Milyenek vagyunk? (beszélgetős fórum)

"én azt hiszem, hogy aki másoknak nyit naplót, nem azt írja le benne amit egy magának írt naplóba írna, így nem egészen őszinte, és így a valódi énjét nem mutatja meg teljes egészében."

....irom másoknak, irom magamnak...azt irom bele amit abban a pillanatban érzek, illetve amilyen érzéseket megéltem...teljesen őszintén irom... ez a valódi énem....igy gondolkodom...ez vagyok.

Persze nincs benne életem összesrezdülése, az unalmas órák...(bár benne lehetne az is), mit beszélgetek a férjemmel,arról hogy mi legyen az ebéd, vajon esik-e holnap..?

És persze az intim életünk részletei sincsenek benne...de attól ez a napló én vagyok, olyan mint én. A stilus, a megélt dolgok elmesélése én vagyok...

Az irás tükör...minden vonatkozásában, egy hozzászólásban is benne van az ember...ha csak egy pillanatra is...:D.

Irígylem azokat akik ki bírják írni magukból,mert nekem ez nem megy.Azt hiszem ha naplót írnék,csak a legfontosabbakat,a legféltettebb érzéseimet írnám le,de amikor le van írva,az már nem ugyanaz.

Valahogy elszürkül - érvényét veszti.Többször is elhatároztam már,de soha nem jött össze. =[

Ha mégis rászánnám magam,akkor az egy zenével teli napló lenne,mert a zenével minden érzést ki lehet fejezni,sokkal mélyebben mint egyszerü szavakkal.Azért néhány naplóba már belepillantottam itt a hoxán,annak ellenére hogy úgy gondolom ez intim dolog,szóval én azt hiszem,hogy aki másoknak nyit naplót,nem azt írja le benne amit egy magának írt naplóba írna,így nem egészen őszinte,és így a valódi énjét nem mutatja meg teljes egészében.

sziasztok!

az én naplom inkább egy Kollázs, válogatás., abba az irányba, ami érdekel, mivel érdekel és benne vagyok abba a pillanatba, akkor szerintem.., az én vagyok! "abban a pillanatban!" :)

egy példa.., ha valaki szereti a müvészetet vagy a jó könyveket, de nem tud se festeni se irni, attól még lehet talpraeset gyüjtö, aki szeretheti képeit, könyveit.

legyen az naplo, levél magamnak..(!) ha irok, akkor benne vagyunk abba a gondolatba..,legyen ez az irás akármilyen., abban a pillanatban az iró olyan mint az irása.

szerintem a téma, a mondanivaló, azami megterenti idövel az illetö személyiségét..

ha valaki folyton csak panaszkodik az többmint valoszinü egy negativ ember, aki nem nagyon élvezi az élet adta örömöket.

mig a másik oldal vagy századik lehet kreativ, tudományos, erotikus, bohén és még ezerféle...

szerintem ezaz..(!) ami megmutatja, hogy ki milyen irányba halad, ami persze nem állandó, ezért minden pillanat adja meg mivoltunkat, és hogy milyenek is vagyunk a pillanatba.

szerintem inkább stilusokat ismerünk meg és azt hogy az iró abban a pillanatban milyen lelki állapotban "van volt".. :))

épp ezért nem szoktam soha következtetéseket levonni és itélkezni..

köszi:)

mostanában több pozitív visszajelzést kaptam az új naplómmal kapcsolatban.

A régi inkább a hétköznapjaimról szólt, az adott érzéseimet tükrözte, de sok volt benne a panasz. Vállalom, az is én vagyok/voltam.

De ahogy öregszem azt vallom, inkább a napfényes oldalra kell koncentrálni, mindenben a szépet a jót kell először keresni. Természetesen mindennek van jó és rossz oldala. Senki sem tökéletes! Talán ez a kulcsszó számomra!

Én is írok naplót, próbálok mindig úgy írni ahogy amúgy is beszélek, gondolkodok, mégsem érzem azt, hogy teljesen magamat tudnám adni a naplóírásban. Vagy ilyen vagyok valójában is? Nem tudom!

Mindenesetre szeretek naplót írni, aztán visszaolvasva néha jókat nevetek magamon. Szeretem mások naplóját is olvasni!

Más belénk lát saját magából is egy darabkát.

Gondolod, hogy van olyan, hogy elkönyvelhetjük magunkról véglegesen, hogy ilyenek, vagy olyanok vagyunk?

Egyéniségünknek annyi rejtett szegmense lehet, ami nem bújik elő életünk során, mert nem hozza elő egy élethelyzet.

"mert igen szerintem tükör is az írás, mi magunkat látjuk, de vajon más mit lát benne???? "

Ez olyan ,mint amikor kenyeret látsz és kiflit ,vagy sütit......a lényege az az anyag,amiből ezt a sok sok formát gyúrják.

Az egy,és egyetlen.

Ha innen nézed megérted magd ,és mást is.

Szia! Szerettem a régi naplódat is, olvasom az újat is!!!

Mikor olvasom valaki naplóját, jobban megértem a hsz-it...

Alapvetően nem hiszem, hogy az, hogy láttatni akarom magam az elég lenne, vagy kivielezhető anélkül, hogy "megerőszalolnánk" magunkat.

Én írok, ami eszembe jut, ahogy eszembe jut. Akit érdekel az úgyis meglátja a sorok között a személyes élményt, vonatkozást, utalást, a többieknek meg írhatnál Vavyan Fable stílusában is, az sem lenne vélravezető.

Mi a célod a naplóddal? Szórakoztatás? Megőrzés? Tényközlés. Mert azt hiszem, itt van a kutya elásva.

Én magamnak írok elsősorban, érdekes visszaolvani mit láttam másképp 3-4 hónappal ezelőtt, mint most.

Egyet kell értenem abban veled, hogy kb. 40 éves korunkra ismerjük ki magunkat. De, ahogy szokták mondani (és végülis ez a tapasztalat) megismerni egy másik embert egy élet is kevés.

Naplókról meg csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy amikor az embernek rossz napja van az is belekerül, ha jó, akkor éppen az, de igazán jó képet nem kaphatunk senkiről. Nem tudja önmagát visszaadni/ábrázolni. Csak körvonalaz. Ahhoz, hogy valakit megismert szükség van a mimikájára, a reakcióira különböző esetekben, a szituációk lereagálására (férjként, apaként, társként stb.)

Azért is váltottam stílust a naplómat tekintve, most csak lényeges, tudományos, engem érdeklő, kiváncsiságomat kielégítő témákról írok és nem a családról (max. utalva az adott témára miniben) a napi eseményekről. Mindent egyébként is képtelenség leírni, ami történik, nem is beszélve az intim dolgokról:DDD

Szerintem itt 2 kölönböző dologról van szó. Egy egyén, aminek láttatni akarja magát, és van egy, amilyenek valójában vagyunk. A kettő nem mindig fedi egymást. Írunk, amiről akarunk, de egy-egy "szabadabb" bejegyzés (már ha naplókról van szó) elárulja az írójának a személyiségét, ha nem is teljes egsézben, de sejteti azt.

Ha mindig odafigyelsz mit írsz és hogyan, soha nem árulod el magad. Ha azonban kötöttségektől mentesen írsz akkor a személyiséged hamarabb megismerésre kerül az írásaid által.

Azon gondolkodom, hogy akik olvassák a naplómat,hozzászólásaimat, milyen képet is nyernek általa rólam?

Milyen vagyok??? Nem vagyok egészen biztos, hogy pontos képet adhat rólam...:D!!!

Milyenek is vagyunk...egészen pontosan?? Egyszer egy nagyon okos ember nekem azt mondta, 40 éves korunkra ismerjük meg saját magunkat...érzem közeledem! De akkor még ott van az a jó pár ember aki körülvesz bennünket..ők milyenek??? Őket mikor ismerjük meg igazán?

Mi ennek a naplónak a lényege, és mi a többi naplóé??? Kiírni a gondolatokat, érzéseket, történéseket...Visszaolvasva sokszor mosolygok...:o)...

Hirtelen az jutott eszembe, sok embernek ez nem fontos , kiírja, leírja ami az eszébe jut. Ki gondolkodva, ki csak úgy egyszerűen , úgy amilyen ő maga...mert igen szerintem tükör is az írás, mi magunkat látjuk, de vajon más mit lát benne????