Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Össze vagyok zavarodva :( lehet egyszerre két férfit szeretni? fórum

Össze vagyok zavarodva :( lehet egyszerre két férfit szeretni? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7
206. b1e131b6d7 (válaszként erre: 91. - Zunika)
2012. máj. 24. 18:36

Szia,


A párod - a gyermeked apja - amikor akart, megcsalt. Amikor akarta, visszakönyörögte magát hozzád. Amikor akarta, elköltözött. Ő irányítja az egész kapcsolatotokat.


Az új "barátod" azonnal rádrepült, amint lehetett és te engedtél neki. A ti kapcsolatotokat is ő irányítja.


Szerintem neked most elsősorban arra lenne szükséged, hogy visszanyerd az irányítást az életed felett. A szerelem fontos, de az még fontosabb, hogy ne áldozat legyél, akit csak úgy össze-vissza lehet taszajgatni, mint egy rongybábut. Vedd vissza az irányítást tőlük. Higgy nekem, neked főleg ez fáj, nem a szerelmi bánat, csak nem tudsz róla.


Reálisan mérd fel a helyzetet és döntsd el TE, hogy kivel mi legyen.


A régi pasid soha nem lesz megbízható - soha nem is volt az, csak neked tűnt úgy, amíg jól tudta leplezni a dolgait. Teljes lelki nyugalommal kidobhatod, soha nem fog megváltozni. Mielőtt kidobod, ízlelgesd egy kicsit a gondolatot, hogy számodra nincs többé - bár igazából soha nem is volt veled teljesen.


A barátod. Nos, én őt is kidobnám. A leírtak alapján ő egy tipikus nyelvlógató. Nagyon tetszel neki, de nincs elég önbizalma, hogy nyíltan bepróbálkozzon, és ahhoz sem elég erős, hogy kilépjen a dolgoból. Így meghunyászkodva beáll a sorba és évekre a "barátod" lesz. Aki igazából örül, amikor szétmentek a pasiddal és neked ez kurvára fáj, mert így hasznot tud húzni a helyzetből - azonnal rádrepül. Egy gyenge ember, nem igazi férfi és így soha nem is leszel belé igazán szerelmes.


A fenti két kapcsolat egyike sem segít abban, hogy a te saját életed jobb legyen, mindkettő csak visszhúz, élősködik rajtad. Szerintem szabadulj meg tőlük és lépj tovább...

205. Anetta25 (válaszként erre: 200. - F36e266467)
2012. máj. 24. 16:37

és az első párkapcsolatnál az ember honnan tudja, hogy szerelmes? és ha évek múlva más mellett jön rá, hogy nem is volt igazán az?

akkor hogy döntsön? kit válasszon?

akit a szíve/ vagy amit az esze mond?

204. zunika
2010. jún. 28. 13:40

Sziasztok!

Sokkal de sokkal jobban vagyok. Csütörtök este kiborultam, akár a liszt, jól kisírtam magam, és meg lettem vígasztalva.. :)

Azóta minden rendben, de tudom, lesz még ilyen.


Igen, elviekben én is így gondolom, hogy addig ne kezdjünk másik kapcsolatot, amíg nem heertük ki a másikat, csak itt minden totál a feje tetején állt.

A barát, akit most már Páromnak hívnék - tudta, hogy mire vállalkozik, és azt is, hogy a szívem nem független még, és azt is, hogy nehéz lesz, de arra csak azt mondta: "Bízz bennem, és ha szenvedsz, akkor is ott leszek melletted, és segítek, hogy felejts..." - ez történt. És szerencsére sikerrel....

Na és a szerelem is kezd éledezni bennem :)

203. 6392d3b1a9 (válaszként erre: 200. - F36e266467)
2010. jún. 24. 20:04
én is valahogy így gondolom
202. a9986bef96 (válaszként erre: 200. - F36e266467)
2010. jún. 24. 20:00
Az igazság az,hogy többféle szerelem van...(szenvedély,meg társ,bla-bla) Neked ezt tudnod kéne...Nem?;)
201. d771568264 (válaszként erre: 200. - F36e266467)
2010. jún. 24. 19:25

"A szerelem nem múlik el "

Nézd már,hát teljesen egyetértünk !

Istenek azonban ehez sem kellenek !

200. f36e266467 (válaszként erre: 182. - Zunika)
2010. jún. 24. 19:19

Szia Zunika.


Ahogy elolvastam a történetedet az ugrott be, hogy nem szerencsés addig új kapcsolatot kezdeni, ameddig a régit még nem tetted a fejeden úgy helyre, hogy már nem érzel iránta.


Ebben az a gond, hogy így az új partnered szenvedni fog, ahogy ezt érezni fogja, márpedig érezni fogja.

Persze ő is mondhatná, hogy addig nem akar veled elindulni, ameddig még nem vagy független érzelmileg.


Ha ő nem ilyen "karakán", akkor érdemes lenne neked időt kérni.


Ez így most senkinek sem jó. Neked lelkiismeret furdalásod lesz az új párod miatt, ő meg érzi, hogy nem vagy az övé.



Az emberek sajnos nem hisznek abban, hogy szerelmesnek "kell" lennünk a párunkba ahhoz, hogy jól működjön, pedig ez az igazság.


A szerelem nem múlik el és alakul át szeretetbe, ahogy mondani szokták, hanem alacsonyabb lángon ég, de mindig ég, legalábbis, akkor fog igazán jól működni.


Ha ez nincs meg már az elején és ráadásul 10 évi ismeretség után meg pláne, akkor ez nem fair a másik féllel szemben, mert neki is lehetne egy párja, aki igazán szeretné és ő mellette igazán párnak érezhetné magát és nem egy nincs ló jó a szamárnak.

199. zunika (válaszként erre: 198. - Zikzik)
2010. jún. 24. 18:22
igen, joggal, én is tudom. Akkor hazudjak, és majd lesz valami? Sosem akarnám őt bántani, mert amúgy sokat jelent nekem, már évek óta, mint barát. És most is.
198. zikzik (válaszként erre: 195. - Zunika)
2010. jún. 24. 17:09
Nos, ez a ragaszkodós szeretet az, ami az új partnert - joggal! - a mérhetetlen levertség bugyrába löki. Az újabb partnerek nem tolerálják az ilyet, akkor sem, ha egyébként a dolog rájuk nézve veszélytelen.
197. zunika (válaszként erre: 196. - Ice kuszi)
2010. jún. 24. 16:52
A szívem még az exnél van :O De remélem ez idővel változni fog, mert így nagyon nehéz ez az egész :(
196. ice kuszi (válaszként erre: 195. - Zunika)
2010. jún. 24. 15:04

Én ugyanilyen vagyok! Ha szerelmes leszek, az pár hétig, legfeljebb néhány hónapig tart, de ettől függetlenül még továbbra is szeretem és ragaszkodom hozzá! Lehet, hogy ez nem is szerelem, de teljesen mindegy!

Az a lényeg, hogy jól érezd magad vele, és hogy megértsétek egymást! Meg persze, hogy a Pici Lányod is szereti!

195. zunika (válaszként erre: 194. - Ice kuszi)
2010. jún. 23. 20:45
Néha szerelmes leszek, afféle fellángolás formájában. Az exbe sem voltam szerelmes, a szerelem elmúlik amúgy is. De a ragaszkodás és a szeretet kialakult...
194. ice kuszi (válaszként erre: 189. - Zunika)
2010. jún. 23. 20:40
Szerintem ha 10 év alatt nem lettél szerelmes ebbe a pasiba, akkor már nem is leszel! Kérdés, hogy tudsz-e enélkül is együtt élni vele hosszú távon...
193. zunika (válaszként erre: 190. - D771568264)
2010. jún. 23. 20:12

Sosem csaltam meg az évek alatt, még akkor sem, mikor megtzudtam először, mit tett...

És ez sem bosszúból volt, csak mert már nem bíztam benne, és majdnem megőrültem.

Új apuka? Nem, a kislányom apukája mindig Ő marad. Na persze amíg nem dobja el... Remélem nem lesz így.

Ki a gyorsabb? Mégegyszer mondom, sosem tettem volna...És én ismertem a barátomat, évek óta. Nyáron lesz 10 éve. Ő pedig az újat csak 2 hete.

2010. jún. 23. 19:35
Szerelem nélkül szerintem nem szabad kapcsolatot teremteni. Bár megjöhet a szerelem később is de ha nem akkor megbánod min az a bizonyos kutya.
191. d771568264 (válaszként erre: 189. - Zunika)
2010. jún. 23. 19:32

" születésük óta ismerik egymást"

Na hát így már érthető !

"gyorsan ment neki. "

Ki a gyorsabb ?

190. d771568264 (válaszként erre: 186. - Zunika)
2010. jún. 23. 19:29

"előbb olvasd el, és utána gratulálj"

Vissza olvastam és bocsánatot kérek a hirtelen reagálásért. Az bosszantott fel,hogy szakitás után ilyen hamar és új apuka. Végül megértelek de egy kapcsolatban a megcsalás,amig nincs vége.

Nekem olyan mintha mosatlan tányérba kapnék ebédet.

189. zunika (válaszként erre: 188. - Ice kuszi)
2010. jún. 23. 14:55

Közös megállapodás volt a szakítás.

Igen, én is az időben bízom, hogy elfelejtem a régit, és a barátomat úgy meg fogom szeretni, ahogy az exemet. Szerelmes nem vagyok, de jól érzem magam vele. Egyelőre ennyi.

Kislányom imádja, és viszont. Sztem nagyon jó, hogy születésük óta ismerik egymást.

Egyelőre csak az én lelkem beteg, De majd talán meggyógyul.

Az exem is vigasztalódik egy 3 gyerekes, nála 9 évvel idősebb nő mellett. Na ez viszont gyorsan ment neki.

188. ice kuszi (válaszként erre: 182. - Zunika)
2010. jún. 23. 14:24
Ezek szerint szakítottál? Azt nagyon jól tetted!!! Persze, hogy nehéz, 6 év hosszú idő, de az idő majd megoldja... Talán egy harmadikkal...
187. zunika (válaszként erre: 184. - D771568264)
2010. jún. 23. 09:01
4. oldal, 91. hsz .....Ott kapcsolódtam be ebbe a topicba.
186. zunika
2010. jún. 23. 08:58

Gyurki! Azt hiszem nem olvastad el a legelső hozzászólásomat, előbb olvasd el, és utána gratulálj... :O

Megpróbálom Neked visszakeresni..

185. zunika (válaszként erre: 183. - E61ee7c124)
2010. jún. 23. 08:57

Nem, elméletben nem így érzem...

Csak nehéz, fáj még... :(

184. d771568264 (válaszként erre: 182. - Zunika)
2010. jún. 22. 23:20

"lassan 1 hónapja lett vége"

Gratula ! Van másik !Ilyen hamar?!Új apuka !?

183. e61ee7c124 (válaszként erre: 14. - Rinike)
2010. jún. 22. 21:21
és most így utólag úgy érzed, hogy jobb lett volna egy hazug, langyos... kapcsolatban élni tovább?
182. zunika (válaszként erre: 180. - Buuuuuubu)
2010. jún. 22. 21:07

Hm..érdekes olvasni a soraidat, de valahol szomorú :( Hasonló hyelzetben közködöm én is, ugyanis nekem lassan 1 hónapja lett vége a majdnem 6 éves kapcsolatomnak, amiből van egy 3 éves kislányunk is. Az új barátom, akit igazából 10 éve ismerek, mindent megtesz, hogy ne gondolojak a volt páromra, azaz a gyermekem apjára. De ez sajna nem ilyen egyszerű, hogy ilyen gyorsan "kidobjak mindent az ablakon". Hiszen hetente 2-szer találkozunk a gyerek miatt. De tudom, hogy nem jöttünk ki egymással. Bizalom már semmi nem volt közöttünk...De akkor is hiányzik :( És én is neki, holott neki is van már más.

Én nem vok szerelmes, senkibe.

De próbálok józanul gondolkodni, hogy hiába szeretem a "régit", nem működne toább 3 napnál :( pedig nálunk gyerek is van... Kívánom, hogy mindketten felejtsük el egymást, ne érezzünk már egymás iránt semmit, és legyünk mindketten boldogok, külön...Mivel tudom, h együtt nem ment :(

De mikor jön el az az idő, amikor már nincsenek ilyen érzéseink egymás felé???

sokszor úgy érzem megőrülök :(

181. zunika
2010. jún. 22. 20:56
Na mi a helyzet??? Sehol senki??
2010. jún. 10. 20:16
Oh...mi az hogy, lehet bizony. És szörnyű érzés. A barátommal két évig voltunk együtt, nagyon szerettük egymást, persze voltak gondok. Ő megoldásként ezekre azt a megoldást találta, hogy elhagyott egy másikért. Majd belehaltam, mert nagyon szerettem, és tudom, hogy ő is engem. Négy hétre rá, ebben az állapotban teljesen véletlen találkoztam valakivel. Az első randi után szerelmesen mentem haza. És egyre többet találkoztunk, és egyre jobban odavoltam érte. A volt barátom persze bombázott a szerelmes üzenetettel, emailekkel, telefonokkal, és nagyon is hatással volt rám, hisz nagyon szerettem. Az új fiuba pedig szerelmes voltam. Rengeteg mindent megtaláltam benne, ami mindig is hiányzott, de nem birtam a régi baráttól elszakadni, és ezt az új látta rajtam. Fogalmam nem volt mit tegyek. A régit válasszam, aki még együtt volt az uj nővel, mégis utánam sirt (szó szerint) vagy az ujat, akivel boldog voltam, mégis egyfolytában a régihez hasonlitgattam, és szándékosan hibát kerestem benne, hogy miért ne. Egyszerüen nem volt elég igy pár hónap lezárni a régi dolgaim. A régi fiu aztán elkezdett vacilálni, hogy húú most akkor kit is válasszon, teljesen elbizonytalanodott. Hol ő kért időt hol én. Majd megbolondultam, nem tudtam kit válasszak, az ujjal maradjak, vagy a régiét visszahóditsam. A végén az uj fiu döntött helyettem, három hónap után, amit szinte sülve főve együtt töltöttünk azt mondta köszöni, de ennyi volt. Persze megértem. Azt mondta rég érezte magát ilyen jól valakivel, és ebből lehetett volna komoly dolog, de elég volt. A régi szakitott miattam az uj csajjal, ujra együtt voltunk, de nagyon rossz volt. Nem örült nekem, és nekem is más hiányzott. Visszament az uj csajhoz aztán megint hiányoztam neki és visszajött ujra hozzám. Azt mondja nem tud elszakadni tőlem, azóta is találkozgatunk, de egy óriási szenvedés az egész. Teli bosszusággal és megbánással. De már nincs visszút. Azóta is arra a szerelemre gondolok, rengeteget sirás és önmarcangolás, miért nem hallgattam másra, miért nem tudtam dönteni, miért nem várt még egy picit rám az uj. A régi fium ugyanis elküldtem, hogy szórakozzon mással, és vártam otthon az ujat, hogy mostmár itt vagyok, csak ő van, menjünk moziba, vagy akárhová. Már nincs más csak Ő. Aznap jelentette be h viszont vele is ennyi. Már beletörödtem, hogy nem lesz már egyikükkel sem olyan többet, azóta is egyedül töltöm az estéket, és rengeteget gondolok arra, vajon ma este mit csinálnánk együtt. Az ujabbikkal időnként találkozgatunk, de ez már csak szex...neki...én pedig minden egyes találkozás és beszélgetés után rájövök, hogy mekkora hülye voltam. Egyből jött a szerelem, simán gördülékenyen mentek a dolgok, eltekeintve a szivfájdalmamtól, amit mint utólag kiderült teljesen feleslegesen okozott a régi fium. Nem találjuk már az egymáshoz visszavezető utat. Ő azóta is találkozgat az uj csajával, bár már vele sincs együtt. Most nem számitok uj szerelemre, igy alakult...hisz őt akartam jobban, talán, hát megkaptam... Már csak megnyugodni próbálok, és előre nézni. Próbálom megérteni, a régi miért ragaszkodott ugy hozzám az uj barátnő mellől, és az uj miért adta fel ilyen hamar, hisz jól éreztük magunkat együtt...
179. zsuko84 (válaszként erre: 163. - F36e266467)
2010. máj. 30. 09:45

Épp ez az. Te ezt tennéd, meg sokan mások ezt tennék, hogy tovább állnak. Akkor miért van mégis az, hogy sokan felrúgják a sok éves kapcsolatukat, találnak valaki mást, jön a nagy szerelem, aztán 2 év múlva könyörgik magukat vissza a régi párjukhoz? Rengeteg ilyet hallottam az elmúlt években a környezetemben. És ugye általában férfiak csinálják ezt. A nők azért hamarabb kilépnek egy nem működő kapcsolatból, mert felettük azért hamarabb elszáll az idő. Mert felőlem menjen, ha menni akar, ez mindenkinek a magánügye, csak akkor már legyen annyi tartás benne, ha megunta az "új szerzeménye", akkor ne kuncsorogjon vissza.

Engem nem az érdekel, hogy elmondhassák az emberek, hogy már 30 éve együtt vagyunk. Ha valaki megházasodik, akkor azzal kimondja, hogy jóban, rosszban, betegségben, egészségben stb. Ha már valamit megígért, akkor tartsa is be, vagy n házasodjon, mert tök felesleges. De jó, tegyük fel, hogy 20 vagy 30 év múlva beleun, aztán elválik. És tudod mit látok ezeknél az embereknél? Ideig, óráig sokkal jobban érzik magukat, minden szuper, de utána eltűnik ez a varázs is. És az a vége, hogy kb. 15 évet totál boldogtalanul töltenek el. Akkor ennek van értelme? Szerintem az a baj, hogy az embereknek soha nem elég az ami van, mindig többre és többre vágynak. Magyarul telhetetlenek.

Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy mindenáron együtt kell maradni, mert van eset, amikor az elválás a legjobb megoldás. De nem hiszem, hogy ilyen nagy arányban, mint manapság. És igaz, hogy mögöttem nincs még 30 év tapasztalat, se 20, de azért már elég ideje együtt vagyok a párommal ahhoz, hogy tudjam, hogy egy kapcsolatért dolgozni kell. És mi nem arra fordítjuk az energiánkat, hogy mást meghódítsunk, hanem arra, hogy a tűz továbbra is égjen közöttünk. Nem megszerezni nehéz valakit, hanem megtartani.

178. 7448dbc8a0 (válaszként erre: 175. - F36e266467)
2010. máj. 29. 23:57

mit tesznek a vesszők.......


nem szerettem a Bánk bánt.........

177. 266abbdae5 (válaszként erre: 175. - F36e266467)
2010. máj. 29. 23:51

Ezt nem ismertem!De nagyon cseles!Volt eszük...annó!!:O))))

Amúgy ilyen könyvbe rejtett üzenetekről hallottam már,de ezt még nem ismertem!


:O)

1 2 3 4 5 6 7

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook