Mit tegyek, 22 hónapos kisfiam, ha kell, ha nem, ha haragszik, ha örül harap! Van valakinek valami ötlete, hogyan szoktathatnám le? (tudásbázis kérdés)

Kíváncsi lennék, kiderült-e akkoriban, mi hozta ki ezt a viselkedést a gyerekből, mi volt az oka. Gondolom, azóta már megoldódott a probléma :)

Szerintem nagyon is jól csináltad a dolgokat és szeretettel, semmiképpen nem vagy rossz anya, sőt! Egyetlenegyet, a mikuláscsomag szemétbe dobatását érzem túl kemény büntetésnek.

Hahó. Kösz. Legalább nem érzem magam tök hülyének.

A rászólást és eltávolítást sokszor elneveti, hiába vagyok vele "morc". Halkan, nagyon halkan beszélek hozzá, hogy fülelnie kelljen. Megsímogatom, megölelem.

Amikor hazaérünk a munkából a férjemmel csak vele foglalkozunk. Nincs tv, dvd. Szaladgálunk, kirakózunk, építünk. Tornaórát játszunk és egyéb szerepjátékokat. Ha nyugisabb, akkor rajzolunk, kirakózunk. Nincs más ki elvonná a figyelmet. Van apával külön ideje - fiús játékokkal, sátor építés, kosárlabda, foci. És van velem is ideje - "lányos" dolgokra - gyöngyfűzés, rajz, ollózás.

Kérdeztem a kolléganőket, ő szerintük az a baj, hogy soha nem passzoltam le a gyereket, hanem mindig velünk volt. Mindig az ő napirendjéhez igazodtunk. Ennek ellenére eljutottunk kirándulni, nyaralni, vendéglőbe, társaságba, házibulikba, bálba. Na, nem sokba, de alkalmanként.

Szerintem, ha állandóan átpasszoltam volna valakinek, akkor meg az lenne a baj.

Gondoltam én is másik ovira, de nem szaladhatok el rögtön, ha valaki csúnyán néz a fiamra. Neki is és nekem is meg kell harcolnunk az elfogadásért az észszeűség határain belül.

Amúgy megdícsérték, hogy az egész oviban (a 7 évesek közül is) ő teszi el legszebben a játékokat, rakja e a ruháját, mindenki szereti mert mosolygós és bújós. Csak aztán lerombolja a váradat. A problémák nem mindennaposak és nem minden óvónéninél jönnek ki. Kicsi óvoda, nem lehet elkerülni egymást, sokszor vannak a gyerekek együtt.

Nálunk 11 hónapos a kicsi és most harap, csíp a fogaival. Nekünk az vált be, hogy hatarozottan raszóltunk és eltávolítottuk a tett színhelyéről. Ha ölben volt akkor gyorsan leraktuk, ha a földön ülve harapott akkor felálltunk mellőle.

Pera, szerintem a legkönnyebb azt mondani hogy te rontottad el. Nekik sincs ötletük, s legegyszerűbb az anyukát kritizálni. Szerintem a legjobb amit tehetsz hogy próbálsz sokat foglalkozni a kisfiaddal. Sok ölben ülős, összebújós játékot játszani, minden nap kinevezni egy fél órát vagy órát, ami csak az övé, csak vele foglalkozol, ő mondhatja meg mit játszatok. Én a helyedben lehet másik oviba vinném, ahol szeretik és tiszta lappal indíthat. Nekem is 3 múlt a nagyfiam, ha feltűnően rendetlen, mindig beválik az extra figyelem.

Sziasztok!

Segítség kellene!

Nagyon el vagyok keseredve. A fiam 3 és 1/2 éves. ' évi járt bölcsibe, különösebb gond nélkül. Néha harapot, vagy kicsit összekapott valakivel, de semmi "véresen" komoly. Nyoma soha nem volt, ha valakivel összeveszett.

Elkezdtük az óvodát. Ide is gyorsan beszokot (5 perc)és azt hittem semmi baj. Decemberben közölték velem, hogy a fiam "Istentelen dolgokat " művel. De ezt majd a másik ovónénitől megtudom, mert ennél az ovónéninél nincs baj. 3 nap múlva mikor sikerült végre addig kergetnem a másik ovónénit, elbeszélgettünk. 2 órán át hallgattam, hogymilyen rossz a gyerekem. Üt, ver, harap, köpköd, felborítja a várat,hozzá vágja a másikhoz a széket. AZ én bűnöm, hogy a haverja vagyok és túl szépen beszélek vele. Rossz amit csinálok.

Elindultam segítségért.

Ja, hozzá kel tennem, hogy a beszéde nehezen érthető, orrmandula műtét lett a vége, mert nem hallott.

A logopédus nem foglalkozik vele, mert még túl kicsi és nem verbál szegény csak érhetetlen (másoknak).

Mozgásterapeuta sem foglalkozik vele mert túl kicsi.

Gyermek pszichológusnál is voltam, de még csak a probléma felderítésénél tartunk. Első találkozás, beszélgetés, gyermek megfigyelés. Óvodától pedagógiai jellemzés kell és vissza 1 hónap múlva. Itt tartunk most. Tudom, hogy a változás lassan megy, ezért nem akarok várni még egy hónapot arra, hogy tovább hallgassam, hogy én vagyok a rossz és minden rossz amit csinálok. Bár kérdésemre, hogy ebben az esetben mit csináljak senki sem válaszolt,mintha meg sem hallották volna.

egy nagyon rossz cselekedet, amit a pszihénéni szerint nem kellett volna:

Bevásárló központ - óriási tömeg. Megengedtem neki, hogy a gyerekkocsit tolja, azzal a kikötéssel, hogy ha valakinek nekitolja elveszem. (én mindig csak egyszer szólok, második alkalommal szó nélkül tezsem amit megígértem).kb. 10 perc múlva nekem tolta a kocsit, azonnal szó nélkül elvettem a kiskocsit. Óriási hisztiroham, vágott-csapott, köoött, harapott. üvöltött.. Kezét lefogtam, nyugodt hangon szóltam neki, hogy így nem viselkedünk és hazamegyünk. Folytatta. Megfogtam a kezét és folyamatosan halkan beszéltem hozzá, kivezettem az üvöltő gyereket az áruházból, beültünk a kocsiba és hazajöttünk. Végig hisztizett, nyafogott, sírt. Hazaérve folytatta a hisztit. Szóltam neki, hogy így nem viselkedünk , ez nem szépés beállítottam asarokba, majd bementem a kamrába, kihoztam egy mikuláscsomagot és kezébe adta. Addig mosolygott, amíg meg nem mondtam neki, hogy a csúnya viselkedése miatt eztmost dobja ki a kukába. Kidobta és nagyon szomorú volt. Aznap este megbeszéltük, hogy ilyet nem szabad csinálni.

Nem üvöltök a gyerekkel, nem szorítgatom a kezét. Csúnyán nézek, elvonom a "tett" színhelyéről, nyugodt mély halk hangon beszélek hozzá, átölelem, elmondom hogy szeretem őt, de a viselkedése nem szép, csúnya. Önmagától bocsánatot kér. "Béke" - mondja és átölel. Utána áll még egy kicsit a sarokban, vagy ül a kijelölt széken.

Úgy látom, hogy a dühét kellene kezelni. Ő nem tudja én meg ezek szerint nem tudok neki segíteni.

A bölcsis problémákat próbáltam beszélgetéssel megoldani. Úgy tűnt nincs probléma. Aztán mégis.

Akitől segítséget kértem (óvónénik, pszihé néni) csak azt tudják hangsúlyozni, hogy rossz anya vagyok. De azt senki nem mondja meg mit tegyek!! mit tegyek????? Segítsetek. Hol rontottam el? Elrontottam? Üvölteni és verekedni NEM VAGYOK HAJLANDÓ! Amúgy a fiam nagy mozgásigényű, ügyes kezű. Szereti a kirakókat, legót. Bújik és átölel mindenkit. Megsimogat, mindig mosolyog.

Harapás-agresszió ügyben szeretnék hozzászólni, elmesélni, nálunk mi működik (kisfiam életében talán kétszer harapott és háromszor-négyszer legyintett oda).

Egy gyerek akkor viselkedik rosszul, ha rosszul érzi magát. Ilyenkor van leginkább szüksége a szeretetünkre és a segítségünkre. Agresszívan, felnőtt vagy gyerek, az viselkedik, akinek van valami olyan sérelme, felgyűlt feszültsége, amit nem volt lehetősége kifejezeni. A stressztől való megszabadulás legegészségesebb módja (ami nem árt senkinek, és helyrehozza a szervezet kémiai egyensúlyát, mert kiüríti a stresszhormonokat) a sírás. Egy agresszív gyereknek segíteni kell abban, hogy ütés-harapás helyett kisírja magából a bánatát. Ha éppen harapni készül, ezt meg kell akadályozni, határozottan, de szeretettel és gyengéden (pl. "Látom, nagyon mérges vagy. Nem engedhetem, hogy mást bántsál, de szívesen átölellek, amíg jobban érzed magad.) A gyerek lehet tiltakozni fog, és szabadulni akar az ölelésünkből, és el is sírja magát. De ez nem baj, mert így kiereszti a gőzt.

Ami fontos: a gyerek csak akkor fogja kimutatni nekünk fájdalmas érzéseit, ha bizalmas, meleg kapcsolat van köztünk. Mi is kisírjuk magunkat egy szeretett személy vállán, de nem az irodában a főnökünknek. Ha ez nincs meg, a gyerek nem fogja magát biztonságban érezni, és nem fogja tudni kisírni magát. Ha nem tudunk számára megfelelő érzelmi biztonságot teremteni, akkor jobb, ha "átszoktatjuk" más harapnivalóra (pl. "a testvéredet nem haraphatod, de ezt a gumijátékot igen"). Ha kiskorától kezdve belefojtottuk a sírást (mert nem rendelkeztünk azzal az információval, hogy a sírás egy ugyanolyan lelki-fizikai szükséglet, mint pl. az evés, a pisilés, vagy a fizikai közelség), akkor eleinte a gyerkőc nem fog sírni, mert már rég megtanulta, hogy a szülei nem szeretik azt. (Pl. ha harap, jó eséllyel sokat szoptatták, vagy mást a szájába tettek.) Ugyanígy, ha büntetést használunk "fegyelmezésként", vagy megütjük a gyereket, vagy nem tartjuk tiszteletben az autonómiáját, nem fog bízni bennünk. Ha mi nagyon feszültek, stresszesek vagyunk, akkor sem. mert érzi, hogy most lelkileg nem vagyunk számára elérhetők. A másik fontos dolog, hogy ha pl. megfogjuk őt, amikor harapni vagy ütni akar, ez ne a "büntetés" légkörében történjen, mert akkor nem érünk el semmit. Azt kell közvetítenünk, hogy megértjük az érzéseit, és elfogadjuk, és segíteni akarunk neki abban, hogy jobban érezze magát.

Ez a hozzáállás egyszerre megkönnyíti az életet (nem kell szigorúnak, vagy engedékenynek lennünk), de nehéz is, mert nincs előttünk példa (sem abból, ahogy minket neveltek, sem abból, amit magunk körül látunk). Pl. teljesen normálisnak gondoljuk, hogy a kisbabák cumiznak, pelenkát szopogatnak, vagy állandóan szopizni akarnak. Pedig ezek olyan viselkedések, amiket a babák arra tanulnak meg, hogy elfojtsák a rossz, nehéz érzéseiket. A lelkileg teljesen egészséges gyerekek ilyet nem csinálnak.

Ha valakit több is érdekel, és tud angolul: www.awareparenting.com

Sziasztok!

A harapással kapcsolatban szeretnék én is véleményt kérni, bár elolvastam a hozzászólásokat. Nekem fiú iker unokáim vannak, most egy évesek. A kisebbik nálunk is rászokott a harapásra. Eddig ő volt az aranyosabb gyerkőc, de egy pár hete, nagyon agresszív lett. Pofoz, mar, harap. A testvére kicsi karját is három helyen megharapta. Sajna a menyemnek tanácsot sem ebben, sem másban nem adhatok, mert ő "jobban tud mindent". Igaz, nem sokat vagyok a kicsikkel (azt is nehéz kiharcolnom, hogy legalább hetente egyszer láthassam őket), de szeretném tudni, hogy amiket írtatok, azokon kívül még milyen tanácsot kaphatnék ez ügyben, mivel nemcsak a tesóját, de mindenkit válogatás nélkül harap, szinte kivédhetetlenül.

Egyszeru, ne engedd a hajad kozelebe, nem muszaj azt a gyereket neked patyolgatnod, van anyukaja. Valoban, te nem nevelheted, de a szulonek muszaj lenne.

Nem hasonlo a tema, de eszembe jutott, hogy barataink voltak nalunk vendegsegben, es nem szoltak ra a gyerekukre egyszer sem, az pedig a sutemenyt beletaposta a szonyegbe, szethajigalta, sutis szajjal beleharapott a vilagos szinu ulogarniturankba (a folt sosem fog kijonni), osszefogdosta a tukroket, uvegeket. Na, tobbet hozzank nem jonnek. Es nem en vagyok bunko, hanem a szulo, hogy meg csak nem is probalta moderalni a gyereket, aki mar 3 eves volt.

Sziasztok!

Segítsetek! Hogyan magyarázzam el a 18 hónapos keresztfiamnak, hogy nem szabad meghúzni az emberek haját? Sajnos a szülei nem szólnak rá... sőt...még fel is hívják a gyermek figyelmét, hogy "nézd csak itt a keresztanyu haja". Na a gyerkőc egyből rámar a hajamra, és tépi kifele a hajamból a harapós hajcsatot. Ha rászólok, egyenesen kinevet. A szülei pedig megsértődnek ha nekik próbálom elmondani, hogy időnként rá kéne szólni ha ilyet tesz és nem pedig hagyni, buzdítani. Azt mondják, hogy ne szóljak bele a nevelési módszerükbe. Pedig én csak segíteni szeretnék. Nemcsak nekem húzza a hajam, hanem mindenkinek akinek hosszú a haja. Segítsetek, mit tegyek?

Köszönöm mindenkinek aki próbál segíteni. Mostanában ritkultak a harapások, viszont azzal bővült a repertoár, hogy a zesó megvédi magát, ő meg mar!

Mostmár ott tartok, hogy erősen figyelek, próbálom őket egymástól megvédeni, ha fajulnak a dolgok közbelépek. Osztok szóval, és ugyan én sem vagyok a verés híve, nem is leszek, de rá-rá suhintok ilyenkor a harapós szájra, és a maró mancsra. Persze emiatt a max. a megsértődés, nyomaték hiányában. Néha úgy érzem elkopik a szám annyit beszélek arról, hogy ez a másiknak fáj, és nem szabad!

Bölcsisek lettünk, szakképzett gondozónő biztat, a kis lurkó le fog szokni, persze benne van a csomagban, hogy majd csúnyán néznek rám az áldozat szülei, de ezzel nincs mit tenni!

Szerintem az a legjobb megoldás, ha erélyes vagy és határozott. A gyereknek látnia kell, hogy anya haragszik, esetleg dühös rá. Nem baj ha egy kicsit felemeled a hangod vele szemben. És persze ezt minden egyes harapás során meg kell tenni és mindig ugyanazt mondani, hogy rögzüljön benne a "tiltás".

Mondd neki hogy nem szabad, fáj, mindezt határozottan.

Én mondjuk a saját lányom esetében mindig azt mondtam hogy harapja a saját kezét ha annyira akarja és akkor majd meglátja, hogy ez tényleg fáj. Ugyanúgy fáj másnak is.

Azóta is előfordul, hogy idegből néha harapja magát de persze nem nagyon vagy csak a ruhájába harap. Pedig ő már lassan 3 éves.

A LÉNYEG HOGY LÉGY HATÁROZOTT!!! Ilyenről csak egy határozott anya tudja leszoktatni a gyerekét!!!

Üdv

Feltétlen kérdezd meg a gyermekorvostól.

De ne halgass a " régi tanácsra" , hogy olyan helyre irányítsd a gyermek száját, ami csíp, keserű stb.

Próbálj meg vele " felnőttként " beszélni, hogy nem szabad.

A szomszéd ikreknél ez bevállt. Anyukájuk annyit mondogatta nekik, nagyon komolyan,hogy megértették és leszoktak róla.

De az orvosi vélemény nem árthat.