Mért NE, NE, NE legyünk öngyilkosok?! (tudásbázis kérdés)

Rákos beteg, csupa áttét, orvosilag menthetetlen.

Pszichés beteg, társadalomra és önmagára is veszélyes, gyógyintézetbe zárva, nincs forgalomban olyan szer ami hatni tudna az elméjére.

Ez már kapásból kettő.

De nem óhajtok sem okoskodni, sem pedig vitát nyitni, mert erre nyilván írsz majd ellenérveket.

Akkor inkább legyen úgy ahogy gondolod, hogy mindenre van megoldás, vedd olybá hogy nem szóltam.

Bocs, igazán nem kekeckedés, de ez így ebben a formában nem igaz.

NEM mindenre van megoldás. Sajnos.

én már irtam hogy nem adnám meg az örömet senkinek hogy a siromon táncoljon :DDD

mindenkinek meg kellene taláni azt magában mitől lehet értékes tagja a társadalomnak szerintem

és most nem a jaj mi lesz a szerettekkel mondatra gondolotam

általában aki öngyilkos lesz valamiért meg keseredik akár selejtesnek gondolja magát passz

pedig lehet hogy főleg olyan aki visszajött a halálból dolga van még a világban

ha tényleg felesleges lett volna nem jött volna vissza

Azért hallgatok, mert erre nem lehet mit írni, itt csak érzések és megválaszolhatatlan miértek tolulnak fel az emberben---

Biztos hogy mind a kettő komolyan gondolta, ez számomra nem kérdés, csak a miért. :(

De azt hiszem ez utóbbi lényegesebb is, mer ez a dolog "rákfenéje", ez a "miért". :(

Mindenesetre én nem tenném meg többször!És igenis szégyenlem,hogy egyszer is megtettem!Hálás vagyok a sorsnak,hogy nem vesztem akkor oda!!!

Mumu49!Igazán sajnálom a kolleganődet,bár neki is inkább a gyerekeit!!!Sosem annak fáj aki megy!!!

Nem tudom elfogadni,hogy ne legyen más megoldás!!!

szia kedves Fánika!

istenem!

egy 25 éves fiú!!!

meghalt mert senki sem figyelt rá.hát ez jellemző a társadalomra ahol még egy földön fekvő beteg embert is átlépnek mert biztos részeg...

a jeleket bizony figyelni kell

és ha az emberek eléggé empatikusak lennének,akkor ráéreznének a segélykiáltásokra.

csak sajna a mai társadalomnak csak igen kis része ilyen

mert sokszor még a magunk bajával sem tudunk törődni,és ez elég szomorú

egyébként lehet hogy a sors keze hogy viszahoztak téged a halálból, Fánika.mert én biztos tudom van még dolgod -e világon. mert ha nem lenne valószinűleg nem hoztak volna téged vissza.

Sajnállak hogy ennyire beteg vagy, remélhetőleg időben észrevették és tudják orvosolni a bajodat.

Ne szégyelld hogy egyszer már megtetted, számtalan ember járt így, van akit ez a tett egy életre visszavet (mint Téged), van akit meg csak arra szít hogy ismét és ismét megtegye. Mások vagyunk, más és más reakciókkal.

Abban viszont nem értünk egyet, hogy aki sokat mondogatja az nem teszi meg,ha nekem nem hiszel, olvasd el Jankovics Éva "öngyilkos lett a fiam" c. könyvét, abban világosan le van írva, hogy az Ő gyereke évekig sugározta az egyértelmű és félreérthetetlen S.O.S jeleket, tett egyértelmű kijelentéseket azzal kapcsolatban hogy meg fogja ölni magát---csak éppen senki de senki nem hitt neki, még a saját anyja sem---most már csak az önvád maradt, meg a regény, Krisztián ugyanis meghalt, mindössze 25 évesen.

Nem tartalak sem cinikusnak, sem elfásultnak egyébként amiért kultúráltan leírtad a véleményedet,s mielőbbi gyógyulást kívánok Neked!

Köszönöm Annika, igen, még mindig szeretnék meghalni, de nálam ez nem újkeletű dolog, évek óta tart...

De igen, sajnos amíg írok is konkrétan meghalni vágyom ha éppen olyanom van, és bár lehet hogy ép gondolkodású meg jó embernek tűnök, de sajna egyik sem igaz rám, azt kell mondanom.

Ha rajtam van a "dilihopp", akkor semmilyen vélemény nem érdekel és nem ad erőt, ma éppen jobban vagyok "kedvileg" egy kicsit, ilyenkor annyira tudok örülni magamnak mint egy kisgyerek, és elkezdek reménykedni hogy tán sose tér vissza az a rohadt kényszeres késztetés.

De mindig visszatér, ez megy évek ( évizedek?) óta. :(

Fáni!

VÁLASZOLNI FOGOK NEKED HOLNAP!!!

Az utolsó mondatoddal tökéletesen egyetértek.

A többi is igaz,valóban nagyon rossz felé megy az egész társadalom, bár én elsősorban nem ilyen "világi" dolgok miatt adom fel, ha feladom.....

Mikor egy ember gondolataiba eljut odáig, hogy akar e az életében állandóan "csirkeszárnyért küzdeni - miközben tudja, hogy a mellét vagy a combját soha nem kapja meg"

A tudat, hogy csak ez jut! - kérdés ezért érdemes???

Van aki elfogadja és van aki ezért nem "küzd". Az egyén döntési szabadsága.

Sziasztok! Úgyvélem, tényleg érdemes a témával foglalkozni. Fanny10!- mindíg a családtagoknak a legnehezebb, persze- magukban keresik a hibát! Van viszont egy társadalmi "sugallat" is és ebben kellene a közgondolkodást megváltoztatni!

A közgondolkodásból az írígységet, a mások kárán való fejebb jutás elfogadását kellene kiirtani. Több tiszteletet, segítséget adni, valódi életpálya lehetőségét kínálni a családoknak, ahol a fiatal biztos lehet abban, hogy ha ő is megöregszik nem fogják "még a hidegvizet is sajnálni tőle"

A lét biztonságát és a lélek boldogságát kellene itt e földi létünk kicsiny pályáján elsődlegesnek tartani a jelen pénzközpontú közgondolkodás helyett. Jelenleg az emberre csak mint az állam működtetésének eszközként tekintenek a pénzszerzéshez - ha bajod van, cipeld, kapsz 5ezer segélyt!

Az EMBERT kellene tisztelni, nem azt amit a média sugall. Akkor vagy érték ha van három diplomád, piszkafa, vagy macso külsőd. Luxus utakra jársz és trendi az öltözéked ..... Aki nem veszi ezt az akadályt az "panelproli"

"Sugallnak" az embereknek különböző értékmérő gondolatokat és akik érzékenyek erre - feladják!

Itt vagyok Jázminka, és nagyon jólesett amit írtál nekem....de nyilvánosan már nem borzolnám a kedélyeket, inkább írok majd privátban, ha nem bánod.

Nem szeretném ha miattam egymás torkának esnének itt és a másik fórumon bárkik is, és úgy látom erre nagy az esély. Nem ez volt a célom, esküszöm!

És sajnáltatni sem akarnám magam, ez is biztos.

Ezért a hallgatásom. :(

hát nem éppen akkor kezdünk el élni :))

hanem mindig is élünk :))

persze a gondok nyomaszthatják az embert adósság ez- az

minket is nyomaszt

de csak ezzel foglalkozni sem jó

meg kell találni a szép dolgokat

az nem kerül pénzbe :))

Voltam,nem is egyszer.

De szerintem gyáva voltam.

De nem is bánom.

Olyan boldog vagyok most a 3 gyerekkel,az önző férjemmel,hogy fentről nem tudnám meg és sajnálnám ,hogy ilyen dolgokból kimaradtam volna.

Kaptam nemrégiben egy e-mailt,ami arról szólt,hogy mindíg azt mondjuk:akkor kezdünk majd el igazán élni,ha nagyobbak lesznek a gyerekek,vagy nincs már adóság,vagy túllépünk ezen-azon,de a vége úgyis az lesz,hogy nem lesz már időnk ÉLNI.Tehát használjuk ki és éljük meg a jelent.Örüljünk,hogy kicsik a gyerekek,hogy együtt lehetünk,hogy egymásért vagyunk...

Én így szeretnék mostmár élni.Bár kőkemény így,de igyekszem.Ha másért nem is,a gyerekeimért.

Persze nekem is elgurul néha a gyógyszerem és ezerrel nyomom a pánikgombot...

hát ezt nem rád értettem :)))

fene tudja mi zajlik benne

te voltál hasonló helyzetbe?

hogy foglalkoztatott az öngyilkosság?

Távol álljontőlem,hogy lenézzek bárkit is,csak olyan jó lenne vele/velük megértetni,hogy nincsenek egyedül.

Talán más is van pont ilyen helyzetben,és talál kiutat.Ő miért nem !?

Egyébként már kezdem hiányolni Fánit...

Most nem akar velünk "vitatkozni"

Hahó Fáni!!!

Mi itt vagyunk!

Csak rád várunk!

remélem :))))

de az biztos hogy sajna vannak akik nem ilyenek

őket sem szabad lenézni

hisz ki tudja

mit hoz az élet

és ki mikor kerül olyan helyzetbe hogy igy járjon