Hogyan oldod meg a kisgyermekes mindennapjaidat, segítség nélkül? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Amióta ilyen problémákkal küzdök (gyerekek, ovi, betegség, teljesítménykényszer), azóta szépen kialakult egy pánikbetegségem, és teljesen bacimániás lettem, én, aki anno a tyúkokkal egy tányérból kajáltam, és télen kiálltam meztelenül az erkélyre, hogy végre legyek már egy picit beteg.

Anyám meg nem érti mi a bajom, hiszen ők is dolgoztak mindig 8 órában. Igenám, csak neki nem kellett rettegnie, ha beteg a gyerek, mert egyrészt ritkán voltunk betegek, másrészt akkor nem 1 ember végezte 3 ember munkáját. Persze tudja ő ezt, mert ő is 12 órákat nyom le, de mégse érzi át igazán.

Ja, apa sokszor hajnalig, érte is rettegek, mert az emberi szervezet nem végtelen...

De próbálok szembenézni a problémákkal, és legalább megfogalmazni, hogy mi a bajom, mert az sokat segít a "dilis" állapotok kezelésében.

Sajna a tutit nem tudom...

De jó ez a netes oldal, itt sok az értelmes ember, nem olyan veszekedős, mint a legtöbb, tényleg lehet dumálgatni.

Üdv és kitartás mindenkinek!

Kíváncsi lennék, azt hogy oldjátok meg, ha egyik gyerek beteg? Mennyire tolerálja a munkahely, ha minden hónapban két hetet otthon vagytok a gyerekkel? Kezdő ovis anyukaként engem ez rakott egy kicsit padlóra...az egyébként is közösségbe járó gyerekeim egy éve (gyorsan lekopogtam) nem voltak betegek. Most két hét ovi, egy-másfél hét itthon...

Fogalmam sincs mi lesz, ha dolgozok...

A nyáron még szerencsés vagyok, csak szeptembertől megyek vissza dolgozni. Utána viszont a két kisgyerek, háztartás, munka mellett még tanulnom is kell + nyelvvizsga és pluszban osztályt is kapok. A nagyszülők segíteni nem tudnak, a férjem szülei 280 km-re élnek tőlünk, anyukám pedig 70 éves, és ő sem a szomszédban lakik. A férjem napi 12 órát dolgozik, az sem ritka, hogy külföldön van.

Már próbálom összerakni magamban, hogy fogom beosztani az időmet...egyelőre csak a káoszt látom. Tudom, hogy csak magamra számíthatok, így meg kell oldani, sajnos rajtam kívül más nem fogja. Nem lesz könnyű...

Én még gyesen vagyok,de hogyan fogok elmenni dolgozni,arról halvány fogalmam sincs.

A férjem reggel 7-től este 8-9-ig a munkahelyén van,de még miután hazajön itthon is dolgozik,és sokat utazik.

Szüleink dolgoznak,nem tudnak segíteni semmiben(anyósék amúgy is kilőve segítség terén).Mármint a hétköznapi dolgokban.A nagyobb gyerekem elmegy szerencsére egyedül suliba,a kicsivel meg viszem a középsőt oviba.

Még egy szülői értekezletet is nehezen oldok meg,van,hogy nem tudok elmenni.

Fogalmam nincsen mi lesz ha lejár a gyesem,mert 3 gyerek mellett sehol nem fogok így munkát kapni,hogy hozzam vigyen a kicsiket.

(Egyébként én is 12 órát dolgoztam a szüléseim előtt.)Nem beszélve arról,hogy ugyan így el kell látnom itthon majd mindent ahogy most...

Nagyon nehéz....:-(

Szerintem nagyon sok van a "mi nyakunkon". Általában apukák vagy műszakoznak, vagy hosszúznak, így ránk marad minden. A gyerekek, háztartás... Csak jó időbeosztással megy minden. És sok odaadással, meg lemondással.

Nekem már most gyomorgörcsöm van.

Kislányom szeptemberben kezdi az ovit.. Apa 3 műszakban dolgozik, ráadásul folyamatosban, én az eü-ből jöttem el...

El nem tudom képzelni, hogy lesz..

Nekünk vannak nagyszülők, de nem sokat segítenek.....

Nagyobb fiam 7 éves, első osztályos, kicsi kincsem 6 hónapos.

Reggel ébredés után még apjával indítjuk a reggeli készülődést. Aztán párom fél 7-kor elmegy dolgozni. Én viszem a nagyot suliba. Mire indulunk a kicsit is rendbe teszem (pelus csere, reggeli), aztán irány a suli. Ha kell bevásárolok, ügyeket intézek. Itthon mosok-főzök-takarítok-gyereket nevelek egészen délutánig, amikor menni kell a suliba a nagyobbért. Kicsi rendezése, kocsi, uccu. Délután a nagyobbal gyakorlás, játék (kicsivel a nyakamon). Párom fél 6 körül ér haza. Az esti veszzőfutás már közös: vacsora, fürdés, altatás, mese olvasás.

Ha dolgozni fogok, akkor ugyanígy minden az én nyakamon lesz, mert párom munkája nagyon fix. Én fogok loholni mindenhova 2 gyerekkel..... Bele sem merek gondolni......

Őszintén?Nehezen.

Apa kamionozik.

Nagyobbik 5 éves,kicsi 6 hós.Ha az egyik beteg,huzom magammal a másikat a dokihoz,meg ilyenek.De így megy ez boltba,postára,stb.Most még viszonylag könnyű,h itthon vagyok a kicsivel.De ha ő ovis lesz,a nagy sulis,én dolgozni fogok (remélem),hát akkor nem tom h lesz:-(

Sajnos így vagyun mi is a férjemmel. Se nagyi, se segítség:(

A nagy már tud vigyázni a kicsire, így ha nagyon muszáj otthon szoktuk hagyni őket. De úgy intézzük, hogy vagy a férjem vagy én legalább otthon legyünk. Különböző a munkabeosztásunk.

Máshogy nem működne:(

Évközben még nem is annyira zűrös, mert suli van, csak a szünet a gáz.

Igazából arra gondolok, hogy apa-anya-gyerekek, se nagyi, se barát, se rokon a környéken.

Viszont van munka-ovi-suli.