Komplikációk és koraszülés (beszélgetős fórum)

Gratulálok a kisfiadhoz!Nagyon szép gyermek!

A történetet sírva olvastam végig.Nagyon megható.

Hála az égnek,hogy itt van Veletek.

Csodállak és minden tiszteletem a Tiéd,és azoké akik hasonló dolgokon mennek keresztül.

Nagyon sok boldogságot és jó egészséget kívánok Nektek!

Kedves Anyukák! Ha valakinek PIC-re került a babája, akár azért mert koraszülött volt, akár más okból kifolyólag, akkor kérem, küldje el a fotóját,ugyanis egy jótékonysági akció keretében Babafotó gyűjteményt készítünk a PIC-et megjárt kisbabákról. Célunk felhívni a figyelmet arra, hogy milyen sok családot érint a kérdés - jóval többet, mint gondolnánk! Szeptember 17-én kezdődik egy jótékonysági licit, amelynek teljes bevétele két koraszülött osztály támogatására lesz fordítva, szeretnénk, ha minél többen hallanának róla.

Ha szívesen küldenél képet a babádról, akkor kérlek, írj!

Hát meg könnyeztem a történeted!

Nagyon szép a végén a versike is.

Próbáld elfelejteni a sok rosszat.

A pici fiad majd kárpótol mindenért.

A lényeg hogy mindketten éltek.

Sok boldogságot és jó egészséget nektek!!

gratulálok,

de jo nektek legalább veletek van a gyermeketek

:-(((

szia.

az én kisfiam is a 29.hétre született de sajnos 34 órásan agykamrai bevérzése lett és meghalt,meghato ahogy leirtad a történetedet szivemből szoltál,de neked ott van ő,nekem meg csak a temetőben maradt egy hely ahová hozzá kimehetek :-((

Nagyon megható történet. Örülök neki, hogy a vége azért "jó".

Nekem is koroszülött a kisfiam, bár nem ennyire pici mint a tiétek. 1 hónapig voltunk kórházban, de onnan is csak azért kerültünk haza, mert haza hoztam, hogy itthon jobb lesz neki.

Ő betegnek született, de szerencsére ma már gyógyítható, bár a terhesség alatt nem veszik észre, hogy baj van. Április 6.-án lesz a műtétje és onnantól rendes életet élhet. Az, hogy lesz-e valami egyéb baja, majd elválik.

A kórházban töltött időt nem lehet elfelejteni szerintem, csak az emléke és az álatala okozott fájdalom halványul.

Úgyhogy kitartást kívánok minden Anyukának!

Szépen leírtad a történteket.... eszembe jutott, hogy 10 éve mi is hasonló dolgokon mentünk át. Aggódás, félelem, bizonytalanság, küzdelem egy kis lény életéért.

Az én kisfiam is 29. héten született, 1100 grammal, igaz, ő 2000-ben (májusban lesz 10 éves). Már a születésekor sem sok esélyt adtak arra, hogy egyáltalán életben marad.

Soha nem fogom sem én, sem a férjem elfelejteni azt az időszakot, elevenen él mindkettőnkben.

A gépek zaja, a fertőtlenítő szaga, az a két hónap nélkülözésben eltöltött időszak, amíg a kisfiunk kórházban volt. Vidékiek vagyunk, így albérletben laktunk Budapesten, míg a kisfiunk kórházban volt, a férjem feladta a munkahelyét, hogy velem jöhessen, s mellettünk legyen.

Meg kell azonban említenem, hogy életemben először akkor tapasztaltam, hogy mennyi önzetlen, segítőkész ember van. S ezt nem anyagiakra értem, hanem a lelki támogatásra, amit akkor kaptunk, a sok jó és bíztató szóra.

A kisfiam ma egészséges (egyetlen visszamaradt "betegsége" van, az egyik szemére kb. 10 %-os látása alakult csak ki), egyébként sem testi, sem értelmi fogyatékossága nincs, sőt, nagyon okos nagyfiú lett belőle.

Talán kicsit érzékenyebb, idegileg labilisabb, nehezebben oldódik. De lehet, hogy ez akkor is így lett volna, ha időre, augusztusban születik.

Jó egészséget kívánok minden kis koraszülöttnek! :)

Hát a leírtak alapján én se lennék képes arra, hogy megbocsájtsak az apukának (aki mostmár az, de akkor nem volt sehol).....

De minden jó, ha a vége jó :)

Szia!

Gratulálok az erődhöz a kitartásodhoz és a kisfiadhoz!

Nagyon hosszú boldog életet kívánok nektek!

Ha jól értem az édesapával együtt vagytok??

Szia!Nagyon szép nagyfiú lett belőle. Örülök, hogy leirtad a veletek történteket.Így választ kaptam arra, hogy másban is nagyon intezíven él ez a nagyon rossz érzés a koraszülésével kapcsolatban. Az én kislányom 24 .hétre született 620g-mal,/most 19hós/ úgy néz ki ,hogy mi is jól alakulunk,és ennek ellenére mégis ,minden nap fájó emlékek törnek rajtam elő.Lehet ,hogy ez sosem múlik el?!!

Jó egészséget kívánok!

Hát, minden elismerésem a Tiétek! Csodálatos, hosszú még boldogabb életet kívánok Nektek és jó egészséget!

Köszönöm, h megosztottad ezt Velünk!

A legjobbakat!!puszi, Jasmine

Én is gratulálok a pici gyönyörű fiadhoz.

Nekem is furcsa, hogy apukának a bajban nem volt gyermeke, amikor minden jóra fordult akkor meg volt.

Remélem nem haragszol, hogy ilyeneket írok, de csodállak, hogy meg tudtál bocsátani, mert én képtelen lettem volna.

Örülök, hogy a végén minden jóra fordult.

A szavem szakad bele amikor hasonló cikket olvasok! Hál'istennek már jól vagytok, de gondolom kellett ez az 5év ahhoz, hogy fel tudd dolgozni a történteket...bár talán sosem fogod igazán.

Gyönyörű kisfiad van, Ő aztán megküzdött azért, hogy boldogan Éljen!!!!

Puszi nektek

ui: megkönnyeztem a soraidat

Én is gratulálok a szép kisfiadhoz.

Nagyon erős nő lehetsz,minden elismerésem a Tiéd.

Akkor most együtt éltek az apukával is a történtek ellenére?Bocsi,ha olyat kérdezek amit nem szeretnél,akkor ne válaszolj rá.Csak mert én a történeteteket végig gondolva,nem hiszem,hogy meg tudnék neki bocsátani.Pont akkor hagyott el,amikor a legnagyobb szükség lett volna rá...

Minden jót nektek.

Sly! Gyönyörű nagyfiú lett a pici babából! :) Átérzek mindent! Engem is elhagyott először a vőlegényem (szintén az anyja nyomására), de meggondolta magát és az esküvőt is megtartottuk! Lea lányunk 36. hétre született, de komoly fertőzést kapott, ami megtámadta a tüdejét és át kellett szállítani a János kórház PIC-be, ott is kapott egy súlyos fertőzést, szívproblémát állapítottak meg nála (amit szerencsére kinőtt), de borzasztó volt az az egy hét, amit bent kellett töltenie és én nem lehettem vele, csak napi 10 percre! Én is naponta érzem a fertőtlenítőt, a sípoló gépeket és eszembe jutnak a nővérek, akik kaja után, kézmosás nélkül nyúltak be a 600-800 grammos babákhoz. Nem csoda, hogy szinte kivétel nélkül fertőzést kapott! Rémálom volt, de már vége.

Lányok! A babák mind nagyon szépek és erősek! Ők már megtanultak küzdeni!

Bluemoon! Most én is siratom a gyönyörű kislányodat. :(

Holly! Magyarországon sajnos nincsenek felkészülve a HELLP-re, már több fórumon olvastam én is, hogy nem tudtak mit kezdeni vele, s persze sokszor fel sem ismerik.

Szia,

nagyon átérzem miről írsz... Nekem 3-szor volt HELLP szindrómám. Első a 25. héten, második a 24. héten. Mindkét lánykám elvesztettem :(

A harmadik szülésem Angliában volt, speciális kezelésekkel, gyógyszerekkel, nagyon felkészült és elhivatott csapattal, akik az én betegségemre specializálódtak. Így kihúztuk 32. hétig. Rebecca most 3.5 éves, mi is járunk fejlesztésre, de egyébként minden oké vele.