Örökbeadó anyát keresek (beszélgetős fórum)

Szoval ez a szituacio most es szabalyos panik fog el ha arra gondolok hogy vegre elfelejtodott es most ujra elojonne ez a szornyuseg szoval most tartom a kapcsolatot veluk de egyiknek sem beszelek a masikrol..

Egyebkent koszonom a tanacsot bejelentkeztem pszihologushoz mar az is segit ha elmondom valakinek ezt a szornyuseget eddig ugyse tettem..

Mar hanyingert kapok attol hogy mindenert en vagyok

a hibas es en karpotoljak mindenkit.Engem kikarpotol a rengeteg szenvedesert??

En nem tartozok neki semmivel egyebkent ugye?En ot orokbeadtam 1 honapos koraban es felnott emberkent keresett meg.Szoval a kapcsolat ovele se tul jo

Es most itt ez a gyerek es nem tudom mit csinaljak?

Elore viszolygok attol hogy ez az egesz kiderul ennyi ido utan a reakciora amit kivalt de meg attol is hogy ez a rokon akkor visszajon az eletembe vele ugyanmis a kapcsolat teljesen megszakadt de azt tudom a tobbiektol hogy meg el..

Jezusom mar ez a fiu is valami kompenzaciot emlegetett hogy ot orokbeadtam es idegenek kozott kellett felnonie...

koszonom a valaszokat az egyutterzest igen pontosan igy van kedves Trapiti ez azota is kisert ez szornyu voltami velem tortent ..

Kimondva vagy kimondatlanul mindenki engem hibaztatott akkor meg evek mulva is emlegettek igen kegyetlenul..

Akkor a tarsadalmi szemlelet is olyan volt hogy mindig a no a hibas annak kell tobb eszenek lenni

Sziasztok!

Elnézést a zavarásért, de a segítségeteket szeretném kérni. Ma derült ki, hogy 14 hetes terhes vagyok, de mivel anyagi helyzetem nem engedi meg, így nem tathatom meg a babát. A szivem szakad meg, de ha már így alakultak a dolgok akkor inkább örökbe szeretném adni. Tudnátok segíteni, hogy hova fordulhatnék? Segítségeteket előre is köszönöm.

Dehogy okolnak téged! Sajnos a megerőszakolt nők többsége bűntudattal éli meg, ami vele történt, és erre néhány hímsoviniszta disznó még rá is erősít.

De hidd el: egy nő sem hibás abban, ha megerőszakolják! Te sem!

Nem, én sem mondom, hogy egyszerű. Biztosan lesznek nehéz kérdések, pillanatok, és lesz, amikor kétségei lesznek a szülőknek bizonyos döntéseket illetően.

De az összes alternatíva közül a legkevésbé kockázatos, fájdalmas és kínos az, ha mindenkor a gyerek életkorának, mentális állapotának megfelelő őszinteséggel kommunikálunk az örökbefogadásáról.

És hogy milyen nyomot hagy a gyerekekben ami velük történt - ennek kapcsán gondoltam, megosztom veletek:

Az én lányom 5.5 éves, igazi "szerelemgyerek", a lány aki a világra hozta, az utolsó pillanatig szerette, biztos vagyok benne hogy szereti a távolból a mai napig. Ennek ellenére az hogy lemondott róla, kitörölhetetlen nyomot hagyott a gyerekben. Amikor még csak várakoztunk, már akkor is nehezen tudtam elhinni amit sokan mondanak, hogy majd a mi szeretetünk és odaadásunk mindenért kárpótolja. Ez nem igaz, vannak dolgok amiket sosem fogok tudni megadni neki. Aki egyszer átéli hogy elhagyja az egyetlen ember akire számíthat, az meginog, bizonytalanná válik. Nagyon nagy odaadás, szeretet és feltétlen elfogadás mellett igen, lehet boldog gyerek, boldog ember, de az a kis porszem mindig ott lesz a gépezetben. Egyetlen utat tudok, ami talán visszaállíthatja az elveszett bizalmat, az őszinteséget. Mi ennek jegyében próbáljuk nevelni a lányunkat. A napokban a következő beszélgetés zajlott köztünk:

Kérdezte, hogy ha ő egy másik néni pocakjából született, akkor miért nem az ő gyereke lett. (5 és fél évesen nagyon mély és komoly kérdései vannak, egyáltalán nem könnyű mindig jól válaszolni...)

Elmondtam neki, hogy azért mert a néni bajban volt, úgy érezte, hogy nem lehet a kisbaba anyukája, keresnie kell neki igazi szülőket.

Kérdezte, miért volt bajban a néni?

Elmondtam, hogy azért mert nagyon fiatal volt, annyira hogy még saját magáról sem tudott gondoskodni, nemhogy egy kisbabáról.

Kérdezte, mennyire volt fiatal. Megmondtam a korát, azt mondta, hogy hiszen az még gyerek... és igaza volt :(

Gondolkozott egy ideig, majd azt kérdezte, hogy ha a lány (azóta nem néninek hívja, hanem lánynak) bajban volt, akkor azt is megtehette volna, hogy eldobja őt valahol az út szélén, és hagyja hogy ott meghaljon?

Erre csak azt tudtam mondani, hogy megtehette volna, és van is sajnos aki megteszi, de ő ennél sokkal jobb ember és sokkal jobban szerette őt.

Ezzel a válasszal most megelégedett, de már egy 5 éves lélkében is ott motoszkál az érzés, hogy az ő létezése baj volt, hogy őt nem akarták, elhagyták, sőt hogy esetleg az élete is egészen kicsi dolgokon múlhatott. És persze tudom, hogy ő nem egy átlagos gyerek, a legtönn 5 éves még messze nem tart itt, de ha nem is most hanem pár év múlva, de minden gyerek megfogalmazza előbb-utóbb ezeket a kérdéseket. És amire szükségük van, az nem a ködösítés meg a titkok, hanem hogy mire felnőnek, helyére tudják tenni a dolgokat.

SZörnyű dolgokon mentél keresztül :(

De akkor is azt gondolom, az egyetlen járható út az őszinteség lenne. Ha a fiaddal már az elején őszinte lettél volna, elmondhattad volna neki, hogy mi történt, ha voltak-vannak benned bármiféle anyai érzelmek felé akkor azt, ha nincsenek, akkor azt, mert egy ilyen dolog után ezt is elképzelhetőnek tartom. Egészen biztos, hogy a fiú érzi, hogy van még valami a háttérben, és amíg nem lát tisztán addig nem is fogja tudni helyére tenni a dolgokat. A fogantatás, terhesség és a szülés körüli időszak traumái nagyon mély nyomot hagynak az emberben. Gondold el, ugyanazt amit te átéltél addig amíg megszülted, ő is átélte és megszenvedte, azzal a különbséggel, hogy nem tudhatja az okokat.

A csládodat félted a szétszakadástól? Melyik részét? Aki ezt tette veled, vagy aki nem állt ki melletted? Érdemes lenne végiggondolni, ki az akit védened kell az igazság elhallgatásával :(

Én valahogy azt érzem a soraidból és a történtekből - pl. hogy odautaztattad, akartad hogy megismerjék őt a gyerekeid - hogy nem közömbös a számodra. A pénz viszont egészen biztosan nem megoldás, pénzzel nem tudod megváltani ami veletek történt.

Az igazság előbb-utóbb egyébként úgyis kiderül és előbb utóbb mindannyiunknak szembe kell néznünk a tetteink következményével. Minél hamarabb megteszed, annál több időd marad békében élni és nem ezt a terhet cipelni...

És még egyre gondolok, én lehet hogy megkeresnék egy pszihológust aki segít feldolgozni a történteket, mert érzésem szerint ezt te akkor eltemetted valahol nagyon mélyen és azóta is kísért ami történt :( de valójában ez nem oldja meg a bajt...

Kedves advor!

Ez tenyleg szornyu ami veled tortent es en valahol meg is ertem a dontesed.Eleg nehez lehet feldolgoznod ezt es ne hibaztasd magad nem vagy hibas.

koszonom a valaszokat igen pontosan valahogy ugy gondoltam orokbeadom es ezzel vege..

abban az idoben nem mondtak meg egy gyereknek mas volt a tarsadalom...

Az igaszag az hogy engem egy rokon reszegen megeroszakolt es ugy lett o.Hogyni neki ezt a szornyuseget?Az a rokon meg mindig el a fenebe tudnam megmondani neki ezt?Az a rokon meg mindig el.

Szia!

Nagyon sajnálatos ami történik veled.

Nem akarok tanácsot osztogatni , de pénzt inkább ne adj .Valószínű ,hogy a fiad elég feldúlt és egy őszinte beszélgetés nem ártana a fiúval és a szüleivel sem.Lehet ,hogy nincs minden rendben a fiú és a szülei közt.

Szerintem attól még igenis el kell mondani a gyereknek az örökbefogadást .Hagyni kell ,hogy kérdezzen ha akar bármikor.Ne legyen tabu az örökbefogadása,nyíltan és őszintén bizalommal kell ehhez hozzá állni .

Azért remélem nem gondolod komolyan, hogy az örökbeadó védelmében titkolni kellene a gyerek előtt bármit. Neked volt egy fél életnyi időd, hogy gondolkozzál rajta, hogyan kezeled a helyzetet ha egyszer megkeres. Vagy azt gondoltad, örökbe adtad és ezzel vége???

Valami gond biztosan van a szülők és a fiú között is, és nyilvánvaló hogy a fiú lelke is háborog még, ha ilyen zaklatott levelet írt, akkor valószínűleg nem tette még helyre a dolgokat.

Hogy most mit csinálj, nem tudom... a legjobb talán ha semmit nem teszel, bár én már az elején írtam, hogy nem lesz jó vége ha odautaztatod... Amit tehetsz, az annyi, hogy ha nyit feléd, akkor nem utasítod el, ennél többet nem. Pénzt ne adj szerintem, mert csak ártasz a fiadnak és a családjának is.

Összességében azt gondolom, hogy semmiképpen nem lehet a te történetedből azt a következtetést levonni, hogy az örökbefogadó nem mondja el...

Az örökbe adók részéről pedig nem szabadna elfelejteni, hogy azért egy dologgal tartoznak az örökbe adott gyereküknek: őszinte válaszokkal és egy nyílt beszélgetéssel.

Hű nem könnyű most okosnak lenni és okosat mondani ill. írni.

Így nem is írok semmit hogy csináld ezt vagy azt mert ez nem így működik. le vagyok maradva a régi kommentjeidről szóval lehet hogy már túl vagytok rajta biztosan megbeszéltétek hogy miért is történtek a dolgok akkor úgy és ahogy miért kellett lemondanod róla stb stb...Az írásod alapján jó sok düh lehet a gyermekedben és úgy érzem a szülei sem tudnak nagyon mit kezdeni a dologgal.

Sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültél remélem azért hamarosan rendeződni fognak a dolgok...De amíg a fiad is így álla dolgokhoz nem lesz könnyű dolgod.És pesze neked is átélni a rég múlt dolgkokat....

a szulei se lelkesedtek jelenletemnek ereztettek is.Dehat nem en kerestem meg ot o keresett meg engem!

Valahogy az elso perctol kezdve ugy tunt csak a penz erdekli most hogy nem kap tobbe biztos vagyok benne hogy eltunik.

Ugy erzem csak kihasznaltak barcsak soha ne keresett volna meg most ugy erzem.

A barátnőmék örökbe fogadtak egy kisfiút, csecsemőként, most 5 éves. A kissrácnak a világ legtermészetesebb dolga, hogy vannak babák, akiknek az a néni az anyukájuk, akinek a hasából kibújtak, és vannak, akik más néni hasából bújtak elő, mint aki az anyukájuk, és ő az utóbbi csapatba tartozik. Nem is foglalkoztatja különösebben a kérdés, bár múltkor bekérdezett egy babás anyukánál, hogy "és te leszel az anyukája is?" :-)

Egy gyerek azt fogadja el természetes állapotnak, amiben felnő, jobb eleve úgy alapozni, hogy aztán ne legyen törés a kis életében.

Nálunk a lányom tudja. Mivel extra értelmes, sokat is kérdez, így azt gondolom, az átlag 5 évesnél jóval többet tud.

Miért merült fel a kérdés? Mi a rossz tapasztalat?

udvozlok mindenkit elsosorban Trapitit mert ora emlekszem a legjobban.

Mi a velemenyuk megkell mondani a gyereknek hogy orokbefogadtak vagy nem?

Rossz tapasztalataim vannak sajnos meg is fogom osztani de elobb kivancsi vagyok kinek mi a velemenye

Kedves Csengeanyu!

Örülök, hogy látod a fényt az alagút végén, hogy megtaláltad a pocaklakód örökbefogadó szüleit. Valóban embert próbáló lesz végigmenni ezen az úton...

Ehhez nagyon sok erőt és kitartást kívánok!

Üdv: Sunny

nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültél de remélem a lehető legjobb megoldást sikerül majd választnod ami neked és a babának is a legmegfelelőbb.

Kitartást és sok szerencsét kívánok neked :-)