Ovis tapasztalatok... (beszélgetős fórum)

Én,mint sérült gyermek Anyukája,a másik oldaláról látom a dolgokat,és tudok hozzászólni a témához.

Az oviban a gyermekek rögtön észrevették,és rugalmasan alkalmazkodtak a Lányomhoz.Segítőkészek voltak vele szemben,és befogadóak.Sajnos a tapasztalatom azt mutatja,hogy a szülőkkel sokkal több gond van,mint a gyermekeikkel.Én külön felszólaltam a beíratkozás napján a szülőknek elmesélve történetünket,és őszintén meséltem Lányom dühkitöréseiről is,agresszív megnyilvánulásairól,hiperaktív személyiségéről,és természetesen elmondtam,hogy Ő az alap betegségéből kifolyólag,viselkedik úgy,ahogy.Neki csecsemőkori féloldali(bal oldali)bénulása van,mely enyhe fokú,mint az epilepsziája is.A viselkedése kiszámíthatatlan,ebből vannak inkább a gondok:frusztrált,mert neki nehezebben megy,de látva a többieket mégis ösztönzőleg hatnak rá.Minden létező dolog befolyásolja Őt: időjárás változás,szél fúj,esik az eső,a hó,nem utolsó sorban a gyógyszerek,melyeket szedni kényszerül,és még ki tudja,hogy mennyi minden hat,szegénykémre.

A felnőttek nehezen fogadják el a másságot,és türelmetlenebbek vele szemben,a gyerekek tanítják,segítik,sokkal bölcsebbek,toleránsabbak a beteg gyerekekkel szemben.Az a meglátásom,hogy sokat lehetne tőlük tanulni!Kölcsönösen jobbá válnak emberileg meglátásom szerint.Vannak szülők akik arról mesélnek,hogy a gyermekük őszinte kíváncsisággal kérdezget a Lányom viselkedésének megértése miatt.Itt nagyon sok múlik,hogy tudjunk okosan felelni.Sajna volt nagyon rossz tapasztalatom ebből kifolyólag is.Ritka az ilyen,hála.Az egyik nap a Lányom kimart egy kisfiút a csoportban,mert nem adott neki oda egy számára kedves játékot. :( Majd másnap a fiúcska állandóan bántotta a Lányom:ahányszor ránézett,fellökte,meghúzta a haját,csipkedte...Mint utóbb kiderült,az óvónők szóltak a szülőknek,és úgy tettek,hogy -az Ő gyerekét ne bántsa egy ilyen gyerek..Hát,szomorú,ez a reakció egy felnőtt embertől.Persze megértem,hogy félti,és mindent megtesz a gyermekéért,de nem ez a módja.Mert azóta is elválaszthatatlanok a két gyermek egymástól,hiába tiltotta el az Én gyermekemtől.Persze elítélem,hogy agresszíóval válaszol Helga dolgokra,de nem tudja kifejezni magát,mert még nem tud csak szavakat,és tőmondatokban válaszolni.Ezért folyamatosan és lelkiismeretesen hordjuk fejlesztésekre,még az ovi mellett,és pszichológushoz,pszichiáterhez.Nem magyarázkodni akarok a viselkedése miatt,csak a tisztán látás érdekében írtam le,mert nekem sem jó folyton azt hallgatnom az óvónőktől,hogy bántalmazott valakit.Nem is szoktam a betegsége mögé bújni soha sem.Csak szeretném,ha megértenék a másik oldal félelmeit is.Ők még végtelenebbek,ki vannak szolgáltatva a környezteüknek,és bizonyára nem fogja tudni megvédeni se magukat,mint az egészséges társaik.Egy jó pedagógus mindenben segít,és mi folyamatosan tartjuk a kapcsolatot egymással.Nem könnyű feladat nehezedik az óvónőkre,sokszor ezzel az integrálással is nem a gyermek mássága a gond,hanem a felkészületlenség,tapasztalatlanság a pedagógusok részéről,befogadásukkal szemben.Nem tudják kezelni a helyzetet,persze tisztelet a kivételnek,hála!Nem akartam senkit sem megbántani,csak a nagy általánosságban beszéltem elkeserítő dolgokról,tapasztalásaimról.Bennem is sokszor fogalmazódik meg számtalan kérdés,de gyermekem nem tudja még kifejezni magát.Ebből is vannak félreértések.Érdekelne később,hogy vajon mit gondolhatnak,kérdezhetnek az egészséges gyermekek,köztük majd a lánykád a sérült gyerekekkel szemben.Mit figyel meg,mi tünik fel neki,mi érdekli???Ha még eszedben lesz a téma,és lesz időd kedved,kérlek írj,őszintén nyíltan erről,akár ide is,de lehet priviben is.Előre is köszönöm.Húú,kicsit hosszúra sikeredtem,lehet kicsit kusza is a hozzászólásom,bocsi érte.Ha nem világos lehet kérdezni,mindenre nyitott vagyok,bármilyen jellegű is...

Kívánom Lányod jólérezze magát majd a bölcsiben.Nem lesz gond,ne aggódj. :P

na persze nem lehetek ott mindenhol

és nem is akarok állandóan körülöttük legyeskedni

igen sajnos

ezt már én is tapasztaltam

igen

de ez kicsit óvónő függő is

vannak akik csak pletyiznek az udvaron a gyerekek meg egymás haját tépik meg ilyesmi

és az óvónéni nem figyel

én állandóan figyelem őket

persze nem szólok bele a játékba, hisz olyankor nem az a feladat

de ha látom, hogy valami rossz dolog van készülőbe akkor egyből ott vagyok

és soha nem fejezünk be egy vitát úgy hogy nincs bocsánat kérés

ez nálam eddig bejött

nálunk eddig még 1x sem volt úgy piszkálva vagy bántva a Lacika

de az iskolát már egyértelműen nem velük folytatja

Én nagyon szeretem Őket,ezt máshogy nem is lehetne csinálni.Az rossz,hogy ahol vagyok Ők szinte egyáltalán nem fejleszthetőek,de akkor is emberek,egyéniségek.Nagyon tudnak ragaszkodni és szeretni.

Én igazából a gyerek miatt nem tartom jó ötletnek a "beteg" gyerek normál oviba suliba járatását.

Mert ez neki rossz főleg.Persze nagyon függ az állapotuktól,a személyiségüktől nem lehet általánosítani biztosan vannak akiknek nem rossz.

De én úgy szoktam sajnálni az a 2 szegény gyereket amikor a többiek miatt és a körülmények miatt is szenvedtek.Mert amint nem voltak közvetlen felügyelet alatt,rögtön akadt 1-2 akik már szekírozták is Őket.A gyerekek meg milyenek,mint a kismajmok ugye,beszállt a többi is.

á

tényleg nem

az tényleg fusztrálja őket, hogy látja, hogy a többieknek megy, nekik meg nem

nem értik

kínlódnak szegények

csodálatra méltó a munkád

most komolyan mondom

és még szerintem sokan mások

vannak hiperaktív gyerekeink is

és amikor csináltatjuk velük a rajzokat, hogy egy embert le kell rajzolni

ugye megvan az, hogy egy korosztálynak, mit kell tudnia megcsinálni

és sok hiperaktív semmit nem tud

hozzá sem kezd

középső csoportról van szó, de semmi "emberfejleményt" nem vehetsz ki a rajzaiból

persze nem várunk tökéletes rajzokat

de ebbe a korba már álltalában már legalább a has és a lábak, a fej, van aki már ujjakat is rajzol

a hiperaktív gyerekek meg vagy semmit vagy pegig csak"írka firkát"

teljesen egyet értek

a Lacika sem mehet velük már első osztályba sem

a többieknek haladni kell az anyaggal

Igen,az oviban a gyerekekkel még nem voltak "nagyobb"bajok,csak hasonlóak amiket írtál.Inkább az óvónéniknek volt nagyobb feladat.

Mondjuk én közép és nagyon súlyosak között dolgozok,de szerintem a suliban már az enyhén fogyatékosok is nagyon kitűnnek.Nagyon nehéz dolguk van ott már.

áh

ők akkor már tényleg speciális foglalkozást igényelnek

na igen

de iskolába már egészen más a helyzet

teljesen

Nálunk a nagyobbik gyerekemmel egy ovis csoportba járt 2 enyhén szellemi fogyatékos fiú.Az oviban is voltak kisebb nagyobb gondok,de suliba 2-ik osztályba már el kellett Őket vinni speciális iskolába.Ott már kifejezetten rossz volt nekik,pedig ugyan azokkal a gyerekekkel jártak egy osztályba,akikkel kezdték az ovit.Állandó célpontjai voltak a gúnyolódásnak(persze mert nagyon feltűnően le voltak maradva,mások voltak mint az egészséges társaik)sokat bántották Őket a gyerekek.Mégsem állíthattak melléjük minden pillanatban tanárt,mert ugye erre egy normál iskolában nincs lehetőség.Szóval belátták a szülők,hogy nem jó ez a gyerekeknek,elvitték Őket.Én is fogyatékosok között dolgozok,szerintem jobb nekik a "saját közegükbe",ahol jól és természetesen érezhetik magukat,nem tűnnek ki a társaik közül.Tudom én,hogy a jószándék vezérelte mind a szüleiket mind a pedagógusokat,de igazából a gyerekeknek ez mégsem volt a legjobb megoldás.Ők nem voltak annyira fejleszthetőek,hogy bármikor fel tudtak volna zárkózni az egészséges társaikhoz.Viszont azt megértették,hogy nekik más a tantervük,tehát másnak is érezték magukat,és a gyerekek is úgy kezelték őket.Fejleszteni pedig fejlesztik Őket a számukra kialakított speciális oktatásban is.

Hát nálunk ez volt a tapasztalat.

és kint éltek Norvégiában?

ott fog járni oviba a kicsike?

egyébként és is Panka vagyok

hihihihihi

isemritek azt a verset, hogy sétálni megy Panka...?

én innen kaptam

pcos vagyok

metformint

szerintem kicsit leesett a cukrom

mindenképpen jobb ember lesz

elfogadóbb és nem elutasító a mássággal szemben

ők még ebben a korban nem annyira érdeklődnek a másik iránt

egyenlőre csak játszanak

barátságok még nem köttetnek

majd 3 éves kor körül kezdődik

akkor bocsánat

kába vagyok most a gyógyszerektől

de így sem lesz semmi baj

akkor nem

akkor a te egészséges kislányod megy egy olyan oviba ahol sérült gyerekek vannak?