Félelmek és szorongások nélkül élni, élni szabadon! (beszélgetős fórum)

Egy Csernus idézet:

A szorongás és a feszültség között egyébként nagy különbség van. Az emberek nagyon sokszor használják a „szorongás” szót, ám ilyenkor valójában „feszültségre” gondolnak. A szorongás olyan félelemmel teli állapot, amelynek nincs oka, a feszültségnek viszont mindig van valami a hátterében. Amikor valaki azt mondja nekem, hogy szorong, mindig megkérdezem, hogy mi az oka. Ilyenkor aztán elmondják, hogy pontosan tudják, mi a kiváltó ok. Kristálytisztán definiálják, hogy miért érzik magukat így. Ezzel azonban már cáfolták is, hogy szoronganak. Nem szoronganak, hanem feszültek. Azért fontos ez a differenciálás, mert a szorongás a depresszió klinikai tünete. Az a fajta depresszív állapot, amit egy meghatározott ok vált ki, csak látszólag depresszió, valójában egy olyan rossz közérzettel, hangulattal járó állapot, ami a kiváltó ok megszűnésével rendeződik. Ezért aztán a konkrét okok által kiváltott depresszív állapotokat a különböző antidepresszánsok meg nyugtatók soha nem fogják tudni megoldani, csak tünetileg enyhítik ezeket az érzéseket. A problémát csak az ok megszüntetése oldhatja

Sziasztok!

Új tag vagyok, tetszett és elgondolkodtatott az írásod.

Nekem elvileg szorongásom van,ami egy leteperés miatt is van ( első komolyabb kapcsolat és a srác 2 hét után letepert de én nem akartam, utána ha megláttam a srácot hánytam)meg kevés az önbizalmam. Jártam terápiára is de nem nagyon segített...szeretnék meggyógyulni de nem tudom hogyan...

Holnap randim lenne de most már hányok és nagyon rosszul vagyok és már le is mondtam, nem tudok mit tenni elenne...

Kevesen tudnak róla, csak a számomra fontosak, de néha azt kívánom bár haldokolnék...

Ha vkinek van tanácsa szívesen elolvasom!

Szia.

Én úgyan igy voltam pár éve,

szorongás, halál félelem, izzadás, hidegrázás, és fogyás, tokszoríttás stb.

A házi orvosom nekem is a RIVOTRILT irta fel, reggel és este fél tabletta,

1-évig szedttem és csak magamtól ,

tavaly abba hagytam, mert érezttem, hogy minden meg szünt,

Én csak jót tudok erröl a tablettáról irni, nálam nem volt semmi mellékhatás, nagyon jól éreztem magam töle.

Pár napig ( fura volt ) féltem, hogy vissza jönnek a ( depis rohamok ).

De szerencsére nem, na persze most is van itthon egy doboz , remélem soha nem kel de kitudja:(

Sziasztok!

Ajánljatok légy szíves lelkiismeretes,jó orvost Budapesten, egy barátom szorongással küszködik, szeretnék neki segíteni.

Köszi

Persze tudom:) Nem is panaszkodásnak szántam!

Azért köszi!!!!

Myly! Nem szeretném ha azt hinnéd Te, vagy aki még megtisztel és olvas, hogy én azért mondom a magamét, mert tökéletesen csinálom az életem. Egy frászt.

Tudod, aki nem tuggya az tanítja, aki még tanítani se tuggya az a tornatanár. ( bocsi az érintettektől, csak egy vicc volt:)))DDD

Mondtam, hogy nagyo jó agyad van, beletrafáltál, nincs akaratom.Vagy inkább gyenge. A Kötelességtudat erős bennem Így neveltek, s azt nem lehet már kitörölni, pedig jó lenne, de akkor dőlne az egész kártyavár életem és bolyonganék a gondolataimmal, igaz szabadon, de TAJ kártya nélkül előbb utóbb, meg fedél nélkül, s ez egy ilyen nőnek aki "vénségére" is csinibabaként élne időnként, aztán meg utazna , sőt a Bamakón is elindulna ha tehetné, hát mit mondjak.....?

Csak mondom a magamét, próbálom azt hinni legalább másoknak még időben szólok:)))))DDDDD

Tudom, ki a fene kért rá?:)))))

Kezded kapisgálni, hogy oyan vagyok mint egy vásári kaleidoszkóp, megrázod és mindíg mást mutat magából, de szines, és örömet okoz, megnevettet, és elrepít a boldogság érzése felé....:)))))

Legalább is én így gondolom. Persze lehet, hogy nem jó úton járok. Minden lehet és az ellenkezője is:)))

mi újság a tőzsdén? Ma nem figyeltem a híreket. Pedig szoktam, mert érdekel és fontosnak tartom, olyan mint az időjárásjelentés, vagy a viharjelző.

Pá.

M. Monroe

Figyu, nem vagy egyedül a gondjaiddal. :))) De hidd el, sikeredik előbb utóbb.Ha gondolod " fogom az ujjam "és drukkolok.

Pusz

M. Monroe

Szia Klaríten!

Jogos a krtika, tudod senki se próféta.....

De én hiszek a gondolat erejében, az önmagam által megtapasztalt gondolatok erejében.

Persze nem mindíg járok sikerrel. Sőt gyakran tévúton is járok.( ki nem?)

De a lényeg, hogy az ezotéria számomra nem ad megoldást.

Túl régen élek a bőrömben, a klasszikus tanok irányadóbbak nekem.Gondolkodom, tehát, vagyok:))))

Bocsi, ha valaki félreértett volna, nem szeretnék senkit megbántani.

Üdv,

M. Monroe.

Szia M. Monroe!

Erdekes, hogy masnak remek tanacsok lapulnak a tarsolyodban, de sajat magad nem mered bevallalni a sajat felelmeidet, amik a neveltetesedbol adodnak!

En sem ertettem a heves reakciot a reszedrol, mert a cikk iroja nagyon is valos, es mindennapi tenyt vazolt fel! Mert igenis sokan felnek es ez hatarozza meg az eletuket. Ragaszkodnak hozza, es kapaszkodnak bele, mintha csak egy - az utolso - kis szalmaszal lenne. Pl. ha anyukamtol elvennek a felelmet a negativ gondolatait olyan lenne, mintha meztelenul ki kellene allnia a tomeg kozepebe!

En megrogzott pozitivista vagyok, pedig rengetegszer feltem mar. Es a ket legnegativabb embernek vagyok a gyereke, akiket csak ismerek! Ugyanis az en szuleim viselik a valukon a vilag osszes gondjat es bajat, de meg nem is megosztva, hanem kulon-kulon az egeszet! :) De kitortem. Tudtam, hogy a felelem guzsbakot, en pedig imadok SZABAD lenni! Imdok elni, orulni, es rengeteg pozitiv enegria szorult belem valahonnan, valamikor, valahogyan... :)))

Egyebkent pedig az emberek a gondolataik 70%-aban olyan dolgokon ragodnak, es olyanoktol tartanak, amik soha nem fognak bekovetkezni! Kepzeljuk el csak egy pillanatra, hogy mi tortenne, ha ez a 70% a epito pozitivumokrol szola?

Szia:)

Igazad van ..nagyon is...tudom ,hogy túl görcsölök dolgokat...talán mert nincs túl sok önbizalmam, mindig probalok megfelelni...de úgy érzem sose vagyok elég..minig jobb és jobb akarok lenni...de ugye senki se tökéletes...

Igyekszem ezen változtatni, de nem megy ez egyik napról a másikra! Változni fogok,mert tudom, hogy kell...sokszor érzem, hogy tudom mit kellene tennem de képten vagyok viszont megtenni...

Köszike a figyelmességed:D

Sziasztok!

Nekem tetszett a cikk, sokmindenben magamra ismertem. Teljesen egyetértek azzal, hogy szembe kell nézni az adott félelemmel, vagy szorongással. Persze könnyű ezt mondani, sokszor én sem tudom megtenni... ilyenkor a félelem csak tovább generálja önmagát, végül már szinte kezelhetetlen lesz. Azt hiszem, ez egy olyan dolog, amit az életben tanulni kell. Mindenkinek vannak félelmei. Egy biztos: a szorongás megbénít, nem tud az ember természetesen viselkedni, ezt a külvilág érzékeli, és a visszajelzések sem lesznek jók. Szóval ördögi kör. Nekünk kell kitörni belőle! Javaslat pl. relaxáció. Oldja a feszültséget. Nekem be szokott válni néha :-)

Myly!

Igazad van. Az ember nem lehet próféta önmaga életében sem, bizonyos esetekben. Én is tudom mit kell tennem, vagy kellene, de késő.Anyám 80 éves elmúlt már.

Pl. tegnap próbáltam lépéseket tenni lelki rabszolgasorsom ellen, vita, harag lett a vége, Eleve nem értette meg miről beszéltem, mit várjak már most tőle....?

Tegnap is nekem volt nagyobb a trauma, ő csak írdatlan dühös, felháborodott és bántó lett.

Ilyenkor arra gondolok a (" balhé után") kell még ezt erőltetnem, kap egy agyvérzést és soha nem tudnék magamnak megbocsátani

Van egy könyv a Philip Roth : Port my kór, nekem is úgy ajánlotta a pityológusom, anno. Szórakoztató, jókat lehet röhögcsélni rajta és tanulságos.

Nos most ennyi....:))

Hali Mókica!

Miután új vagyok itt, nem ismerlek. Ezért beleolvastam a naplódba. ( ha lesz időm az egészet elolvasom) Tehát amit myly-nak írtam a gondolat és abból a megtett cselekvésről, az a a szabadságod záloga. Vmerre , talán 2006 okt, környékén azt írtad, kb. " már tudom mit kell tennem, csk nem tudom, hogyan".... asszem pontatlan az idézetem,( bocsi) de a lényege, hogy Te jöttél rá mit kell tenned, s ha megteszed, feltehetően egy lépéssel közelebb vagy a szabadsághoz és a boldogsághoz is.

Egy téma független megjegyzés: a kvázi "duci" képeden tüneményes vagy és vidámnak láccol. Nekem az teccet a legjobbanA Azt gondolom kell egy pici husi a boldogsághoz, az felszabadítja a libidónkat. (nem haza beszélek, mert az én husim az már "közveszélyes":))))

De Mókica, talán vedd lazábbra, hogy mit mutat a tükör és milyen ideálnak akarsz megfelelni.A lényeg, hogy görcsölés nélkül érezd jól magad a bőrödben.

Pá,

M. Monroe

Ha ezt így gondolod....akkor még miníg nem értelek....jobban mondva nem akarlak érteni!:)

Te tartod a láncaidat,markolsz beléjük görcsösen ,mint sokan mások!Egyszerűen engedd el....ez nem korfüggő,hanem akarat függő.

Egyszerűen lépj!Egyet,aztán kettőt...aztán vissza is léphetsz,de akkor is előrébb vagy egyel!

Bátorság!:)

myly!

Elolvastam a naplódat. Le a kalappal előtted!

Nem értesz?

Szinte lehetetlen. Az egész életed, a döntéseid szabad választása a kitörés a szülői megfelelési kényszer alól, az mind passzol Márai soraihoz.Mindent a fejedben gondolati síkon döntesz el, s Te megtetted. Ez a szabadság.

Tudom mi a megfelelési kényszer. Én a mai napig az anyám elvárásai szerint kéne éljek, ami néha sikeredik, néha nem. Nálam egy születésemtől meglévő negatív anyai dominencia okoz lelki terhet.S hiába minden, belémsúlykolták az engedelmességet. Én egy porosz nevelési elmélet alatti korban nőttem fel.Más korosztály vagyunk.

Tőled senki nem veheti el amit elértél és ha ( ne adj Isten) púpként éled meg az életed, lépni fogsz, mert a gondolataid szabaddá tettek és legyőzted a nagy félelmet.

S valóban, önmagadnak felelj meg, Te érezd, hogy O.K vagy akkor nincs annyi buktató előtted.

Még olvasok vmikor tőled, mert érdekes gondolataid vannak.

Jó brókerkedést!Ez is erősít, hisz a Te döntésed, s ha egy nap nem jön be, borúl a "BUX" megtalálod a megfelelő alkalmat, hogy javíts. Ez maga a siker.No és a gyerekek.Az is siker és boldogság. Persze harc is, de van tapasztalatod önmagad életéből.

myly előtted az élet, és sztem, nem is akármilyen!

A legjobbakat Neked.

Monroe.

A cikket olvasva egyetértek azzal, hogy szembe kell nézni a félelmünkkel. De ugyanakkor igenis le kell győznünk, mert magától nem múlik el. A szembenézés az első lépés.

Azzal nem értek egyet, hogy nincsenek kudarcok. Felesleges ezt a negatívumot tapasztalatnak hívni, mert ez a kudarc beismerésének a kikerülése. A kudarccal ugyanúgy szembe kell nézni, átgondolni hol szúrtuk el és más megoldást keresni.

A félelem hozzá tartozik az életünkhöz, csak akkor van baj, ha uralja életünket. Ilyenkor már külső(orvosi) segítség kell.