Férjhez megyek, de beleszerettem a párom tanújába!!!S.O.S. (beszélgetős fórum)

KEdves beucy!

Ne a fiúért dönts,hanem magadért!

Ha csak azért lépsz bele egy házasságba,mert talán jól fog működni,a saját életedet nyomorítod meg.

Tény,hogy a fiúval szemben sem szép dolog,de most még TISZTÁN szállhatsz ki a dologból!Később,ha esetleg a szoivedre hallgatsz(és már házas vagy)joggal fognak rád kígyót-békát kiabálni!

23éves fiatal nő vagy.De nyilvánvalóan nem érett még egy ilyen döntésre!

Légy boldog és ezt tartsd szem előtt.

Azért nem semmi, 24 óra alatt 7 oldalt tele írtunk. Aki kirta a fórumot, az pedig a 12. órában lelépett!!

Kiváncsi lennék, volt-e, olyan fórum ami ilyen hamar beinditotta az indulatokat.

Drága Icus!

Egész életedben legyen veled ilyen "baj!"

Nem hiszem, hogy a férjed is annak gondolja :) Vagy?

Kösz szépen!

A szép fogalmazás nem minden. Azzal sokszor jól el lehet takarni a hülyeségeket, mert úgy néz ki, az ember hű, de okos. De azért én is remélem, jót írtam, mert ezt már nagyon sokszor átgondoltam. Nem mondom, hogy könnyű egyedül, sőt időnként elég nehéz, de úgy érzem, mindenképpen jobb, mint egy olyan házasság, ahol nem tudom magam mindenestül átadni annak a másiknak.

Tényleg tetszett az a sok gondolat, amit írtatok. Beucynak meg őszintén kívánom, találja meg a boldogságot, de az igazi boldogságot, amikor meg tudja látni, miben kell tekintettel lenni másokra, és mikor saját magára. Tényleg úgy érzem, pont ezeket keveri össze. Na és a "legfeljebb elválok" nekem is elég durvának tűnik. Nagy sebeket okozhat kettejüknek, sőt az esetleges gyerekeiknek is.

Ja még valami!Az izzadságszagon fenn akadtam!Úgy tűnik a szerelem mérvadója,az izzadságszag!:))))Ha el tudod viselni,akkor tuti szerelem,ha nem akkor véget kell vetni a dolognak:)!!!!

Az én uram,édesem mindig mocskos,úgyanis vassal foglalkozik,csupa olaj,izzadság amikor megjön,de én imádom,és megkívánom,mert olyan férfias!!!!

Azán utánna jöhet a fürdőkád!:)

"csak úgy érdemes férjhez mennem, ha ketten minden kétséget (és minden más lehetséges embert) kizáróan egymásra találtunk, és előrevisszük egymást az életben. Ilyen eddig még nem következett be, tehát egyedül vagyok"

Ritka ,az ilyen ember mind amilyen te vagy,ráadásul,saját megfontolásból választottad az

egyedül létet.Okos gondolatokezek,érdemes mindenkinek többször is átolvasni,én nem tudok ilyen szépen fogalmazni:)!

Én csak az első két hozzászólásodat olvastam, a többiekét nem.

Egy dologban egyetértünk: "eszméletlen nagy bunkóság"....:((

Van ,persze:)))!

Szép levezetés,de azért nem minden szitu egyforma,mint ahogy az emberek is annyifélék.

Már csak azért is érdemes volt elindítani ezt a fórumot, hogy ennyi értelmes és szép dolgot leírjatok itt. Sajnos én is úgy gondolom, Beucy éretlen, és nem tudja megkülönböztetni, mi a fontos és mi nem. Talán nem annyira önző, csak nem tudja, mi az, amivel tényleg szereti a másikat, vagyis mi az, amivel jót tesz neki. Mert szerintem a kettő nagyjából ugyanaz. Pl. szerintem is az lenne a szeretet, ha otthagyná a vőlegényét, legalább ideiglenesen. Az ilyenből úgyis valószínűleg az lesz, hogy pár év múlva rájön, hogy elszúrta az életét, és a párját kezdi hibáztatni érte. Akkor vége lesz a mártírságnak, meg hogy miatta maradt mellette, és majd neki is megmondja, mit gondol róla, csak esetleg még sokkal durvábban, mint itt nekünk kipakolt. Láttam már ilyet. Hálásnak nem úgy kell lenni szerintem, hogy hazudok az illetőnek, ha nem is szavakkal. És úgy tűnik, talán a fiú sem elég erős, hogy szembenézzen az igazsággal. Micsoda páros lesz ezekből, szegényekből!

Egyébként engem is szíven ütött az a bizonyos hozzászólás. Én is megtapasztaltam már az életben, milyen az, amikor egész lényemmel, feltétel nélkül szeretek valakit. És akkor biztos, hogy nem azt mondom, hogy utálom, ha koszos meg büdös, hanem még jobban elöntött a szeretet és a részvét, hogy olyan fáradt és izzadt, és azon járt a fejem, hogyan segítsek neki, hogy jobban érezze magát. Az se bűn, ha valaki úgy érez, mint Beucy, csak akkor az egyértelműen jelzi, hogy nem szereti az illetőt, és nem tud vele eggyé válni. Sosem értettem, hogy ha valaki nem érez úgy, mint ahogy Bubba is írta, akkor miért töri a fejét férjhez menésen? Én ezt írhatom, mert rajtam is kitört néha már életemben a pánik, hogy mi lesz, ha egyedül maradok. De sikerült túljutnom rajta, és elővennem a jobbik eszemet, hogy csak úgy érdemes férjhez mennem, ha ketten minden kétséget (és minden más lehetséges embert) kizáróan egymásra találtunk, és előrevisszük egymást az életben. Ilyen eddig még nem következett be, tehát egyedül vagyok. És, bár nem ezt terveztem, szép és értelmes életet tudok élni. Olyan dolgokat tudok megtenni, amilyet nem tudnék, ha férjnél lennék. Ha egyszer bekövetkezik, akkor meg más feladatokra vetem rá magam, pl. gyereknevelés. Azt hiszem, a lehetséges férjhez menetelhez az egyik legfontosabb alapkövetelményig eljutottam: arra, hogy megnyugodtam abban, és elfogadtam, hogy esetleg egész életemben egyedül maradok. Akkor nincs görcsölés és így is örülni tudok az életemnek, sok apróságot felfedezni, aminek örülhetek.

Bocs, a végére picit eltértem a témától, de talán mégsem nem annyira. Szóval, így gondolom, és szerintem is fölösleges, hogy Beucy belemenjen egy ilyen dologba, amikor ő is éretlen, a kapcsolatuk is, meg szerintem a fiú is.

Még egy bocs a hosszúságért, sajnos hajlamos vagyok a regényírásra :)

Beucy!

Most jött haza a férjem, "koszosan" "büdösen", mert ő még ilyenkor is dolgozik, hogy nekünk jóbb legyen!!

Úgyhogy megyek megfürdetem, és nagyon nem találom undorítónak! Még így is megcsókóljuk egymást, ha hazajön!

Én nem írtam ilyet, hogy bárki, bárkié lenne...

És igazad van, az érzések jöhetnek, mehetnek, de a minimum ilyenkor, hogy nem hülyítjük a másikat, őszinték vagyunk vele, hogy a körülmények ismeretében tudjon Ő is dönteni és alakítani az életét! Én annak idején megmondtam a páromnak, hogy nem vagyok belé szerelmes, csak nagyon szeretem, nem tudok ígérni semmit! Ő ezt lenyelte és mellettem maradt! És milyen jól tette!!! :-))))

Nem ringattam illúziókban évekig!

És azért mondjuk ha már házasság, gyerek is van, nem olyan egyszerű a dolog, hogy fogom magam, belezúgok valamibe, aztán Isten neki, lesz, ahogy lesz!

Hányszor hallottam már olyat, hogy egy nő ennek is szül egy gyereket, aztán a következőnek, majd a 3.nak is, szépen gyűjti Őket, vagy ami még rosszabb, otthagyja, és időről időre továbbáll, mert Ő szerelmes!!! Mi ez, ha nem önzés?

Felelősség, józan gondolkodás is kell néha, mert szépek, szépek az érzelmek, de hova vezetnek néha?

Jól elkanyarodtam a témától, de azért van összefüggés!?

Juj, rossz, gonosz boszorkány lett belőlem!!! Mert tegyük fel, mi van, ha tényleg ez a bizonyos barát-tanú az igazi a számára??? És mellette maradna hűen egész életében?

De a lényegen akkor sem változtat, hogy a mostani vőlegényt fel kéne függeszteni, mert nem lesz így ennek jó vége!

Kié?Mié?Másiké????Feletsétek már el ,hogy egy ember bárkié!!!!Nincs tulajdonosi jogviszony az istenit neki!!!!!!Nincs az életben olyan hogy egy szaros igérettel örök hűséget lehet valakinek fogadni!!!!!ű

A szerelem vagy a különféle érzések csak úgy jönnek és senki nem tehet ellene semmit!!!

Ettől nem lesz senki rongy ember!!!!