Mért NE, NE, NE legyünk öngyilkosok?! (tudásbázis kérdés)

Azért nem, mert az nem lenne fair azokkal szemben, akiknek akkor is el kell menniük, ha nagyon maradnának.

Ez nem azt jelenti, hogy én nem szeretnék néha elpárologni az életemből, plane mostanság, de ameddig itt vagyok választhatok és meg van az esélye, hogy a holnapi nap esetleg egy picivel jobb lesz, mint a mai.

Pedig azt hittem csak én vagyok ennyire negatív.

Sajnos elég sokat dolgoztam idősotthonban ahhoz hogy lássam milyenné lesz egy ember miután megöregszik és csak teherré válik a családnak, önmagának azért nem mert legtöbben már nincsenek tudatában annak sem hogy lézetnek. :(

Azért hogy kivárhassuk amíg szépen lassan megöregszünk miközben egymás után tönkremegy minden szervünk, kiszolgáltatottak-demensek-nyálcsorgatósak és bepisilősek/bekakilósak leszünk majd a végén természetes halállal több kevesebb kínnal így is-úgy is meghalunk.

Olyan szép kilátások ezek, hülye aki kihagyja az életéből!

"Panaszkodtam, hogy nincs cipőm

amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába"

/Perzsa közmondás/

Szia!

Ez így leírva valóban nagyon szép és jó és megfontolandó, mindössze annyi vele a bibi, hogy aki az élete kioltására rászánta magát, az finoman szólva tesz arra milyen szervezetten mnűködnek a sejtjei---amúgy ez se teljesen igaz, a legtöbb öngyilkos agyában ugyanis a tette előtt "rövidzárlat" keletkezik azáltal hogy beszűkül a tudat, azaz az agysejtjei messze nem működnek normálisan. :(

Aki öngyilkos akar lenni, gondoljon arra, hogy mennyit ügyködik az a sok kis sejt bennünk, hogy fenntartsa a szervezetünket, mennyit harcolnak a

betolakodó bacikkal, vírusokkal, az esetleges rákos sejtek elpuszításával, hogy megvédjék testünket és egészségesek legyünk, és már mennyit

dolgoztak eddig is, hogy növekedjünk, életben maradjunk. És akkor pont a gazdi akarja cserben hagyni őket? Hogy képes valaki egy ilyen nagyszerűen felépített, egy ennyire összeszokott rendszert elpusztítani? Ha elkezdjük szeretni magunkban még a legkisebb alkotóelemet is, akkor eszünkbe sem jut őket - magunkat - elpusztítani.

Lehet, hogy némelyek a fenti mondatokat kicsit szentimentálisnak fogják találni, de talán sikerül velük megváltoztatni egy erre tévedőnek azt a szándékát, hogy eldobja magától az életet, ami az egyetlen eszköz és lehetőség, hogy megismerjük magunkat, és mindent, ami körülöttünk van.

Önsajnálat?:D

Szósincs erről..

Amúgymeg a leírtak alapján nehogy azt higgyétek hogy vmi emos k****g vagyok:D Már elnézést kérek:D

Erre a csak beszél róla, és nem teszi meg dologra ott van ellenpéldának a saját anyám...

És, hogy a szeretteik elfelejtik őket?

24 éve történt, mégsem tudtam elfelejteni...

Hogy a szeretteik szerencsések, mert megszabadulnak az ilyen gyenge embertől?

Cáfolnám... nem érzem magam szerencsésebbnek attól, hogy "megszabadultam" a "gyenge" anyámtól, aki éveken át "nyafogott", hogy öngyilkos lesz, és senki nem figyelt rá, senki nem vette komolyan a "szövegelését", és végül megtette...

A hiányát a mai napig érzem...

A felejtésről egy fénykép hátuljára írt szöveg jut az eszembe... Anyum írta... egy képen, ahol kisbaba vagyok, és Ő a karjaiban tart... a hátuljára azt írta egy évvel a halála előtt:

"A holtakat eltemetjük, az élőket elfeledjük"

És egy idő után arra jöttem rá, hogy igen... hamarabb el tudtam felejteni egy-egy élő ember, mint a halottaimat...

Nem azért írtam ezeket, hogy általános igazságokat fogalmazzak meg... ezek csak a saját szubjektív tapasztalataim...

Nem csak a kettőnk gondolkozása áll szöges ellentétben, hanem a saját véleményednek is ellent mondasz!

És ez nem vita, hanem tény, csak olvass utána (ha van kedved)

Mandolin, maradjunk annyiban, hogy mi nem nagyon tudunk eszmét cserélni, ugyanis szöges ellentétben áll egymással a gondolkodásmódunk.

Ez persze nem baj, hisz ez az öngyilkosság téma nem annyira fekete-fehér mint ahogyan azt sokan hiszik vagy hirdetik, és mi napig nagyon sok a tévhit.

Természetesen lehet másképp gondolni, sőt azt le is lehet írni, csak magánvitát nem érdemes nyitni ez ügyben, mert az álláspontjaink száz és száz oldalnyi szöveg után se fognak közelíteni egymáshoz, viszont könnyen átbillenhet az egész vádaskodássá illetve személyeskedéssé,--mint ahogy már volt rá példa--- annak meg szerintem semmi teteje hogy egymást szapuljuk jobbról-balról, mint egy virtuális boxmeccsen.

A fórum ugyanis nem erről szól, hanem egy cselekedetről, pontosabban arról hogy miért NE tegyük meg ezt a cselekedetet.

Szép estét: E

Én úgy gondolom, mindenki alakíthatja a sorsát egy bizonyos szintig.

Ha valaki nem képes elviselni az adott helyzetet/életet, akkor megpróbál változtatni rajta, vagy nem és feladja.

De a hosszú ideig(akár évekig) tartó érzelmi zsarolás a hozzátartozó felé aljas és számító viselkedés egy öngyilkosjelölttől is, bármennyire szenvedés is az élete!

Persze nem állítom, hogy kizárólag nekem van igazam, de az ismerőseim körében gyűjtött tapasztalat alapján igenis azt mondom: menjen, ha menni akar, de hagyja élni a hozzátartozóit és ne fenyegetőzzön éveken át.

Kegyetlen és érzéketlen lennék?

Lehet, hogy kívülállóként így ítélsz/ítéltek meg.

Viszont ne kényszerítsen többé soha senki arra, hogy én érezzem magam szarul azért, mert ő nem tudja mit is akar!!

végül is a Taigetosz említése is érzelmileg semleges megnyilvánulás volt, ugye...

pedig hidd el: én is próbáltam már kinyírni magam, és naponta gondolok rá. de nem "az" életet utálom, hanem az én életemet nem tudom elviselni.

iszonyú erős az életösztön a legelszántabb öngyilkosjelöltben is. olvass csak utána, miket mondanak azok, akik mondjuk magasról ugrottak, és volt idejük "gondolkozni". nem fekete-fehér ez a dolog se.

Én nem alázásnak nevezném az általad idézett mondatomat, inkább tiszteletben tartom a döntését.

A "senki nem akar meghalni.." szöveggel nem értek egyet, itt is van rá példa nem is egy!

mondd,te nem érzel semmit, ha egy szenvedő emberrel találkozol?

úgy vagy vele, h oldja meg, vagy dögöljön meg?

aki öngyilkosságot fontolgat, komolyan szenved. sokan éveken keresztül. és hidd el, nem várják a segítséged, mert nem tudsz segíteni. viszont egy-két emberi szó sokat jelenthet. nem az alázás, h "aki akar, menjen". felvilágosítalak: senki nem akar meghalni. az öngyilkosság nem erről szól.

Nekem nincs szándékomban senkit semmiről lebeszélni, sem rábeszélni.

Az én véleményem most is az, hogy aki akar menjen, de ne nyavalyogjon, hátha valaki megsajnálja.

Én nem sajnálom, hiszen azt teszi, "ami neki jó". A hozzátartozói megsiratják, majd egy idő után elfelejtik, ez a rendje-módja.

Természetes szelektálódás....

Tajgetosz...