Abortusz - örökbefogadás - örökbeadás (beszélgetős fórum)

Sokat gondolok a barátnődre...

Hogy van?

szia! elolvastam a cikket és a hozzászólásokat

te is kaptál hideget meleget :D

a cikk remekül sikerült szerintem

várom majd a következőt

a témához való hozzá állásomat szerintem tudod!

pusy

Sziasztok!

Nagyon jó, ami írtál.

Nekem 21 évesen volt egy abortuszom, annyira váratlanul ért a terhesség,annyira gyorsan döntöttem és utólag kiderült lehet, hogy ugyanúgy jártam volna, mint most.

Majdnem 4 év múlva vagytam egy babára-2 hete megkellett szülnöm élve, mert lehet, hogy a méhem fejlődési rendellenessége miatt nem tudott volna kifejlődni-még vizsgálatok várnak rám, amiből meg tudják ezt állapítani.

Mivel nem tudom, hogy mit hoz a jövő az örökbefogadásról is beszéltünk a párommal és ha nem lehet saját babám, akkor mi leszünk a legboldogabbak ha örökbefogadhatunk egy kisgyereket annak köszönhetően, hogy valaki nem úgy döntött, mint én régebben.

Én elfogadom az általad leirtakat is.

Mindenki saját maga dönt. Ki igy, ki úgy.

Igen, én is ismerek olyan párokat, ahol nem érzik magukat alkalmasnak akár a lombikozásra akár az örökbefogadásra. Ők igy épitik fel az életüket. És nagyon szépen szeretetben élnek.

Nekem van egy hugom.

Ő sem lett terhes.

Annak idején azt mondta, látva min mentem át a mütétek és lombikok során, ők ezt nem vállalják fel. De amikor megismerték a fiamat, ők is elhatározták magukat az örökbefogadásra.

Most 14 éves a nagyfiuk.

Soha nem itéltem el azokat akik abortuszra mentek,és nem is fogom.Sem az akik lemondanak a gyermekükről.Őket sem.Nálam nagyobb bün az,aki tudja sohanem lesz olyan élet helyzetben,hogy vállalni tudja,és inkább állami gondozásba adja.nem az átmeneti gondozásról beszélek,nekem is van ismerösöm,aki kéyntelen volt,az ország másik végébe menekülni,és újra kezdeni mindent,és a gyermekei 6 hónapig ott voltak.Nem tudott mást csinálni,de nagyon tisztelem azért amit tett.

Hanem azokról,akik 18 éven át ott tartják,nem is látogatják,sem karácsony sem,húsvét és ami legfontosabb szeretet sincs.Nem véletlenül van az,hogy egy egészséges társadalom alapja a család...

Sziasztok.

Nagyon jó a cikk. Nekem egy 6 hós kisfiam van, akit én szültem.

Nem tervezett gyerek, de örültünk a férjemmel, mikor kiderült, hogy mégsem gyomorrontás :) Mindig is szerettem volna gyereket, bár nem kimondottan most, 23 éves koromig tanultam, kicsit karriert akartam építeni még, úgy voltam vele, hogy a 3. x-ig legyen egy :) 25 éves vagyok, de nem bánom egyáltalán hogy előbb jött a kisfiam.

Ha nem lehetett volna, biztos, hogy minden követ megmozgattunk volna, lombik, vagy örökbefogadás, mert nekem gyerek nélkül nem élet az élet. És biztos vagyok benne, hogy az örökbefogadott babát is tudtam volna úgy szeretni mint Milkát, a fiamat.

Bevallom, beteg gyereket nem fogadtam volna örökbe, lehet megkövezni, én úgy érzem, nem lettem volna képes egész életemben ápolni, vagy végignézni ahogy meghal. Persze, ha Milán lett volna beteg, nem mondtam volna le róla ezért, de direktbe beteg gyereket nem hiszem hogy örökbe fogadnék. Abban viszont biztos nem válogattam volna, hogy szőke vagy barna, fiú vagy lány, vagy van egy pici fogyatékossága, (ami nem teszi teljesen cselekvőképtelenné).

Látod ezért ilyen színes ez avilág..nem vagyunk egyformák,nem élünk meg egyformán érzéseket,kudarcokat..

de eért jó,hogy ilyen..Nem lenne jó egyformának lenni.

Szerintem ebben semmi gond nincs,mi sem tudtuk a lombikot vállalni,mert nem tudtam volna kihordani.ezt megmondták az elején.de mi szülők akartunk lenni,nekünk fontos a gyermekünk...

Hiszem,hogy ti teljes életet éltek így is,mi meg úgy...

Megtartani a gyerekét,én ennek szurkolnék mert van egy kislányom és tudom milyen érzés!

De nincs hol laknia se segítsége még csak most kezdte a munkát,tanul hogy befejezze a szakmát,hova vigye a picit?Nehéz a döntése!

Sajnos nem tudhatja az ember,a barátnőm se gondolta volna az életben sem hogy terhes lehet!!

És most döntést kell hoznia!

Sziasztok!

Először is gratulálok a cikk írójának! Nagyon jól összefoglaltad a témát.

Én annyiban vagyok érintett, hogy nem lehet gyermekem. A lombik programot tudatosan nem választjuk férjemmel, és az örökbefogadást is elvetettük. Nincs különösebb okunk rá, nem ítéljük el, akik bármelyik oldalon is élnek ezzel a lehetőséggel, de magunkat nem tartjuk elég erősnek, hogy más gyermekét neveljük. Imádjuk az ismerőseink, barátaink gyermekeit, de nem szeretnénk örökbefogadni. Megpróbálunk gyermek nélkül teljes életet élni. Mert persze elismerem, fontos a gyermek, és bármennyire is szeretnénk, mégis így döntöttünk. Élni szeretnénk az életünk, nem orvostól orvosig járni, éveket áldozva fel azért, hogy lehet, a sokadik próbálkozásunk sem fog sikerrel járni. A sikertelenséget és kudarcot valószínűleg nehezebben dolgoznánk fel, mint a tényt, hogy így alakult az életünk. Lehet gyermek nélkül is élni, meg lehet találni az életcélokat, és bár imádjuk a gyermekeket, de be kell látni, nem minden körülöttük forog. Így is lehet teljes értékű, boldog életünk.

Az abortuszt választókat sem vetem meg, lehetnek olyan élethelyzetek (akár anyagi, akár egészségügyi) amikor igenis ez a jó megoldás. Még mindig jobb döntés, mint aki szülés után elveszi gyermeke életét. Ez utóbbit sose fogom megérteni! Ha valaki nem szeretne gyermeket, lehet tenni ellene! Kezdve a védekezéssel, folytatva, ha mégis "becsúszott" az abortusszal, ha már kifutott az időből, akkor örökbefogadással, lemondással. Mindig van kiút, van választási lehetőségünk!

Lehet, hogy a mi döntésünkkel is sokan nem értenek egyet, de mindent jól átbeszéltünk, és ha már így alakult, elfogadjuk a sorsunk, és élünk gyermek nélkül.

Ez igaz.:)

Viszont ha időben tájékoztatnák a gyereket, talán nem lenne ennyi fiatalkori terhesség. Nekem is volt olyan barátnőm, aki azt hitte, egy alkalom nem számít, ha a többi alkalommal védekeztek. Most van egy 3 éves kislánya. Megszülte, neveli, de minden alkalommal elmondja, most már tudja, miről maradt le. Mikor mi még élveztük a kamaszkort, ő otthon volt, gyereket nevelt. Nem ítélem el, örülök, hogy vállalta és szerencsés, hogy a szülei és a gyerek apja maximálisan támogatja.

Szerintem egyszer ez ok....

De akinek normális esze van, az nem engedi a következőt...

Második gyerekem is lett volna az istenért sem vetettem volna el...hisz lelkileg képtelen lettem volna..sajnos ő magától ment el:(

Mikor suliba jártam jött az osztályba egy nő és ő elmondta mi hogy merre meddig...

És megtanultuk az AIDS a nemi betegségekről mindent..és tudtuk mivel jár a szex...

Én óvszer mellett estem teherbe...egy márkás óvszerben biztunk...és így jártunk..

100% védelem nincs csak a szexmentes élet!

Néha a gyerek öngyilkosság!

Szerintem ne gondolkozzon, nehéz döntés de jobb ha megteszi...

Nekem volt abortuszom...nincs szégyen érzetem...hisz köze nincs senkinek ahhoz én teszek magammal...

Vannak helyzetek amikor csak ez a lehetőség van ha már így jár az ember....

Én tudom mit érez ekkor egy nő...tapasztaltam..aki nem éélte át az nem tudha t erről semmit...csak ítélkezni tud...de mást nem...

Órökbe adhattam volna, de akkor meg már ha kihordtam minek adnám másnak..ajándékba...

SOHA NEM ADNÉK ÖRÖKBE GYEREKET...ÉN NEM...

AZ A TUDAT, HOGY VAN EGY GYEREK AKIT ELVETTEK TŐLEM ..NEM

jövő héten a NL-ban ezzel a témával foglalkoznak majd akit érdekel olvassa el és meg beszélhetjük...most nem az örökbefogadókról lesz szó hanem aki örökbe adja a gyermekét:)