Mért NE, NE, NE legyünk öngyilkosok?! (tudásbázis kérdés)

"sajna nekem is volt anno hogy magamból indultam ki és nem tudtam megérteni hogy ha én igy gondolom akkor ő miért nem

aztán rájöttem mert más.más egyén más felfogás

igy aztán megpróbálok mindenkit ugy elfogadni hogy nem gondolkozik ugy még ha szerintem nem helyes ahogy gondolja akkor is."

ezzel azért nem értek egyet, mert az aki tudja, hogy gödörben van, de nem tesz meg semmit, hogy ezen a helyzeten változtasson, az saját alázza meg ezzel!

"én már mindent megpróbáltam, de nem tudok lefogyni" ez egy nagy önámítás, hogy megmagyarázzuk magunknak miért NEM TUDOM MEGCSINÁLNI és utána ezek az emberek nyugodtan hajtják le a fejüket, mert a végén maguk is elhiszik amit mondanak."

igen én is regélhetnék az akaraterőről

mikor 16 év cigi után az első gyerekemet vártam és letettem

szenvedtem de csak azért is.

és ment,meg nem szoktam vissza,sőt a párom egy hónapra rá szintén leszokott

ilyen is van

mi is átmentünk már mindenen,sőt annál is többen,hacsak azt nézem hogy albérletben fogant a gyerek

és sokáig albérletről abérletre jártunk pesten.hol azért kellett elmenni mert a tulaj meggondolta magát és kirakott mert a gyerek kockázti tényező

hol azért mert eladták a lakást anyám beteg volt igy nem tudott segiteni meg a viszony is nagyon rossz volt

a párom jól keresett de sajna hitelt nem adtak mert minimálbérre volt bejelentve

feladtam mindenem hogy végül vidékre egy városban telepedjünk le miután a párom munkahelye elkötözött és utána több olyan jól fizető munkája nem volt

igy kénytelenek voltunk váltani

amit azóta sem szokok meg

sőt ujra és ujra felállni

azóta van minden lakás utó stb...

de nem volt könnyű

lehettem volna én is öngyilkos

de nem vagyok ilyen

de!hangsulyozom nem vagyunk egyformák

ha az öngyilkos jelöltnek lenne akaratereje nem akarna meghalni

valószinű hogy nem adják fel sőt sokan küzdenek

nagyon sokan

csak nehéz mert nem olyanok mint mi.

ők mások és ezt el kell fogadni

az aki nem tud lefogyni mert nincs akaratereje,valószinű azért nem tud lefogyni

attól még lehet mindent megtesz hogy lefogyjon csak nincs akaratereje

mert ő más

mint én is te is minden ember más

sajna nekem is volt anno hogy magamból indultam ki és nem tudtam megérteni hogy ha én igy gondolom akkor ő miért nem

aztán rájöttem mert más.más egyén más felfogás

igy aztán megpróbálok mindenkit ugy elfogadni hogy nem gondolkozik ugy még ha szerintem nem helyes ahogy gondolja akkor is.

persze ezt nem rád értem :))))

csak vélemény

"mert amikor két csoportra osztom az ismerőseim,akkor van mocsok meg nem mocsok.Pedig van átmenet is közöttük..."

persze, csak attól függ, hogy merre megy át :) a mocsok a nem mocsok felé, vagy a nem mocsok kezd mocskosul viselkedni :D

Értem amit írsz... csak mégis úgy gondolom, hogy a betegnek az a dolga, hogy elmenejn az orvoshoz, elmondja, hogy mi a baja, betartsa az utasításait és kutya kötelessége mindent megtenni, hogy meggyógyuljon. és ez igaz egy influenzánál, vagy egy daganatos megbetegdésnél és más lelki eredetű betegségeknél is. mert felelősséggel tartozik a családjának, a barátainak!!!!! tudod azért nem nagyon tudom megérteni azokat akik "feladják és a pillanatnyilag könnyebb utat választják" mert sokan hatalmas problémák súlyaival élik meg a mindennapjaikat és próbálnak ezekkel együtt élni, úgy hogy még boldogok is lehetnek.

tudod ez olyan, mint amikor valaki azt mondja: "én már mindent megpróbáltam, de nem tudok lefogyni" ez egy nagy önámítás, hogy megmagyarázzuk magunknak miért NEM TUDOM MEGCSINÁLNI és utána ezek az emberek nyugodtan hajtják le a fejüket, mert a végén maguk is elhiszik amit mondanak.

végül csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy általánosságban írok e témában és semmi köze sincs fánihoz. nem ismerem őt, nem is váltottam vele egy mondatot sem. tehát ezeket a beírásokat nem rá reflektálva tettem meg.

Én is szoktam itt levelezgetni,hozzászólni fórumokhoz,de megmondom őszintén,ha az öngyilkosság határán állnék tuti inkább szakemberhez mennék netezés helyett.Beszélgethetünk itt a nagy semmiről!!!

berdornak tökéletesen igaza vagy a 3 csoportot illetően!!!Nincs 4.,szerintem.És aki a gödör mélyén marad,mert ott akar maradni nem csak magát,hanem a környezetét is tönkre teszi!!!

Nekem volt egy ismerősöm aki ugyan nem akart öngyi lenni,de autóbalesetben meghalt a férje és folyamatosan "takony szagura"sírta a kocsimat.Nem is az a bajom,hogy sírt,hanem az,hogy nem a férje miatt,hanem a háromgyerekes szeretője miatt aki nem k..ta meg nap mint nap.

Véleményem szerint aki azt akarja ,hogy nyomorultnak tartsák és sajnálják annak az ok mindegy.Egyik vonyításból kezdett a másikba.Szeretősből abba,hogy nem tud lemenni a férje sírjához.Én barom levittem.Természetesen tök ingyen,sem üzemanyagot sem ap.matricát nem jutott eszébe venni,de még az aznapi ebédet is én álltam.

Amikor vele voltam alig bírtam haza vezetni annyira leszívta az összes energiámat.Aztán rájöttem nincs erre szükségem!!!Szépen lassan leépítettem,no nem durván!!!A lényeg a lényeg,hogy ma már nem köszön,elfordul az utcán.Kb. ennyit a "Jó tett helyében,jót várj" szállóigéről.Amúgy a mai napig a szerető szerepét játsza az x. kapcsolatában,pedig alapjában véve egy szép nő,csak ostoba,gödör alján ülős tipus.

Sajnos léteznek energiavámpírok és aki hagyja magát azt szívják is rendesen.Mindenki maga dönt a sorsáról,ki milyen életet szeretne élni olyat fog.

Kb.Ennyi!!:)))

Rövid és velős:)Szerintem nem lehet ennyire szigorúan három csoportra osztani az embereket.Na,itt mindjárt magam magam ellen érvelhetek,mert amikor két csoportra osztom az ismerőseim,akkor van mocsok meg nem mocsok.Pedig van átmenet is közöttük...

Viszont találtam egy nyomós okot,hogy miért nem elmenni:a kisebb lányom tegnap óta,mióta tudja,hogy megyek kórházba,nagyon furcsán viselkedik,nem találja helyét.Ma reggel is,mielőtt indult suliba,mintha nem úgy ment volna minden,mint máskor.A férjem itthon van,és Ő is észrevette.Hirtelen bevillant,hogy mi lenne a gyerekkel,ha megtenném? Egy életre tönkrevágnám.Nyilván jobb szenvedni,kínlódni,de létezni,és ezt kevésbé sínyli meg,mint ha nem vagyok.

Van ilyen bevillanás máskor is.Kb. olyan riasztó tisztán látni,mint amikor tetőfokán a késztetés.

És had' térjek már vissza Fánira...Kiteregetem a magánlevelezésünket,de egye fene.Amikor bajban van,vagy én vagyok bajban,jön ez a halnivágyósdi,akkor ezt ne nyivákolásnak képzeld el.Akkor van,hogy basszus,már megint rámtört,nem tudok mit kezdeni vele,elegem van,élni szeretnék,de nem így,hol a megoldás,nem tudom kordában tartani...És akkor jön a válasz,ami a kapaszkodó.Olyankor jön-megy,hogy meg ne tedd,ott vannak a gyerekek,a férjed,szeretnek...És még egy tucat érv a maradás mellett.Majd jön egy nyugis időszak,na most oké minden,aztán kezdi a vacak agy megint.

Nem tudom,ebből az összefüggéstelen dumából mennyit értesz meg.Nem tudom elmesélni,valahogy ábrázolni,hogy mi zajlik ott bent.

Én kértem segítséget.Egy ideig nem kaptam,majd igen,de csak a szakember részéről.Most már a család is segít,csak épp én nem mozdulok.Ez az a bizonyos harmadik csoport lenne,lehetne,de nem jellemzően az.

"Azért tisztázzunk már valamit:nem azokról beszélünk,akik az öngyilkossággal zsarolnak,hanem akik tényleg úgy érzik,kész,nincs tovább."

Mitől is érzik így? Mitől ember egy ember? Attól, hogy felette van mindennek itt a földön. Tudod ha van egy hatalmas gödör és beleesünk, akkor három féle ember van:

- kimászik maga erejéből

- segítséget kér/kap és kimászik

- segítenének neki, de ő csak hajtogatja, hogy úgysem értik őt meg és úgysem tud kimászni hiába segítnének neki

gondolom kitaláltad, hogy az utóbbiakról beszéltem

dehogy vagytok félreérthetők

fáninál vettem az adást

és sokat beszélek vele priviben

oda kell figyelni a másikra mert ha az ember nem teszi könnyen kicsuszik a kezéből

Nem hiszem!:)Épp erről beszélek:ha mosoly,akkor az mosolygott, akit a naplóban láttam.Egy jóízű röhögés is még belefér.Ha kaján vigyor...hááát,a sima vigyornak jobban örülnék:)

Közben megnéztem a receptekből néhányat.Csütörtökön bevonulok a kórházba,ha minden igaz,akkor kimossák az agyamban a kütyüket,nincs több önromboló gondolat,és már tudom melyik receptnek esek neki.Ám,ha nem így történne,úgy értem hiába mossák,csak szutykos marad,akkor folytatjuk a témát...

Nem mindegyik depressziós akar öngyilkos lenni:)És nem mindegyik öngyilkos volt depressziós.

Különben nem kell ilyen témába bonyolódni.Ha Téged pl. a gasztronómia jobban érdekel,hát beszélgessünk arról.Amikor minden rendben a kütyükkel ott a fejemben,és a lelkiismeretem is a helyén,nagyon jókat főzök.Legalábbis így mondják.Na,de érdekel ez Téged?

Megnéztem a naplódat.Érdekes,hogy ott egy egészen más embert találtam.Itt miért nem látni azt az embert?Nem szégyen másokat megérteni,de nem kell feltétlenül egyezni a másik véleményével.

És nem vagyunk egyformák,bizony,hogy nem.Gondolj bele,ha ilyen kellene legyél,mint pl. én!:)Ne bántson a lelkiismeret,én sem szeretnék rád hasonlítani.Na,de ez így van jól.Vagy nem?Azzal,hogy én nem tudok más baja felett elsiklani.Inkább rúgjon belém száz manipulátor,mint mégegyszer tévedjek ,csak egyszer is.Ja,hogy én is a manipulálók csoportját gyarapítom...Nem tudom,de valahogy nem stimmel.Még soha senkit nem zsaroltam az öngyilok szándékommal.Mindkét kísérletemről útólag szereztek tudomást.

Ami a realitást illeti...Nem szeretem az anál szexet.Sokan imádják.És gyakorolják is!Ettől még emberek maradnak a szememben.

Mindig ezt hallom, nem vagyunk egyformák!!!!!

Ès ez, mit változtat valakinek a helyzetén??? - aki depi, meg megakarja ölni magát.

Szerintem semmit, az ég világon.

Maradjunk már egy kicsit realisztikusabbak, "oké!"(?)

Mért kellene nekünk: - érzelmileg ilyen fáraszó, véget nem érö, más életét nem értelmözhetö, (v.is) értelmezhetetlen, értékelhetetlennek tünö, "hatás" nélküli dolgokba bonyolodni. (?)

Csak a sajnálkozás végett??? - mert emberek vagyunk, csak az empátiánkat alkalmazzuk, az ilyen emberekkel szemben, meg a lelkiismeretünk (???)

Ès mi van az Ö lelkiismeretükkel? - nekik hol van ???

Csak a manipulálásról szól ez az egész, ahogy a családot, ugy mindenki is csak manipulálni akarnak.

Mert Ök a szegények!!!

Sok szerencsétlen sors van még ezenkivül is, és akkor mi van, egy alkoholistával meg egy drogossal??? - meg fokozhatnánk a sorsokat.

ez a lényeg

nem vagyunk egyformák

minden ember és élethelyzet más

ki milyen és hogy éli meg a problémákat

egyéntől függ

berdor...Nem vagyunk egyformák.Rengeteget olvastam a szülés utáni depresszióról,de életemben nem gondoltam,hogy velem,az erős,a vagány csajjal is megtörténhet.Nálam pár órával a szülés után szakadt valami.Vagy tört inkább? Hihetetlen idegesség fogott el,soha azelőtt olyat még nem éreztem.Akkor még nem tudtam,hogy mi az.Később mondta egy pszihiáter,akihez elmentem,mert odáig fajult,hogy a gyerekemet bántottam.Azt a gyereket,akit annyira vártam,hogy leírni nem tudom.Bántottam,de nem akartam.(A depresszió azóta olyan,hogy hol gyengébb,hol súlyosabb).Másik helyen erről már emlegettem valamit,hogy hasonló az öngyilok gondolat is:nem akarod,de jön.Furcsa dolgok ezek.Van olyan bácsi a falumban,akit mindig baromi erős embernek ismertem.Mint pszihikailag,mint fizikailag.Mi történt vele,nem tudom,de megkísérelte.Időben megtalálták,pedig tutira ment.Lepetéztem,amikor hallottam.

Nem egyforma a tűrőképességünk,vagy a francos fene tudja mire lehetne fogni.Van aki tényleg nagymama korában zuhan meg,más meg akkor virágzik.

Azért tisztázzunk már valamit:nem azokról beszélünk,akik az öngyilkossággal zsarolnak,hanem akik tényleg úgy érzik,kész,nincs tovább.

Egy barátnőm,illetve a barátnőm 14 évesen öngyilkos lett.Lehet furcsán hangzik tőlem,de nem volt joga hozzá.Ötödikben kezdte emlegetni,hetedikben megcsinálta.Nem hittem neki.Ha hiszek neki,talán még mindig élne.Lehet nem lenne már a barátnőm,de élne.Nem egyedül ment el,egy közös osztálytársnőnkkel együtt tette meg.

BOCS a sok bakiért, közben még mást is csináltam, de ezt muszáj javítanom :)

ilyed=ijed

talán igaz is lenne..., de nekem most az jutott esezmbe, hogy a terhességem alatt mennyit olvastam a szülés utáni depresszióról. majd amikor megszültem pár hónap után úgy éreztem, hogy valami nem stimmel, tudtam, éreztem, hogy ezek a jelek. de nem feküdtem bele az önsajnálatba, hanem elkezdetem azon dolgozni, hogy feldolgozzam magamban, hogy otthon is ugyanolyan nagy szükség van most rám, mint egy évvel ezelőtt a munkahelyemen ahol fontosnak éreztem magam, szemben az otthoni "tétlenséggel". Fogtam magam és felvételiztem egy főiskolába. helyre tettem magamat és a lekemet ezzel, újra fontonak éreztem magam egy hónapban egy hétvégére, amitől feltöltődtem a maradék 29 napra!

Néz lehet, hogy túl keméynbek tűnnek a szavaim, de ami nem öl meg az megerősít. ezek alapján én is sokszor "meghalhattam" volna...de inkább megkerestem a kiutat és megerősödtem. megerősödtem azért, hogy a következő akadályt könnyebben vegyem. és most már könnyen veszem. mert aki egyszer-kétszer-százszor már megoldott valamit, az százegyedikre sem ilyed meg az elé tornyosuló problémától!!!!

és az a legrosszabb hogy sokan,nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával :(((

amikor pl. felnőnek a gyerekek

vagy megszünik a munkahely akármi

és ugy érzi semmire sem jó már az életben

hisz csak addig ért valamit amig dolgozott

utána már csak koloncnak érzi magát

és ugy érzi senkinek sem számit,elönti a depresszió és vége

sajna sok ilyen van

Ott áll a szélén,és tanácstalan.Jön a késztetés,de nem tud mit tenni ezzel a rettenetes erővel.Élni akar,de nem így.Változtatni kellene,és ha tudná hogyan,már változtatott volna.

Támaszt keres.Megerősítést.Megértést.Azon kevesek közé tartozol,akik veszik az adást:)

Ez már a többieknek:

Megannyi levél után...Fáni nem zsarol.Azt tapasztaltam,hogy ki kell adja magából,mert felemészti ez a valami.Ezt a valamit ismerem,mert van nekem is.Jaj,de jó nekem!Tudjátok mire jó ez?Hogy amikor rámtör,amikor nem vagyok már beszámítható,amikor elválik a valóság azoktól a sötét képektől,hogy valaki fogja már meg a kezem,hogy ne csináljak olyat,amit holnap megbánnék,ha öngyilkosságnál lenne holnap!

És megteszi az is,aki gyakran emlegeti.

A zsarolás más téma.Az piszok,mocskos dolog.

Mit lehet erről még mesélni,erről az eszement,agydagasztó,sötét valamiről?Örüljetek,hogy nem ismeritek ezt az érzést:)