10 év után vége? (beszélgetős fórum)

Na, itt vagyok megint. Az elmúlt napokban próbáltam hozzászokni a gondolathoz, hogy tovább egyedül fog telni az életem. És tudjátok mit, egész jól voltam. Viszont ma tartottuk a lányom születésnapját és utána elvittem az egyik nagymamához vidékre, mert vége a sulinak és ilyenkor az egész nyarat távol az otthontól, nagymamáknál tölti. Mire hazaértem, a férjem összepakolt és most már el is tiplizett. Igaz, hogy a napokban már nem aludt itthon, de azért most egy kicsit megint megborultam. És ezt utálom magamban! Hiába, még mindig nagyon félek a jövőtől. A lányom még nem tud semmit, az én férjem legalább ebben tartotta magát a megbeszéltekhez, majd július végén mondjuk el neki, nem rögtön a 10. szülinapja után.

Rony33, nagyon sajnálom a kislányodat!!! Nem értem a férfiakat!!! Egyébként a kislányod hogy fogadta a történteket? Mi jelent az, hogy kiborult? Ha van kedved és időd, írj levelet! Remélem, most már kicsit jobban vagytok!

Miért ilyen nehéz és vacak az élet????

Szia!

Jobb a lelked?

Szia!

Látom, kezd "kihalni" ez a fórum.Persze, mások nem oldhatják meg az életünket:)Hogy vagytok? Hogy bírod? Én már megjártam a poklok-poklát.A férjem " jó fej" volt és nem tudott várni iskola végéig és amikor hétvégén elvitte, megmondta a lányunknak, hogy ő bizony többet nem jön már haza.Érdekes, mert rá 3 napra, vagyis most kedden volt a kiborulás a lányom részéről.Most az a legnehezbb(így, hogy megbeszéltük, hogy suli végén ülünk le, és hármasban)hogy amikor találkozok a férjemmel, higgadt tudjak maradni.Amikor a lányom nincs itthon,vagy alszik olyan vagyok mint egy zombi. Az a legnehezebb, amikor az agyaddal vagy csak összezárva:)Ja, és persze 8 kg-al kevesebb:( Na,de lesz ez még így se:))Írd meg, ha van időd,mert őszintén érdekel mi van veletek.

Jó kérdés. Nem tudom, hogy hogy bírja ki. És a tehetetlenség bénító. Mert az ember mindentől próbálja védeni a gyerekét és ha erre nem képes, akkor az őrjítő.

Rony33, mást nem tudunk tenni, csak azt, hogy a gyermekünk mellett állunk és ezen is átsegítjük. Ha már szegénykéinknek egy léha apa jutott, legyen egy szuper jó anyukájuk! Adja Isten, hogy ezt az akadályt is átugorjuk!!!

Hogyan juthatnak el idáig? Hogy már nem jelent semmit az otthon, a család... Hogyan képesek egy bizonytalan ígéretért eldobni akár a gyereket is? Nem érzik, hogy ez mekkora önzés??!

(Borzasztó, hogy a média milyen erővel hipnotizálja az emberekbe, hogy "NEKED LEGYEN JÓ, BÁRMI ÁRON!" ! Ha két ember kívánja egymást, akkor legyenek egymásé, mit számít, hogy kiken gázolnak keresztül!)

Hát talán már jobban vagyok, de néha még mindig rám tör a mérhetetlen magány. És ha a lányomra nézek, nagyon nehéz megállni, hogy el ne sírjam magam, mert tudom, hogy ott lebeg a kard a feje fölött, amit ő még nem is sejt. Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy a férjem ezt meg fogja tenni a lányunkkal. Akit eddig imádott. Ötletem nincs, hogy miként mondjuk meg neki???? :-((( És ez borzasztóan nyomaszt.

Egyébként ő csajozik vidáman és szinte már alig jár haza. Nem sokára elköltözik és már azt is tudom, hogy a nőhöz.

Szia!

Régen írtál ide....Hogy vagytok?

Én is azt gondolom, hogy csakis az igazat lehet a lányomnak mondani. Egy gyerek úgyis megérzi, ha hazudnak neki, már most is érzi. Életünk egyik legfontosabb döntését nem fogom hazugsággal magyarázni.

De még mindig nem tudom elképzelni, hgoy mit fog mindehhez szólni!!! :-(

Nem volt az.

Az az igazság, hogy én sem bírtam volna magamban tartani a helyedben. Hiába tudjuk, hogy így vagy úgy kéne tennünk, de nem mindig lehet kivitelezni, embrek vagyunk és nem is egyformák.

Ezért is kívántam Édesvíznek sok erőt, hogy ő kibírja a tanév végéig.

Fiatalok!

Most mi van??? Ki mondta, hgoy itt a lóvéról van szó??? Miből vonta le bárki is azt a következtetést, hogy én rossz színben tüntetem fel a férjemet a gyerek előtt??? Sőt, minden ismerősöm ki van akadva, hogy én túl korrekt vagyok azzal, aki megcsalt.

A lányomnak meg most lesz az elsőáldozása és a 10. születésnapja. Ezt szerettük volna megvárni a borzalmas hírrel. Én csak azt szerettem volna, hogy legalább addig lett volna a férjem a gyerekkel és ne az új nőjével. Azzal még lehet egy életen át. igazán erőt vehetne magán még egy hónapig. Nem én mondtam, hgoy várjunk még eddig. Mellesleg szerintem igenis megalázó, hogy itthonról jár randizni.

És Méhecske! Ha a férjem ilyen, amikor 10 évig boldogtalan, akkor igen irigylésre méltó ember. Mert hogy tökre nem volt az. Persze, nem volt mindig minden szuper és pont egy hullámvölgyben jött egy 3. Neki meg elborította az agyát a rózsaszín köd.

És már bocs, de legkevésbé sem érdekel a 3. jövője. Csakis a gyerekemé. Aki remélem, fogja tartani a kapcsolatot az apjával. De ez nem rajtam fog múlni, elhiheted.

El kell mondani a gyereknek-de máshogy. Úgy, hogy sem a gyerek, sem az apa, sem a harmadik jővőjébe ne gyalogolj bele-érdekből.Úgy.

A gratulációt meg köszönöm:D van is mire:)

Ezeknek a gyerekeknek hidd el, semmi gond az értelmükkel, sőt!

Pont a képmutatáa és a hazudozás nem tesz jót nekik.

Bár sosem szeretném tapasztalatból megtudni, hogyan kell ilyen helyzetben viselkedni, csak valamiért így gondolom:)