Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Kényszerbetegség avagy OCD fórum

Kényszerbetegség avagy OCD (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5
43. 484b000711 (válaszként erre: 42. - Vikianya)
2010. máj. 14. 14:18
Nem kevesebbnek, inkább rosszul. Amúgy felesleges szégyellni, mert a szégyen csak ráerősít a tünetekre, mert akkor valami nagy dolognak tűnik. 10 évig én sem akartam tudomást venni róla, szinte senkinek nem mondtam el.Így sokáig magamra maradtam a problémámmal. Egy percet sem érdemes várni vele és szenvedni. Sokkal minőségibb az élet enélkül, hidd el. Menj vele orvoshoz, a viselkedésterápia később is ráér.
2010. máj. 14. 13:57
volt hogy kevesebbnek éreted magad az OCD-től? Mármint a tűneteitől?
41. 484b000711 (válaszként erre: 40. - Vikianya)
2010. máj. 14. 13:54
Igen. Mert a kényszergondolatokra jellemző, hogy általában énidegen tartalmú ,vagyis az adott személy nézeteivel ellentétes tartalmú vagy erkölcstelennek vélt, félelmetes.
40. Vikianya (válaszként erre: 39. - 484b000711)
2010. máj. 14. 10:14
ez ismerős :(((
39. 484b000711 (válaszként erre: 38. - Vikianya)
2010. máj. 13. 22:45
Összetett dolog. Ha jól emlékszem először kb. 13-14 éves koromban volt először kényszeres gondolatom. Osztálykiránduláson voltunk és épp templomokban jártunk és legszívesebben kirohantam volna onnan. Állandóan a k. Isten mondat járt a fejemben, és közben féltem és szégyelltem is. És minél jobban akartam másra gondolni, annál inkább nem ment. Úgyhogy ez lett a templomjárós kirándulásból.
38. Vikianya (válaszként erre: 37. - 484b000711)
2010. máj. 13. 22:25
és mi ez? Genetika? Életstílus?
37. 484b000711 (válaszként erre: 36. - 484b000711)
2010. máj. 13. 22:09
Magától nem lesz jobb. Vagy ha igen, adott helyzetben újra előjön.
36. 484b000711 (válaszként erre: 35. - Vikianya)
2010. máj. 13. 22:07
Nem.
2010. máj. 13. 22:04
szerintetek kilehet "nőni" ebből?
34. Olasznori (válaszként erre: 32. - Vikianya)
2010. máj. 13. 12:33

Szia!

Igen, egy jó terapeutával vagy pszichológussal, tanácsadóval elsajátítható és persze kell, hogy a páciens is együttműködő legyen!:-)

33. 484b000711 (válaszként erre: 31. - Vikianya)
2010. máj. 13. 07:40
Sokat javult. Kezdetben a gyógyszernek köszönhetően , majd később a pszichoterápia is meghozta az eredményét. Most is szedek gyógyszert ,de csa kicsi adagban. Mivel kicsi a gyógyszeradag ezérz vannak még kényszeres gondolataim, de nem sok és nem gyakran és nem tulajdonítok nagy jelentősséget nekik. A lényeg, hogy ne gátoljanak fontos dolgokban. Mivel már többször visszaestem, pedig volt amikor évekig gyógyszermentes voltam, most már óvatosabb vagyok. Akkor sem hagyom el mindenáron, ha jól érzem magam.
32. Vikianya (válaszként erre: 30. - Olasznori)
2010. máj. 12. 20:42
ezt a módszert elsajátítani csak szakértővel lehet?
31. Vikianya (válaszként erre: 29. - 484b000711)
2010. máj. 12. 20:41
milyen változást érzel?
2010. máj. 12. 20:37

Sziasztok!


Kognitív viselkedésterápiával is elég jól lehet kezelni a kényszeres zavart. Megtanítja ez a módszer, hogy a felbukkanó gondolatokat hogyan lehet kicserélni, és stabilizálni a pozitívat. Mert e módszer szerint hibás, eltorzult gondolkodás áll a háttérben, és ha kijavítjuk a gondolkodást, úgymond helyreáll a rend. Eza módszer segít abban, hogy te irányítsd az életedet, stb.

Nagyon jó!

29. 484b000711 (válaszként erre: 28. - Vikianya)
2010. máj. 12. 19:37
Voltam többször is. Pszichológushoz járok beszélgetni. A pszichiáterhez ritkábban, főleg gyógyszert iratni, de persze azért vele is megbeszéljük ami fontos.
28. Vikianya (válaszként erre: 27. - 484b000711)
2010. máj. 12. 19:07

ez nekem is megfordult a fejemben.

Neked mi volt? Egyszer voltál, vagy többször is?

27. 484b000711 (válaszként erre: 25. - Vikianya)
2010. máj. 12. 19:00
Ha kérsz időpontot és szólsz hogy kisgyerekkel tudsz menni, szerintem egy jófej doki megengedi hogy a gyerekkel menj. Kérdezz rá telefonon.
26. 484b000711 (válaszként erre: 25. - Vikianya)
2010. máj. 12. 18:58
Érdemes. Ez nem olyan probléma, ami csak attól megoldódik hogy jól kibeszéljük magunkat. Persze érdemes róla beszélni, de teljes gyógyulás nem igazán várható csak azzal a módszerrel.
25. Vikianya (válaszként erre: 24. - 484b000711)
2010. máj. 12. 18:44
tervezem, de egyenlőre a pici nélkül nem mehetek sehova, mert fulladós
2010. máj. 12. 15:46
Orvoshoz érdemes elmenni , mert vannak rá jó gyógyszerek.
23. 484b000711 (válaszként erre: 20. - Vikianya)
2010. máj. 12. 15:45
Igen, nagyon rossz érzés, amikor semmilyen kontrollt nem tudok gyakorolni egy számomra rémisztő gondolat felett.
2010. máj. 12. 15:43
Van úgy hogy a szennyesbe behajtogatom a ruhát, mert attól félek ha összegyűröm, akkor annak a testrészemnek baja esik amin azt a ruhát hordom.
21. 484b000711 (válaszként erre: 20. - Vikianya)
2010. máj. 12. 15:41
Ezzel én is így vagyok. A szobám fala, ahol az ágy van, pont a konyhával határos. És ha felém néz (a szoba fala felé a hegye) én is megigazítom. Szinte hihetetlen hogy ugyanaz a gondolat így megjelenhet többek fejében.
20. Vikianya (válaszként erre: 40. - Encsi82)
2010. máj. 12. 15:14

hál Istennek a kényszeres evés az egyetlen nagyobb gondom (bár ez nagy gond), ahol a gondolatokat tettek is követnek; a kisebbek csak hullámszerüen jönnek. Van ami nem is zavar: pl este egy kés se állhat úgy, hogy a gyerek szoba felé legyen az éle. Egyszerűen megigazítom, és utána már pár perc múlva el is felejtem.

Ami zavar: néha nem tudom a gondolataimat kordában tartani... Ilyen nektek is van?

2010. ápr. 15. 19:07

Sziasztok!


Sokszor egyszerre jelentkezik a kényszergondolat és cselekvés, mert általában a kényszergondolat elnyomására alakul ki egy cselekvéssor, ami elnyomja a jelentekzni akaró gondolatot.

A kényszereknél elsősorban a gyermekkorban érdemes kutatni, mert az esetek nagyon nagy százalékában ott történt valami, ami ezt felnőttkorban okozza. Persze mindegyik típusa kicsit más jellegre utal. Pl. a tisztálkodási kényszernél érdemes átgondolni, mitől érzi magát (a lelkét beszennyezve), milyen "mocskot" akar magáról lemosni az illető...

Amúgy viselkedésterápiával jól kezelhető (elvileg...):-)

2010. ápr. 12. 18:20
Szerintem a kényszergondolatok egy részét a bizalom csökkenése okozza. Aki attól fél hogy valami rossz történik ha így vagy úgy tesz le egy tárgyat.
2010. ápr. 5. 15:19
Sziasztok! Nekem főleg kényszeres gondolataim vannak, de cselekvés is. pl. látom hogy lekapcsoltam a villanyt, de meg kell fognom a kapcsolót, mert addig nem hiszem el.
16. fzsu88
2010. ápr. 5. 15:03
Én is (többek között) OCD-s vagyok és nagyon kegyetlen dolog, rettentően megkeseríti az életem:( Nekem sokkal rosszabb volt, aztán valamivel jobban lettem könyvektől, OCD-s fórumoktól meg ilyesmiktől de ennél tovább nem nagyon megy a kikászálódás, megragadtam egy bizonyos fokon, úgy érzem. S ahogy az egyik kényszert elűzöm, átveszi a helyét egy másik.:(( Olasznori, ez sajnos tipikus OCD, a fóbia rettentőre felnagyított, torz változata. Nagyon rossz vicce a természetnek:( Nekem az a fajtája van, hogy rettentő gondolatok tolakodnak a fejembe, ha akarom, ha nem, félek hogy rettenetes dolgokat teszek, elvesztem a kontrollt önmagam fölött. A legfontosabb a gondolatainkat rendbe tenni, hogy tudjuk, mi a saját gondolatunk, s mi csak OCD. Sajnos ez még nem sok, ha rájövünk melyik melyik, mi kellene legyünk az erősebbek is ahhoz, hogy legyőzzük az OCD-t.
15. db5df1d25b (válaszként erre: 14. - Olasznori)
2010. márc. 3. 17:07
Egyértelműen az, ellene is kezelt a doki:)) Amúgy évek óta küzdök vele, odáig eljutottam, hogy a kényszergondolatomat nem kényszercselekvéssel oldom, hannem megvárom amíg elmúlik a feszültség. De persze nem mindig sikerül és pl. mosom 25x a kezem.
2010. márc. 3. 08:15

És ez a pszichiáter mondta, hogy ez kényszerbetegség? Mert mit csinálsz, ami kényszeres? Cselekedet vagy gondolat...

Én gyanakszom fóbiára az alapján amit írtál, hogy félelem a kosztól, baciktól, és inkább kerülöd ezeket.

1 2 3 4 5

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook