Miért nem veszi ki a részét a gyereknevelésben? (beszélgetős fórum)

Bezzeg mikor én hullafáradtan ágyba kerültem, és épp hogy elaludtam volna, a gyerek is aludt, na ő pont akkor kezdett hozzám bújni. Esküszöm, sokszor úgy bokán rúgtam volna. Ez volt a hab a tortán

Nálunk pár alkalommal felöltöztette a nagyobbikat, mikor még csak pár hetes volt. Ebben ki is merült a gyerekápolása.De mikor a két kisfiam totyogó lett, már szívesen foglalkozott velük. Mentek sétálni, vagy csak kocsikáztak egyet. Azt mondta ő addig, míg picik, nem tud mihez kezdeni velük. Pedig nagyon rám fért volna a segítség.

Mint ha csak rólunk szólna acikk. Apárom már alegelején elmondta mielőtt gyereket vállaltunk hogy ő nem fogja kivenni a részét a gyerknevelésben mert az ő feladata a pénz előteremtése. Aztán lett még egy gyerekünk (előtte is szólt hogy jól gondoljam meg) és ehhez is tartja magát. Mostanában sokat veszekszünk én csak egy "anyadögnek" tartom magam önbizalmam nulla kezdek depis lenni.......:( sz.r ez az egész. Pont az előbb gondolkodtam vannak.-e még aranyos normális férfik a földön.Mert a legtöbb helyen tényleg nem foglalkozik az apuka a gyerekekkel.

Szia, én ugyan egyedül nevelem a lányom, de az összes barátnőm erről panaszkodik. És azt mondják, egy megoldás van: elfogadni, hogy a pasik nagy része ilyen, az elvárásokat pedig lejjebb adni, mert különben csak balhé balhé hátán. Tudom, nem jó hír ez, de sajna tényleg ez van. Én anno többek között ezért mentem szét a párommal, aztán látom, hogy máshol sincs másképp. Ha csak ennyi lett volna a gond, lehet, hogy lenyeltem volna. Azért próbálj meg beszélni vele, esetleg női rafinériával: drágám, a gyerek téged akar...:-) És még valami: szívfájdalom nélkül sózd rá néha a gyereket, határozottan: most pedig menjetek el játszóra, dolgom van, köszi. Hidd el, előbb-utóbb szokássá válik majd:-) És az anyukák sokszor "füllentenek" is, sajna erre is szükség van: tanfolyamra járok, munkaügyben talkozom stb., aztán közben meg csak bambul egy-két órát egy padon. Mert ha ezt mondanánk, hogy szükségünk van egy kis magányra, azt nem értik meg. De ha munkaügyben talizol... no, azt igen. Erkölcsileg persze kérdéses, de hát a hazudozást is ki lehet kényszeríteni.

Az én lányom apja ia ilyen volt. Eleinte akartam hogy részt vegyen a családi életben. Később már nem. Hozzászoktam, tettem a dolgom. Mindíg a "Nekem dolgozni kell hogy eltartsalak téged meg a gyereked!" jelszóval ment tv-t nézni vagy a haverokkal szórakozni. Ennyi. Ha szép szóval nem érti meg....Később elváltunk. Mióta (10 hónapja) megint új felesége van, már egyáltalán nem tartja a kapcsolatot a lányával. Ami nem megy ne erőltessük:(

Sziasztok! Nekem a páron soha nem segít semmibe,a gyerekkel is keveset van ,már nagyon elegem van !! Van így még valaki??