Hogyan szokjunk le a dohányzásról másképp? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Hogyan szokjunk le a dohányzásról másképp?
Én 15 éves korom óta dohányoztam, most 32 vagyok. Az elmúlt 17 évben egyetlen napot sem bírtam ki cigaretta nélkül, pedig sokszor próbálkoztam. Már néhány óra cigimegvonás után dühös voltam, kifordultam magamból, pedig 1 mg-ost szívtam már évek óta. Most 4. napja nem dohányzom, az újabb fajta (ami tényleg erősen "füstöl") elektromos ciginek köszönhetően, és nem vagyok idegbeteg! :) Én már nem hittem abban, hogy ez sikerülhet, de úgy néz ki működik. :)
Amire odafigyelek:
-most még nem megyek a dohányzó ismerősök társaságába
-nem megyek bulizni (szerintem kb. 1 hónap kihagyás kelleni fog)
-főleg ott és akkor szívom az elektromos cigit, ahol korábban dohányoztam (meghagytam magamnak a szertartást)
-amikor elkap a nagyon erős vágyakozás a cigi után, akkor csak a kezembe veszem az elektromos cigit, és folyamatosan fogom, nagy ritkán egyet-egyet bele szívok (így nem akarok folyamatosan enni)
Most még gyenge nikotinos folyadékkal használom, de 1-2 hét múlva megpróbálok majd áttérni a nikotinmentesre, aztán ha azt is sikerrel kibírom, akkor a nikotinmentes változat alkalomszerű használatára (buli, dohányzó társaság, stb.). Nekem több összetevője is van a függőségemnek, és pusztán akaraterővel ezt nem tudtam volna véghez vinni - hiába mondta mindenki. Gyenge vagyok vagy sem, egy a fontos, az, hogy leszokjak. A pótcselekvés, az elvonulás dohányozni - szeánsz, és a nikotinfüggőség így 3-asban kötöttek meg, és próbálom lépésről-lépésre legyőzni. Egyébként 4 nap füstmentesség után már tisztul az illat- és ízérzékelésem, és sokkal könnyebbnek érzem magam. :)
sziasztok
anno én is dohányoztam, és egyik napról a másikra csupán akarat erő kérdése, leszoktam
akarat erő semmi más nem kell hozzá!
Megpróbálok nem hosszú lenni. Azzal kezdem, hogy benne dolgoztam az "iparban", azaz a dohány kutatásában, sőt degusztációs tag is voltam, közel 20 éven át, ami azt jelentette, hogy "csak" hívatalból el kellett szívni legalább 10 szál cigarettát, vagy 1-3 db szivart, vagy 1-2 pipányi anyagot, rövid 1-2 óra alatt. Munkanapokon 10 órára már -ezzel a módival- túl voltam a 20 szálon. Nyugdíjba kerültem, más településre költöztünk. Jött a tüdőszűrés (itt már csak vándor), elmentem. A szűrést követő 2. héten kaptam egy beidézést a tüdő-gondozóba. Ott filmes átvilágítás, majd az orvosok név szerint behívtak a rendelőbe. Két doktornő volt bent. Feltették a megvilágító falra a nagy méretű röntgen-lapot. Rámutattak 2 helyen, s azt mondták, hogy tulajdonképpen nincs komoly baj (rábökés az egyik helyre), de lehet bizony (másik helyre mutatás). Dohányzik? jött a kérdés. Igen! Válaszoltam. Mire: azt javasoljuk, ha tud hagyja abba, még mielőtt komoly baj lenne s ismét rámutattak a második helyre. Most elmehet, semmit nem kell tennie, de hagyja abba a dohányzást! Nem szeretnénk, ha még egyszer találkoznánk. Kocsival mentem be a közel 25 km-es távolságra levő helyre, de annak ellenére, hogy a cigarettám nálam volt, nem gyújtottam rá az úton bejövet sem. Haza vezető úton sem. Aznap reggel odahaza se gyújtottam rá a reggeli kávém mellé. Előző este a lefekvésem előtti szál cigaretta volt az utolsó általam elszívott, most már 15 éve.
A leszokásnál csak akarat erő, és mindig volt a zsebemben cigaretta és gyújtóeszköz is. Ha rámjött, hogy rá kellene ghyújtani, megtapogattam e két holmit és azt mondtam magamnak. Nyugodtan gyújts rá, ha felelőtlen, utolsó alak vagy, vagy nem, ha rendes ember vagy. Mondanom sem kell, hogy az első két hétben "szenvedtem, mint a kutya". Sőt az utcán, ha ment valaki és dohányzott, mentem és potyáztam a füstből. (Jellem gyengeség!) Hogy valamivel lefoglaljam a szám, sima rágógumit vettem és rágtam. Az első hetek szenvedése után jöttek a kevéssé rosszak, amikor kezdett kiürülni a szervezetem, már nem is érdekelt a mások füstje, de KEZDTEM ÚJRA ÉREZNI AZ ÉTELEK ÍZÉT is. Az illatok is jobban előjöttek. És ez csak fokózódott egyre. Újra születtem szinte. Az eltelt nem kis idő alatt az, hogy rá kellene gyújtani, talán 5 alkalommal jutott eszembe. Én mindenkinek azt kívánom, hogy sikerüljön leszokni, de jobb, ha meg sem próbálja, mert könnyű rákapni, mint abbahagyni.