20 éves kor körül milyen feltételek mellett vállalnál babát? (beszélgetős fórum)

én is 20 éves voltam...de az 1988-ban volt

ma már nem tenném,hacsak anyagi körülményeim megengednék.

nem volt egyszerü mondjuk akkor sem gyereket vállalni,és egyedül felnevelni...de már túl vagyok rajta...

ma már egyedül nem kezdenék bele...jó hogy nem egyedül akartam de igy alakult..sajna!

Sziasztok!

Én nyáron fogom tölteni a 27-et és most tervezzük a párommal a babát. Az én véleményem is az, hogy mindenki saját maga érzi, hogy mikor kész rá. Mondjuk 18-20 évesen és is úgy gondoltam, hogy 25-26 éves koromra már bizotsan lesz 2 gyerekem, de aztán az élet nem így hozta. Mostmár van házunk, és idén 3 éves házasok leszünk a férjemmel. Mindkettőnknek van munkahelye amit biztosnak is tudunk mondani, bár az ényém az építőiparban van ami most elég rossz szektor a válság miatt.

Én személy szerint ismerek sok olyan anyukát aki 18-20 évesen lett anyuka és igen jó anyuka, de persze van ellenpélda is. Az én tanácsom az, hogy ha úgy gondolod, hogy a feltételek adottak és úgy is érzed, hogy készen állsz rá akkor fogj bele. Például mi már tavaly is gondoltunk rá, de aztán megbeszéltük, hogy toljuk még egy évet, mert én nem érzetem késznek rá magam. Pláne a szülés gondolata volt az ami megrémisztett. De mostmár várom, hogy kismama legyek és szeretnék lehetőleg természetes úton szülni.

Szia!Én 19 -et 4 nappal szülés előtt tőltöttem.Nekünk becsúszott.Szerintem a legfontosabb a biztos érzelem.Hisz az azt jelenti,hogy megbízhatsz a párodban minden téren.Azért kell munkahely is,s persze elvégzett középiskola...

Mivel sokmindenkinek nincs 20 évesen lakása,azért jó,ha fenn tudják tartani az albérletet.Bár fiatal voltam,de,ha nem így alakult volna,akkor is kb.21-22 évesen szültem volna.Szerintem,ha az ember arra vár,hogy mindene meg legyen,lehet,hogy kifut az időből.Viszont albérletben 2. gyereket vállalni szerintem felelőtlenség.Bár,most úgy érzem,hogy öreg vagyok az ikreimhez,és bűntudatom van,hogy velük sokkal kevesebb időt tudok majd lenni...

szerintem ne siesd el, ilyen korban minden nőben(vagy a legtöbben) felmerül már a gondolat, de nem feltétlen ez a jó időpont. legyen biztos, nagyon satbil ez a kapcsolat, a párod is biztos akarja? fel van rá készülve? van anyagi háttér, biztos munkátok? ezek a leglényegesebb dolgok, ami kell egy babához, nem kell százezreket keresni, de egy biztos munka nagyon is kell, mert a pénztelenség hamar megrontja a kapcsolatotokat.

és egy gyerek gyönyörű dolog(nekem most jön a 4. baba) de rengeteg lemondással is jár! nem lehet mindig a nagyikra hagyni, nem nekik kell nevelni... de persze ennyi idősen is lehet babát szülni, csak ne érezd úgy, hogy ő inkább teher, mint öröm, ha egyszer megszülöd már nem teheted vissza...(ez egy angol szólás lefordítása), örökre felelős vagy érte, és ne érezd azt, hogy még úgy éltem volna.

amúgy ráérsz 5év múlva is bőven...

pár hónap múlva annyi leszek és semmilyen körülmények között sem. ez mondjuk annyiban nem igaz, hogy ha mégis becsúszna, akkor talán megtartanám, mert nagyon nem vagyok az abortusz híve, de saját szabad akaratomból semmiképp.

többek között mert egy szemétdomb koleszban lakom, a pasik jönnek és mennek, és nem is érzem késznek magam rá hogy lekötelezzem magam valamelyik mellett, meg jövőre már két szakom lesz az egyetemen, szóval esélytelen.

Egyébként úgy gondolom, hogy lehet hogy van aki érett rá, de mindenki nagyon gondolja át, mert húsz évesnek lenni csak egyszer lehet, és ennél jobb lehetőség sose lesz arra senkinek hogy szülőktől szabadon, de még felelősségmentesen tanuljon/bulizzon/ismerkedjen/barátkozzon és általánosan pl azt egyen vagy igyon amihez csak kedve van, és akkor menjen haza amikor csak tetszik. Szerintem kár kihagyni, pláne, hogy az anyaságot át lehet élni 5-10 év múlva is, de a fiatalság az meg csak most van. Én így érzem. Persze akinek munkája van, stabil kapcsolata, és úgy érzi eleget élt már a középiskolában, annak csak drukkolni tudok, csak szerintem ez egy eléggé visszafordíthatatlan döntés, és biztosnak kell lenni benne, hogy nyolc év múlva sem fogod megbánni, hogy a te gyereked másodikos, a nemtudom volt osztálytársaid meg most tartják a leánybúcsújukat.

Sziasztok!

A fő kérdésre válaszolva:SEMMILYEN feltétel mellet nem vállalnék! Ha még egyszer 20 körül lehetnék!

Írtó nagy felelősség! Jól át kell gondolni!

Saját lakás meg ilyesmik...Ez édeskevés!

:))

Nagyon sok szerencsét kívánok hozzá, remélem, minél előbb összejön, ahogy szeretnétek! :)

Nem is szeretem ha a korommal példálóznak.Persze nyilván fiatal vagyok,ráérek,meg éljem ki magam,de erre csak azt tudom mondani,hogy már bőven kiéltem magam,túlságosan is :) van lakásom,biztos párkapcsolatom,munkám,dolgozom,magam fizetem a számláimat,eltartom magamat...jó,persze most nehezebb,nagyobb a törlesztő,válság van,de ha egyszer végképp elhatározom/elhatározzuk magunkat hogy jöhet a babánk,biztos a korom lesz a legutolsó ami érdekelni fog :)

(amúgyis,14 évesen úgy gondoltam,hogy 20 éves koromra már anya leszek,ahhoz képest...:) )

Szerintem nagyon fontos a saját lakás a stabil háttér.Sőt,ebben a mai bizonytalan világban amikor a munkánk sem biztos soha egyre fontosabb.Én is férjhez mentem 18 évesen,még 20 sem voltam amikor szültem.Semmink nem volt,nagyon felelőtlenek voltunk.Így vissza gondolva azt mondom,egy csepp eszem nem volt,hogy így a semmire gyereket vállaltam.A szerencsém az volt,hogy volt stabil családi szülői hátterem akikre támaszkodhattam.De ezt nem gondolom követendő példának,mint ahogyan azt sem,hogy a szülők azért vannak,hogy a felnőtt gyerekeik rajtuk belőlük éljenek.Érettebb fejjel már nem így gondolkodik az ember.Ez a majd lesz valahogy gondolkodás számomra már nagyon ellenszenves és felelőtlen.Persze,lett valahogy.Elváltunk,mert rájöttem a nagy szerelemből nem lehet megélni.Ami természetesen elmúlt ahogy jöttek a gondok problémák.A férjem jól élni szeretett,de arra nem volt alkalmas,hogy alapot teremtsen a családjának biztos jövőt otthont.Pedig akkor még nem volt ennyire nehéz,ha partner simán tudunk építkezni.

Így a szülői háttér volt a szerencsém,hogy hozzájuk mehettem,ott biztonságban voltam a gyerekemmel.A továbbiakban már megfontoltabban felelősebben éltem,körültekintőbben választottam meg a férjemet is,és felelősségteljesebben szültem meg a közös gyerekeinket a saját otthonunkba.Még így,hogy van hitelünk így is bizonytalannak instabilnak érezzük sokszor a jövőt,hát még ha nem így lenne.

És természetesen a nagy gyerekem születését nem bántam meg én sem,hiszen imádom Őt is,de az tény,hogy felelősségteljesebben kellett volna vállalnom.Akkor nem így alakul sokminden.

Szóval véleményem szerint először is stabil kapcsolat kell,önállóság kilátás a jövőre nézve,és amikor már biztonságba érezzük valamennyire magunkat akkor jöhet a babaprojekt.

20 évesen amúgy is éretlen az ember még az anya szerepre.Persze sajna nagyon keveseknek adatik az meg,hogy az ideális korra legyen a helyzetük is ideális a szülésre.