Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Távol van a párom...Mi lesz így velünk? fórum

Távol van a párom...Mi lesz így velünk? (beszélgetős fórum)


1 2
26. Szuzan (válaszként erre: 23. - Pegasus0629)
2010. máj. 13. 21:43
A tiétek is boldog lesz ne aggódj!Érted teszi!
25. 8cfbe1d61f (válaszként erre: 24. - Pegasus0629)
2010. máj. 13. 21:32
Nem biztos, hogy a legjobb döntés volt ez. De ez csak az én véleményem.
2010. máj. 13. 21:11
Írtam neki egy sms-t, hogy ma ne hívjon fel, mert nem tudnék beszélni a bőgéstől és lelkileg is a padlón vagyok most.
23. Pegasus0629 (válaszként erre: 21. - Szuzan)
2010. máj. 13. 21:05
Nehéz lehetett Neked nagyon, és örülök, hogy most már boldog életet élsz.
22. Pegasus0629 (válaszként erre: 17. - Georgina84)
2010. máj. 13. 20:51
Voltak barátnőim, de megtalálták Ők is a párjuk és eltávolodtak Tőlem. Nem szokott hozzám senki se jönni, pedig régebben mindig vett valaki körül, most meg senki. 3 szoba van a házunkban és mindegyik szobában élt valaki, teli volt a ház. Az egyik szobában anyukám az élettársával lakott, a másikban Én meg a párom, a 3. szobában pedig báttyám és a barátnője. Anyukámék külön mentek, báttyám vett magának egy saját lakást és elköltözött, most meg párom hagyott itt... Hiányzik az, hogy a házunk teli volt ,mindig volt kivel beszélgetni. Visszasírom azokat az időket.
21. Szuzan (válaszként erre: 1. - Pegasus0629)
2010. máj. 13. 20:50
Szia.Véletlenűl találltam rá erre a témára de csak azt tudom én is mondani neked ,hogy ha szeretitek egymást ,kifogtok bírni mindent!Én hasonló cipőben jártam évekkel ezelőtt!De hála istennek megoldottam.Igaz nem lett minden szuper de együtt vagyunk a lényeg ez!Az én férjem szinte 4 évig csak havonta egyszer egy két napra jött haza hozzám és a kicsi gyermekemhez!Kezdődött azzal ,hogy junius 26 án volt az esküvőnk és augusztus 26 án meg bevonúlt katonának.Aztán innentől kezdve!folyamatosan mindig távol volt!Én is csak sírtam és reménykedtem!Aztán úgy döntöttem 4 év után ,hogy összeköltözünk végre!/Együtt laktunk ,csak ő nem volt otthon sosem!/Szóval én gondoltam egyet ,és találltam egy másik megoldást erre!Ő pest környékén dolgozott akkor ,ő is a pénz miatt jött persze,mert az nagy úr!Aztán kerestem neki pesten állást és feljöttünk albérletbe,aztán nagysokára siekerűlt egy lakást venni!Aztán 10 évre lányom után született meg a kisfiam ,végre egy olyan családba ahol apa is minden este itthon van!Ha hiszed hanem sírt egy este ,hogy hogy örűl ennek!Mert mikora lányom kicsi volt nem is látta szinte!Lehet az én történetem is szomorúra siekeredet ,de hidd el túl lehet élni!Örjöngeni tudtam volna én is!de itt vagyunk boldogan végre együtt!Kifogod bírni!Sajnos az élet ilyen kegyetlen tud leni!de hátha találltok ti is egy jó megoldást majd!
20. 8cfbe1d61f (válaszként erre: 18. - Pegasus0629)
2010. máj. 13. 20:48
Akkor már most nyugodtan elkezdheted keresni a munkát. Ez is leköt, mire megtalálod.
19. 8cfbe1d61f (válaszként erre: 16. - Pegasus0629)
2010. máj. 13. 20:45
Nem tudsz hazamenni a szüleidhez? Vagy esetleg valami félállás, hogy lekösd magad és tudj neki segíteni, hogy mielőbb kitudjon szállni ebből a kényszermelóból...?
2010. máj. 13. 20:45
De a sulinak vége lesz június 19-én és akkor keresnem kell valami munkát valahol.
2010. máj. 13. 20:45

Fiatal vagy, hogyhogy nincs senkid? Hogyhogy nincsenek barátaid, senki aki rád nyitná az ajtót? Munkahelyi ismerősök sincsenek, akikkel munka után be lehetne ülni egy teára?

Kitartást kívánok! Egyébként én lassan 6 éve élek távkapcsolatban a párommal, hétvégeken egy napokat tudunk együtt lenni, de én úgy érzem, hogy megéri. Pedig én sem látom még az alagút végét...

16. Pegasus0629 (válaszként erre: 15. - 8cfbe1d61f)
2010. máj. 13. 20:43
Nem dolgozom, még csak tanulok.
15. 8cfbe1d61f (válaszként erre: 14. - Pegasus0629)
2010. máj. 13. 20:41
Ez így elég kegyetlen. Én is sok éjjel vagyok egyedül egymagam, de nem ennyire sokat, mint te. Mivel foglalkozol? Dolgozol napközben? Nagyon szépek a tortáid, cukrászkodsz? :)
14. Pegasus0629 (válaszként erre: 12. - Mgagi)
2010. máj. 13. 20:37

Ha tudnám, hogy 2 év akkor legalább látnám ennek az egésznek a végét... De mivel nem fogja soha ott hagyni ezt a céget így semmi esély rá, hogy valaha is újra együtt fogunk élni normálisan.

Nem érzem egyáltalán szerencsésnek magam, sőt...Nagyon egymagam vagyok

2010. máj. 13. 20:35
Mondtam neki, hogy legalább lenne egy gyerekünk aki itt van velem az üres házban, akihez beszélhetek, szeretgethetem, sétálhatunk, főzhetek és süthetek neki:( De még az sincs..
12. mgagi (válaszként erre: 1. - Pegasus0629)
2010. máj. 13. 20:34
Te akkor még szerencsés is vagy. Én két éven keresztül havonta 1x max 2x láttam a párom.
2010. máj. 13. 20:33
Sztem örülj neki, hogy egyáltalán van munkája! Az építőipar eléggé pang mostanában, nagy szerencse,akinek akad meló.
10. A2880
2010. máj. 13. 20:32
Mi is ugyanebben a cipőben járunk,van egy 3 éves kisfiam is,egyedül vagyunk egész héten egy hatalmas házban,amikor hazajön akkor is a munka vár szegényre,az állandó pakolászás,fűnyírás és persze a családban ha kell valakinek segíteni valamit akkor oda is rohan.Alig van ránk ideje,én is sokat siratom,de ezt hozta a válság,a közelben nem építkezik senki,így tudunk csak megélni.Már belenyugodtam,és ez nagyon sokáig még így lesz.
2010. máj. 13. 20:31
Én teljesen magam vagyok most, anyukám Kakasszéken van... Nincsenek barátaim, senki aki néha legalább meglátogatna vagy akivel elmehetnék beülni valahova beszélgetni:(( Magányosnak érzem magam
2010. máj. 13. 20:28
Sziasztok!Az én párom 2évig-úgymond-hetelt,ami azt jelenti,hogy hétfőtől péntekig valahol az országban dolgozott,szombat és vasárnap volt itthon.Most 2hónapja Hollandiában dolgozik,és az a legjobb az egészben,hogy még ő sem tudja,hogy mikor jön haza.Addig is marad a net.Ja,és van két gyermekünk,akikkel tök egyedül maradtam,mivel nincs senkim már...
7. Pegasus0629 (válaszként erre: 6. - Minike26)
2010. máj. 13. 20:27
Igen eddig így volt, hogy most közelebb fognak dolgozni, de ma kiderült, hogy Őt inkább Nagytarcsára osztották be valamiért...:( Így ez sem jött össze...
6. minike26 (válaszként erre: 1. - Pegasus0629)
2010. máj. 13. 20:26
gondolj bele milyen sok embernek kamionos a ferje es ok is elnek vhogy, cska meg uj a helyzet mer eddig sokat egyutt voltatok. Jobb lesz ez ,mag hat irtad h lehet kozelebbi varosba fog dolgozni, akkor meg lathatod sokat. Es erted teszi meg a jobb jovoert nem hinnem h elvezi.
5. Pegasus0629 (válaszként erre: 4. - Catja larena)
2010. máj. 13. 20:25
Sajnos nem miattam nincs rá lehetőség, hanem,mert Ő kőműves és mindig másik építkezésen dolgoznak, vándorolnak egyik szállóról a másikra. Vagy konténerekben alszanak többen egy szobában. Például 3 munkatársával alszik egy szobában.
2010. máj. 13. 20:23
Ahol élsz, teljesen helyhez köt a munkád? Vagy nem szeretnél utánaköltözni? Beszéld meg a pároddal, hogy ez így nehéz.
2010. máj. 13. 20:23
Egyszerűen nem látom ennek az egésznek a végét... Mikor élhetek majd vele újra együtt mint régen? Talán soha... Ő nem fogja ott hagyni ezt a munkahelyet még évek múlva sem. Nem egy ilyen kapcsolatot képzelek magamnak, hogy mindig várjak valakire...
2010. máj. 13. 20:21
ha szeretitek egymás ki fogjátok bírni. Én is éltem távkapcsiban 7 évig. nézd a jó oldalát, gondolom érted és értetek dolgozik, és nem otthon lógatja a lábát.
2010. máj. 13. 20:18
Nagyon szomorú vagyok és folyamatosan csak sírok...A párom 2 hónapja új munkahelyet talált ami azt foglalja magában, hogy vidéken dolgoznak mindig és csak vasárnaponként láthatom. Eddig is nehezen viseltem a dolgot, de most nagyon kiborultam ugyanis nem látom a jövőnket már át. 9 éve vagyunk együtt és együtt is lakunk, egyik percről a másikra itt hagyott és most annyira elhagyatottnak érzem magam. Most azért érintett érzékenyebben, mert azt mondta a telefonba, hogy lehet jövőhéttől egy közeli városban dolgoznak és akkor minden nap hazajárhat,de most szólt hogy a többiek akiknek persze nincs senkijük itthon dolgoznak, de őt beosztották egy másik messze távoli munkára... Hogy lehetek ilyen szerencsétlen??? Eddig reménykedtem, de most nagyon magam alatt vagyok.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook