Született Feleségek 6. évad! :) (beszélgetős fórum)

Én imádom a Született Feleséégeket,olyannira,hogy nem is nézem meg szerdánként.

Amikor leadnak egy teljes évadot letöltöm és egyben nézem meg az egészet.Nekem sokkal jobb,ha nem kell várnom a következő hétig.

Megvan az összes évada,gyakran bele-bele nézek.Én már csak ilyen sorozat és filmfüggő vagyok!

Amúgy angolul már elérhető az egész évad,de szerintem szinkronizáltan sokkal jobb!

Született Feleségek idézetek,Esetleg,ha unatkoztok... :)

Igen, az élet utazás, melyet sokkal jobb társsal az oldalunkon megtenni. A társ persze szinte bárki lehet. Egy szomszéd az utca túloldaláról vagy a férfi az ágy másik feléről. A társ lehet egy anya telve csupa jó szándékkal, egy gyerek, aki mindig rosszban sántikál. Mégis minden jó szándékunk ellenére néhányan útközben elveszítjük a társunkat. És akkor az utazás elviselhetetlenné válik. Tudják az ember sok mindenre teremtetett, de arra, hogy magányos legyen biztosan nem.

Mi rejlik egy névben? A címke, amiket az emberekre ragasztunk, vajon mindent elmond, amit tudnunk kell? Ha azt mondjuk, ő még csak egy gyerek, az azt is jelenti, hogy teljesen ártatlan? Ha drogdílernek nevezzük, az bizonyítja azt, hogy tényleg gonosz? Ha valaki prédikátor, mindig be is tartja, amit tanít? Egy férfi, akit gazembernek tituláltak, nem is viselkedhet hősként? Az igazság az, hogy egy név nem sokat árul el viselőjéről. Sokkal többet mond arról, hogy mire képes.

Az emberek azért örülnek a karácsonynak, mert tudják, hogy akkor jön el a csodák ideje.

Az élet, amit addig ismertünk, képes új fordulatot venni egy szempillantás alatt. Különös barátságok szöknek szárba. Fontos karrierek vettetnek sutba. Egy rég elvesztett remény éledhet újjá. Mégis, legyünk hálásak minden fordulatért, amit az élet hoz elénk, mert túl hamar eljön a nap, ahonnan már nincs több fordulat.

Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.

Olyan gyönyörű napnak indult! De akkor jött a szél, és megváltoztatott mindent, és nem csak a házakat és kerteket, megváltoztak az emberek is. Míg a vihar tombolt, mindegyikük tanult valamit barátságról, megbocsátásról és megváltásról, és volt, aki a legkeményebb leckét tanulta meg: hogy az élet mindig törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.

A pletyka kikapcsolódás csupán. Meggondolatlan fecsegés, amit udvarias valótlanságok szőnek át. Rosszmájú spekuláció, ami nem is olyan udvarias tényeken alapul. Hogy is védhetnénk meg magunkat az efféle haszontalan pletyka mérges fullánkjaitól? Legjobb, ha egyszerűen igazat mondunk, és megvárjuk, míg az emberek elkezdenek másról pletykálni.

Mindannyian másért tiszteljük a hősöket. Néha a merészségükért, néha a bátorságukért, néha a jóságukért, de legtöbbször azért, mert egyes alkalmakkor mind a megmentésről álmodunk. Persze, ha nem jön a megfelelő hős, néha magunkat kell megmentenünk.

Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor mindannyiunknak felelősségteljes felnőtté kell válnunk és megtanulnunk lemondani a vágyainkról, hogy a helyes utat választhassuk. Egy életen át felelősségteljesnek lenni persze nem mindig könnyű feladat, és az évek múlásával sokaknak ez a teher már-már elviselhetetlenné válik, de azért igyekszünk helyesen cselekedni és jót tenni nem csak magunkkal, hanem azokkal is, akiket szeretünk.

Nem csupán szeretlek: szeretem, ahogy te szeretsz engem.

Miért ragaszkodunk még úgy a csomagunkhoz akkor is, mikor kétségbeesve próbálunk továbblépni? Mert mindannyian tudjuk jól, hogy megeshet: túl hamar engedjük el.

És mi van, ha feltesszük magunknak a kérdést, és azt a választ kapjuk, amit reméltünk? Hát, ott kezdődik a boldogság.

Az egyetlen, ami rosszabb a rituáléknál az, ha már nem adunk a rituálékra sem.

Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk őnélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak, kétségbeesetten és elszántan reménykedve, hogy mire jő a reggel, minden valóra válik.

Aki félelemben él, nem is él igazán. Mindig is lesznek olyanok, akik szembeszállnak a félelemmel, és mindig lesznek olyanok, akik inkább elmenekülnek.

Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket.

Aki némán cselekszi a jót, az kapja a legnagyobb jutalmat.

Mindenhol vannak olyanok, akik nem veszik észre vagy nem számít nekik, mekkora fájdalmat okoznak. Igen, zsarnokok mindenhol vannak, de azok a legrosszabbak, akik úgy fúrják be magukat, hogy észre sem vesszük.

A családunk az, aki megjelenik, ha bajban vagyunk, aki ösztönöz, hogy sikeresek legyünk, aki híven őrzi a titkainkat. De mi van azokkal, akiknek nincsen családjuk, amire támaszkodhatnak? És mi történik azokkal az elcsigázott lelkekkel, akiknek nincsenek szeretteik, akik melléjük állnának a szükség idején? Nos, a legtöbbjük megtanul egyedül járni az élet rögös útján, de néhány szerencsétlen egyszerűen feladja a küzdelmet.

Ugye ismerős a tökéletes pár? A két rokon lélek, akinek szerelme sosem múlik el, a két szerető, akinek kapcsolatát sosem fenyegeti veszély, a férj és feleség, akik tökéletesen bíznak egymásban. Ha még nem volt szerencséjük a tökéletes párhoz, hadd mutassam be őket: ott állnak a legfelső tortakrém tetején. És mi a sikerük titka? Hát, kezdjük mondjuk azzal, hogy nem kell egymásra nézniük.

Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk, búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk, búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi a helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott!

A halál elkerülhetetlen ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát. De mielőtt ez az ígéret betartatik, mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen az gyönyör teli szerelem vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség, mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz.

A bizalom törékeny kincs: ha egyszer elnyertük, óriási szabadságot kapunk általa, de ha egyszer elvész, olykor lehetetlen visszaszerezni.

Van egy imádság arra, hogy erőt adjon azoknak, akik olyan helyzetbe kerülnek, amit nem akarnak elfogadni. Az ima ereje az emberi természet mélységes ismeretéből fakad; mert oly` sokan oly` hevesen gyűlöljük a kártyát, amit az élet osztott nekünk; mert oly` sokan oly` gyávák vagyunk, és félünk kiállni az igazunkért; mert oly` sokan átadjuk magunkat a kétségbeesésnek, ha lehetetlen választás elé kerülünk. A jó hír azoknak, akik elmondják ezt a fohászt, az, hogy Isten meghallgat, és felel imáitokra, a rossz hír azonban az, hogy előfordul, hogy a válasza: "nem".

Légy óvatos, kit engedsz be az életedbe, mert lesz olyan, aki nem óhajt távozni.

A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít. Férfiak titkos vágyait fedi fel, mikor már emlékezniük sem volna szabad, a legszokatlanabb titkokról rántja le a leplet a legszokványosabb házasságokban. De ami a legdöbbenetesebb, a fényképezőgép csöndesen és félreérthetetlenül megmutatja vágyainkat.

Minden gyerek a maga sajátos küldetésével születik a világra, némelyik, hogy beragyogja napjainkat, némelyik, hogy próbára tegye türelmünket, némelyik, hogy célt adjon életünknek, és némelyik, hogy gondoskodjék rólunk. Így van: mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak, különösen, ha senki sem hívta őket.

Elme fel nem foghatja, hogy micsoda erő rejlik a szeretetben. Embert próbáló időkben tartja bennünk a lelket, és kivételes önfeláldozásra késztet, tisztességes férfiakat sarkall a legsötétebb bűnökre, és hétköznapi asszonyokat ösztönöz rejtett titkot kifürkészésére, és jóval azután is, hogy elmentünk, a szeretet megmarad az emlékeinkbe égve. Mindannyian vágyunk a szeretetre, de néhányunk, miután rálelt, azt kívánja, bárcsak sose találta volna meg.

Az ember bonyolult teremtmény. Egyrészt nemes, jótékony cselekedetekre képes, másrészt a legaljasabb csalásokra kapható. Állandó küzdelem ez, amely ott dúl mindannyiunkban, természetünk angyalai viaskodnak belső démonaink kísértésével. És néha a sötétség elűzésének egyetlen módja az, ha felragyogtatjuk az együttérzés fényét.

Különben szerintem is valaki,akit még nem ismerünk,vagy alig.. :)

Nem Bolenék közül volt.

Igazából mi sem tudjuk még,pedig máe ez volt a 18. rész.... tényleg lehet,hogy Nick volt.

Nem tudom! :D

A srác apja

szerintem....

Csak egy kérdésem van: Ki folytogatta Susan lányát?

Nem hiszem, hogy az a nyikkhaj, mert az túl egyértelmű lenne. De ti már nyilván tudjátok a választ. Én pedig tudni szertném még az évad vége előtt.

Találtam az előző évadokból vicces beszélgetéseket! :D

Susan: Igen , aztán mandarinarccal közölte , hogy

"Tudod , Susan , a legtöbb férfi csöndes kétségbeesésben

éli életét".

Lynette: Könyörgök , mondd , hogy leütötted!

Susan: Nem. Azt feleltem: "Tényleg? És a legtöbb nő miben?

Zajos elégedettségben?"

Susan: Mondd , miért is harcoltam én a

gyermekfelügyeleti jogért?

Julie: Hogy kiszúrj apával.

Susan: Jah igen, persze.

Gabrielle: Oda kell menned kicsit korábban , hogy kettesben

legyél Mike-kal mielőtt az a kis dög odaér.

Susan: Ez jó ötlet. Edie öt negyvenötre megy majd , tehát a

mellei öt harmincra érkeznek , tehát én becélozom az öt órát.

Mrs. Huber: Susan! Tudott keríteni pár régi ruhát Edie-nek?

Nincs egy rendes ruhája.

Susan: Azt hittem szándékosan öltözik úgy.

Karl: A szívnek nem lehet parancsolni.

Susan: Hah! Az én szívem legszívesebben kinyírna , mégis

parancsolok neki.

Lynette: Rebegtetted a szempilládat? Tudod, anélkül hatástalan.

Susan: Drágám , rebegtettem mindent ,ami nincs levarrva , de

mondom , semmi hatás.

Julie: Évek óta egy pasi sem látott meztelenül.Kivéve a nőgyógyászt.

Susan: Ő meg nyugdíjba ment. Igyekszem nem személyes sértésnek

venni.

Susan: Ragaszkodom hozzá , hogy a kezem ügyében legyenek a

holmijaim.

Mike: Milyen holmijaid?

Susan: Parfümök , illatos olajok... és ki akarom választani a

ruhát amit majd letépsz rólam.

Edie: Ez totál öregasszonyos! Így nem fogják látni az alakomat!

Lynette: Ilyen vagy te , Edie. Mindig csak másokra gondolsz.

Lynette: Anyáinknak volt esze! Ők nem adtak mellénk dadát ,

vagy dugtak bölcsibe , mert tudták , hogy ha megteszik , akkor

rájövünk , hogy léteznek más nők is akik jobb anyák , mint ők.

Bree: Akarod , hogy szóljak az ikrek érdekében?

Lynette: Igen. Mrgmondhatod nekik , hogy milyen jól neveltek a fiúk.

Bree: Azt akarod , hogy hazudjak?

Lynette: Azt hittem , ez egyértelmű.

Bree: Mire célzol? Hogy az ikrek ölték meg Martha-t?

Lynette: Hát...Kinézem belőlük.

Bree:Úgy véltem , az a legkevesebb, hogy készítek valami tisztességes

reggelit , aminek örülhettek. Tudom , majd elveszi az eszeteket a gyász.

Paul: Igen , valóban.

Bree: Persze , ha majd kiürülnek , szükségem lesz a kosarakra.

Bree: Szia Danielle! Mi volt a suliban?

Danielle: Semmi különös.

Bree: Jó. Andrew hol tartja a marihuánát?

Rex: Mi itt pszichológiai szerepjátékot fogunk játszani , Bree ,

és egy olyan vicces szó , mint a "Boise" megtöri a varázst.

Valami komolyabb hangzású kéne.

Bree: Hmmm...Mondjuk Palesztina?

Rex: A szebbik porcelánunk , frissen vasalt szalvéta , virág a kertből...

Ezt a tálcát szerető kezek készítették.

Bree: Tégy meg egy szívességet! Ne téveszd össze az ösztönös

pedantériámat a valódi érzelmekkel!

John: Szereted a férjedet?

Gabrielle: Persze.

John: Akkor miért vagyunk itt? Miért csináljuk ezt?

Gabrielle: Mert nem szeretnék egy szép nap arra ébredni ,hogy

főbe akarom lőni magam.

Gabrielle: Tudod , hogy unatkoztam ma? Ilyen közel álltam ahhoz , hogy

takarítani kezdjek.

Crowley atya: Gabrielle , az egyház álláspontja egyértelmű: ha halálos bűnt

követsz el és megbánás nélkül halsz meg , pokolra jutsz.

Gabrielle: De mókás ember maga! Szóval...ha meggyónok , akkor tiszta a lap , igaz?

Gabrielle: Jaj , annyira dühös vagyok Carlos-ra! Hogy jutott eszébe

rabszolgamunkában készült cuccokat importálni? Miért nem tudott sikkasztani ,

mint más bűnözők?!

Mike: Mondanom kellett volna , hogy steak-et eszünk. Nem ööö...vegetáriánus vagy

ilyesmi?

Susan: Ó nem , nem. Edie vérbeli ragadozó.

Susan: Te nem tudod , miről beszélsz. Csak barátok.

Edie: Hmm... Gondolod? Hallottam , mikor mondták , hogy ma este kimennek a

Nyereg Tanyára. Mulatni....meg táncolni.

Susan: Barátok közt szokás az ilyesmi.

Edie: Uram Atyám! Kedvem lenne felképelni téged!

Lynette: Mit tesz egy barát?...Telefonál , együtt érez , egy barát ... érdeklődik

a másik fájdalma iránt és ... meghallgatja.

Edie: Mi van , ha rendes akarsz lenni , de utálod mások rinyálását hallgatni?

Lynette: Akkor jó , ha tudsz blöffölni.

Mrs. Huber: Csak eszembe jutott az a mondás: " Aprólékot csinálok belőled!"

Aprólék! Eredetileg apróra vágott húst jelentett , tehát olyan , mintha azt

mondanánk.... " Apró darabokra hasítalak!"

Mike: Mi a franc van?

Susan: Jaj , Istenem! Annyira sajnálom! Azt hittem betörő van a házban!

Mike: És ezért levetkőztél?

Mike: Te mint csinálsz?

Susan: Kizártam magam pucéron! És aztán elestem! Amúgy hogy vagy?

Mike: Jól. Jól. Most értem haza. Egész nam elvoltam. Megkaptam az üzenetedet

és ööö....szívesen elmennék , ha még áll a meghívás.

Susan: Akkor randizunk.

Mike: Rendben. Felteszem.....nem kell kiöltözni.

Rex: Válni akarok! Nem bírok ebben a tisztítószerreklámban élni....Elegem van

abból , hogy mindig olyan átkozottul tökéletes vagy. Afféle... műanyag feleség

gyöngysorral a nyakában és keverőlapáttal a kezében , aki olyanokat mond,

hogy "Mi még tartozunk egy vacsorával Handersonéknak". Hová lett az a nő , akibe

beleszerettem? Aki odaégette a pirítóst , és dobozból itta a tejet , és nevetett?

Rá van szükségem. Nem erre a ...hideg, tökéletes izére , amivé lettél.

Bree: Egy kicsit félek , és arra gondoltam , nem aludnál-e nálam.

Rex: Van fegyvertartási engedélyed. Van vagy négy pisztolyod. Ha valaki

betörne , te védenél meg engem.

Lynette: Én nem mondom , hogy könyörögj . De néha igenis a sarkadra kell állnod.

Vedd észre a lehetőséget és ragadd meg! Egy nebántsvirágot senki sem tisztel.

Tom: Nem csak egyetlen vezetői stílus létezik. Az egyém csöndes , de....hatékony.

Carlos: Ha beszélnél Al Mason-nel ezen az izén , megemlíthetnéd mellesleg ,

hogy mennyi volt a nyakláncod.

Gabrielle: Ne tűzzem inkább a mellemre a számlát?

Carlos: Ő is közli majd , hogy mennyit fizetett a neje kabriójáért. Valahogy hozd

szóba!

Gabrielle: Ezt sehogy se tudom szóba hozni , Carlos!

Carlos: Miért nem? Donahue-ék estélyén , mikor mindenki a pénzügyekről beszélt ,

te módot találtál rá , hogy megemlítsd , hogy a fél Yankees-ze lefeküdtél.

Carlos: Ez meg ki? Most nézd meg , hogy fogdossa! Szerinted ezzel a pasassal van

viszonya?

Juanita: Carlos , ne légy ostoba! Amiatt , akivel nyilvános helyen locsog , nem kell

aggódnod.

Carlos: Amiatt kell , akivel nem locsog? Most mit csináljak? Verjek össze minden

szomszédot?

Paul: Lehetek őszinte?

Susan: Persze!

Paul: Teszek rá, hogy mi volt az indoka . Lehet , hogy maga alatt volt. Lehet , hogy

unatkozott. Nem számít. Mary Alice magára hagyta a férjét és a fiát , és ezt

sosem bocsátom meg neki.

Susan: Mi történt a száddal?

Paul: Túl sokat kérdeztem!

Gabrielle: Nem csípem , ha más lányokkal randizol.

John: Én meg nem csípem , hogy férjed van. Muszáj lenyelnünk a békát.

Gabrielle: Ahogy öreganyám mondta volt : " Merev faroknak nincs lelkiismerete."

Lynette: A löttyedtek sem túl erkölcsösek.

Julie: Úgy érted , mint például apa csaja , aki mindig vigyorog meg szépeket mond ,

közben meg egy liba?

Susan: Nem szeretem ezt a szót , Julie. De igen , a példa kiváló.

Susan: A maga helyében nem ennék abból.

Mike: Miért?

Susan: Én csináltam! Higgyen nekem!

Bree: Intézhetnénk kíméletesen is. Elmondhatnánk ... kávé és sütemény mellett.

Lynette: Ja , az mókás volna. " Paul , a nejed valami sötét titok miatt végzett

magával. Még egy krémest?"

Lynette: Egy 85 fős céget vezettem , és most nem tudok megbírkózni

három kiskölyökkel anélkül , hogy leszedálnám őket? Alíg érzem magam bénának.

Gabrielle: Én nem az a fajta nő vagyok , akinek rés van a szívében , amit csak egy

gyerekkel lehet betömni. Nagyon is tetszik az életem. Nagyon kielégítő.

Juanita: Bocsássanak meg a menyemnek. Nagyon kielégült.

Tom: A magántanulók nagykorukban jobban teljesítenek.

Lynette: Meg se érik a nagykorukat , ha egész nap nekem kell velük lennem.

Dugjuk vissza őket a hasamba és érleljük még egy kicsit.

Tom: Benne lennél?

Andrew: Anya , ez nem fog összejönni. Nem mondok le a kocsimról.

Bree: Ez bölcs döntés. Lehet , hogy kénytelen leszel abban aludni.

Edie: Látszik , hogy nincs rajtam bugyi?

Gabrielle: Igen.

Edie: Jó!

Bree: Én vagyok az anyja , az én testemben növekedett.

Rex: A méhedben csövezett hónapokig még a nyolcvanas években. Azóta én is

éppúgy megszerettem , mint te.

Edie: Nézze , Felicia. Teljesen normális kiborulni , ha egy szerettünk eltűnik.

Feicia: Szerettünk? Ó , Edie! Egyvalamit tisztázzunk. Én utáltam Martha-t.

Egy rohadt kis dög volt , és aznap , amikor feldobta a talpát ez a világ jobb hely lett.

Gabrielle: És szerinted nem?

Susan: Ó , nem! Kutya baja! Végül is Mrs. Huber-ről van szó! Elpusztíthatatlan ,

mint a csótány!

Lynette: Emlékszem , beszélgettünk mielőtt eltűnt.

Susan: Igen? És mit mondott?

Lynette : Hát.....igazából ordított , hogy miért nem viszem már be a kukát.

Bree: Hiányozni fog.

Rex: Lenyúltad az aspeni üdülőt , és még én vagyok a bosszúálló? Menj már! Alig

fogod használni.

Bree: Alig? Inkább soha!

Rex: Jó , ha kiköltözöm gyorskaját fogok zabálni a porcelánodból. Igen!

Pizzát , oldalast.....

Mrs. McCluskey: Ezek a kölykök már azzal is jobban jártak volna , ha farkasok

nevelik őket! Legalább tisztábbak lennének.

Edie: Ez az egyetlen jó , amit az első férjemről mondhatok: megtanított blöffölni.

Lynette: Pókerezett?

Edie: Neeeem. Ócska volt az ágyban. Sok orgazmust kellett tettetnem.

Mike: Nem hiheted , hogy egy hidegvérű gyilkos vagyok!

Susan: Hát persze. Nem is hiszem. De azt se hittem , hogy Karl faképnél hagy

vagy hogy Mary Alice főbe lövi magát. Lássuk be , Mike! A vakhit nem az erősségem.

Carlos: Ha esélyem lett volna megúszni a sittet...

Gabrielle: Laoszi fegyenceket dolgoztattál kétcentes órabérért! Nem gondolod ,

hogy megérdemelsz egy kis büntit?

Zach: Én igazából még sosem voltam Mrs. Huber házában.

Felicia: Hát , nem sokat vesztettél. Ez ...... az a hely , ahol a jó ízlés meghal.

Lynette: Próbálkozhatott volna szobafogsággal is , vagy elég lett volna , ha....

megfenyegeti , hogy ki fog kapni.

Tom: Igen....mert az nálunk is marhára beválik.

Sophie: Tim pedig az én vendégem , és akkor megy haza , amikor én mondom.

Susan: Ha öt percen belül nem tűnik el , én odamegyek , és megmondom neki ,

hogy hány éves vagy.

John: Mi más választásod van? Ha csak vissza nem viszed a cipőt.....

Gabrielle: Visszavinni a cipőt? Ilyen hisztis kisfiúkkal nem tárgyalok!

Má' semmi. :)

Volt egy nagyon jó kis oldal,de ahogy látom megszűnt,pedig sok képet és tartalmat leírtak előre,de nemtalálom...

Elég kevés,de remélem lesz olyan hosszú,mint a dallas! :D :D :D

Jó lenne,legalább még egy évad.. :)

Jaj,tényleg,én nem olvastam jól a beírásod.Bocs.

Hol vannak spoilerek,hol láttad a képeket?

Én csak az időpontokat olvastam,mikor vetítik ,azt az 5 részt ami még hátra van.Olyan kevés már ez az 5 rész:(

Én is így gondoltam,csak Danny után vessző vagy kérdőjel kellett volna.. :D

Szerintem is,bár nem hiszem,hogy sikerül neki,mert láttam egy-két képet,ami nem erre utal..

Dannyt nem ölné meg:),hisz a fia kell neki elsősorban.

Angiet,és a párját viszont tuti ki akarja nyírni.

Jó volt mikor Karen,aztmondta, hogy na így kezdődnek a pletykák! :DDDD

Patrick elakarja vinni Dannyt és Angiet megölni?

Ahogy elnéztem képes rá..

Jaj,bírtam,mikor azt mondta Susan,hogy M.J még kártyázni sem tud... :DDDD

Neki volt viszonya!Prestonnak:)

SZerintem még az a nő is előkerül később,tuti tényleg volt baba:)

Hát igen,Sam Bree pénzét akarja!

Jó volt,ahogy Orson és Andrew beszéltek róla.. :))

Remélem nem veszi el,körmönfont kiscsaj! :))))

Neki vagy Porternek volt viszonya azzal az idősebb nővel? Olyan béna bajússzal! :D

P.L elintéze a nénit? nem semmi....

Én is megnéztem!:)Hát én uyge mondtam,hoyg azért még nem bízok Sam-ben.Itt valami van még a háttérben.Szerintem tönkre aakrja tenni Bree-t,és az anyja sem halt meg tutira!(Szerintem).

Kíváncsi leszek,hogy Preston tényleg elveszi e Irinát?:)

Én megnéztem,lányok.

Jó kis rész volt,sokat nevettem rajta. Ezek tiszta hülyék! :D :D :D :D

De... nem sok új derült ki,esetleg,hogy tényleg mindenre képes P.L.

..nem árulok el semmit,ha megnéztétek megvitatjuk.

Várom a folytatást! :)

Én sem nézem meg felirat nélkül,csak kibiztosítom magam :DDD

Amint fenn a felírat,már nézem is! :)))