Intimplasztika (beszélgetős fórum)

Én most leszek hétfőn húsz napos.

A látvány még nekem sem az igazi, de biztos vagyok benne hogy hónapok kellenek ehhez. mint ahogy a mell plasztikám is egy év után vette fel az igazi formáját.

én is félek kicsit a varrat helyétől, hogy nem marad-e ott a nyoma, de szerintem el fog az tűnni idővel, a bőr kirúgja magát majd.

nekem volt egy kis seb szétnyilás, ami még mindig nem az igazi... attól picit félek. no de bizom benne, hogy nem hagyta volna úgy, ha baj lenne belőle.

én semmiképp nem bántam meg, és boldog vagyok hogy nem lóg már ki semmi. engem annyira zavart, hogy mindig helyezgetni kellett a bugyimban.

én mindenkit bátoritok aki kételkedik benne. én szerencsés is voltam és nem igazán szenvedtem vele. és ne foglalkozzatok azokkal, akik kommentelik a negativ dolgokat. ha valaki nem elégedett magával, sosem lesz addig amig nem csináltatja meg. én kb 6 évig gonolkoztam ezen a műtéten. eleinte azt hittem, hogy csak én szenvedek ilyen problémával és mikor először rátaláltam a fórumra nagyon megnyugodtam, hogy mások is hasonló cipőben járnak és ismerik a problémát.

ajánlom a Sikos doktor Urat, szerintem ha későbbre is ad időpontot az azért van, mert profi és nem kell a pácienseket halásznia. Ne olyanhoz menjetek aki holnapra ad, várjátok ki inkább azt a 4-5 hetet, hogy a megfelelő kezekbe kerüljetek, ugyanis minden plasztikai műtétnek megvannak a specialistái, tudni kell hogy melyik problémával kihez szabad fordulni. :)

további jó gyógyulást mindenkinek

Na, örülök neki nagyon, hogy mar jobban vagy! A rossz részét hamar elfelejted, és már csak a szépet fogod látni. :)

Én jövő héten már dolgozom, tehát pont egy hetesen, de ülni még nem tudok, csak nyakparnan, de az az irodában kivitelezhetetlen. Szóval nem tudom, mi lesz. Bárkinek bármi ötlete? :) Vagy mi a tapasztalat, tud mar egy hetesen 8 órát ülni az ember? Áááááá, most, hogy így leírtam, még belegondolni is rossz.

A lidocain sprét még a nővérke fújta a szobában, még mielőtt bementünk volna a műtőbe. Tényleg nem fújtak rád ilyet?? Az remek...

Szerintem egyáltalán nem baj, hogy a rossz élményeket is leírjátok, mert így legalább az ember fel tud készülni a legrosszabbra. Az már onnantól csak ajándék, hogy esetleg mégsem lesz duzzadt, meg nem fog fájni. Mint fordított esetben, hogy arra készül az ember, hogy semmi baja nem lesz, aztán közben két hétig csillagokat lát a fájdalomtól. Szerintem jobb dolog arra készülni, hogy kellemetlen lesz utána.

És dolgozol már? Hogy bírod a munkát? Tudsz már normálisan ülni?

Szia! Köszönöm kérdésed, nagyon jól!

Hogy az elejéről kezdjem: rettenetesen izgultam. De annyira aranyos a nővérke, aki fogadott, hogy egy csapásra elmúlt minden félelmem. Egyszerűen rám ragadt róla a nyugodtsága. Nagyon kellemes a szoba, ahol várakozni kell a műtét előtt. Én szokás szerint sokkal korábban érkeztem, így egy csomót kellett várnom, de ebben én is szerepet játszottam, bár mondjuk ezen felül egy 20 perccel később kezdtük a műtétet, az annyira nem tetszett. A lidocainos spré nekem egyáltalán nem volt kellemetlen, kb. 10 mp-ig melegséget éreztem, de semmi különös. Mondjuk én 2 nappal a műtét előtt epiláltam, ezt javasolta az asszisztens a konzultáción, lehet ennek volt köszönhető. Nagyon sokat segített, hogy itt korábban egy csomóan leírtátok, hogy mire lehet számítani, így nem ért semmilyen meglepetés, illetve a kedves nővérke is mindent részletesen elmondott. Amikor átmentünk a műtőbe, már ott várt a doki, most kimondottan kedves volt, nálam a konzultáción kicsit mogorva volt. De most mosolygós, kedves volt, kezet fogtunk, én bemutatkoztam, azt mondta, hogy emlékszik rám… Néztem egyet, pedig 6 hete volt a konzultáció... (vajon mindenkinek ezt mondja? :) ) Aztán csinált fényképeket, elsőre azt csináltam, amit mondott, úgyhogy megdicsért, hogy „megy ez, ha figyelnek rám!” :) Szóval a tanácsom a Sikos dokihoz: nagyon figyeljetek rá, hogy mit mond, és mit kér, és akkor nagyon kedves! Amit én nem tudtam, hogy a műtét egy nőgyógyászati ágyon történik, a lábamat jó magasra felpolcolták, nekem az a végére már eléggé zsibbadt, de azt mondták a nővérkék, hogy valószínű azért, mert feszítettem. Berajzolt a doki, a nővérke tartotta a tükröt, így mindent láttam, aztán betakargattak mindenhol, majd kezdődött a műtét. A másik nővérke is nagyon aranyos volt. Az injekció…. hát… az egyáltalán nem volt kellemes, de szerencsére csak 1-2 mp-ig tart. Utána egyből kezdte is a doki a műtétet. Én egyszer éreztem, hogy dolgozik rajtam, szóltam, hogy kicsit fáj, egyből beadott még egy injekciót, és azt nem is éreztem, úgyhogy érdemes szólni! Az egész műtét összevarrással együtt nekem negyed óra volt, többször megkérdezte a nővérke és a doki is, hogy jól vagyok-e. Úgyhogy nekem nagyon pozitív volt az egész!! „Bepólyáztak”, utána a nővérke elmondott minden hasznos dolgot, hogy mit hogyan kell a továbbiakban.

Simán hazavezettem egyedül, kb. 45 perc alatt hazaértem. Semmi gond nem volt a vezetéssel, mintha mi sem történt volna. Itthon ahogy éreztem, hogy kezd kimenni az érzéstelenítő hatása, kezdtem aggódni, hogy mi lesz, mert valaki itt nemrég azt írta, hogy a falat vakarta, de nekem semmi. Simán jöttem-mentem, elláttam a gyerekeket, vártam a nagy fájdalmat, de nem jött. Most csak én vagyok ilyen szerencsés? Annyi, hogy a mások által említett pingvin mozgás megvan :), de amúgy semmi fájdalom nincs. Éjjel simán tudtam aludni, illetve ma sincs semmilyen panaszom. Nem duzzadt, nem fáj. Nem csíp a pisi. Még csak ezután jön a feketeleves? Vagy én csak simán szerencsés vagyok? Azt mondta a nővérke, hogy az első éjszaka és az első két nap, amit túl kell élni, de egyelőre most egy minimális feszítő érzésen kívül úgy érzem, mintha mi sem történt volna. Szóval csajok, világosítsatok fel légyszi, hogy a következő napokban csak rosszabb lesz, vagy talán így marad?

Így összességében nagyon pozitív volt az egész, és már most is gyönyörű, hogy nem lógnak ott lent a kisajkak.