Hogyan tovább? (beszélgetős fórum)
Itt vagyok, tagnap apával próbáltam romantikázni, nem neteztem :)
Hát... Eldöntöttem, hogy most aztán beadok mindent, és csakazért is élvezni fogom. Tulajdonképen azt hiszem, ez az önszuggeszció segít, mert tényleg volt is kedvem hozzá, csak valahogy a közepén elmúlt :(
Nem baj, kezdetnek ez is jó, remélem mikor legközelebb hazajön még egy lépést haladunk. :))
Szerinted ha mondjuk eldöntöm, hogy heti 3x akármi van, akkor is megpróbáljuk, az segíthet? Vagy pont ellenkezőleg fog hatni?
Én is gyűjtöttem bélyegeket, szalvétákat, időnként most is félreteszek párat, majd jó lesz a lányomank :)
A dekupázshoz már megvettem mindent hónapokkal ezelőtt, de még nem volt merszem nekifogni, még soha nem csináltam. Pedig terveim azok vannak ám :)
Hát igen, a napi teendők is mindig csúsznak, bár ahogy nagyobb a gyerek, szerintem egyre knnyebb, már eljátszik magában, sőt, "segít" :))
Na, lassan megyek aludni, 6-kor ébresztő :((
Kösz, hogy velem voltál, hátha erőt ad holnap estére :))
Jó éjt!
Átérzem!
Én néha díszdobozokat festek, dekupázsolok, a keresztszemessel csak próbálkoztam, hímeztem, úsztam, régi pénzeket-bélyegeket gyüjtögettem (nem vicc, tényleg:D), ma már örülök ha a reggeli kávé mellett eltervezett teendőim 70%-át meg tudom csinálni...
Úgyhogy jelenlegi legnagyobb hobbim, a napi teendőim szerkesztése:)
Hobbim van, több is, időm nincs :)
szeretek kézimunkázni, főleg gobelint csináltam régebben, mostanában keresztszemest, de a falvédőre szánt Micimackó-banda már egy fél éve nem akar elkészülni :(
Szeretek üvegmatricákat csinálni, régebben imádtam lovagolni, úszni, na erre évek óta se időm, se pénzem.
Itthoni meló jó lenne, de egyelőre nem tudok olyat.
netezek és veled csevegek :)
Egyébként meg itthon vagyok gyesen. Megszűnőben a munkahelyem, úgyhogy nem is nagyon van hová visszamenni.
én is ezért imádom a fiamat:D Az én párom alszik kimerülten a melótól, aminek most örülök, hiszen így tudunk írni.
Na látod, apró örömöknek is lehet örülni... No ezt jól megaszontam:D
Köszi, már ezért megérte indítani ezt a topikot, kicsit felobtál :)
- a párom tudom, hogy szeret, különben már rég itthagyott volna egy iyen macerás nőt :)
- a lányom tényleg sok mindenért kárpótol, imádom. Pl. most azért, hogy alszik és hagyja, hogy Veled csevegjek :)
- szerencsére egészség is van, éldegélünk, nem mondom, hogy fényesen, de nem halunk éhen, bár a férjem három állásban dolgozik, pl. most is. :(
Várlak vissza. :)
NAAAAAA.....
Ne légy már így nekikeseredve!
-A párod szeret nem? De, különben nem lenne VELED!
-Van egy édes kislányotok, akiért aztán teljesen megküzdtetek!
-és Aki boldoggá tesz!
Gondolom meg is éltek valahogy, egészségügyileg sincs bajotok, van interneted, és még én is itt vagyok hogy vigasztaljalak!
No fel a fejjel, lesz ez jobb! No teljesen fellelkesülvén saját kis monológomon kimegyek rágyujtani az erkélyre, aztán gyüvök s tömöm beléd a lelket, ha még nem alszol, jó?
Igen, fél évesen még könnyebb lett volna. De ma pl. délután eljáttszott a szobájában, a férjem meg megölelt a hálóban, nyilván nem akartunk semmit, de jól esett. Épp csókolózni kezdtünk, mikor a kisasszony elkezdett kiabálni, hogy hozzak bilit mert kakálni kell :((
Gratulálok, akkor bejött a kis egy százalék :)
Hát igen, először a fejemben kellene rendet tenni. Azt hogy lehet megcsinálni, hogy ne gondoljak minden érintésnél arra, hogy most "kellene valamit éreznem". Tudom, hogy a görcsös akarás nem jó, de hogy lehet kiverni ezt a fejemből? Tudom, jó kérdés:)) Sajna én elég ilyen görcsösen akaró típus vagyok, a gyereknél is mindenki azt mondta, mikor nem sikerültek az első próbálkozások, hogy ne foglalkozzak vele, menjünk el nyaralni, stb., de én még a pelenkareklámon is elbőgtem magam, ha terhes nőt láttam az utcán inkább megfordultam, csak ne kelljen szembe menni vele, és utáltam mindenkit aki boldogan mesélte, hogy babát vár :(
Most ugyanez van a házasélettel. Mindenki számára természetes, nekem meg ez sem megy :(
A párom megérti, de azért már több mint 2 év letelt a szülés óta, meg ugye előtte a terhesség, sőt még előtte a lombik alatt sem volt olyan mint előtte, szóval érthető, hogy kezd belefáradni. Próbált ő már virágot hozni, elmentünk szállodába, vacsizni, szóval próbálkozik, de hát férfiből van, meg egyébként is több mint normális ha legalább hetente egyszer megpróbál közeledni. Azt is kipróbáltuk, hogy hozzám se ér, majd szólok ha kedvem lesz, jó is volt, de nekem kb. havonta lenne kedvem, ami azért valljuk be édeskevés :(
Néha van, hogy semmi kedvem hozzá, de azért belefogunk, aztán mégiscsak jó lesz, de fordítva is, van hogy minden oké, aztán egyszer csak mintha elvágták volna. Régen ilyen nagyon ritkán fordult elő, most meg ez a gyakoribb.
Nektek mennyi idő kellett, hogy megoldódjon?
Dehogynem, már sokszor megbeszéltük, de a múlton nem lehet változtatni. Ő nem egy ősapa típus. Ő simán el tudta volna fogadni, hogy ha nem megy, hát ne legyen gyerekünk, én viszont nem, így végigcsináltuk. Ma már azt mondja, nem bánta meg, szereti a lányát, jól levannak, de még egyet nem akar vállani, azt az első egy évet nem óhajtja, míg "nem lehet vele semmit kezdeni".
Már azt hiszem feldolgoztam ezeket a terhesség-szülés körüli csalódásaimat, elfogadtam, hogy így alakult, bár ha olvasom a csodás, ideális apás szüléstörténeteket mindig elszorul kicsit a szívem :(
Nem tudja megmagyarázni miért volt ilyen, és az is igaz, hogy pont azért, mert olyan nehezen sikerült, kicsit túl sokat vártam én is, igazi, tökéletes csodát akartam, az évek alatt volt időm elképzelni, milyen is lesz, ha egyszer lesz. Szóval nem mondom, hogy ő a hibás, csak azt nem tudom, hogy hogy hozzam vissza ami elveszett.
Nem szeretném ilyen könnyen feladni, hogy meguntuk egymást, vége, mert nem tudom elképzelni, hogy ne jöjjön haza hozzám, ne találkozzunk, akkor talán még nem ment tönkre minden, nem? Épp azt nem értem, hogy mára már sokkal kevesebb a negatív érzés bennem, mégsem javult a szex-része a kapcsolatunknak.
Nem próbáltad ezt a régi sérelmedet elmondani neki, megbeszélni vele....hátha segitene!
Lehet ő is elmondaná miért viselkedett úgy...ki tudja mi türtént vele akkor...
Próbálj vele erről beszélni!
Mit gondolsz? Csak gyűlnek benned a negativ érzések, gondolatok és egyre távolabb kerültök egymástól, márha ennél még lehet távolabb!!!
A párommal közel tíz éve vagyunk együtt, van egy gyerekünk. Eleinte semmi gond nem volt, rendben ment a szex, aztán eldöntöttük, hogy babát akarunk. Sajnos nem jött össze, mint kiderült, irtó alacsony a spermaszáma, így végül lombikprogramba kezdtünk. A szex átment kötelező gyógytornába, megvolt, hogy mikor lehet, mikor nem, mikor kell és kötelező. Igazából akkor annyira görcsösen akartam gyereket, hogy úgy voltam vele, hogy ha épp nincs peteérésem akkor minek is... :( Ráment pár év, mire végre terhes lettem. Akkor úgy vigyáztunk a babára, mint a szemünk fényére, szóval szex szinte semmi, pedig a terhesség igencsak jól hatott a libidómra. Aztán mikor megszületett, a férjemet mintha kicserélték volna. Már a szülőszobán csalódtam benne, ő, a nagy dumás, egy nyikkot nem tudott kinyögni, nemhogy segített volna, de kifejezetten idegesített, minden addigi álmom az apás szülésről, amit annyira vártam, szertefoszlott, aztán az utána levő időszak sem volt felhőtlen, kb. fél éves koráig csak azt hallgattam, hogy milyen nem normális az aki gyereket akar, nincs ebben semmi jó, ez egy síró csomag amitől semmit nem lehet csinálni. Szóval akkoriban nem nagyon kedveltem, sokat sírtam, persze így a házasélethez sem volt kedvem, nálam nagyon fontos, hogy lelkileg ott legyek, különben nem megy. Később szép lassan egymásra hangolódtak, apa és lánya, ma már tök jól elvannak, én valahogy mégsem tudtam itt belül ezt megbocsátani neki. Egyszerűen nem megy a szex. Ő sokáig próbálkozott, de már úgy érzem, hogy kezdi feladni. Egyszerűen nem kívánom. Eleinte zavart, ma már még azt sem :( A napom eltelik a gyerek körüli teendőkkel, este meg keresek magamnak elfoglaltságot, takarítok, vasalok, vagy olvasgatok, bármit, csak ne kelljen szeretkezni. Már próbálkoztunk gyertyával , vacsival kettesben, jól érzem magam vele, de csak mint egy baráttal, többet nem kívánok. Már azt is próbáltam, hogy más pasit képzelek a helyébe, de egyszerűen nem emgy, nem kell más pasi, szeretem őt. De akkor hol a hiba?? Ha nagy ritkán kedvem is van hozzá, akkor jó, van orgazmusom, tényleg élvezem a szexet, de az a baj, hogy többnyire csak ráhagyom :(
Járt már valaki így? Merre van a megoldás?