Egyszer kedves egyszer bunkó a barátom! Mi az oka? (beszélgetős fórum)

Ezt most volt szerencsém el olvasni!

Hát nagyon érdekes még ezt így én sem hallottam.

De tényleg remek ahogy ezt így megfogalmaztad.

Ez valóban így lenne...mert ezt így még sosem gondoltam.

én is ilyen vagyok

hangulatember:(

de így szeretnek

Tanulmányozd az életet.

Nézz meg egy virágot, egy fát, egy állatot, egy gyermeket....

Az élet minden létformája egyedülálló, szabad, független és természetéből fakadóan önző!!!

A természet legnagyobb igénye hogy harmóniában legyen saját magával.

Ez az amit elfelejtettünk.

Nos, sokan nem látják és megfognak lepődni azon amit most mondok:

A lelkednek két pólusa, neme van. (ff+nő, jin+jang)

Ha hiányzik a lelki-egyensúly, azaz nem vagy harmóniába önmagaddal, akkor a férfi és női oldalad egyensúlya felborul.

Ez azt jelenti hogy testedtől függetlenül lélekben túlzottan nővé, esetleg fordított esetben férfivá válsz.

És manapság az utóbbi a jellemző. A férfiak túl nőiesek és a nők túl férfiasak lettek. Mivel a testedtől eltérő lelki minőséggel rendelkezel ezért harcba fogsz szállni önmagaddal és persze a pároddal. Persze ez nem tudatosan történik.

A nő egy hisztis, kemény amazon lesz, a férfi pedig egy gyöngéd, nyafka papucs. Ez a legrondább és leggyakoribb eset.

A megoldás az hogy a nő élje meg maximáslisan nőisességét és a férfi a férfiasságát.

Ekkor a két pár egymásba fonódik, és bár nehezen tudnak elvállni egymástól, de óriási lesz a vonzalom és az elégedettség. Sokat tanulhatnak egymástól.

Van a másik variáció. Sokan nem értik hogy egyesek hogy tudnak hosszú ideig egyedül élni.

Igen, ilyen is van.

Nos a válasz az hogy ők megtalálták a leki egyensúlyukat. Lelkük belső nője és férfija egymásba kelt, úgynevezett "belső házasság" jött létre. Az ilyen ember mérhetetlenül szereti önmagát és másokat. Nem zavarja ha éppen egyedül van, de annak is tud örülni ha éppen kapcsolatban van valakivel.

Független, szabad életet él.

Végső soron mindenkinek ez utóbbi a célja, hogy megtalálja a békét önmagával, erre szolgálnak kapcsolataink, mint tapasztalatok és tanulóutak.

Pont ugyan ez a problémám...

Nekem is mindenki mondja hogy ne érdekeljen a viselkedése, ne menjek utána, de nembírom megállni.

Nálunk ráadásul problémát jelent még az előző barátnője is, szóval átérzem.

De én már egyre jobban úgyvagyok vele hogy, nemakarok állandóan sírni meg idegeskedni, és akkor inkább menjen el, hogy több szépre tudjak emlékezni, mint hogy nagy veszekedéssel meg csalódással legyen vége.

Lehet jobb ha te is elengeded..aztán majd rájön mit vesztett, és hátha attól fog megváltozni...

Figyelj rám: Hidd el, hogy NEM fog megváltozni.

Aki már most, a kapcsolat kezdetén is ilyen, sőt gyárilag is ilyen, az nem változik meg!!

Azt mondod, hogy őrültül szerelmes vagy.

Én elhiszem.

De cserébe hidd el nekem, hogy 23 évesen nem ez az utolsó nagy szerelem az életedben.

Az egyik percben őszintén, saját magát adja, a következő percben pedig már nem.

Döntsd el Te, hogy melyik arca az igazi.

Sajnos tényleg igaz, amit mondtam. Ha az anyjával úgy beszél..az mindent elárul, hidd el. Nem fog javulni, inkább rosszabb lehet. Attól még szerethet persze, de az kevés a boldogsághoz. Ha pedig érzékeny típus vagy, nem leszel boldog mellette.

Persze nem mondom, hogy most akkor szakíts..nem is tehetem..de az esküvővel várj, még kiderül tud e változni és akar e. (nem fog sajnos)