Mért NE, NE, NE legyünk öngyilkosok?! (tudásbázis kérdés)

Ez érdekes feltevés, de ha így van akkor miért halunk meg a végén spontán, ha akarjuk ha nem..... ????????

Így nem ér, ez így nem heppi-end. :(

Mert nem vagyunk annyira gyengék, hogy legyőzzön minket a kétségbeesés, önsajnálat, önmagunk ostorozása? Mert látni akarjuk a gyerekeinket felnőni? Mert érdekel, milyen lesz az unokám? Mert holnap sütni fog a nap és jó a frissen vágott fű illata? Mert felelősséggel tartozunk szeretteinkért? Mert a gyermekünk nem kérte az életet, ha világra hoztad, nem hagyhatod magára? Mert láttad, milyen az, ha valaki meg akar halni és aztán mégis örül, ha segítettél neki velünk maradnia??????????

Nem értem a gondolat felmerülését sem.

Lehet hogy nem is igazán akart meghalni....

Ha én úgy döntenék hogy gyógyszerrel nyírom ki magamat, első dolgom volna hogy utánanézzek miből mennyit kell bevennem ahhoz, hogy egész biztosan sikeres legyek.

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de egy ok, amiért NE:

Valaki gyógyszert vett be, egyedül volt otthon. Két nap múlva találtak rá kínok között, így kórházba került. Túlélte, de félig lebénult, bottal jár, és szellemileg is károsodott. Önmagát így nehezen tudja ellátni.

Azt hiszem, végső soron tönkre kell tennünk magunkat, hogy bölcsebben, erősebben keljünk fel a földről. Az utam most nyílegyenes, sehol egy kanyar, ami változást hozna, és nincs bennem türelem, hogy kivárjam, jobb legyen. Változnom kellene, de túl kimerült vagyok hozzá. Ha kiengedem magamból az érzéseket, annak a fiam látja kárát, mert akkor kiabálok vele. Csak néz rám nagy szemekkel, és nem érti, hogy mit teszek... És én sem értem, hogy tehetek ilyet vele. Tudom, mi az oka, de ez egy csapda, és nagyon nehéz belőle kikászálódni.

Ma is egyedül voltam Danival este 8-ig, ő pedig egyre nyűgösebb lett, már játszani sem akart. Azt hiszitek, tudtam kedves lenni hozzá?

Nem. Meghaltam ott belül valahol. Vagy csak vergődöm?

Én is a párommal élek, de nem sok értelmét látom. A családom messze van, nem tudnak segíteni. A szülés után mély depresszióba zuhantam, onnan próbálok kikászálódni egyedül, több-kevesebb sikerrel.

De nem kellene panaszkodnom...

Igaz, hogy már 9 hós a fiam, de még gyakran eszik 3 óránként, ráadásul szopik, így nem tudok vele messzire menni.

Azzal tudlak biztatni,hogy nem vagy egyedül.

Én nekem bàr férjem van,nem szàmithatok rà 5 percre sem...

Se anyukàm,se baràtnöm,senkim akire legalàbb 10 percre rbizhatnàm a manot.

Én se hittem volna hogy ilyen nehöz az anyasàg,de szerintem pozitivan kell hozzàllni,hisz olyan hamar elszalad az a kis idö,ma még ilyen picik holnap meg felnöt emberré vàlnak.

Ahhoz hogy lazitani tudj,fogd meg a kicsidet,és menjetek àllatkertbe,strandra,vidàmparkba,fagyizni,oda ahol kicsit elfelejted a problémàidat.

Ha a gyermeked éjjel alszik,nézz meg egy filmet lefekvés elött,hogy az jàrjon az eszedbe,és nem az aznapi stressz.

Ha a gyereked elkezd jàrni,akkor könnyebb lesz,elfoglaja majd magàt,ös akkor talàn valakire 1-3 orahosszàra ràbizhatod akiben persze megbizol.

Ezalatt az idö alatt tehetsz egy hatalmas sétàt,elmehetsz ruhàt vàsàrolni egyedül,vagy csak beülni egy masszàzsra...

Ne gondolkodj negativan

Szia!

Igen, boldognak kellene lennem, mert anya vagyok. Én is azt hittem, hogyha lesz egy gyermekem, boldoggá tesz majd az érzés. Mégsem így van. Ezen most megbotránkozhatsz, de nem érzek boldogságot. Nap mint nap egyedül vagyok a fiammal, minden nap egyforma, nincs időm semmire. 9 hónapja nem tudok pihenni és aludni, teljesen ki vagyok merülve. Nem tudok elmenni sehová sem egyedül. Nem voltam rá felkészülve, milyen nehézségek várnak rám anyaként, úgy érzem néha, összeroppanok e felelősség súlya alatt. Minden nap megpróbálom másként csinálni, változtatni ezen, de sokszor már reggel sem megy, annyira kimerült vagyok. Ettől pedig türelmetlen és nagyon feszült.

Sziasztok!

A boldogság bennünk van, épp ezért olyan nagyon nehéz megtalálni. Én sem találom már régóta, csak próbálom túlélni a napokat, ezért ideges és feszült vagyok. És magányos...

Sokszor gondoltam már az öngyilkosságra, próbát még nem tettem, úgy gondolom, nem is fogok. Az utam most nagyon nehéz, és messze még a következő kanyar. Csábít a halál, de talán az életre is kíváncsi vagyok, vajon mi a fészkes fenét tartogat még számomra?

HIMNUSZ AZ ÉLETHEZ

Az Élet egyetlen esély - vedd komolyan

az Élet szépség - csodáld meg

az Élet boldogság - ízleld

az Élet álom - tedd valósággá

az Élet kihívás - fogadd el

az Élet köteleség - teljesítsd

az Élet játék - játszd

az Élet érték - vigyázz reá

az Élet vagyon - használd fel

az Élet szeretet - add át magad

az Élet titok - fejtsd meg

az Élet ígéret - teljesítsd

az Élet szomorúság - győzd le

az Élet dal - énekeld

az Élet küzdelem - harcold meg

az Élet kaland - vállald

az Élet jutalom - érdemeld ki

az Élet ... élet - éljed!

Szülők, rokonok, barátok esetleg nem tudnának Neki átmenetileg segíteni?

Figyu, engem 18 évesen kidobtak otthonról, és két szatyor cuccal költöztem el albérletbe. 17.258.- Ft volt a nettó keresetem és 15.000.- Ft az albérletem. Hónapokig háztartási kekszen, tojáslevesen, vizezett tejbegrízen, hajába főtt krumplin, és teán éltem.

Nagyon nehezen találtam munkát, mert mindenhol olyan szakembert kerestek, aki tapasztalattal rendelkezik, meg nyelveket beszél, meg diplomája van, nekem viszont csak középiskolai érettségim volt, és az sem túl jó átlaggal. De nagyon lelkes voltam, és mindenhova bekopogtam, ahol csak emberek dolgoztak, és mindenhol kértem a főnököt, és vittem az önéletrajzom, függetlenül attól, hogy kerestek-e ott éppen munkaerőt, vagy sem.

És végül olyan helyekre vettek fel, ahova eredetileg nem is akartak embert felvenni...

Amikor pedig láttam, hogy nem bírom fizetni az albérletet + megélni ennyi pénzből, akkor másodállásban takarítónak jelentkeztem az egyik klinikára. Úgyhogy reggel nyolctól négyig dolgoztam a főállásomban, majd fél öttől fél kilencig mentem takarítani.

És iszonyatosan spóroltam mindennel.

Persze, igaz, fiatal voltam. Viszont az is igaz, hogy az apám kitagadott, és semmilyen élő rokonomra sem számíthattam. Hirtelen felnőttem, méghozzá gyorsan bele is zuhantam a mély vízbe, és nem volt senki, aki megtanított volna úszni, vagy aki egy kicsit is megszánt volna...

Úgyhogy én azt gondolom, hogy minden nehéz helyzetből ki lehet mászni valahogy, és el lehet indulni a semmiből is.

Szia!

Nem velem történt,csak rokonommal,és nem tudok neki segíteni.A ház eladásnál az a probléma,hogy most kevesebbet kapna érte,mint ami hitellel tartozik,tehát semmi pénze nem marad,(nem tud elmenni falura)sőt,még tartozna továbbra is a banknak.

Ez most Veled történt? Mert az adatlapodon azt olvasom, hogy egy alkusz cégnél dolgozol, és természetgyógyászattal foglalkozol.

Most ezt a problémát eléggé nagyvonalakban írtad le, úgyhogy azt tudom csak mondani, ami így hirtelen eszembe jut, ha ilyen helyzetbe jutnék.

Nos, én azt tenném, hogy először is megpróbálnám a házamat hamarabb eladni, minthogy elárvereznék, majd elköltöznék egy kisebb faluba, vagy tanyára. Ott elsősorban mindenképpen csinálnék egy kis konyhakertet és tartanék pár csirkét stb. hogy az éhenhalás ne fenyegessen.

Közben pedig megpróbálnék munkát találni.

De persze, ez csak egy lehetőség. Ezen kívül még ezer más megoldás létezhet...