Ments meg egy kutyát! (beszélgetős fórum)

Nagy dolog hogy segítesz, de száraz tápot csak akkor szabad adni, ha bőséges viz áll rendelkezésre a kutyáknak az iváshoz.

Különben szorulásuk lesz.

az olcsó tápok nagyon sok gyomorbajt okozhatnak.

Ennél már jobb a saját konyhai maradék persze csak és kizárólag csontnélküli, mert a csirkecsont meg is ölheti az állatot, szilánkosra törő csontot nem szabad adni nekik.

A viz nagyon fontos, biztos nehéz megoldani, de egy tál viz is sokkal többet ér, mint a semmi.

Nekünk 9 nagytestű kutyánk van, sanos táppal nem tudok segíteni csak információval. Ha valóban nem gondozzák azokat az állatokat még mindig, akkor inkább az állatmentőknek kellene szólni.

Sok siker, és kitártást, és köszönöm, hogy gondoskodsz róluk.

(csak azért most írok, mert nem érg regeltem be, de remélem még tudod használni)

Üdv

xila5

Október 4., hétfő az Állatok Világnapja. Szeretném megkérni Önöket, hogy a következő történetet a kisalfold.hu portálon leközölni szíveskedjenek! Teszem mindazért, ha elolvassák azon lelketlen emberek is, akik ilyen vagy hasonló dolgokat követtek el, talán valami megmozdul bennük is, s felébred a lelkiismeret pici szikrája. Ez is egy lépés a szeretet, a jóság felé:

Németh Zoltánné

6 hetesen magatokhoz vettetek,sokat játszottam a gyerekekkel,és nagyon boldog voltam Veletek.

Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg.

Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem, Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban.

Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon, és többet nem tudtam felállni. Nagyon nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem.

A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni.

Többórás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15 perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani: "Köszönöm".

Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim sem.

Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék...

muszáj "reklámoznom":gazdikeresős napló mindenkinek:

[link]

ide lehet képeket is feltenni.

sziasztok!!

Haver: Ez a gyönyörű, tündéri természetű, nagyon szófogadó, elengedhető-behívható, minden emberrel és kutyával kedves, cicákat sem bántja, barátkozó, 10 hónapos, különlegesen szép drótos foxi kan kiskutya egy vidéki sintértelepről lett kimentve altatás elől. Most ideiglenes befogadónál várja hogy végleges, szerető gazdira találjon. Nagyon kedves, játékos, oltva, parazitamentesítve, ivartalanítva, chipelve van.

Igényes családi környezetbe, felelős gazdinak örökbe fogadható.

kutyaslany01@freemail.hu vagy 06203734086

[link]

Üdv mindenkinek!

Azon szerencsések közé tartozom, akik személyesen is ismerhetik Tetkót. Meg kell hogy mondjam, hihetetlenül jó természetű kutya. A menhelyi létnek semmi nyoma, bár ez köszönhető Viki odaadó gondoskodásának is. Nyugodt, kiegyensúlyozott, barátkozó, szóval egy tündérke. Kezdetben azt hittem, kissé "le van lassulva" - ezen persze nem a fizikai aktivitását értem - de rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen csak nyugodt, és nincsenek senkivel szemben sem fenntartásai. Kevés kutya mondhatja el magáról, hogy csúcs szezonban sétálgathat az agárdi strandon, sőt még fürödhet is a vendégekkel. Neki ez is sikerült. Olyan őszintén közeledik az emberekhez, hogy a legzordabb biztonsági őrt is le tudja fegyverezni. Kedves embertársaim, vajon ugyanez hányónkról mondható el? :-)

Ott készült az a fotó is, amit láthattok 8Vicki8 albumában Rózsival. Addig jött ment a VIP szektorban, míg az érdeklődés középpontjába nem került. Nem feltűnési viszketegségből, pusztán annak köszönhetően, hogy annyira tisztán közeledik mindenkihez, hogy kedvességével bárkit meghódít.

Minden pátosz nélkül mondhatom, hogy kutyát örökbe fogadni érdemes! Nekem is befogadott kutyám van. Nélküle sokkal szegényebb lenne az életem!

Ma beküldtem egy újabb írást,ami az egyik kis védencünkről szól. Remélem hamarosan olvashatjátok!

Az aktuális gazdikeresőkről szívesen küldök infókat privátban!

Köszönök minden kedves hozzászólást:)! A cikkben szereplő levelet én írtam a Reniéknek, mivel sejtettem, hogy jólesne Nekik ha hírt kapnának egykori védencükről. Az interneten böngészve akadtam rájuk illetve Tetkóra, miután budapesti vagyok és hétig tart a munkaidőm, így csak késő estére érkeztünk meg hozzájuk Ózdra,hogy megismerkedjünk Tetkóval. Reniék szerencsére nagyon megértőek voltak, megnyugtattak, hogy nem gond ha későn jövünk, megvárnak. Ez, meg a közvetlen hangnem is nagyon szimpatikus volt nekem, mert előzetesen érdeklődtem más helyeken is, és akadt olyan menhely melyet rejtélyes okokból nem látogathattunk meg, ellenben mézes-mázosan felajánlotta a hölgy,hogy ő inkább elszállítja nekünk az interneten kiszemelt kutyust, vagy ha ragaszkodunk az előzetes személyes találkozáshoz a kutyával akkor várjunk 3(!!!) hetet, hogy miért azt nem tudta megindokolni, csak hebegett-habogott. Majd a hölgyet rá egy fél évvel viszontláttuk a Fókuszban, mint aki már a második ,,menhelyet” üzemelteti olyan kritikán aluli szinten, hogy a kutyák halomra hullanak. Éheznek, mocsokban, szűk helyen összezárva , betegen sokszor víz nélkül!!! A cifrább dolgokat inkább nem is említeném. Na ez a hölgyemény ilyesfajta lebukások után odébbáll és valahol alapít egy újabb ,,szuper” létesítményt. Nos a Reniéknél nem ezt tapasztaltuk. A hozzáállásukhoz, kitartásukhoz és mindenekelőtt az szeretett amit az elesett állatok iránt tanúsítanak elismerésre méltó. A többes számot Tibor -a helyi gyepmester- miatt használom, aki előzetesen sokat foglalkozott Tetivel és majd megkönnyezte amikor elvittük magunkkal.

Amit soha egy pillanatra sem bántuk meg. Bár első kutyás vagyok de most már olyan érzésem van mintha mindig is lett volna, el sem tudom képzelni nélküle a hétköznapokat. Annyi színt visz az ember életébe, ő az aki nap mint nap ugyanazzal a lelkes rajongással fog hazavárni/körülvenni minket. Ráadásul az egészségre gyakorolt hatása is pozitív. Csodás fitness tréner:)!. Hacsak nincs saját kertünk, nap mint nap ,,kénytelenek” vagyunk kimenni a friss levegőre egy-egy séta erejéig. Gyermekünknek is hatásosan fejleszthetjük a felelősségtudatát ha van egy számára is kedves házikedvenc akit néha neki kell levinni. Első kutyásként örülök,hogy egy felnőtt eb mellett döntöttünk, így megtanulhattuk a kutyával élés csínját-bínját úgy, hogy a szobatisztaságra való szoktatást illetve a mindentösszerágok” korszakot megúsztuk. A Tetkó így is olyan nekünk mintha mindig is hozzánk tartozott volna, mégha nem is láttuk babaként.

Ne essünk viszont abba a hibába, hogy túl nagy elvárásokat szabunk: legyen szép, okos, kedves, lehetőleg fajtatiszta, ja és ne legyen vele semmi probléma. Ilyen kutyával valószínűleg még senki sem találkozott, talán csak a mesékben. Nagyon sokan azért szeretnének kölyök kutyát, mert úgy gondolják, hogy egy felnőtt már nem tud úgy alkalmazkodni hozzájuk. Saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy ez nem igaz, sőt egy kifejlett kutyának megvan az a nagy előnye, hogy ismerjük az alaptermészetét, így könnyebben tudunk magunkhoz megfelelőt választani. Idős embereknek például sokkal inkább ajánlanék egy nyugodt felnőttet, mint egy szeleburdi kölyköt.

hát ez a nagy kérdés...én már úgy vagyok vele, h ha jó gazdihoz kerülnének, még az oltási díjat is kifizetném a befogadó helyett, de elszállítani nem tudom, nincs kocsim és az egyesületnek sincs.

drukkolok h összejöjjön a vásárhelyi fuvar.

Igen, a szállítást valóban nehéz megoldani, de mindent megteszünk, hogy ezen ne múljon.

Jövő héten például egy kistestű kutyit kéne Hódmezővásárhelyre eljuttatnunk, de még gőzöm sincs, hogyan...

ti tudtok távolabbi helyekre is örökbe adni?

én még kezdő vagyok ugyan, de kezdem elveszíteni a reményt. a kiskutyákra szinte csak az ország másik feléből v. Pest környékéről jönnek érdeklődések, és amikor kiderül, hogy milyen messzire vagyunk, sajnos tárgytalan lesz. a szállítást nem tudjuk megoldani. nehéz ügy.

A kicsi, beteg Süti kutyus állapota kezd javulni, most beszéltem a dokival!!! :)))

A képe az adatlapomon van. Komlón lenne gazdijelöltje, de amíg nem épül fel teljesen, addig sajnos nem mehet...

A többiekről is szívesen küldök leírást, fotót, elérhetőséget ha szeretnétek.