Férfi meddőség! Segítsetek! (beszélgetős fórum)
Komolyan már azt sem tudom milyen vizsgálatokra menjünk még... :( Hallgassak a meddőségis orvosra, aki többet már nem javasol lombik előtt, vagy menjünk végig a meddőségis árlistákon, mert kb. mindegyikre van valaki, akinél pont az volt a probléma, és évekbe került mire rájöttek, meg aztán itt vannak az ilyen tapasztalatok is az orvosokkal kapcsolatban... :(
Vagy engedjük el az egészet, fogadjuk el, hogy nekünk nem lehet gyerekünk, inkább utazzuk be a világot abból a sok millió forintból, amit erre költünk, és tetováltassuk a homlokunkra mindketten, hogy meddő pár vagyunk, ha még egyszer rákérdezel, hogy miért nincs gyerekünk, agyonütünk...
Olyan elszomorító a helyzet... :(
Sajnos a lelki része egyik orvost se érdekli. Ez egy rohadt nagy üzlet. És tudják, hogy a gyerekért bármit megteszel. Amúgy meg az is nonszensz, hogy nekünk, hétköznapi embereknek (értsd itt, hogy a történet orvos házaspárról szól) fórumokról és lombikos csoportokból kell összeszedni az ilyen olyan infókat.
Volt itt egy lány, aki elment Brnoba a PGS miatt. És minden "kezelést" a beültetés után (szteroid, vérhigító, progeszteronpótlás) maga vezénylet le, vagyis ami tudást összeszedett az évek során azt magán hasznosította.
Huhhh, hát ez kemény volt. Megdöbbentő, hogy mennyire hagyatkozik az itthoni orvostudomány a nagy számok törvényére.....
Nektek már volt genetika férj oldalról nem? Milyen értéketek van?
"Ezt a bejegyzést most találtam a forgácsos fb csoportban. Változtatás nélkül kiteszem:
# bucsu #férfimeddőség # infok
Sziasztok!
Ez egy búcsúzkodós poszt lesz, jóhírekkel!
Régóta tagja vagyok a csoportnak és sokan ismeritek is a sztorinkat, de pár szóban azért összefoglalom. Jelenleg 10 hetes terhes vagyok, amit ugyan nem a Forgács intézetnek köszönhetek, de úgy gondoltam hogy leírom a sztorit, hogy ezzel a hasonló cipőbe járó párokat tudjam segíteni. Mivel mi egy orvos házaspár vagyunk, nagyon sok dolognak utánanéztünk az elmúlt 4 évben, és itt most nem a magyar így szoktuk protokollokra gondolok, hanem főleg külföldi kutatásokba merültünk el. Tudom, hogy ezt nem elérhető se időben, se lehetőségben sokatoknak, ezért írom le. Én úgy gondoltam, hogy az iromány kikerülés után kb egy nappal lépek ki a csoportból, hogy addig aki akar tudjon kérdezni.
Nálunk férfi meddőségi téma van. És itt az első felkiáltójelem! nagyon sokan hiszik hogy nincs a férfi oldalon gondjuk, mert ezt kommunikálta feléjük a meddőségi klinika, az andrológus stb. szeretném ha elővennétek és megnéznétek a párotok leleteit és ha azt látjátok benne, hogy bármelyik paraméterben ugyan eléri a normál tartományt, de csak éppenhogy!!! akkor kezdjetek férfi meddőség témával is foglalkozni. Nem gonoszak az andrológusok, nincs velük semmi baj, azért kommunkálják hogy ezek az értékek jók mert a WHO huzza meg a határértékeket, a világ sztatisztika alapján, ez mindig is így volt. Viszont a világ férfi reprodukciós képessége hanyatlóban van, ezt most 2019ben már egyre több andrológus elismeri, sőt épp tegnap beszéltem egy magyar keresztény, reprodukcióval foglalkozó intézmény vezetőjével és neki is ez a gondja, hogy az andrológusok sorra kiválónak titulálnak olyan eredményeket amikkel nem fogannak babák, így pl ők ezt úgy oldják meg hogy szigorúbb normál értékeket követelnek meg mint a WHO által megszabott.
A páromnál, a spermiumok alakjával és mozgásával van probléma, több évnyi vitaminkúrák és életmódváltás sem segített ezeken. A fer14 és hasonló vitaminok jók!tényleg szuper készítmények, de csak azoknak segít akiknek valóban a problémájukat életmódból, vagy helytelen táplálkozásból fakadó okok okozzák. Ez a fériak rettentően kicsi százalékára igaz!!
A férjemnél is meglett végül az ok, hosszas kutatás után. Mivel már minden vizsgálaton túl voltunk csak a kariotipizálás maradt ki (Istenhegyi klinika) , ebben a vizsgálatban azt nézik meg a pár mindkét tagjánál hogy a 23 pár kormoszómánk amit a szüleintől örököltünk szerkezetilegés számszerűen rendben vannak e. És meg is lett a probláéma a férjem 9-es kromoszómáján találtak egy pericentrikus inverziot, igyekszem az egészből kihagyni az orvosi szakkifejezéseket, de ezt speciel nem tudom máshogy megfogalmazni JEz egy szerkezei eltérés, nem okoz semmilyen betegséget, mindössze annyit, hogy sokkalsokkal gyakoribb a férfiaknál ebben az esetben a spermakép torzulása és a meddőség! (Ennek megvan az élettani magyarázata ha vkit érdekel szívesen leírom)
Utána olvasva ez valóban elég gyakori férfimeddőség esetén mégse hangoztt el egyik orvosunk szájából se, amiért nem lehet őket hibáztatni, mert itthon ez még homályos terület,külföldön már több kutatást is végeztek erre az inverzóra célirányosan, de ez külföld, itthon nagyon lassan terjednek a dolgok.
Ami felkeltheti a gyanút még, hogy férfi probléma esetén van egy tipikusabbnak mondható lefolyása a lombiknak, ezen mi is átestünk többször. Általában a petesejtek megtermékenyítése jó arányban megtörténik, majd az első három nap is jól alakul minden, a harmadik és az 5. nap között pedig hatalmas az embriok között a lemorzsolódás. Beültetést követően, pedig gyakran ha sikerül is a megtapadás az 5. hét környékén megáll a fejlődés. Ennek azaz élettani oka, hogy az embrio az anya (tehát a petesejtekben lévő) örökítőanyagot használja élete első 3 napjában, az apai örökítőanyag a 3. naptól kapcsolódik be az embrió életfolyamatainak irányításába. Tehát ha nagyon hibás az örökítőanyag akkor a 3. nap után leáll, ha csak kicsit hibás akkor továbbmegy az 5. napig. A kicsit hibáson belül az embrió ki tudja javítani a nagyon rossz sejtvonalakt, egyszerűen kikapcsolja,és ekkor megmarad a terhesség, de ha a hiba javítés során sok sejtvonalat kell kikapcsolnia akkor van h a szívhang előtt már megáll.
Remélem érthetően írtam le ezeket az infokat, nem szeretném azt a képet festeni nektek hogy minden rossz spermalelet mögött genetikai eltérések vannak, mert ez nem igaz! de arányaiban sok mögött ez áll. Ez a vizsgálat nem vészes, nem több százezer, ha van lehetőségetek és indokoltnak látjátok menjetek el mert éveket spórolhattok magatoknak.
Miután mi megtudtuk, hogy ez a gond persze megoldást kerestünk Forgács tanárúrral is beszéltem , aki azt a lehetőséget vázolta nekem, hogy folytassunk így mindent tovább, csináljunk sok sok beültetést és egyszer szerencsénk lesz és megmarad. Ezt nem is magyarázom miért vetetük el, addigra 4 vetélésen voltam túl, pontosan tudjátok, hogy ez az egyész miylen megterhelő lelkileg.
Így maradt Brno vagy a Versys, ahol végeznek preimplantációs genetikai szűrést. Ez a amegoldás annyiban megoldás, hogy ugyan sok nem egészséges embrio fogan, de közülük azokat akik így se ugyse maradnának meg nem ültetik be. Csak hogy számok is álljanak itt. Nekem 30 !!!!petesejtemet termékenyítettek meg a Versysben, ebből az 5. napig 4 db jutott el! És ebből csak kettő lett egészséges. Közülük az egyik növekszik most a pocakomban.
Én nagyon hálás vagyok azért , hogy nem kellett mégegy veszteséget túlélnem és hogy itt elsőre sikerült a beültetés. Így bátorítok mindenki, akinek igazoltan van vmi genetikai oka a sikertelenségnek keressen fel olyan klinikát aki tud érdemben segíteni, jelenleg nekünk a Brnoi klinikák elérhetőek és a Versys, bízom benne hogy a jövőben egyre több magyar klinika is nyitni fog ez irányba, a törvényi szabályozással egyetemben, mert a sikerességi ráta össze se mérhető .
Hát ez jó hosszú lett, még amúgy regényeket tudnék írni abból az infohalmazból amit 4 év alatt öszeszeszedtem J
Soksok babát kívánok a csoportnak és addig is amíg mindenki sorra került kitartást!"
Biztatót? Sajnos nem. Nálam nincs olyan kiugróan rossz érték, itt egyértelműen sajnos a töredezettség az ok. Mivel MACS ma Magyarországon nincs, ezért Brnoba irányított.
Azért én bejelentkeztem a Reprosysba is, bár Fülöp ezt az intézetet nem ismeri, viszont ott van microfluid technika ami hasonló a MACS-hoz.
Egy nagyon érdekes "felismerés" jött tegnap szembe velem egy kedves fórumozónak köszönhetően, aki ugyan a témában nem érintett, de a naplójába bejegyezte ezt a történetet. Mindjárt én is bemásolom, tanulságos...
És Fülöp doktor tudott valami biztatót mondani nektek?
NK vizsgálatom még nem volt, azt akkor női oldalon nézik, vérből?
Mi végső elkeseredésünkben felkerestük dr. Fülöp Vilmost, aki A-tól Z-ig kivizsgált és a HABAB volt az utolsó a protokolljában, az addigi leleteink alapján ő töltötte ki az adatlapot is. Szerencsére nem lett gáz, csak enyhe TH1 túlsúly amire szteroidot javasolt. Azt nem tudom, hogy ha a partner ellenire rossz érték jött volna ki, mit csinálunk, mert arra ivig kezelést adnak, nem tb támogatott és konkrétan egy vagyonba kerül.
Lombik előtt, ha nem volt még NK vizsgálatod, azt azért érdemes lenne megnézetni, mert az ma már lipiddel meg szteroiddal orvosolható.
Szia
Nekem a 3. sikertelen lombik után a másik orvos javasolta a HABAb+NK és férfi oldal HBA teszt és ROS.
Sziasztok!
Ezt a HABAB és NK vizsgálatokat mikor érdemes csináltatni? Ilyenkor úgy érzem még nagyon az elején vagyok a kutatási fázisban... :P Ezeket nektek orvos javasolta, vagy önszorgalomból mentetek?
TAndi86,
köszi hogy megosztottad, amit IR kapcsán hallottál, persze lehet, hogy teljesen rossz irányban kutatok, nálunk simán lehet, hogy valami genetikai probléma van, mert a férjem tesójának is megállapították, hogy kb. nem lehet gyereke, lombik sem sikerült (sok éve), majd teherbe ejtette az exbarátnőjét. Igencsak kifacsart humora van az életnek...
Csajok,
a lelki részét ahogy leírtátok, mintha a saját gondolataimat hallanám... Én már odáig jutottam, hogy facebookon letiltottam az összes terhes és kisgyerekes ismerősömet, hogy ne lássam a post-jaikat. Nem sajnálom tőlük a boldogságot, csak egyszerűen összegyűlik a könny a szememben, amikor ezeket nézem, ezért inkább nem kínzom magam... :( Meg elmegyek futni, ha elfog a rosszkedv... Azt hiszem mindent elmond, hogy szeptemberben megyek félmaratonra! :D :P
Viszont ne gondoljátok egy pillanatra sem, hogy bármi rosszat tettetek, amivel ezt érdemelnétek! Egyszerűen az élet ilyen: sokszor kegyetlen. Gondoljatok ilyenkor a beteg és éhező kisgyerekekre, ők biztos nem érdemelték meg azt az életet, amit kaptak, ahogy mi sem a miénket.
Az olykor nagyon mély hullámvölgyek ellenére mi még az őszintén reménykedő fázisban vagyunk, és nagyon bízunk a lombikban, Vass doktorban, és főleg Nagy Melinda biológusban! :) Aztán ha pár év alatt nem járunk sikerrel, akkor talán mi is egy rossz helyre született kis drágaság életét fogjuk megváltoztatni, vagy egy kisebb kutyafarmunk lesz, vagy ki tudja! :D
Az ökökbefogadáshoz pedig egy kis filmajánló, ha nem láttátok még, mindenképp nézzétek meg az Instant családod! Csodás film, végre úgy dolgoznak fel egy szociális problémát, hogy őszintén kedvet kapsz az örökbefogadáshoz, nem pedig könnyek között szánakozol azon, milyen szörnyű sors jutott egyeseknek. :)
Őszinte leszek, fogalmam sincs CRp néztek e már?
Megvárom mit mond rá a dokim, elküldtem neki.
Azért köszönöm hogy megnézed
Igen az összefoglalóba azt írja
<1=humorális,protektív,gyulladásos,Th2 túlsúly
a gyulladás az ugye nálam van ez azt jelenti Kétoldali petevezeték elzáródásom van,. az lehet vagy valami más szerinted
Th1-Th2 citokin arány:
˂1 = humorális, protektív, gyulladásos, Th2 túlsúly
1˂ = fokozott celluláris reaktivitás, Th1 túlsúly
Citokin arányok
IL-2:IL-4 0,1
IL-2:IL-10 0,3
IFNg:IL-4 1,2
IFNg:IL-10 4,3
Sziasztok
Ez lett a HABAB +NK erdmény.
Szerintetek jó vagy nagyon rossz?:-):-(
Összefoglaló értékelés:
Az általános immunitás mindkét irányban fokozottabb immunfunkciókkal jellemezhető, az NK sejtszám nem
jelentősen magasabb. Az MLC vizsgálat a partnerrel szemben minimális mértékben mutat erősebb reaktivitást,
melynek azonban az ínfertilitásban kóroki szerepe nem valószínű, a savóban gyenge hatású blokkoló faktor
mutatható ki.
Reproduktív immunológiai vonatkozásban a részleges Th2 túlsúly hátterében gyulladásos vagy ellen-
anyagtermeléssel járó patológiai folyamat feltételezhető, melynek kóroki szerepe nem zárható ki.
Köszönöm
Igen tudom, hogy mennyi mindent megpróbáltatok már. Nem is tudom, hogy bírtátok ezt így idegileg.
Sokáig én is azt hittem, hogy az alternatíva majd csak akkor jön, hogyha el tudtam engedni a saját kérdést. Érdekes módon, viszont engem egy kicsit nyugtat, hogy ha saját nem akkor az örökbefogadás irányába vesszük az irányt.
Talán nem is az, hogy kiválasztottuk, hogy donor és/vagy örökbefogadás, hanem a tény, hogy ezt ketten határoztuk el, közös megbeszéléssel, és ugyan arra a gondoltunk legelsőnek. (persze nem a legelején, akkor még hallani sem akartam egyikről sem)
Ettől függetlenül, teljes szívemből remélem, hogy legalább egy közös picurka sikerül. És szó szerint rettegek az eredményektől.
Nekem is számtalanszor kattog az agyam, ezeken a kérdéseken, hogy neki mért lehet (több is) nekem meg mért nem. Pláne látva sok szülő hogy bánik a gyerekével. Ilyenkor fog el a tehetetlen düh, hogy Bezzeg neki van, pedig nem is érdekli, nem is akarja. Fúúúú emlékszem egyszer a párom szó szerint lefogott, mert oda akartam menni "anyuci"-hoz "elmagyarázni" hogy is kéne a gyerekkel bánni...
Persze otthon csak zokogás, kiabálás, és mint egy 5 éves toporzékolás volt.
Beach_boy sztoriját nem ismerem. A legutolsó siker sztori XY-é volt itt amit olvastam... Tényleg jó olvasni, de részben meg megy a duzzogi, hogy már megint mással, mért nem velünk....
Csak az baj, hogy akár mennyit duzzoghatok, irigykedhetek, sóvároghatok, a valóságon nem fog változtatni. :(
Pedig számtalanszor teszem fel a kérdést, mi mitől vagyunk rosszabbak....
Hát Magdi, szívemből szóltál. Annnyi különbséggel, hogy nálunk szinte alig tudja valaki az ismerettségi körünkből, hogy lombikozunk, olyannyira tudtunk úgy logisztikázni mindent, hogy a munkahelyem se tudja. Anyósom nálunk is kb. ez volt, legutóbbi alkalommal mikor nyaralni voltunk készült pár kép rólam, amik nem voltak túl előnyösek, mikor meglátogattuk, elkezdte simogatni a hasamat, hogy ugye van már ott valaki, mert hát a képek erre engednek következtetni... Na akkor mondtam azt a férjemnek, hogy nem érdekel, hogy milyen a kapcsolata az anyjával, azt se kell elmondani, hogy úgymond "miatta" lombikozunk, csak mondjuk már el. Na ez a szerep végül rám hárult, megkaptam anyóstól, hogy nem is kell nekünk gyerek, hiszen olyan jól megvagyunk ketten is, ő nagyon örült volna annak idején, ha olyan férje lett volna mint az ő fia... No comment.
Férjem minden vizsgálatra elment, minden orvoshoz amit kitaláltam, de mindketten kezdjük azt érezni, hogy ami nem megy azt nem biztos, hogy kell erőltetni, hiába vagyok én teljesen egészséges. Pláne nem azt kockáztatni, hogy az egzisztenciánk veszélybe kerüljön-uh, ez lehet kicsit önzően hangzik, de tényleg több milliónál tartunk már.
Mivel én korábban szociális területen dolgoztam, volt "szerencsém" megtapasztalni amit írsz, vagyis, hogy a putriba sorra szülik a nagy semmire a nők a gyerekeket, mennyit gyerekotthonba kellett vinni, és lehet, hogy nekünk is ez az utunk, hogy egy ilyen kis lelket segítsünk egy jobb élethez. Csak én még nem jutottam el idáig tettekben, mert számos olyan kérdés van bennem, ami később fájdalmat okozhat ezzel kapcsolatban. Legalábbis egyelőre így gondolom.
Pszichológussal is egyetértek, nekem is sokat segített.
Nálunk az a helyzet, hogy férjemnél nagyon rossz minden eredmény, nálam pedig minden egyes eredmény annyira, de annyira tökéletes hogy néha már azt képzelem hogy a leleteken az eredmények röhögnek az egészen. Engem ez borzasztó módon megvisel, minden egyes fázison átmentem, amit nyilván Nektek nem kell bemutatni, mert pontosan tudjátok. Utálom látni a terhes kismamákat, irigy vagyok rájuk, selejtesnek érzem magunkat, utálom hallgatni a kérdéseket hogy mikor jön már, Utálom hallgatni anyósom megjegyzéseit hogy biztos azért nem szülök mert az alakomat féltem, haragszok a sorsra hogy miért ad másoknak a putriba nyolc gyereket, nekünk meg ide a szuper körülmények közé egyet se. Stb. stb.
Én le merem már írni, hogy nekem segítségre volt szükségem, elmentem egy pszichológushoz, aki nagyon sokat segített, abben a részében, hogy őszintén azt tudom mondani, és azt is érzem, hogy akkor sem vagyok egy önző szemét, ha azt mondom hogy nem vállalom fel a lombikot. Mert sajnos sokan mondták ezt is, hogy ha nem megyek el a falig akkor nem is lennék igazán jó szülő, és egy időben hajlamos voltam ezt el is hinni. Illetve ott van a másik oldal hogy az a rengeteg vizsgálat amin átestünk, az a rengeteg pénz amit azért kifizettünk, az már nagyon is a fal, illetve az örökbefogadás felvállalása, na az meg már nem is tudom minek nevezhető valami.
Tudok olyanról is, akinek egyáltalán nem segített, de én mégis csak ajánlanálm sokaknak a pszichológus segítségét, mert velem csodákat művelt. Terhes nem láttam, de sokkal jobban érzem magam.
Férjem kezdettől fogva tök jól áll hozzá. Ő azt mondja, hogy nekünk ez a küldetésünk, hogy egy olyan kis lelket neveljük fel, akit mások nem tudtak vagy nem akartak.
Vera, tudod mi már annyi helyen jártunk, annyi mindennel próbálkoztunk, a fizikai orvosláson túl a lelki kérdésekkel is foglalkozva, több millió forintot, időt, idegeskedést nem kímélve, hogy azt érzem, mindketten belefáradtunk.
Sokat gondolkodom ezen, hogy vajon hol van az a pont, amikor azt mondod, mindent megtettél. Ezért idegenkedem kicsit még a donortól és az örökbefogadástól. Mert el kell jutni az elengedésig és talán utána tud az ember alternatívákban gondolkodni...
Az is eszembe jut, ami mindegyikünknek oly gyakran..., hogy miért MI? Úgy összességében, akik ezen a fórumon a témában érintettek. Mert MI tényleg nagyon szeretnénk babát, a falig és még túl is elmegyünk és mégis eredménytelen.
Jó olvasni a csodákat - mondjuk egyre gyakrabban hitetlenkedve olvasom, pl. Beach_boy sztoriját is- és mindig felmerül a kérdés, velünk miért nem történik meg?
Nem. Nálunk ez nem jön szóba, bár ajánlották. Mi ezt pár mondattal lezártuk itthon magunkban, mert a donor az, amit abszolút nem tudnánk elfogadni. Legalábbis férfi részről. Nagyon érdekes hogy a donor petesejttel, ha arra lenne szükség, azzal nem lenne gondom, de valahogy ezt másmilyennek érzem.
Ti?