Csak kvízjátékok kedvelőinek! II. (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Csak kvízjátékok kedvelőinek! II.
Nyílt levél.
Kedves Friderikusz Sándor!
Nagyon tisztelem a munkásságát, kezdve az oknyomozó riportertől, a könyveket is író, sok díjjal méltatott újságíróig, műsorvezetőig. Örömmel néztem a műsorait. Jópofa témákat talált, a kellő humor sem hiányzott belőlük, ám ha szükség volt rá, tudott véresen komoly is lenni.
De amit a Vágó István által oly nagy sikerre vitt „Legyen Ön is milliomos”-ból csinál, az botrányos!
(Egyetlen dolgot képes ugyanolyan jó hatásfokkal csinálni, mint nagy elődje: a játékos elbizonytalanítása. Ezért Vágó Istvánra sem haragudtam; az a fogás bizonyára a licenc, a show része, egyfelől, másfelől meg elbizonytalanítani csak azt lehet, aki nem biztos magában.)
Először is: miért olyan nagy feladat, hogy szívből kimondja a játékosoknak, de SZÓ SZERINT: „Legyen Ön is milliomos.”? Nem: legyen milliomos (rendesen fanyalogva), meg vigyen haza milliókat és társai… Komolyan, állandóan olyan érzésem van, mintha nem szeretné, hogy Önhöz hasonlóan, más is milliomos legyen!
Másodszor: az egész műsorban a játékosok helyett Ön akar villogni, undorító módon fitogtatja a riporteri, műsorvezetői rutinját. Ez a műsor (szerény véleményem szerint) NEM ERRŐL SZÓL! Hanem arról, hogy a játékos a játékvezető – aki persze igyekszik szórakoztató show elemeket is belevinni a műveltségi vetélkedőbe – segítségével a tudására (meg persze a szerencséjére) alapozva minél több kérdésre helyes választ adjon.
Harmadszor: gyomorforgató az is, ahogyan a játékosok magánéletében próbál vájkálni, kétes értelmű jópofizásokat provokálva.
Negyedszer: az Ön tárgyi tudása a lába nyomába nem érhet Vágó Istvánénak. Ez a kisebbik baj. A nagyobbik: ha nem tud valamit BIZTOSAN, akkor miért nem fogja be a száját? A mondás igen is úgy szól, hogy „Ökör ISZIK magában.”, nem pedig eszik. Mentségére felhozom, hogy bizonyára asszociált Vörösmarty Mihály: A szegény asszony könyve c, versére, amiben az áll:
„Aki maga néz a tálba,
Azt az étel nem táplálja:
Több annak a gondolatja,
Mint amennyi jó falatja.”
A római számokkal is hadilábon áll: 8, 52, 110, 500. Nos az 52 leírása nem két betűből áll, ahogyan azt ön jóváhagyta a játékosnak, hanem 3-ból: LII.
Még csak annyit: ez egy komoly műveltségi vetélkedő (volt), most tele van bulvárkérdésekkel (bár erről bizonyára nem Ön tehet; a kérdéseket nem Ön állítja össze).
Kérem, ne értsen félre! Nem bántani akartam, pusztán építő kritikát gyakorolni.
S remélem, lesz egyszer szerencsém szemben ülni Önnel ott, abban a stúdióbanl Tudom, nagyon nehéz a bejutás, de küzdeni fogok érte.
Gratulálok!
Így még nagyobb az érdem, hogy főleg nem szerencsével, hanem tudással nyertél.
Köszönöm szépen! :-)
Ami azt illeti, a szerencsének abban a játékban elég kevés szerep jutott, kb. 10 %. A többi a gyorsaság és főleg a döntőben, az agymunka (nyelvi játék volt, a döntőben szópiramissal).
Én csak gratulálni tudok!
Úgy tűnik,kerülget a szerencse.Próbáld kihasználni.
Mindig örülök, ha valakit szerencse ér.
Elhiszem, hogy egy életre szólóan felejthetetlen volt az a hajóút.
Kaptam több hozzászólást,hogy milyen igaz,meg,-de jó!
Én meg csak besöpörtem az elismerést.Mármint a vers felfedezéséért.
Semmi gond, örülök ha a szép gondolatok terjednek.
Ezért használom őket előszeretettel a képeslapjaimon.
Ne haragudj,Syria!!Loptam tőled,-inkább általad:
Átmásoltam a mottódat(bemutatkozódat)az iwiwemre.
Annyira magaménak érzem,rám vonatkozik,érzéseimet tükrözi,stb...
Szeretném,ha minden ismerősöm,barátom olvasná.
Örülök,hogy a HOXÁN egy pillanatra egymás mellé sodort a véletlen.
Jó lenne,ha mindenki így állna embertársaihoz!
Köszönöm mindenkinek az elismerő szavakat.
Nem annyira bátor, mint inkább kíváncsi voltam. Meg minden adásban lenyűgözött Vágó profizmusa. A stúdióba bekerülve megállapíthattam, hogy a műsort készítő csapatra is csak az a jelző illik: profi. Szerintem a televíziózás legnagyobb vesztesége ennek a műsornak a megszüntetése. Értékes, színvonalas, szórakoztató volt.
A széket csak azért hívták sokan „butító” széknek, mert az, aki ott ül, teljesen más helyzetben van, mint az otthoni fotelben.
Nem tudom, ki mennyire emlékszik rá, de az a (szerintem szándékosan) idegesítő aláfestő zene, a villódzó fények, nem utólagos, hanem valós effektusok voltak! Igazán koncentrálni kellett, hogy az ember ki tudja őket kapcsolni, mint zavaró tényezőt.
Ez a kis kaland arra is jó volt: ha megtörténne a csoda, hogy nagyobb összeget nyerek (pl. a lottón, ami elég nehéz lesz, mert ritkán veszek szelvényt), nem lesz kétséges, hogy fecsegjek-e róla.
Még régen,az elején,egy tanárnő,20 milliót nyert.
Nem hinném,hogy megbutult volna töle.
Mellesleg végig tudtam a válaszokat.-A gyerekeim nagyon nyaggatak,hogy jelentkezzek.(mondjuk,elég könnyü kérdések voltak)
De hát én is csak az itthoni fotelomba vagyok okos.Ahogy sokan mások.
Nagyon bátor vagy!
Én nem mertem volna beűlni abba a "butító" székbe (ezt sokan mondták!)
Gratulálok!
Egyébként az emberek már csak ilyenek: ha valaki pénzt kap, akkor kunyerálnak tőle, és ha ad, akkor meg keveslik, amit adott - mondván - adhatott volna többet is! Ez így van, hidd el!-)
Üdvözlök minden olvasót!
Remélem, senkinek nem okoztam csalódást.
Szia,Syria!
Őszintén gratulálok a nyereményedhez!
A cikked nagyon tetszett,Írj még!
De folytatom a stúdióbeli történést.
Át kellett öltöznöm a magammal hozott váltóruhába, s rövid pihenő után folytatódott a felvétel.
Ugrás a teljes írásra: Csak kvízjátékok kedvelőinek! II.