Mi van akkor, ha párod egyke? (beszélgetős fórum)
Az imént írtad meg a választ a saját hozzászólásodban. Azt írtad "neki ilyen a nőképe". Na itt a lényeg: a mintákat a családunkból hozzuk. Olyan mélyen, tudat alatt rögzül, hogy kívülről megváltoztathatatlan. Te mint külső hatás nem tudod azt felülírni, hogy a párod olyan családban nőtt fel, ahol mama a munkagép, papa pedig otthon max. a TV távirányítójáért felelős. Ezt csak a párod tudná saját magában tudatosan átállítani, akkor, ha magától rájönne, hogy ez így nem korrekt, és akarna tenni ellene. De mivel neki ez a családképe,valószínűleg eszébe sem jut, hogy másképp kéne, csak nem érti, hogy te miért lázongsz. Nem véletlen volt a bölcs mondás: nézd meg az anyját, vedd el a lányát! Ez a fiúkra is igaz. Átnevelni nem lehet.
en ferjem is az de mar 18 eves koratol sJat vallalkozast inditott megelne a jeg hatan is talpraesett es csodalatos ember!! nem ezen mulik!
Lehet,hogy Ő is úgy van Vele,hogy meg kéne Téged nevelnie,hogy moss,főzz,takaríts neki...felnőtt emberek ne neveljék már egymást!
Vagy szeretem a másikat úgy ahogy van és elfogadom olyannak amilyen,és akkor vele élek,vagy nem és akkor békén kell hagyni egymást...ki vagy Te,hogy Te majd eldöntöd neki milyennek kéne lennie és átneveled?!
(amúgy pedig megsúgom,átnevelni nem lehet senkit.Az ember legkésőbb 6-7éves korára kialakul,hogy milyen személyiség,milyen a hozzá állása a dolgokhoz.Ehhez még jön pluszba az a 18év amíg lát egy mintát maga körül.Lehetsz Te akármilyen fantasztikus,hogy 20-30évnyi berögződést már nem lehet "kinevelni" valakiből.Még ha nagyon szeret is téged és belemegy a változásba,az ideig-óráig tart,addig amíg a lelkesedés és megfelelés vágy is,aztán elmaradozik a dolog és végül újra olyan lesz,mint volt).
Az tény, hogy a pasim anyja nagyon elkényezteti őt.Mindent megcsinál neki. Nagyon sokszor van az, hogy tőlem is elvárja ugyan azt. Én nem vagyok gy olyan nő, aki egész nap mos, főz, takarít stb(persze én is megcsinálom mindezt, de neki nem tetszi). De neki ez a nő képe. Mert az anyja nem járt sehova, csak otthon ül/ült. Szóval, mindet meg tudott/tud csinálni, napi vagy heti rendszerességgel. Én szeretnék mással is foglalkozni. Nagyon sok barátom van és nagy családom is van, velük is kell törődni, mert ha nem minden elvész.
Folyamatos veszekedések vannak és idegesít nagyon sok minden.
4 éve vagyunk együtt.Nem tudom neki egyszerűen azt mondani vége. Meg kellene valahogy nevelni, de hogyan? Sikerülhet?
Az anyjatol fugg szamit-e vagy nem...
Nekem volt egyke is meg nem egyke is. Semmi különbség nem volt az elvárásaikban, viselkedésükben. A bátyám sem egyke, mégis anyunál eldobja magát, mintha hotelben lenne, a feleségének meg segít mint a kisangyal, foglalkozik a gyerekkel, együtt főznek, takarítanak. Otthon, anyunál ezt soha nem tenné meg. Szerintem a baj az, hogy a nők általában kényszeresen meg akarnak felelni az elvárásoknak (vélt, vagy valós elvárásoknak), hiszen őket meg erre nevelték. Akkor lettem boldog, mikor nem azt néztem, hogy mik a párom elvárásai, hanem azt, hogy én hogyan érzem jól magam nőként és társként. És érdekes módon pont olyan ember lett a párom, akinek ez jó, amilyen én vagyok, és viszont. Szóval szerintem ha nem tetszik, hogy a pasim hazajön, leül a tévé elé, és elvárja, hogy mindent én csináljak, akkor nem kell hozzámenni, olyan pasit kell keresni, aki nem ilyen. Nem hiszek abban, hogy bárkit "meg lehet nevelni". Ha a jó édes anyjának sok év alatt nem sikerült, nekem sem fog. Ami meg még rosszabb, ha sikerül "megnevelnem", akkor ne csodálkozzak, ha nem a feleségeként, hanem anyjaként kezel...:(
...nem tudom ha az a valos problema, hogy "egyke"...szerintem ez nem mervado...
...a parom nem egyke, megis sokszor sokkal onzobb mint en...aki egyke vagyok...ez szemlyiseg es neveltetes kerdese...
Amúgy pasiba még csak olyannal taliztam, aki nem volt egyke. De barátnőkből kiindulva... A nem egyke bnőim többsége rosszabb önzésben, mint az egyke bnőim. Azért általánosítani nem lehet, de akaratosabbak!
"se akartak hallani". elgépeltem
Én is egyke vagyok. De nem voltam elkényeztetve, inkább mindent tiltottak, és az sem volt jó. Fiuzásról még 21 éves koromban se akartam hallani. Későn kezdtem mindent, későn mentem férjhez. Mivel mindentől eltiltottak, nehezen ismerkedem és kevés az önbizalmam. Félénk is voltam mindig, és zárkózott. A férjem szerint rettenetesen be tudok zárkózni, és nem tud ezzel mit kezdeni. Én sem, 30 évesen mentem férjhez, akkor az ember már ilyen téren nehezen változik. Ne gondoljátok, hogy az egykéknek annyira jó. 33 vagyok, a szüleim betegek, és bármi baj van, nekem kell mennem segíteni, és néha nagyon nehéz ezt összeegyeztetnem a munkámmal, mégese mondhatom azt és nem is akarom, hogy bocsi, nem érek rá.
jah, igen, a rendmánia... váááá :$ Idegropi, ha a pasi többet rendezkedik és takarít mint én... és az egyke barátom ilyen volt. Szinte belebetegedett ha vmi nem milliméter pontosan volt a helyén, hát kösz, múzeumban nem tudnék élni. :P
Az én Férjem is egyke, de egyáltalán nincs vele semmi baj, nem volt elkényeztetve szerencsére.
Nekem volt egyke barátom. Ő olyan igazi Anyukafiacskája volt.
Okés, abból sok vitánk volt mert ő nem értette meg miért fontos nekem a testvéreimmel külön programokat szervezni, hogy miért szakítok egy egész délutánt arra h húgommal beszélgessek, hogy miért úgy tervezem az anyagiakat h nekik is mindig tudjak vmit venni. Ő ezt nem érezte át.
Önző volt, csak magára gondolt, és nem ismerte az osztozkodás és a türelem fogalmakat.
Továbbá semmiről sem döntött Anyuka nélkül, és tőlem is elvárta az Anyucis kiszolgálást.
Nagyon önállótlan volt.
Szakítottunk, mert nem tudtam volna elképzelni az együttélést, nekem egy "erősebb" emberre volt szükségem, egy férfira, nem egy kisfiúra, akit még nevelni kell, és aki még bújik Anyuci szoknyája alá ha vmilyen sérelem éri.
nem hiszem h minden egyke pasi ilyen lenne, de én sajnos ezt tapasztaltam.
Akkor végülis a lényeg, hogy a pasik mindenféleképpen nehezebben alkalmazkodnak, mint a nők. Ha anyuci kis fia akkor azért, ha meg túl önálló, akkor azért. De tényleg az is idegesítő, amikor egy pasi rendmániás, de az se leányálom, hogy szétdobálja a ruháit, mindent szanaszét hagy, stb... :)
Vagy az ellenkezője: sokáig éltek egyedül és emiatt nehezen alkalmazkodnak. Ha elöl hagysz valamit, amire szükséged van, elteszik, de az ő dolgai lehetnek elöl hagyva.
Az enyém is egyke,én is az vagyok,semmi különösebb problémánk nincs emiatt.Szerintem nem ezen múlik...
Persze. Mondom, az én férjemnek van egy öccse, de nagyon nehéz vele, akaratos, mindenen megsértődik és nagyok az elvárásai. De a férjem nagyapja meg állandóan engem piszkál azzal, hogy egyke vagyok és emiatt biztos nem adok meg mindent az unokájának, túlzottan el vagyok kényeztetve. Pedig ha tudná... Ja, és anyósom is egyke. Róla nem tudok nyilatkozni, mert nem igazán ismerem, de állítólag vele is nehéz kijönni.
A pasikkal nem az a baj, hogy egyke-e vagy sem:D hanem általában az anyukájuk mindent megcsinál nekik és ehhez hozzászoknak. Mikor összejönnek egy nővel ugyanezt elvárják tőle is. Szóval, főzzön, mosson, takarítson, vasaljon, gondoskodjon róla, és persze legyen jó nő, aki az ágyban is gátlástalan.
én nem tudom, ez nem feltétlenül azon múlik, hogy valaki egyke-e vagy sem
Az én férjem is egyke, néha nagyon nehéz vele, mert ő is eléggé el van kényeztetve. 5 éve vagyunk együtt, de sok dologban nem sikerül közös nevezőre jutnunk, folyamatosan próbálom "nevelni" több-kevesebb sikerrel. De inkább kevesebbel :)
Hát az én férjem nem egyke, mégis elég nehéz őt kezelni. Milyen problémára gondolsz konkrétan? (Amúgy én egyke vagyok, de velem könnyebb kijönni, mint vele.)
Hidd el az sem jobb, ha van testvere es megis ö az Isten. Nekem a volt ferjemnel ez volt, voltak a kislanyok es ö a Petike
Kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Az én párom egyke, és eléggé el van kényeztetve.
Nem mindig tudom jól kezelni az elvárásait.
Ebből folyamatos problémák vannak.
Ha van tapasztalatod ebben, vagy csak véleményed, kérlek írj hozzászólást.
Kösz
További ajánlott fórumok: