Kamaszodó fiú! (beszélgetős fórum)
Nálunk ugyanez dettó.Csak 10 éves lesz nyáron.Ofő szerint:kiskamaszkor.
Szerintem a mai világ is rásegít.
Hát ez legalább megnyugtató.
Akkor valóban nem marad más hátra, mint a békés túlélés, ahogy előttem már írták...
Van egy könyv, ami nekem sokat segít abban, hogy hogyan próbáljak úgy beszélni a kisfiammal, hogy az ne legyen számára bántó, amikor valamiért rá akarok szólni.
Adele Faber, Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje
Itt találsz egy pdf file-t is a könyvről, hogy bele tudj olvasni, hogy milyen:
Igaz, az én kisfiam még csak 3 éves, de a tanácsok, amik ebben a könyvben vannak szerintem nagyobb gyerekeknél még aktuálisabbak is. Főleg pl. az, ahogyan leírja, hogy hogyan találjunk közös kompromisszumokat a gyerekkel. Hogy hogyan üljünk le vele, és beszéljünk úgy, hogy érezze, hogy számít az is, amit Ő gondol, és valóban az Ő segítségével együtt szeretnénk megoldani az adott konfliktust.
Amikor megmutattam a bölcsiben ezt a könyvet a dadusoknak, egyből kölcsönkérték, és most dadusról-dadusra jár körbe, mert mindegyikük ki akarja olvasni :D)))
Szia!
Az én 10 éves lányomnak szoktak ilyen hullámai lenni. Igen, ez Nálatok már a kamaszkor (nálunk a kiskamasz kor).
Én is mondok valamit a lányomnak (persze egy kérdésére válaszolok), nem tetszik neki. Begubózik. Ekkor otthagyom és elmondom neki, hogy jöjjön beszélgetni, ha lenyugodott.
És ez be szokott jönni.
Kijön a szobából és egészen másképp látja a dolgokat. Legtöbbször nevet magán.
Szerencsére egy ideje letudtuk ezt a korszakot, de lassan jön a következő...
Kitartás! Csak a békés túlélésre hajts! Ami marha nehéz...
Nekem két két lányom van, kisebbek, 9 és 10 évesek, de én is nehezen bírok velük. Olyan szemtelenek, mint a piacilégy. Hiába szólok szépen, csúnyán, bárhogy, 2 perc múlva ugyanúgy megcsinálják, gondolkodás nélkül visszaszólnak:(
Tudom, ez még csak a kezdet...
Lesz ez még rosszabb is, kb 16 után. De fel a fejjel, azt az időszakot "csak" túl kell élni. Én kiraktam a hűtőre hűtőmágnessel egy két-három éves korában készült fotót, hogy mindig szem előtt legyen, hogy milyen cuki volt. :-))
De ez sem tart örökké. Én mindig azt tartom szem előtt, hogy én is voltam kamasz!
Sziasztok!
Nekem van egy 12 éves fiam és igazából már magam semm tudom mit kezdjek vele mert szinte semmi nem jó neki csak az amit ő találki!
Szóval nem tudom,hogy most ezt írhatom-e a kiskamaszkor számlájára?
Amugy egy nagyon érzékeny gyerek és a legfőbb baj,hogy mikor rá szólok valamiért ami nekem nem tetszik képes teljesen magába fordulni!
Segitsen aki tud okos tanácsot adni,mert már az ötleteim fogytán!!!