Abortusz - örökbefogadás - örökbeadás (beszélgetős fórum)

Véleményem szerint, mindig volt és lesz abortusz...hány nő belehalt, mert elvetette gyermekét:(

Én nem tiltanám, mert joga van mindenkinek eldönteni mi a jó neki...

Egy idős nénihez járok...és ő bizony sokat mesélt ezekről a dolgokról..annak idején tiltott volt a z abortusz...és sok családba azért volt annyi gyerek...

Volt olyan nő akinek 8 is volt....

Régen gyógyszer sem volt...

Persze megelőzni kéne...de sajnos a mai iskolarendszerben már ilyet sem tanítanak:(

Egyedül a szülő tehetne valamit,mielőtt felnő a gyereke...

mindenkinek meg van az oka ha esetleg megteszi.....

Örökbe adás:

Erről az a véleményem ha egy nő kihord egy babát minek adná örökbe?

Aki meg örökbe adja annak nincs szíve......

Röviden ennyi....

Imádom az ilyen okoskodó cikkeket:)

Nagyon tetszett a cikk.

Én csak családtagokon keresztül vagyok érintett a témában, de azért van némi tapasztalatom mindkét oldalról.

Édesanyám első férjétől született a bátyám. Még terhes volt anyu, mikor elváltak, 3 év múlva hozzáment apuhoz, ő a nevére vette a bátyámat. Mikor kicsik voltunk, még szerette, foglalkozott a nevelt fiával, de mikor otthon rosszra fordultak a dolgok, a bátyámat bántotta először lelkileg. Most 24 éves és nagyon agresszív. Ezt tette vele az a pár év és az az ember, akit az apjának tart.

A másik, pozitív példa a keresztszüleimé. Valamilyen rendellenesség miatt nem lehetett gyerekük, a sokadik vetélés úgy döntöttek, örökbe fogadnak egy kicsit. A lány akkor 3 éves volt, kisebbségi származású, teljesen visszamaradott, se beszélni, se járni nem tudott és a szeme sürgős műtétet igényelt. Ők örökbe fogadták, jártak vele mindenféle orvoshoz, hogy rendbe tudják hozni, rengeteg műtétet kifizettek. Ma a lány 17 éves, középiskolába, teljesen ép és rengeteg szeretetet kap, remek szülei vannak. A család se tekinti kívülállónak, nem számít, hogy nem vérszerinti rokon.

És most te vagy az okos?

Ezek a témák már lerágott csontok:)

". nagyszülök is mondogatják, Apád volt ilyen, kislányom te is ilyen voltál kicsinek, stb. . stb. ."

Anyukám szokta mondani: Mintha téged látnálak kicsinek.

Ugy alszik mint én, olyan érzékeny, szemlélődő mint én. Azonos ( inkább ugy mondanám majdnem ) az izlésünk. Egyform ételeket szeretünk.

Ő a kislányom.

A nagyfiam, Ő más. Eleve más az SNI-ből adódóan.

De Ő meg inkább a nagyapja. Pici korától. És egy kicsit az apja. De ruhában ( izlésvilága) inkább az enyém.

Hol van akkor a genetika? Ezeket a tulajdonságokat ( mozdulatok, izlésvilág ) már tőlünk veszik át.

És elkezdenek ránk hasonlitani.

Sziasztok!

Jó, korrekt cikket irtál,és minden lényeges információ benne van...

Nekünk egyébként nagy élmény volt a tanfolyam..Annyira élveztük,hogy interaktiv volt,különleges szituácókban hogyan reagálnánk..nekünk még abban is szerencsénk volt,hogy a pszichológus is örökbefogadó szülő volt,és 8 éves gyermeket fogadtak örökbe..A tanfolyam idején már 17 körül volt,tehát mindent eltudott nekünk mesélni,igaz a gyermek nem kicsi volt,mikor hozzájuk került..

Abortusz igen ez nehéz..Minél kevesebb legyen ,erre lenne jó a felvilágositás,hogy tegyenek ellene.Mégsem itélem el,azokat akik ez mellett döntenek,és az örökbeadó anyákat sem..SENKINEK nincs joga itélkezni mások életén,ha ezt megtanulnánk,akkor tényleg ,komoly,felnött társadalmunk lenne..

mert soha nem tudhatjuk,miért döntött így,és a terhét cipeli egy életen át..

Talán vigasz,hogy egy családot tettek olyan boldoggá,az Életet Adók,és nagybetüvel irom,mert aki életet ad,az tiszteletet érdemel!!!

nyugalmat találják meg a lelkükben,én ezt kivánom nekik,és Ők úgyis érzik a hálát,amit egy távoli kis család érez feléjük..Az összes Életet Adó felé!!

Örökbefogadni,vagy amig eljutsz addig a pontig,nem könnyű.Mikor a lelked elér egy pontra,hogy Anya akarsz lenni,és más út nincs,akkor változni kezdesz...

Magatokba néztek,hogy mit tudtok felvállalni és mit nem..Mi ehhez végig ragaszkodtunk.Mert egy sikeres elfogadás alapja,ami egy életre szól,az,hogy mindenestől tudom azt a gyereket szeretni.

el kell fogadni a párod igényeit is.Nekünk az volt,hogy ne legyen nyílt,és nem lehet beteg gyermek.

Boldog vagyok,mert van egy fantasztikus gyermekem,aki újszülöttként került hozzánk,és annyit adott már most is,hogy nincsenek szavak rá..

Olyan sokszor nem is jut eszünkbe,de a családnak sem,hogy nem én szültem..nagyszülök is mondogatják,Apád volt ilyen,kislányom te is ilyen voltál kicsinek, stb..stb..

Nekünk vele kerek lett a világ,és nagyon szeretném remélni,hogy a távolba egy lélek megnyugvást talált.

Én egyébként mindig is ugrottam arra,hogy milyen nő az ilyen felkiáltással,véleményt mondtak erről a dologról..Mikor még nem is tudtam,hogy résztvevője leszek ennek a dolognak.

Ha gyermeked lesz,nem csak a nevedet adod neki,hanem az egész szívedet,lelkedet,mindenestől..

Nagyon boldog vagyok,hogy Anya vagyok,hogy milyen úton az számunkra nem is annyira fontos,mint azoknak akik kiváncsiak erre...

teljesen őszinték leszünk a gyermekünkhöz,mert csak így tudunk gyermeket nevelni,akár vér szerinti,akár szívgyermek.. Ez alényeg szerintem...

Köszönöm a hozzászólásokat. Örülök, hogy tetszett a cikk. Remélem sokakban tisztázódnak a kérdések.

És köszönöm a jeleket.

Még pár napja elítéltem azt,hogy valaki elveteti a gyermekét!

De a barátnőm olyan betegségben szenved amire azt mondták a dokik sosem lesz gyereke még mesterséges úton sem!És erre terhes!Szeretné a babát,de sem családi támogatása nincs sem férfi az életében,nővérszállón lakik,és utána?Gyesből nem élne meg maga!Elkell hogy vetesse a babát,nagyon sajnálom és megértem!

Teljesen egyet értek a cikkeddel!

Sajnos sokszor itélkezünk mások felett, sokan megondolatlanul taposnak végig másokon, holott lehet hogy nem ártana néha tükörbe nézni!

Mindenkinek tudomásul kellene venni nem vagyunk egyformák! El lehet mondani a véleményünket kulturáltan is és nem megalázni másokat!

Minden embernek joga van dönteni , hogy kit tud szeretni!

Mi 3-an vagyunk testvérek és az én anyukám még 5 gyermeket nevelt , igaz csak mint nevelő szülő, és el kell mondanom hogy lényegesen több szeretetet tudott adni a nevelt gyermekeknek mint nekünk!

De nekünk igazán ez nem okozott problémát!

Személy szerint én sokkal inkább megértést tudok tanúsítani az olyan nőkkel szembe, akik inkább lemondanak gyermekükről, ha űgy érzik képtelenek a nevelésre, mint azok akik elveszik ártatlan csöpségek életét!

Vagy épp akik kínozzák , megalázzák saját gyermeküket, mert sajnos van ilyen is!

Érintett nem vagyok a témában, de érdekel.

Gratulálok a cikkedhez, nagyon jó lett szerintem is!!!!

Igazad van!

fú, jó hosszú volt. :)

jómagam el nem tudom képzelni, hogy a gyerekemről, akit megszültem lemondjak. nyilván van olyan helyzet, mikor valaki erre a döntésre jut, de én abba a kategóriába tartozom, hogy ha bármilyen oknál fogva nem tudnám vállalni, meg se szülném. igen vannak, akik erre azt mondják gyilkosság. nem tagadom volt abortuszom. most van egy kisfiam. most se gondolom, hogy gyilkos lennék. nekem nem okozott lelki traumát az abortusz én nem úgy álltam hozzá, hogy hú bennem ott van egy gyerek, akit megölök stb. bennem az volt, hogy ott van bennem egy kb 5 centis felismerhetetlen valami, amit ha uram bocsá' elém raktak volna nem azt láttam volna, hogy az ott a gyerekem, akit megöltem. (bocsánat, ha ez morbid, de a védőnő nagyon bunkó volt kénytelen voltam elmagyarázni neki is ezt) azzal a tudattal viszont képtelen lennék együtt élni, hogy hónapokig magamban hordoztam a fiamat, éreztem minden nap, ahogy mozog, megküzdöttem mikor világra jött... aztána felöltöznék, hazamennék mintha mi se történt volna? szeretném hangsúlyozni: ez én vagyok. ha valaki arra jut, hogy már pedig ő nem képes az abortuszra inkább megszüli és örökbe adja, elfogadom.

hogy egy örökbbe fogadó ne szerethetné úgy a gyerekét, mint a vér szerinti szülő: nem gondolom. egy örökbe fogadó csodás szülő lehet, mint ahogy megszámlálhatatlan pocsék vér szerinti szülő is van sajnos. nem ezen múlik. gondoljunk azokra, akik akár szóban, akár fizikailag bántják a gyerekeiket. gondoljunk azokra a férfiakra akik molesztálják a lányukat. vagy vegyük csak szimplán azokat, akiknél a szülőség megáll ott, hogy az alapvető dolgokat megadják a gyereküknek, de hogy mit kezd magával ha felnő az már az ő baja, rám ne számítson...

Szia!

Annyiban érint a dolog,hogy örökbefogadott vagyok.

És egyet értek veled!

Először is gratula a cikkhez, megfontolt és nagyon szívhez szóló.

Én nem rég vagyok szülő, minden kincsem a kislányom, mintha egész eddigi életemben az enyém, vele lett volna. Hogy mennyire szeretem nincs rá szó. Természetes úton fogant, várva várt kis Élet Ő.

De nem ezt akarom ecsetelni, hanem, van egy 20 éves sógorom, a férjem öccse. Éretlen fickó még, buli haverok meg a barátnője, más nem érdekli.

Egy este 4esben filmet néztünk, arról szólt h egy kisfiú eltűnik, a családja kétségbeesetten keresi. Ebben az rendkívüli h a fiú örökbefogadott gyermek volt.

Az anyuka szívszorító kálváriája, h min ment keresztül, azt se tudta él-e vagy kitudja mi történt a kisfiúval, engem mélyen megérintett, a férjemet is.

Viszont a kis sógorom közölte h "kit érdekel egy örökbefogadott kölök, én biztos lesz@rnám..."

Hangosan és mérgesen leszúrtuk a férjemmel h nem így van ez, belehalnál ha valami történne a gyerekeddel!

Más szemmel nézek rá azóta, bizalmatlan vagyok vele szemben, nem szívesen hagyom egyedül a kislányommal.

Számomra érthetetlen a hozzáállása, a véleménye.

Na, arra akarok kilyukadni, h valóban sok ember osztja az észt itt, h jajj milyen dolog ez vagy az, akár az abortusz, örökbeadás, örökbefogadás.

Ezekben az emberekben bizony kevés együttérzés, szorult, nem elég h közük nincs a témához, mégis véleményt formálnak, s nem ez a hiba, mindenekfelett állónak gondolják a saját igazukat.

Aláírom h minden ember más, másként él meg helyzeteket, más döntéseket hoz, de tőlem például távol álljon h BÁRKIT is bíráljak, és én elvárom h engem sem bíráljon senki, persze ez nem megoldható.

Csak egy gondolatsor volt, amit a cikk olvasása keltett bennem, kösz h leírhattam :)

Szia!

Teljesen egyet értek veled!!!!