Mért NE, NE, NE legyünk öngyilkosok?! (tudásbázis kérdés)

Ha valaki egy gyógyíthatatlan betegség miatt gondolja azt, hogy ő öngyilkos akar lenni, azt megértem.

Viszont a testileg egészséges embereknek azt szeretném üzenni,hogy akinek erre TÉNYLEG késztetése van, az igenis legyen öngyilkos!!! OFF!!!

Az élet igenis szép!!!Vannak buktatói ,de szép!!!

Szánalmas,ha valaki akinek ilyen szép gyermekei és unokái lehetnek nem tudja értékelni az életet.

Nekem hiába magyaráz bárki bármit.Az életedet Te magad irányítod és cseszed el vagy éled jól!!!!!!!

Őszinte részvétem az Édesanyáddal történtek miatt.

Igen, tökéletesen jól látod ( és le a kalappal Előtted hogy ez után a tragédia után is ennyire intelligensen tudsz viszonyulni az öngyilkossághoz !)-- nem az önzés, sokkal inkább a mérhetetlen nagyfokú kétségbeesés ( illetve önutálat) az, ami legtöbbünket a szakadékba sodor.

Mert nagy űrt hagynál Magad után.Anyukám 3 hónapja lett öngyilkos , tőlem 350 km-re.Sztem nem önzőek az öngyilkosok.Anya sem volt az,csak kétségbeesett.Hívtam 4X is aznap,a zsebében volt a telefon,de talán már meg sem hallotta..Furcsa állapot lehet.Pedig tudtam volna segíteni Neki, MEGOLDOTTUK VOLNA EGYÜTT A PROBLÉMÁKAT..!!

KÉRJ SEGÍTSÉGET !!!

Köszönöm Adry, ez a mondatod határtalanul jólesett...

Nem tudom hogy tartogat-e még valamit, az a baj hogy túl régóta nyűglődöm, és egyre inkább úgy érzem hogy lassan végleg elfogy az erőm. :(

Ezt nem is kétlem....csakhogy attól nem lesz jobb nekem egy fikarcnyival sem, ha arra gondolok hogy másnak sem fenékig tejföl az élete.

Egyébként meg tisztára fölösleges ezt a témát tovább ragozni, mert ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondoljuk.

Fogadd őszinte részvétem, nagyon szomorú, ami veletek történt.

Kívánom, hogy legyen nagyon sok örömöd a gyermekeidben.

Szia!

Én is mielőbbi gyógyulást szeretnék neked kívánni.

Ha neked is volt öngyilkossági kísérleted, akkor megérheted min megyünk/mentünk keresztül.

Ha sokan sírtak a válladon, valószínű, jó az empátiás készséged.

Hidd el, én sem jó dolgomban, vagy unalmamban akartam befejezni mindent. Akkor és ott ezt láttam az egyetlen megoldásnak.

Ha önzőnek és egoistának tartasz, az vagyok.

Mindenestre azért vagyok itt, hogy tapasztalatot cseréljek.

Sokáig én is úgy gondoltam, hogy csak a gyenge emberek szabadulnak meg íly módon a problémáiktól. Azátán idén januárban elvesztettem a férjemet, akivel 14 éves korom óta együtt voltunk jóban-rosszban. Én komolyan úgy érzem, hogy a szívem-lelkem másik fele volt ő. Hetekig vágyódtam a halálra. Mivel van öt kisfiunk, csak gondolati szinten maradt ez a vágy, de minden este úgy aludtam el, hogy elképzeltem, hogy én is ott fekszem a temetőben mellette, és ez nyugtatott meg. Nem beszéltem erről senkinek, pont azért, hogy ne tegyek ilyen terhet senki vállára, de tudom, hogy ha nincsenek a gyerekeim, akkor elrendeztem volna mindent, és megyek én is...

Addig elképzelni sem tudtam, hogy hogy gondolkozhat így valaki, hiszen tudtam én is, hogy az élet szép, minden napfelkelte egy csoda, de nekem többet ért volna, hogy mellette lehetek, mint, hogy tovább éljem ezt a csodát.

Azóta nem ítélkezek senki felett, aki erre gondol, vagy ezt teszi...

Idézni én is tudok:

"Nem hallgatok! A nagy is csak sok kicsi.

Hát nem mibennünk fáj a világ, ha vannak sebei?

Már roskadok, s egy terhemet is ki veszi, ki veszi le?

MI KÖZÖM AZ OLYAN VILÁGHOZ,

AMELYNEK HOZZÁM NINCS KÖZE?

/ Szabó Lőrinc/

Mert az élet gyönyörű. Ebben a formában megismételhetetlen. Az élet egy játék, amelyben a lapokat nem te osztod, de hogy hogyan játszol velük, az már a te dolgod. Minden napfelkelte egy csoda, egy lehetőség arra, hogy megváltoztasd, azt amit nem tartasz elég jónak.

Imádom minden pillanatát :))

Szerintem akinek volt öngyilkos próbálkozása az tudja, hogy miért szép az élet:)

Én pár éve depresszós voltam, az első antidepreszáns problémákat okozott, már akkor a motor húzott ki belőle, pedig csak akkor még egy cél volt. Később a pánik betegségem tünetmentességében is sokat segített a motorozás:)

Az hogy beteg vagy, és az életedért küzdesz az nagyon sajnálatos, szívből kívánom hogy gyógyulj meg mihamarabb.

Ha viszont Te magad is kíséreltél már meg öngyilkosságot, akkor nem értem mit nem értesz azon, hogy valaki annyira beszűkül hogy csak ezt az egyetlen kiutat látja megoldásnak????

És az nem önzés meg egoizmus szerinted hogy életuntan vánszorogsz itthon is meg a munkahelyeden is már évek óta, és nincs egyetlen rohadt dolog sem, ami örömet tudna neked okozni?

Így hogy lehet élni nap nap után? S vajon nem ez a nagyobb önzés a családdal és barátokkal szemben????? Mert szerintem igen.

Kérlek most ne az jőjjön megoldásnak, hogy irány a dilidoki,mert megvolt, szart sem ért. :(

Ha hiszitek,ha nem minden hozzászólást olvasok itt a topicban.Nem szándékozom senkibe belerugni és továbbállni.Csak nem fogom fel, hogyan képes valaki stresszben tartani a családját ilyennel.Én az életemért küzdök és azért,hogy anya lehessek.Ma eltemettünk egy 31 éves 3 gyermekes édesanyát.Ő pokoli kínok közt küzdött a kórral Őt legyózte.Én felveszem a harcot a kórral,talán most én győzök.Nem tudja a környezetem,de nem félek,hanem rettegek.18 évesen nekem is volt egy kisérletem(régebben már írtam róla)mélységesen szégyenlem.Saját magamat is megvetem amiatt,hogy a családomnak gyötrődést okoztam.Nah! már tudjátok miért az a véleményem amiket leírtam.Vessetek meg érte én akkor is önző egoista embernek tartom aki ilyennel oldaná meg a problémáit.

És kikérem magamnak,hogy bárkit is eltaposnék.Sokan sírtak,sokszor a vállamon.

Csak elítélem az öngyilkosságot!!!!!!!!!!!

Igen, nagyon nehéz.

Jó pihenést, most el kell mennem, szia .