Akik elvesztették babájukat, gyermeküket. (beszélgetős fórum)

Kedves Lizsó!

Nagyon-nagyon sajnálom, ami veletek történt.

Csak annyit szerettem volna hozzászólni, hogy én is Angliában élek, és mivel ha úgyis gondolkodtatok a lombikprogramon, akkor van esélyetek mindezt genetikai vizsgálattal egybekötve (PGD - preimplantation genetic diagnosis) elvégeztetni. Tudom, hogy senki sem pótolhatja a kislányotokat, csupán azért említem, mert te magad írtál róla. Ha mégis emellett döntötök, állami támogatást is kaphattok jó eséllyel.

Genetikushoz mindenképp forduljatok, mert nagy valószínűséggel el tudják dönteni vértesztek alapján, hogy a nagyobbik lányotok is örökölte-e. Nagyon remélem nem, egy recesszív betegségnél kicsi az esély. A genetikushoz a körzeti orvos (GP) tud beutalót adni. Nekünk nagyon sokat segítettek.

Kedves Lizso!

Megkönnyeztem a történeted. Nagyon nehezen jönnek a megfelelő szavak, annak ellenére, hogy sajnos magam is átéltem a kislányom elvesztésének a fájdalmát.

Gyönyörű kis baba volt Zoé és hidd el a szívedben örökre veled marad kedves mosolya, ezernyi apró rezdülése, onnan még a halál sem tudja elvenni. Kívánom, hogy a Teremtő adjon nektek sok erőt, hogy a kínzó fájdalom idővel bánattá szelídüljön.

Vigasztalásul küldöm még egy sorstárs anyuka, Gősi Vali halott fiához írt versét.

Álmomban újra dúdolok

Bár a sors fukarul

kurtára szabta az életed

és a sírodba magaddal vittél

lelkemből minden éneket,

álmomban néha mégis

örömtől dúdolok,

ha szárnyukon

hazarepítenek

éjjel

az angyalok.

Angéla

Erre nincsenek szavak!soha nem szabadna ilyennek megtörténnie!

Most 2,5 hónapos a barátnőm 3 héttel később.Léna barátnőm lány 3 hetesen stoke-ot kapot.Nem tudják megmenteni.Kérte hogy kapcsolják le,nem engedik mert ez eutanázia napjai vannak hátra.nem tudok segíteni,nem lehet ,nem tudom mit érezhet,fogalmam sincs.

Èn mint kivülálló megörülök a haragtól,hogy hogyan lehet ilyen kegyetlen az élet.

Ez a forum reg nem mukodik, de talan van aki rajtam kivul meg itt van

Zoé 2012 december 7én született Ketteringben, Angliában.

Egy teljesen normális, problémamentes várandósság után 2.5 óra alatt.

Másnap hazajöhettünk és hamar belerázódtunk a mindennapokba.

8 hetesen vették és vettük észre, hogy valami nem stimmel. A kezét csak kézfejből mozgatta, a lábát szinte sehogy. Kivéve fürdéskor, akkor minden rendben volt.

Elküldtek vizsgálatokra, de minden negatívan jött vissza.

Folyamatosan tornásztattuk, masszírozva volt, és nagyon szép fejlődést mutatott.

Április 4én elvittem oltásra, ahol befulladt, azonnal átkuldtek minket a kórházba, tüdőgyulladás gyanújával. Ahol 4 óra várakozás és pár vérvétel után jött a sokkoló hír : az egyetlen nem megkapott vizsgálat pozitív eredményt adott. Zoé SMA-s. Ráadásul SMA1-es. Gyógyíthatatlan.

Másnap átvitték Leicesterbe, ahol minden nap vele voltunk. Április 14-én befulladt 4 alkalommal is, 4x mentettük meg MI az életét az orvosok helyett.

Lélegeztetést alkalmaztak nála, de egyre jobban lett, így április 16án már tervbe lett véve, hogy hazakerül szép lassan.

17-én a nagyobbik lányommal akartam lenni, de valamiért úgy döntöttem, lemegyek.

Leértem, és akkor ért a sokk: a lánykám, a gyönyörű, csodás, csupamosoly kis kincsem már gép nélkül lélegezni sem tud, és agyhalott.

Lementem a férjemért a munkahelyére, és a kocsiban eldöntöttük, így nem engedjük őt szenvedni.

Délután 4kor kapcsolták le a gépről, 7:12kor elaludt. Békésen. Nyugodtan... Legalább akkor már nem szenvedett. Mert végig mosolyogta az egész életét. Mi pedig innentől végigsírjuk.

A legrosszabb, hogy hiába tervezném, 37 évesen már mesterséges megtermékenyítésre nem vállalkozom. 25% az esély, hogy ő is SMA-s lenne.

Zoé 2012 december 07-2013 április 17-ig volt a csodánk. Az emléke velünk marad.

Meg a vígasz, hogy a nagyobbik lányunk talan egészséges.

Szia!!

Én is csatlakoznék a hozzászólásodhoz.Nekem hetedig terhességemmel lett meg a fiam aki ma már 24. éves,és nagyon büszke anyuka vagyok.Az első terhességem halva születtem.A 2. terhességem 6. hónapban megszakadt a kisfiam 4 napig élt. a 3. terhességemet 9hónaprakihordtam a kislányom 2 napig élt.Utána spontán vetéléseim voltak 4 ill. 5 hónapra.Végül a fiammal végig feküdtem és összevarrták a méhszájat és így megszületett a fiam aki ma már 24. éves.Igaz az utolsó terhességemet kivéve az első férjem volt az apa és RH össze férhetetlenek voltunk.A fiam a 2. házasságomból született.Én teljes mértékben átérzem a fájdalmadat,mert én 3 -szor éltem át ezeket a borszasztó perceket.Kívánom neked,hogy még sokszor éld át az anyaság örömét és békességben neveld fel a gyermekeidet.

Szia.

köszönöömm.remélemén magam is megtalálom a vigaszt majd ha a kisbaba megszületik éppen egészségesen!!!és nem lesz semmi baj sem a váradnoságom alatt bár mi baj lehetne vigyázok magamra amennyire tudok két gyermek mellett de mármost ugy gondolom hogy ha minden rendben lesz akkor lesz majd még gyermekünk aki majd 5-6-7 év mulva fog megszületni mire a gyerekek nagyja isibe megy majd,pusz Anett

Veronika kész csoda volt!Örültem ,hogy kislány !Ma 27 éves!

Mind a hárman császárral születtek!A harmadikért sokat hallgattam az orvosoktól mert akkor már nagyon beteg volt a lábam,és még ritkán csináltak 3 császárt,felelőtlennek tartottak.De nagyon akartunk testvért Sanyikának!

Azért ma örülök ,hogy nem hagytam magam lebeszélni.

Nagyon jók a gyermekeim és Ők jelentik ma is az életem értelmét!

Remélem hamarosan meglepnek egy unokával is!

Kívánok Neked minden jót és megnyugvást!(én tudom,hogy nagyon nehéz)

Köszönöm az együttérzésed!Én is nagyon Veled érzek !Neked még nagyon frissek a történések.Bár ennyi év távlatából is ha beszélünk róla akkor újra átélem a történteket ugyanúgy mintha tegnap történt volna. Ma is hiányzik és mindig ott van a "mi lett volna ha"A születésnapja a névnapja ma is fáj!

Nem igaz ,hogy az idő gyógyít szerintem csak tompít!

Amikor Sanyika megszületett nagyon boldog voltam.Igaz vele voltak komlikációk a terhesség alatt de egészséges jól fejlett baba volt Ma már 30 éves.

sajnálom,

ezzel hogy tulhordás mg ma is hadi lábon állnak a dokik ahogy hallom,.

de vigaszt nyujtanak a nagyok???mekkorák ők már??

17 nappal túlhordtam és az orvosok nem akarták elhinni.Mire kórházba kerültem és megcsinálták az ultrahangot már láthatóak voltak a túlhordás jelei.

Másnapra kiírtak császár műtétre de éjszaka beindult a szülés.Azonnal vittek a műtőbe ,de már késő volt.6 órán keresztül küzdöttek a baba életéért,nyakán volt a köldökzsinór és ahogy készült a világra megfojtotta.Ha napközben azonnal megcsászároztak volna és nem várnak másnapig akkor ma élne a gyermekem!Egyébként telljesen egészséges volt, 3800gr volt a születési súlya!

Szia.sajnálom hogy veled is megtörtént,és már ilyen régen!!!

MI volt az a mühiba??mennyt élt kislányod???

Olvasva a történeteket-nagyon együtt érzek Veletek.Én 33 éve veszítettem el az első kislányomat Edinát,akit a mai napig siratok.

Telljesen probléma mentes terhességem volt, az ok orvosi műhiba.Ha tehettem vola bepereltem volna az orvosokat, de akkoriban nem volt lehetőség rá.Azután 3évre született a kisfiam és újabb 3 évre a lányom.Akit mindig a sors kárpótlásának gondolok.Nagyon jók a gyerekeim,de Edina a mai napig is nagyon hiányzik.Nagyon szomorúan emlékezem azokra a napokra,ennyi év után sem gyógyultak a lelkemen keletkezett sebek!Az élet fintora,hogy az Édesapjukat is elveszítettem egy súlyos betegségben már 22 éve.De erőt az élethez a 2 gyermekem adott.Nélkülük nem sikerülhetett volna az életem.

Sziasztok. Bocsánat,hogy ilyen,szívbe markoló témába,érintetlenként beleszólok. Az egyetlen ok,amiért megteszem,mert reménykedem abban,hogy ha lehetséges ilyen helyzetben is vígaszt nyújtani,az embereknek,édesanyáknak,családoknak,talán egy könyvből való,pár sor által megtehessem,legalábbis szeretném. Akit érdekel,írjon,e-mail-ben el tudom küldeni,két beszkennelt oldalról van szó,amit üzenetként nem tudok berakni,sem kép ként az adatlapomra,túl nagy,csak e-mail-ben.

Isten Áldása a gyermek,ez nagyon igaz,ahogyan az a mondás is miszerint Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Tavaj az onokatestvéremék elveszítették időre megszületett,látszólagosan egézségesnek tűnő kisbabájukat. Kb 3 hétig élt,hatalmas agydaganat volt a kis fejében,az orvosok sem láttak még ilyet,szopni sem volt képes,bár anyukája mindvégig gondosan fejte a tejet neki. Eleinte megvoltak a reflexei,egézségesnek látszott,majd,jöttek a nagy fájdalmak,..a morfium,..majd eljött az idő,amikor beláták,el kell engedniük,mivel már csak szenved,..majd békésen,..álmában örök nyugalomra tért pici teste. Természetesen szülei szívébe örökre beköltözött. Mélyen,amennyire csak lehet kívülállóként,átéreztem a fájdalmukat.

Az,hogy vígaszt nyújt e az az egy-két oldal,attól függ ki,hogyan gondolkodik,a gyász mely szakaszában van éppen,de ha egy embernek segítek vele már megérte,aki úgyérzi szeretné elolvasni írjon. Én végig sírtam,amikor olvastam,mégis úgyérzem némi vígaszt tud nyújt az üzenete által.

" Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után."

Marcus Tullius Cicero

most már a 19.héteb vagyok és rettenetsen boldog!!!!

Mertünk ujra nagyot vállani és remélem ennek happy end lesz a vége,de eddig szuperul halad minden,ugy érzem Győrben vigyáznak ránk!!!

már jo ideje mocorog igy minen nap meggyőződök rola hogy minden rendben van vele!!!!

meleg sem visel meg annyira mint ezelött!!!mert öröm hogy ezt ilyen áldott állapotban viselehetem.

mindenkinek kivánom hogy ujra lelje meg az örömét és merjen vállakozni,szerintem minden nehézséget és szenvedést potolni fog valamennyire!!!de elfelejteni nem lehet,föleg hogy julius 27született és 28.án meghalt ugy hogy lassan itt az elsö szülinap és az elsö .....

ugy érzem nem fogom birni azokat a napokat!!!!de muszáj lesz

látom régen nem rit ide senki sem,lassan egy honapja már,azota miota elvesztettük kisfiunk(Valentin angyalka lett cikk)azota ujabb picike sziv dobog a szivem alatt már 15 hete.

Ki hogy van???

Ez nagyon szívszorító történet!

Szívből kívánom, hogy babák hadát hordd ki egészségesen!

Ha ilyen történetet olvasok mindíg eszembe jut, hogy bár elvesztettünk egy babát, de másik hármat hordtam ki teljesen egézsségesen. Ilyenkor mondom a páromnak, hogy milyen szerencsések vagyunk. Ha gyereket akrtunk, akkor jött. Na jó, a második elment, de utána jöttek a lányok, a csodák, minden komplikáció nélkül. Sőt, jól túl is hordtam mindkettőt.

Szíből kívánom, hogy Te is átéld minél hamarabb az anyaság örömét, sőőőőőőőőőőt, legyél te is háromgyerkes anyuka hirtelen mint én.

Réka története: (részlet a naplómból)

Minden szép volt, boldogan vártuk a kislányunk érkezését, külön értékelve minden várandós percet.

A 22. héten befektettek kivizsgálásra, egy korábbi betegségem és a folyamatosan emelkedő vérnyomásom miatt.

A 23. hétben kedden este már 220/130 volt a vérnyomásom, amivel rögtön szülőszobára küldtek és infúzióba kaptam a vérnyomáscsökkentő szereket. Kb 2 órán keresztül adtak minden félét, mire nagy nehezen lejjebb ment, de itt már abból, hogy 2 órát mellettem volt a férjem, csak 5 percre emlékeztem.

Szerdán reggel jött a fogadott szülésznőm, aki közölte, hogy a napokban meg kell, hogy császározzanak, mert nem lehet tudni meddig bírja a vesém és a májam anélkül, hogy le ne álljon. Fel sem fogtam igazán, a beszélgetésből csak arra emlékszem, hogy 55-60% esélyt adott a kislányomnak a túlélésre, ami nekem elég volt. Majd pár óra múlva egy újabb vérvétel után közölte, hogy nem várhatunk tovább, mert kritikus az állapotom. Végig nézték óránként a pici szívhangját, ami még jobban idegessé tett, de ott volt és egy órára megnyugodhattam. Fél 1-kor úgy toltak be a szülő szobába, hogy remegtem az idegtől, de egy könnycseppet sem ejtettem. Megcsászároztak és közben azt hallottam az orvosomtól: "úristen, de pici, hogy fogjam meg?" ezt a mondatot sosem felejtem el. Egy futó pillanatra megmutatták az én kis drágámat és már rohantak is vele az intenzívre, 460 grammal született. A férjem vele volt végig, néha nálam amikor épp nem aludtam, mert az első nap magamnál sem voltam, a második napon meg az újabb műtéttől (valami komplikáció miatt újra műtöttek) hallucinációim voltak. A nap végére kikönyörögtem, hogy hagy nézzem meg a kicsit és toló kocsiban letolt a férjem. Nem voltam magamnál és teljesen más világban voltam (gondolom a rengeteg nyugtatótól) és én meg voltam győződve róla, hogy csak 5 percre lehet lemenni hozzá, így megnézetem és vissza mentem az intenzívre. Harmad nap amikor szintén öt percre meglátogattam, pont újra élesztették, ami láttán összeestem és a férjem fogott meg, majd láthattam ahogy egy csővel megetetik. Még aznap felszóltak az intenzívre, hogy menjek le és köszönjek el tőle, mert nem valószínű, hogy sokáig tudják még életben tartani. Negyedik nap hajnalban ment el. A császár után 1 hétig azt hittem egy másik világban vagyok, egy sokk-ként éltem meg, fel sem fogtam a történteket, nem tudom a mai napig sem, hogy a szervezetem tompította le ennyire az agyam vagy gyógyereket adtak és az. Ennek már 1,5 éve, de minden nap eszembe jut, minden nap hiányzik és fáj a hiánya.

Azt mondták az orvosok, hogy ne vállaljak több terhességet, mert fennállhat a veszélye az újabb preeclampsiának (azaz a terhességi magas vérnyomás, fehérje vizelés, májelégtelenség, veseelégtelenség) valamint a kiújuló haemolitikus uraemiás szindrómának (vérszegénységgel és veseelégtelenséggel járó tünetegyüttes). Én viszont nem tudom elképzelni az életem baba nélkül. Még várjuk a csodát...

szia.köszönöm szépen!!

rettenetes nehéz,de remélem hanem mulik is el a fájdalom de egy következő kisjövevény majd enyhiti egy kicsit,elmulni soha sem fog

Nekem egy hete nagyon fáj, duzzadt a mellem, néha szédelgek, másfél hete pedig szurkál a hasam és nagyon gyakran járok pisilni (felfázva nem vagyok, mert volt labor-vizsgálatom más okból kifolyólag, ahol a vizeletet is nézték, de HCG-t nem). Voltak valakinek hasonló tünetei?

Első terhességemnél is éreztem ezeket már a legelején, sajnos elment akkoriban a baba. Mennyi az esélye, hogy ugyan azokat a tüneteket érezzem? Még elég korai, hiszen április 8-ra nem várom a menstruációt. Párommal sokat voltunk együtt, főleg peteérés környékén.

Szerintetek lehetséges, hogy újra megtörtént velem a csoda?

Hát pityergek én is, most olvastam borzalmas tragédiád...sosem lehet elfelejteni azt a szerencsétlen időt biztos vagyok benne, és sosem fog elmúlni a fájdalom amit hagyott a picike maga után...csak tompulni fog.

Együtt érzek, hiszen nekem is van 2 fiam, és ilyenkor annyira félek nehogy bajuk essen.

Sok szerencsét hogy ismét legyen baba a családodban. És legyetek ismét boldogok...

Őszinte részvétem!

Az még dúrvább mint ami velem történt..én az én gyerekemet nem láttam talán így jobb, elviselhetőbb...nekem csak egy zárójelentésem van volt széttéptem...de örökre itt marad bennem az emléke..amit kaptam lelkileg..sokat gondolok rá....

Nyugodjanak Békében ezek a kis lelkek...

Nincs...azóta új kapcsolatom van...boldog vagyok...remélem baba is lesz..de nem rohanunk fejjel a falnak:)

Most még örülünk egymásnak, ha úgy érezzük ok minden jöhet egy szép kisbaba!

sziasztok.

csatlakozom hozzátok,

mi 2009 julius 28.án vesztettük el a kisfiunkat.

történetem:

2005 novemberében született meg kisfiam(tronörökösként)mese szép,kisfiu,minden amire vágytam,2008 márciusban született meg kisláynyom(álom vált valora kislány lesz)de mivel szoptatam nem jött meg a mensim,nemtörtödtem vele majd megjön,2008 december 31.én jött meg(pont mint legelöször 1993ban)(13évesen)és többször nem jött meg,februárban csináltam tesztet csak ugy,pozitiv lett,

9 hetesen nagyon csunyán bevéreztem de csodák csodájára nem ment el a baba,erős élni szeretett volna,dokin mint késöbb kiderült nem figyelt rám kellö képpen és a stressz is közre játszott abban hogy a szülés 29 héten megindult,de itt a közelemben nincsen koraszülött osztály csak Győrben vagy Szombathelyen,de nekem egyik helyre sem volt lehetőségemeljutni mert pillanatok alatt a baba szeretett volna kibujni,Sopronig alig juttotunk el,ahol közölték teljesen eltünt a méhszáj és teljesen kitágultam,pillanatokon belül szülök,a kisfiam ficánka volt odabenn,emlékszem minden mozzanatára,szive verésére,és megfordult farosra az aki addig jol feküdt,igazábol nem szeretett volna kibujni még csak nem tudom mi történt.császár lett a vége,Kisfiam Valentin 1530 gr-mal, 38 cm.-rel meglátta a napvilágot.emléksezm arra ahogy felsirt 1/6 apgarral,lélegeztették nem láttam elvitték,koraszülött mentő elvitte szombathelyre,messze tölem,másnap a férjem utána ment,megkérdezte a kisfiunk jobban lett mint reggel volt(de az elsö két hét az ilyen picik babáknál kritikus még)100% oxigénről levették 70%osra,ez mind jo jel volt,tejem beindult,ezzel nemvolt gond,férjem lefényképezte hogy legalább igy láthassam őt akit szinte kitéptek belölem és elvittek messze!!kaptunk egy közvetlen telefonszámot ami a kisfiam ágya mellett csörgött,aznap délután 4kor én is felhivtam és érdeklödtem felöle,de csak ugyan azt mondta nekem is a doki néni mint a férjemnek,este bejöttek sogoromék hoztak meglepi mc donaldsos kaját örülemés meséltem nekik a fejleméyneket.ez volt fél7kor.7 orakor szolt anővér menjünk ki,mégkérdeztem is miért menjenek ki ők a rokonim??nem csakén menjek ki győr-helyesbitettem a doki nénit hogy szombathely van a vonalban,és ekkor közölték velem.

asszonyom nagyon sajnálom de Németh valentin ma este fél 7 kor elhunyt,azt hittem megbolodnulok,összerogytam a szüleim segitettek fel és csak orditottam nem nem lehet igaz,ugye nem,kérem nem,nem halhatott meg,sajnos a kisfiam tüdeje megsérült Sopronban amin a lélegeztetőgép rontott,kapott egy légmellett és összeomlott a keringése,mire mindezt stabilizálták addigra vették észre hogy a tekintte nem olyan mint elött volt elvitték ctg-re ahol kimutatta a kisfiam ágykamrai bevérzést kapott és fél 7kor elvesztették,mindent megprobáltak de nem tudták visszahozni őt,

összeomlottam,férjemért kiáltottam,sogorom elment érte,amikor kiszállt az autobol a férjem éppen a két gyerekkel tartott haza az utcán volt,férjem látta a tesoján valami nem stimmel,kérdzte mi van,sogorom ennyittudott mondani Norbi nagyon sajnálom!!!a férjem kinn az utcán én benn a kórházban összeestünk,mellettem állo emberek sem tudták mit tegyenek,egyszerre kaptam nyugtatot és napokig azon éltem,szerdán a kisaflfödben megjelent hogy megszületett mindenki gratulált én meg csak sirtam csak sirtam hogy a kisfiam meghalt,csütörtöki ujságban halálhiéről szolt,nem lehet szavakba leirni azt amit akkorés amit most 8 honappal később érzek a fájdalomazota sem mulik,de a két gyerek miatt muzáj lenne tovább lépnem de nem megy,sokszor sirok és nem tudom bánatom titkolni senki elöle sem,2009 augusztus 3.án végső nyughelyére fektettük,hófehér picike koporsoban feküdt,ott elöször és utoljára láttam őt,soha többé nem láttam,kijárok hozzá szinte minden nap a temetőbe de nem jobb az idő mulásával sem,most azn vagyunk hogy egy ujabb kisbaba megörvendeztessen,remélem minél elöbb sikerül hogy a nagy gyászunkban valaki végre egy kis boldogságot vigyen.

amikor meghalt ezt kértem hogy a gyászjelentésbe ezt irják,halála napján irtam neki:

-Életünk 3. legszebb pillanata voltál.Kegyetlen élet nem adott neked élni több lehetőséget.Nem hagyta hogy életünk része légy!Elragadott tölünk.Messzirevitt.Nem érinthettünk meg egy percre sem,nem suttoghatjuk többé édes kis neved.Elmentél,hatalmas űrt hagyva magad után.

VALENTIN SZÉP JÓ ÉJSZAKÁT!!

Fájdalommal tudatjuk mindenkivel hogy kisfiúnk Németh Valentin 1napos(34 órás)korában elhunyt.

Azota szent erekjeként örzöm azt a 3 képet rola amit férjem készitett még mikor élt,és ezt a gyászjelentést amit irtam neki,8 honap telt el,de olyan mintha most lett volna,amikor a kórházbolhaza jöttem nem tudtam mit kezdjek magammal,magamba fordultam,gyermekeim ellöktem magamtol,féltem tölük,nagyfiam kikészült lelkileg-testileg tönkre ment bele,mint mi,de kisláynom ebből mit sem ért,rettenetesen oda vagyok most is,nemtudom könnyek nélkül leirni,de naplomban többet is olvashattok rola.

köszi hogy meghallgattátok.Anett