Örökbeadó anyát keresek (beszélgetős fórum)

Kedves Erika!

Nagyon köszönjük a felajánlást. Petesejtem van, de tényleg nagyon köszönjük az önzetlenséged, jólesett. :)

Szerintem mindenki bepánikol. De ez természetes.

Majd ha odaérsz, akkor is lesz "pánik" de majd teszed a "dolgod".

Nem kell semmitől megijedni.

Sziasztok!

Köszönöm a bíztató szavakat. Igen, az ember igyekszik minél többet olvasni, mert úgy érzi, így mindenre felkészülhet és talán gyorsabban is telik az amúgy vánszorgó idő. De közben be is pánikol, mert mi van, ha én ezzel vagy azzal nem birkózom meg, holott miért ne birkóznék? A szeretet tényleg csodákra képes, csak nem kell semmit siettetni.

Nem fejeztem be a mondatot.

Talán tul sok szakirodalmat olvasnak, és ...... nem biznak az "ösztöneikben".(és természetesen a hozzáértő segitségben.)

Én is ezt érzem, mint öf. szülő, tul van lihegve.

Talán tul sok szakirodalmat olvasnak, és ......

Pontosan a Te hozzászólásodat ollóztam be ( sajnos engedelmed nélkül) a másik fórumba példaként, azért hogy ez kezelhető.

Szia!

Nagyon örülök, ha sikerült egy kicsit is segítenem!

Szerintem ezt a hospitalizációs kérdést egy kicsit túllihegik az örökbefogadni szándékozó szülők (beleolvastam más fórumokba és ott is ezt tapasztaltam)… persze megértem, hogy mindenkiben van egy pici félelem! Az tény, hogy előfordul, de nagyon ritka és nem visszafordíthatatlan „állapot”. Én hat év alatt egy ilyen gyermekkel sem találkoztam, pedig volt olyan időszak, hogy fél évig hetente kétszer mentem a csecsemőotthonba és ez idő alatt megismertem az összes bent lévő gyereket. Akkoriban a csecsemő részlegen és az óvodai részlegen látogattam a két nevelt kisfiamat. Az összes gyerek mindig nagyon barátságos volt, örültek ha jött látogató, mosolyogtak és önfeledten játszottak. Persze volt egy pár gyermek, aki „más” volt mint a többi és csak feküdtek, de azokról a gondozóktól megtudtam, hogy súlyos betegek.

Az én kisebbik nevelt fiam (születésétől kezdve csecsemőotthonos volt), valóban produkált hospitalizációs tüneteket. Nem vette fel a szemkontaktust, nem mosolygott, sírt kézben, két évesen nem járt, nem beszélt, nem rágott,stb. Ennek ellenére nem ijedtem meg és vállaltam a nevelését. Elhordtam gyógytornára, korai fejlesztőbe, speciális fejlesztésekre és gyönyörűen fejlődik. Kiderült, hogy nem hospitalizációs tünetei voltak, hanem autista. Mi mégis imádjuk, örömet varázsol a minden napjainkba és hálás vagyok a sorsnak, hogy nevelhetem. Ajándék nekem minden vele együtt eltöltött idő és boldog vagyok, hogy általa, másképp látok dolgokat… A legnagyobb öröm azonban akkor ért, amikor pár hónapja a 21 éves nagyfiam, azt mondta „anya! nekem ha gyerekem lesz, azt szeretném, hogy olyan legyen, mint D…ka”. A példám is bizonyítja, hogy nem csak én, hanem az egész családom megszerette és elfogadta a nevelt gyermekeimet.

Nem kell félni és nem kell megijedni, hogy a nagyobb gyermekek kötődése nem alakul ki! Mindenki bízzon saját belső késztetéseiben, hiszen van egy komoly erőforrásunk: a gyermekek iránt érzett szeretetünk.

Szia!

De jó, hogy ezt megírtad. Az az igazság, hogy anno említés szintjén szóba került egy ötéves kisfiú és a csecsemő húga, akiknek a sorsa azóta is foglalkoztat, bár nem tudom, mi lett velük. Lehet, hogy tényleg érdemes lenne emelni a korhatárt. Csak eddig mindig riogattak minket, hogy hospitalizáció, meg hogy nem kötődik majd eléggé hozzánk, hogy nem mertünk lépni. De jó végre egy olyan ember véleményét is hallani, aki ezt testközelben éli meg.

Én azt hiszem, csak az vállalkozzon örökbefogadásra vagy nevelőszülőségre, aki elfogadja a gyereket olyannak, amilyen. Ha hülye, akkor hülye éppen, ha aranyos, akkor aranyos. Csak sokan mondják, főleg kívülállók, amikor hülyeséget csinál a gyerek, hogy ez azért van, mert kiütközött a vére, amikor meg aranyos, kedves, hogy ez azért van, mert jó szülőkhöz került. Holott a vér szerinti gyereknek is lehetnek, sőt vannak is hajmeresztő húzásai, meg a szív szerintinek is.

Szia!

Azok a gyerekek, akik a gyermekvédelmi rendszerből kerülnek egy szerető, gondoskodó családba, mind nagyon ragaszkodóak és hihetetlenül gyorsan kialakul a kötődés, legyen a gyerek 2 vagy akár 8 éves (nagyobbakkal nincs tapasztalatom). Mint már írtam, nekem van 4 vérszerinti gyerekem is, de tőlük soha nem kaptam olyan szeretetet és érzelemkinyilvánítást, mint a nevelt gyerekeimtől. Ezek a gyerekek olyan erős érzelemmel tudnak szeretni, és annyira „hálásak” mindenért, hogy én ezt korábban el sem hittem volna! Szerintem ez azért van, mert van összehasonlítási alapjuk és még az egészen kicsi gyerek is ezt tudja érzékelni. Nagyon igénylik a testi kontaktust… a kicsik szeretnek ölbe lenni, a nagyobbak pedig naponta elvárják, hogy legyen legalább egy puszi vagy cirógatás. Sokszor csak úgy váratlanul odaszaladnak hozzám és átölelnek, aztán visszaszaladnak a szobájukba.

Én azt tapasztaltam, hogy a kötődés kialakulásának érdekében, a legelső lépés amit tennünk kell, a bizalom kiépítése. Ha „feltételnélkül” elfogadjuk a gyermeket, ha figyelünk a szükségleteire, ha összehangolódunk vele, ha támaszt és melegséget nyújtunk, akkor ezt hipp-hopp elérhetjük. Őszintén és gyakran érdeklődni kell a gyermek dolgai, érzései, gondolatai iránt… megérteni, támogatni és sok-sok időt együtt tölteni vele (legalább az első hónapban).

Ha azt szeretnénk, hogy örömünk legyen a gyermekünkben, hogy kapjunk tőle, ahhoz nekünk is sokat kell adni- és egyáltalán nem tárgyi-anyagi dolgokat… gondolom ezt érted és biztosan így is tervezitek:)))

Szia!

Igen, én is így érzem, hogy sok gyerek bent ragad a rendszerben és ezzel csökken annak a lehetősége, hogy családra találjon. Mintha csak akták lennének szegények, mintha nem is emberi lényekről lenne szó. Viszont az, hogy felülvizsgálják az ügyüket, jó hír. Nem is tudtam róla.

Az az igazság, hogy amikor bejelöltük, nem is tudtunk arról, hogy meg lehet adni úgy a korhatárt, hogy egy gyereknél 0-3, testvérpárnál mondjuk 0-5 év. De lehet, hogy tényleg ez a megoldás. De a nagyobbacska gyermekek tudnak megfelelően kötődni? Neked mi a tapasztalatod? Vagy mindegy, hogy 3 vagy 5 év, mert így is, úgy is be kell gyógyítani a lelki sérüléseiket, amennyire lehet, meg kell értetni velük, hogy mi itt leszünk velük, amíg meg nem halunk és nem hagyjuk el őket? Neked mi a tapasztalatod?

Örülök, hogy beszélhetek veled erről.... :)

Szia!

Az nagyon jó, hogy több úton indultatok el! Kívánom, hogy mielőbb boldog szülők lehessetek!

Sajnos nagyon-nagyon sok gyermek van a gyermekvédelmi szakellátásban, akik a törvények szerint már régen örökbeadhatóvá váltak volna, de ez mégsem történt meg. Pl. hatodik éve nevelek egy kislány testvérpárt, ez idő alatt nem volt kapcsolattartás a szülők és a gyerekek között. Nem is ismerem a szülőket… a törvény szerint, ha a szülők nem tartják a kapcsolatot 6 hónapig a gyermekkel, a gyámhivatalnak hivatalból eljárást kell indítani a szülőkkel szemben és szülői felügyeleti jogukat meg kell szüntetni, és ezzel egy időben a gyermek örökbeadását kezdeményezni kell. Ezt a példát csak azért írtam le, hogy tudd, nem „gyerekhiány” van, hanem valami miatt a rendszer nem működik megfelelően. De jó hírrel is szolgálhatok… tavaly év eleje óta elkezdték felülvizsgálni a szakellátásban lévő gyerekek ügyiratait és azóta kicsit felgyorsult az örökbeadás, és emelkedett az örökbeadható gyerekek száma.

Egy másik példa: 2 éve egy kisfiú testvérpár is hozzám került a csecsemőotthonból. Az egyik akkor 2, a másik 6 éves volt. Nem volt beilleszkedési probléma, minden zökkenőmentesen ment. Imádom és szeretem őket, és soha eszembe sem jut, hogy nem én szültem őket (pedig nekem van 4 vérszerinti gyerekem is).

Lehet… ha egy kicsit változtatnátok az „életkoron”, akkor nagyot ugranátok a listán!

A csecsemőotthonban 6 éves korukig maradhatnak a gyerekek. Ez idő alatt azért általában megszületik az örökbeadhatási határozat és nagyon sok testvérpár van bent. Tehát, ha a testvérpár esetében felemelnétek a korhatárt mondjuk 5-6 évre, nagyon valószínű, hogy a kisebb testvér még 3 év alatti. Olyan esetről is tudok, hogy az örökbefogadó szülők bevállalták a csecsemőotthonos 5 éves gyereket és a kistestvért az újszülöttosztályról vihették haza. Érdemes ezen elgondolkoznotok és érdeklődjetek utána.

Hidd el… nagyon-nagyon lehet szeretni egy 6 éves gyereket is…

Sok sikert és kitartást:)))

Szia!

A tanfolyamot másfél éve végeztük el, az engedélyünk bő egyéves, de a várakozás, a sorban állás nem az engedély kiadásánál, hanem akkor indul, amikor először mentünk elbeszélgetésre a TEGYESZ-hez. Sajnos a sor nagyon lassan halad, még úgy is, hogy nem csak újszülöttre várunk. Hároméves korig fiú vagy lány, egyke vagy testvér is jöhet, kis egészségügyi hibát is elfogadtunk. Az egyetlen kikötésünk az volt, hogy magyar gyereket szeretnénk, ami nem a mi, hanem a környezet rasszizmusából adódik.

A tanfolyamot elvégeztétek már? Kivel álltok kapcsolatban, a TEGYESZ-szel vagy valamelyik alapítvánnyal?

Szerintem, ha nem ragaszkodnátok az újszülötthöz gyermekhez, akkor már régen szülők lehetnétek.

Nagyon sok egy év alatti gyermek van a csecsemőotthonokban... láttam, tapasztaltam.

Sok sikert kívánok!

igen ez akkor egyfajta nevelőszülősködés is, ami amúgy szerintem nagyon szép dolog!

de attól pl nem féltek, mi van, ha valaki felajánlja megszüli nektek a babáját, de aztán a szülésnél meggondolja magát? (gondolom volt erre is már példa), ez nagyon rossz lesz nektek lelkileg, vagy ehhez nagyon erősnek kell lennetek!

de mindenestre sok sikert mindkettő "kivitelezéséhez"!!

Szia!

Nem adjuk fel és nem is akarjuk a vér szerinti gyereket görcsösen. Ezen már évek óta túl vagyunk. Várunk, nem tesztelek minden hónapban, mert hiszek a sorsban. Köszönöm a bíztatást neked is!

Sziasztok! Köszönöm a sok hozzászólást és bíztatást.

Az örökbeadás és örökbefogadás nagyon nehéz kérdés, mindkét fél százszor, ezerszer megrágja ezt a lehetőséget. Mi is úgy voltunk ezzel a férjemmel. Igaz, nálunk talán kicsit könnyebb volt a döntés, mint másoknál, hogy ez nem kényszerút. Mi mindenképpen, a saját babánk mellé is szerettünk volna örökbefogadott gyermeket. Aztán úgy alakult, hogy a saját baba nem jött össze.

Az anya, amikor lemond a gyermekéről, azért teszi, mert másra bízza a nevelését. A nyílt örökbefogadásban benne van a kapcsolattartás lehetősége és ez nem is baj, lehet, hogy mindkét félnek könnyebb így. S az sem baj, ha a gyermek felnőve majd megkeresi a szülőjét, akinek nem kell szégyenkeznie, mert nem elhagyta a gyerekét, nem kidobta, kukába tette, elvették tőle, mert nem gondozta, stb., hanem szülőt, szerető szülőt keresett neki, aki mindent megadott neki.

igen tényleg van nyílt örökbeadás is, bocsi, de én ezt úgy értettem ez egy hirdetés, honnan tudják lekövetni hogy valaki ezért nem kér majd a hirdetőtől pénzt?? az viszont már nem legális ugye?

a másik a fórumnyitóhoz: ha ezek szerint ez egy nyílt örökbeadás-fogadás tud majd rólatok az örökbeadó, és ha x év múlva vissza szeretné kapni a gyerekét, főleg ha láthatja felnőni, mert megengeditek? Tudom lemond róla, jogilag a tietek, de ő is kerülhet akár 5 év múlva már olyan helyzetbe, hogy fel tudná nevelni, ha ráadásul a gyerek is ismerni fogja, csak tudja, hogy ő az édesanyja és kb 8-10-12évesen már fel fogja fogni, mi a helyzet és ha az édesanyjával szeretne lenni inkább? az élet tud kiszámíthatatlan dolgokat produkálni, erre lelkileg fel vagytok készülve?

most valamit lehet félreértek, de amit te kérsz az jelenleg törvénytelen...ezt gyakorlatban hogy képzelted el? ez nem így működik, az örökbeadás épp ezért anonim és ki kell várni a sort.

amúgy mi 6 évet vártunk az első babára, és inszeminációval sikerült. a lombikon már túl vagytok? meg vagy elégedve az orvosoddal? milyen kezelésekben részesültél(részesültetek a pároddal?)