Szeretethiány... (beszélgetős fórum)
Szia!
Semmi akadálya,sőt... Az idézetet küldheted priviben is! Ha időd lesz, írj nyugodtan privit! További szép estét, Judit
Szia!
azt hiszem ,hogy mikor lehetőségem lesz,kell még ketten csevegjünk.Olvastam az idézeteket az adatlapodon,s nekifogtam hogy küldjek neked egyet de valami közbejött.Addig is minden jót!
Szia! Én is családcentrikus lennk, ha lenne családom. Már úgy értem saját. Nincs egy jó ideje párkapcsolatom, nincs gyermekem, csak egy unokaöcsém, akit alig látok, és két unokahúgom és egy nővérem úgy 250km távolságban. Tudom, hogy Nekeik fontos vagyok és szeretnek, de ettől azért picit több kellene.... Így is jó persze, ennek a létnek is megvannak az előnyei és a hátrányai. Majd egyszer talán...
Ami az utolsó mondatodat illeti, azzal maximálisan egyetértek!!!! Valószínűleg én is így lennék vele! Remélem sikerül rendezni a dolgokat, amik most gondot jelentenek! Ha két ember tud kommunikálni egymással, akkor minden áthidalható, csak muszáj őszintén leülni és megbeszélni. Nem biztos, hogy tudja és érzi, hogy Te mit érzel. valamit sejt talán, de az nem egyenlő a TUDÁSSAL!!!!
SZIA!
Nem volt lehetőségem hogy hamarabb válaszoljak,pedig ezt a "Szeretethiány" témát lehetne eleget boncolgatni.Szerintem minden embernek szüksége van szeretetre ,csak van aki nem ismeri ezt el ,van aki ha szeret se tudja kimutatni.
Én nagyon családcentrikus vagyok,el sem tudnám család nélkül képzelni az életem.Az egy dolog,hogy nem túl boldog a házasságom,de itt vannak összetartó erőként a lányaink, a közös gondok. Most például még munkahelyem sincs, a megtartó erő most számomra minden szempontból a család.Mert hanem feltenném magamnak sokszor a kérdést?miért is élek.DE a választ is tudom ,elsősorban a lányaimnak szükségük van rám.
Ami pedig a saját magánéletemet(S a szexet jelenti,mert erről is szó esett, hát én se vagyok képes arra hogy miután a kedves párom egész du.-tán kötekedett csak úgy hip.hop mindent felejtsek.Ilyenkor magamba zárkozom s megközelitetlen vagyok.Majd telnek a napok, s megy minden a régiben, s nem tudom ő mennyire érzi ,hogy csak a testemet kapja meg , de a lelkemet nem igazán.
"Az életem egy film, melynek nem túl jó a szereposztása és ráadásul a sztoriját sem értem..."
...DE LESZAROM!:)))
Ezzel egyetéretek, mert ez nem szeretet! Azt mondja, ha nem szeretne Téged, elhagyna??????? Ezt nem értem.... Ha szeret, akkor hogy mondhat ilyet. Ez nekem felemás... Ha én szeretek valakit, akkor nem mondok ilyet!
Sokszor elgondolkodtam, lehet hogy jó, hogy nincs senkim, mert azt nem tudnám elfogadni, ha társas magányban kellene élnem. Akkor inkább így ahogy most van! Így még van miben bíznom, bár lehet, hogy csak illúziókat kergetek...
A szex pedig nem megoldás a veszekedésre, szerintem. Én nem is lennék képes rá, azt hiszem. Ha engem valaki megbánt, nem tudok Vele ágyba bújni, mert nem az a megoldás... De ahogy a pasikat ismerem, én lennék a fúria, meg a hisztis tyúk, meg a nem tudom még micsoda :)))
egyetértek az első mondatoddal.
Nagyon szenvedek én is a szeretethiánytól.Szeretnek a lányaim,szeret anyum s a testvérem, van még egy pár ember aki szeret vagy csak kedvel,de a párom aki naponta számtalanszor lehűlyéz,hiába mondja azt hogy:"ha nem szeretnélek itthagynálak",mert én sajnos nem érzem.Nem annyiból áll a szeretet hogy amikor szex kell,felejtsük hogy egy fél órával ezelőtt hülye voltam s minden szép és jó.
Szeretethiány.... Szerintem a mai világban nagyon sokan szenvedünk ettől.
Engem hiába szerettek gyerekkoromban, és én hiába tudok szeretni, engem a családon kívül nem szeret senki más... Úgy értem társ... Pedig az önbizalmammal sincs gond, na jó átmenetileg akadnak problémáim. :)) De alapból tudom, hogy milyen vagyok, mit tudok adni... De az mégsem jó.... Ez van. Ezt kell szeretni...
Ebben élek folyamatosan:-(
Legalábbis ezt érzem!
És? Megoldódott azóta a helyzet?
Én most megyek fősulira, abban reménykedek, hogy ott majd szerzek ujarátokat..
Pasidnak meg gondolom megmaradtak a haverjai..?!
Én is szeretethiányban szenvedek..
Vagyis van egy pasim, de barátaim már nincsenek miatta, mert amikor összejöttünk, már nem érdekelt senki, csak vele akartam lenni, a többiek ezt megunták, és elvesztettem az összes barátomat..
Hiba volt..
Én nem szenvedek szerethiányban,nem ez a jó szó!
Van,hogy nincs az ,ami elég lenne!!