Problémás gyermekek... hiperaktivitás? (beszélgetős fórum)
Rendben, megírom! Most nagyon ossz! Annyira félek, mi lesz ha kiderül.... Persze akkor is imádni, szeretni fogjuk (SŐT), hiszen ő nekem nem igazán keresztgyermek, hanem mintha a sajátom lenne, az én gyerekeim is tesójukként emlegetik, furcsán néz is ránk, aki nem tudja, mi újság!
Pár napja voltak pszichológusnál a gyerekkel, és hát sajnos, autisztikus jeleket vélt felfedezni rajta. Néhány nap múlva be kell vinni a kórházba, hogy valami géppel megvizsgálják, valóban autisztikus tünetei vannak a gyereknek, vagy csupán rosszul van nevelve!?
EZ a büntiszoba jó megoldás, unokahúgomnál is volt. A WC előtere. Valami ingerszegény környezet kell, ahol nincs játék meg tv, semmi. Hogy tudjon tényleg agyalni. :)
Senki sem mondta, hogy könnyű a dackorszakban levő kisgyermekkel. Sajnos, sokunknak néha (gyakran) elszakad a cérna. A kisgyerek "feszegeti" a határait, próbára tesz minket. Néha, én is nehezen viselem. Sokszor tanácstalan vagyok, mit tegyek, mivel fegyelmezzem, hogy eredménye legyen...
A keresztfiam sajnos nagyon dacos gyermek, a logopédus szerint is, ezért javasolta, hogy pszichológustól is kérjenek segítséget! Az én "nevelési módszerem" a következetes ("szigorú?") szeretet, ezzel ellentétben a sógornőm, ha a kisfiúra kiabál (nem ritkán) akkor is mosolyog/nevet! Szerintem ez nem helyes!
"anyukájánál nem erősség a következetesség"
Ez a baj :( Ismerős a helyzet, mert a sógornőmék is ilyenek. Szerencsére a kisfiú elég okos, meg anyósom a kezébe vette a dolgokat, így nem kanászodott el nagyon.
Mond már pár szót, és szinte mindent megért, persze ha kedve van hozzá. Majdcsak beindul a beszélőkéje, ha mást nem a bölcsiben tuti.
Elég erős akaratú a fiatal úr, ráadásul most éljük a dackorszakot. Remélem hamarosan túl leszünk rajta, mert elég nehezen viselem, de akkor sem hagyom hogy kihisztizze magának amit akar, mert később csak még rosszabb lesz :( Szerencsére nálunk nincs olyan probléma, mint amit a topikindító ír, hogy a két szülő nem ért egyet a nevelésben. Még a nagymamák is szigorúan fogják, persze csak a korához megfelelő mértékben :)
A büntit mi még nem próbáltuk! Az én gyerekeimnél nem kellett, mert velük nagyjából megg lehet beszélni, bár a lányka feszegeti a határokat! a keresztfiam esetén egyszer próbálkoztunk, nem sok sikerrel! Bár azt már említettem, h anyukájánál nem erősség a következetesség!
Bocsi, véletlenül elküldtem. Természetes, hogy a gyerek nem láthatja, ha idegesek vagyunk. :)
Majd beszél, ne aggódj:)
Én is alig vártam, hogy megszólaljon, olyan édesek ebben a korban:)
Kell a fegyelem nekik, én tudom, nem szabad mindent rájuk hagyni, mert később majd nem lehet velük bírni. Most még "formálhatók", tudom, ez csúnyán hagzik...
Egyenlőre csak én kérdem tőle hogy megnyugodtál?? Ha abbahagyod a hisztit kiengedlek :)
Az enyém még nem hajlandó beszélni :)
Akor jó, megnyugodtam:)
Mondjuk, én bünti utánbeszélgetni szoktam vele. Elmondom neki, hogy amit csinált az nem jó, és megigértetem vele, hogy nem csinál többet ilyet... ez megy is (pár percig) :DOlyan helyes, amikor mondja: ana nem csinájok többet ijet:)
Én a 22 hónaposomat is büntibe teszem.
Nálunk egyenlőre az ágya a büntihely, szerencsére ennek ellenére szívesen alszik benne, igaz 1-2 percnél tovább nem is hagyjuk benn, csak megvárom hogy megnyugodjon (hisztis a szentem). Persze én még nem várom el hogy bocsánatot kérjen, vagy ilyesmi, de hatásos. Elvágjuk a hisztit, és lassan kezdi megérteni a figyelmeztetést is: bünti lesz ha nem fogadsz szót :)
Szia!
Érdeklődéssel olvastam soraidat. Erről már én is hallottam (módszer),és csak arra vártam, hogy erről írjon valaki pozitív tapasztalatot:) Én is ki fogom próbálni, már egy-egy alkalommal tettem rá kisérletet, de mindig eljött a kisfiam a "bünti helyről" Ne gondoljatok nagy dolgokra, csak hiszti, és szófogadtlanság volt. Szerintetek egy 2,5 éves gyermeknél (fiú), már lehet ezt alkalmazni? Egyébként bölcsibe jár, ősszel ovodába megy. Vezér egyéniség-bölcsis gondozónő szerint:)
Beszél már elég sokat, megért mindent, tehát ez nem lehet akadálya. Tudja mi a jó, és mi a rossz. Szerintetek?
A mi gyermekünk sem fogadott szót. Napközben egyedül vagyok a 3,5 éves kislányommal, és a 15 hónapos kisfiammal. Ha a nagyiéknál vagyunk, akik családi házban laknak nagy kerttel, még kevésbé volt kezelhető a lányunk. Hiába szóltunk rá, mintha a falnak szóltunk volna. Tv-ben hallottam, hogy ha a gyermek nem fogad szót, jelöljünk ki egy bünti szobát vagy sarkot (kinek milyen a lakása), és ahány éves a gyermek, annyi percre küldjük be a gyereket oda. 1 héten keresztül naponta több mint 10x volt ott a kislányom. Tiltakozott, üvöltött, kijött a bünti helyéről. Mindig visszavittük, és akkor kezdődött az idő számlálása, amikor nem hagyta el a helyét. volt, hogy fél óráig kellett hadakoznunk, hogy ott maradjon. Amíg tartott a 3 perc, nem szabad hozzászólni. Kitombolhatja magát ott, és el kell gondolkodnia azon, hogy miért van büntiben. Amikor letelt a 3 perc, odamegyek hozzá, szemmagasságig leguggolok( =egyenrangú félként bánok vele), és megkérdezem tőle: "szeretnél Anyának mondani vmit?" Igennel kell válaszolnia, bocsánatot kell kérnie és meg kell indokolnia, hogy miért kell bocsánatot kérnie (azaz,hogy miért volt büntetésben) ŐSZINTÉN! Ha nem, kezdődik elölröl a számolás. 1 hónap telt el azóta, és mintha kicserélték volna őt! Illedelmes, szófogadó. Elvétve még próbálkozik az engedetlenkedéssel. Ritkán kell már büntisarokba küldeni. Heti 1x-2x. Ha megyünk vendégségbe, indulás előtt lefektetem a szabályokat, és leszögezem, hogy ha nem viselkedik így, el kell jönnünk onnét. Azóta tudunk vendégségbe is menni. Türelem kell az egész folyamathoz. Higgadtan kell a bünti helyre vinni, lássa, hogy nem tud felhúzni minket, nem Ő uralkodik rajtunk, hanem a szülő irányít. Azóta sokkal harmónikusabb a családi életünk, mióta tudtunk változtatni ezen a szófogadatlan, hisztis helyzeten. A szomszédok is csodálkoznak, mennyire megváltozott a kislányunk pozitív irányba. Nagyon bevállt ez nekünk. Remélem, hogy Ti is tudtok változtatni ezen a helyzeten. Próbálunk következetesek lenni.
További ajánlott fórumok: