közben. Szerencse, hogy a háta olyan erős, hogy a gerince melletti izmok sínben tartották a törést.

Most pihenget, mi is járunk tornára, masszázsra, gyógynövényes készítményekkel én is masszírozom.

Nagyon megijedtünk, hisz csak 24 éves, és Istennek hála, hogy nem bénult le.

Nektek sok kitartást és erőt kívánok!!!

Sziasztok!

Majd egy éve történt a párommal a baleset, írtam is róla nektek. Hogy azóta mi történt? Nagyon sok mindenen mentünk keresztűl. Talán folytatnám.

Mikor haza kerűlt a kórházból, megkapta a véralvadásgátló injekcióját ami egy hónapi adag volt. Ezt minden nap szurkálta magába. Itthon javulgatott az állapota. A házi orvosa, az idegsebész "javaslatára" gyógytornát írt ki, melyre szép lassan elkezdett járni. Közben beszéltem a masszörünkkel, és elmondtam neki, hogy mi történt, ő csak annyit mondott, hogy a baleset után 2 héttel menjük el hozzá, és szeretné látni a páromat. Így is történt. Nem nyúlt hozzá, hanem elkezdet a hátát köpölyözni. Szegénykémnek nem volt kellemes érzés, de az ember az egészsége érdekében szerintem amit csak tudd tenni, azt megteszi. Hetente 1x jártunk a masszörhöz, és 2x járt a gyógytornára. Közben ugye el kellett járni a házi orvosához is, aki 4 hónap után kiírta a táppénzről. Megkérdeztük, hogy miért? Annyit mondott, hogy sokáig van táppénzen. Azt még hozzá tenném, hogy a páromtól nem kérdezte meg, hogy van! Legalább megtette volna. Csak annyit mondott, hogy ha rosszabbul érzi magát, akkor jöjjön vissza, és megnézzük.

A baleset után 2 hónappal voltunk kontrollon.Erről talán csak annyit, hogy az idegsebész csak ránézett, és megkérdezte, hogy van. Mi kis naívak azt hittük, hogy fognak készíteni röntgen képet. Az volt rá a válsz, hogy nincs pénzük.

Ez év áprilisában voltunk egy átfogó orvosi vizsgálaton, itt helyben megcsinálták a röntgen képeket is - 7db, és annyit állapítottak meg az, hogy 4 cm-rt csúszott össze a csigolyája.

De bízunk abban, hogy - és ezt tesszük minden reggel a fejünkben, - nekünk, és főleg neki még van dolga ezen a földön, amit meg kell csinálnia.

Bizalom nélkül nem megy semmi - szerintem.

Mot itt tartunk. Át kellett alakítani az életünket olyanra, hogy több idő legyen pihenésre, és a szeretettre,a megértésre,a nyugalomra mert ezek nélül az ember nem sok mindenre megy.

A párom "csodás gyógyulása" így zajlott, zajlik le.Ez az esés el fogja kisérni egész életében, de mi erősek vagyunk és megoldjuk.

Sziasztok Fülöpke

Sziasztok!

Mi még csak félúton vagyunk a gyógyulásban, de tudom, hogy meg fog gyógyulni a férjem.Kezdem az elején.

Majd egy hónappal ezelőtt leesett a párom a gerincére 4 m magasból.Én dolgoztam, és hívott telcsin, hogy mikor érek haza, mert elmesélte, hogy mi történt vele.Annyit mondtam neki, hogy azonnal otthon vagyok, erre ő annyit mondott, hogy annyira ne izguljak, mert ő megy letusolni, és várni fog engem, hogy menjünk az orvoshoz.De megkért arra, hogy menjek a házi orvosához, és kérjek beutalót a rögentre.Maszek rendelésre mentem, az aszisztensnő elkezdett velem vitatkozni, hogy nem kell beutaló, menjek haza, hívjam a mentőt, és vigyék be a kórházba. Ekkor már füstölt a fejem az idegtől.Felmentem az SZTK-ba a sebészetre - és marha nagy mázlim volt, ismerős aszisztenssel találkoztam, és tőle kértem segítséget.Ő annyit mondott, hogy azonnal menj haza a párodért, hozd be, ültesd le a röngen előtt, te gyere fel, és szólj.Mint egy őrült, mentem érte, vissza az SZTK-ba,Lacinak mondtam, hogy várjon meg a röntgen előtt, én rohantam az aszisztensért, megírta a beutalót - mivel a nélkül nem lehet bemenni a rötgenre.Lejött megnézte a páromat - mivel orvos NEM volt a sebészeten, bement a röngenre, és a páromat előre vették.Közben ő csak annyit mondott nekem, hogy készüljek mert a páromnak elvan törve a gerince, és ebből kórház lesz.Rögenezték a páromat, közben kijött az aszisztens, hogy mutassam meg neki a 300 ft-os nyugtát, hogy befizettem-e.Na ekkor már a plafonon voltam. Megkérdeztem, hogy mondják már meg, hogy maguknak mit jelent a sürgősségi esett?!A nő annyit mondott, az a sürgősségi, ha valakinek vérzik valamilye.Erre már csak annyit tudtam mondani, hogy megnézték már a kezét? Mert az vérzik.A lényeg a lényegbe, hogy tényleg törést mutatott ki a rötngen, azonnal a kórház mentővel. Az biztos, hogy a jóisten vigyázott rá mert nem bénult le, de hogy én mit éltem át, azt nem kívánom senkinek.A kórházban minden kezdődött elölről, rötngen, vérvétel, ilyen-olyan vizsgálat stb... A lényeg, hogy hétfő délután felkerült a traumatológiára, és szerdán délelőtt haza hozhattam személyautóval.Azóta itthon pihenget.Augusztus elején kell vissza menni ellenörzésre.Azt még leírom, hogy a kórházban hétfőn egy db tetanuszt, kedden infúzióban fájdalomcsillapítót 2 adagot kapott, szerdától viszont a véralvadásgátlót kell magának hasba beadnia.Ennyi volt az összes gyógyszer amit kapott.

Nálunk itthon nincs gyógyszer,csak természetes dolgokat eszünk.Vennem kellett láz-,és fájdalomcsillapítót, ebből bevett 1,5 tablettát, és annyit mondott, hogy én majd meggyógyítom.Nos ez a fajta gyógyítás már zajlik.Őt rendbe fogom tenni, mert ő is akarja, és ez jó dolog.Ha felgyógyúl elmegyünk nyaralni, ez lesz a legjobb megoldás,hogy én is egy kicsit pihenjek.A párom egy izgága ember, aki nem igazán szeret sokat egy helyben lenni.Na most sok pihenésre van szüksége, hogy rendbe jöjjön.

Ettől bitos vannak megrázóbb történetek is, de nekem ez volt idáig a legmegrázóbb, mert a közeli hozzám tartozóról van szó.

A remény ne hagyjon el sohasem! Ezt meg kell őrizd.

Van egy kedves kis történetem, most nincs időm leírni, de visszatérek rá, egy idős néni gyógyulásáról.